Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-05 / 234. szám

A színt a hímek örökítik A galambtenyésztő oklevelei Büszkén hajtja fejét hos­­szú farktól ladra a pávagia­­lam­b­. kedvesen mókás a — parókás. Előkelően illegett •► ruháját­« a fodros, kecsesen tipeg a brun­ni hegyes... Szaggatott búgó­­ hangok röppenek a galambász szá­járól, hallatán fehér, vörös, f­ekerce, kék, krémszínű ma­darak sereglenek kíváncsian a házikó drótos tájához. Szórakozás, pihenés és ha­szon — mondja a tenyésztés­­él a galambászok jedmonda­­a Ebiből csak az első kettőt v­allja magáénak Kiss János, nagy­bajomi postahivatal vezetője Hat-nyolc éves ko­rtól ez a hobbija, s eddig úgy huszonöt fajtával pró­bálkozott. Harmincnál több ik­evél hirdeti a munka eredményét — szól fajtael­­sőkről kiváló minősítésű g­­­ambokról. — Egy fajta tökéletesítését nyolc-tíz év munkájával ér­­ileljük­­. Nehezebb a dől­nünk a színek nyesésénél, mint egy festőnek, hisz,élő­­ anyaggal““ dolgozunk, hímek örökítik a szűnt, a to­A jók a testi ormát — a talelk­­­asorcon az elbírálásnál] mind­kettő «sonos súllyal eszklait­ba. Annak a brünninek — sóhajt »— csak egy kicsivel lenne hosszabb a lába .... A napi törődés? Az etetés­re, itatásra korlátozódik. Cu­korborsó, köles,­­ kukorica, búza -epce, napraforgómag keverékét kapják. Néha­ tört vakolatot, pirított tojáshéjat, cukrot, sót — ahogy a kon­díciójuk kívánja. Persze­­ huncutok ám — mindig a kedvesebbet eszik meg ... A tavaszi és a nyári köl­tési időszak a legszebb a te­nyésztő munkájában — megelőző párosítást a legne­­­hezebb. Mert nem lehet a galambra bízni a párvállasz­­­­tást — a kijelölt »partnereit« r­ém módig nyerik meg egy­más tetszését. Néha idegen­kednek, nem­­ beszélgetnek« —­­mire jön a­­ feketeleves« : az elkülönítő ... A néhány hetes­­ elmélkedés« szomorú magányukban a családalapí­tásról többnyire a tenyész­tő malmára hajtja a v­izet... — Sokan csak legyintenek, ha galambászok szóba kerül­nek. Pedig tanulni kell ezt is — mutatja a szakkönyve­ket, a vaskos folyóirat-köte­­get. —■ Hónapról hónapra változnak a tennivalók. Csak ezek betartásával őrizhetjük meg a szirti galambból ki­­tenyésztett mintegy ötszáz fajta tulajdonságait. Évezre­dek neves és névtelen te­nyésztőinek munkáját. Az igazi tenyésztő nem­­ nyere­ségvágyból­ foglalkozik ga­lambokkal, hanem a nyörködtető látványuk, gyé­mag az, apró-cseprő munka nyúj­totta örömért. S ezt már csak megkoronázzák a kiállításo­kon kapott elismerő szavak. A köztudatban többnyire az él, hogy csak magányos emberek hobbija a galamb­­tenyésztés. Szinte minden foglalkozású ember űzi, ennyire kiterjedt országos és s nemzetközi kapcsolatokat riktán tapasztalni más terü­leten. Gyakran érkeznek hozzám is látogatók, s ilyen­kor, ha tehetem, mást félbehagyok — minden alig győznek szabadulni... Tigristarka madarakat röptet a magasba, néhány egyedét a ritka Kaposvári keringenek. Pair darabot tart csak — nem kiállításra, ha­nem, hogy fönntartsa ezt a tenyésztők körében gyan elfeledett, ritka, valaha­épp ezért értékes fajtát. B. Z. Készül a karácsonyra Dísztárgyak - hulladékból A he@eRZ6óp*sztoly kék lángja a bádogember egyik lábát ragasztja a tör­zséhez. A garázs előtt mun­kapad, rajta teljesen vagy félig késő hamu- és gyertya­­tartók, lámpák, falikarok, mugar­, aki érte ba4 a szsafkmá­­jaerit, imádja a­z anyagot,­­örömét leli a­ formában, meg abban, ha használhat vala­kinek — mondja egy apró kis öregember, a­k­it Móna Ottónak hívnak.­­ — Nem vagyok tősgyöke­res kaposvári, s az életem nagy részét sem ebben városban élt­em le. Pár év­­­vel ezelőtt — amikor a lá­nyom ide jött férjhez — költöztün­k Dunaújvárosból Somogyba. Negyven évig hengerészként dolgoztam, megismertem a vas, az acél lelkét. Mert csodálatosan szép tém­ám ez, csa­k na­gyon kell tudni bánni­­ vele ! Nyugdíjba vonulásom előtt sokk­an­ gonbolta­m arra, hogy a saját fantáziáimat és gon­dolataimat is bele­önteni az anyagba, de kellene hát mindig közbejött valami. Társadalmi megbízatások, családi gondok, tanulás. .. Még nem is volt rá lehető­ségem, hiszen világéletem­ben emeletes bérházban laktunk. Nagyon megörültem, kár Kaposvárra költözve ami­a lányomék családi régre kialakíthattam házában ma­gamnak egy kis­ műhelyt.* El­határoztam, hogy minden hónap elején elcsípek a nyug­díjból valamennyit, és összehozok egy kis műhelyt.­így vesztem meg a készüléket, egy régi, kászu­­perált esztergapadot, a szer­számokat, s közben forgat­tam az iparművészeti köny­veket, folyóiratokat is. — Ahogy idefete jöttem, nem néztem még a számot sem, hiszen nem lehet elté­veszteni a házat. Szép, ízűé­­­ses kerítés, mutatós külső lámpák jelzik a száz lakásé­nak hobbiját is. — Könnyű toâzásokfea­es­„Öngyöm­ böngyömöket” rakni mindenb­e, sokszor el­véve ezzel a tárgy funkció­ját. Rendszerint akkor esik az ember ilyen hibákba, amikor valamit nagyon jól akar megcsinálni. A legsi­kerültebb alkotások hirtelen ötletből, egy nekifutásra szü­letnek. — Milyen tárgyakat, esz­közöket készít a legszíveseb­ben? ' ' — Erre nem tudok vála­szolni. Ugyanúgy örömemet lelem, ha egy kis kocsit kell megcsinálnom,­­ mintha mondjuk egy díszesebb lám­pát, vagy gyentyostartót bar­kácsolok. Bevallom, az utób­bi időben szobrokkal is pró­bálkoztam. Ezeket azonban még önmagam előtt is szé­gyellem, nemhogy másoknak megm­utat­nám. — Úgy tudom, nincs ipar­­engedélye. — Nincs én nem is aka­rom kiváltani. Nem volt cé­lom sohasem, hogy nyugdíj­­pótlásként „kezeljem” a hobbimat. A rokonoknak, az ismerősöknek, a szomszédok­nak mindig szívesen meg­ 3WK CBoK WAA3K, de hogy én ezzel üzleteljef­, az nem as én „farmom Hamarosan kisixulnom itoen Szeraosomyra, mer«, aywntoor a kefcarjed­t notoonság már semmte ekvámja, hogy valami­vel meglepjem őket — Honnan scvmá he­ac­ anyagot? — Kiwéfcal netfWîl hulladé­kot hasznaltok, amit a MBH- telepeken, vagy ismerősök­től szerveik: he. Olyan is elő­fordult már, hogy nagyon tudtam örülni egy kiselejte­zett, rozzant tűzhelynek, vagy lavórnak is, ha épp olyan anyagira volt szüksé­gem. A lényeg: mi lesz be­lőle, milyen örömet tud sze­rezni nekem és másoknak. K. Zs. Közlemény 3 Értesítjük ügyfeleinket, hogy a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kaposvári, kardosfai és szentbalázsi erdészete 1980. augusztus 1-el összevonásra került. Az összevont erdészet új neve és címe: Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Zselici Erdészete Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky u. 21. Telefon: 11­ 420. (43479) T­úrázásra csábító táj Hejcei kövek Kol tudja, hol van Hejce? No persze, a környékbeliek. S hol ez a környék ? A Her­­nád bal partjára néző Zempléni hegyek nyugati ol­dalán, Miskolc és Kassa, kö­zelebbről a hajdan hordóiról neves Gönc és a bibliaforga­tó Károlynak hajlékot aldó Vizsoly között. A Vilmányból keletre kiá­gazó út, átvágva a vasúton, mintha csak a hegyekre akarna fölkapaszkodni. Ta­lán a Borsó-hegyre, vagy azon is túl — de aztán meg­áll a meredekebb kaptató alatt. A falu ott húzódik meg, ahol a­­ patakvölgy mé­lyén bevágódik a hegybe. Festőjén szép, túrázásra csá­bító tájon fekszik Hejce, ez a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei falu, amelynek nevét a XIII. század második fe­léből már oklevél őrizte meg Heyce alakban. Személynév­ből származtatják, de hogy az milyen eredetű lehetett, nem tisztázták. Az első okleveles adat egyébként 1261-ből IV. Bélá­tól való, s már az is úgy említi a helybeli egyházat, mint amely jóval Szent István korában előbb, meg­volt. Az egri egyházmegyé­hez tartozott és Abaúj vár­megyéiben feküdt. A fáku múltja ugyancsak változatos­­ lehetett. Úgy mondják, a cseh hadvezér, Giskra, azaz Jan z B­randysa, ahoi előbb a husziták oldalán, majd a Habsbur­gok harcolt, zsoldjábam amikor 1440-től 1462-ig az akkori Észak-Ma­­gyaror­szágot jó­részt­­ tartotta, megszállva Hejce fölső akkor felén ás csehek telepedtek meg (s ezért az­tán későbbre is sok Cseh család­név és Vencel ke­resztnév maradt). A falunak azt részét Cseh­ország­a nak is nevezitek. A Rákóczi-sza­badságharc ide­jén­ is erődített hely volt Hejce. E régi emléke erődítések a katoli­kus templom kö­rüli terméskő erőd-fal­radvány töréseivel. Maga n e­­templom egyébként átalakít­a­na kisebb máltat­­ sejtet, pe­dig maga is régi időktől áll. A templom közelében a kastélypark ódon hangulatot őriz. A történetéhez­ tartozik, hogy a raapóleuni időkben. L Ferenc császár és király az egri egyházmegye tertSzeteét megosztva kialakította­ a szatmári és a kassai püs­pökségeket Ez utóbbihoz tartozott azután Afeanj, Sá­ros és Zemplén vármegye zöme. A királyi rendelet persze a püspök javadal­^ w w mains Is gttoftxEbdMS. » ja kassai püspök! fbaedelméül szolgáló birtokok között fel­sorolta a heroeát is. E birtok lett & kissetfi -p«-­­püki nyaralóberjae. A temp­loma melletti patridb­an.­«etHe'­­­kedett a püspöiki aga ®­­ Bak — fáktól körüktópe­ ;*Brigo­s épület volt a. mai auancsnébei.. Páriáját terméskő -ftü m­erete körüli kapákkal, « • (kapák­hoz vezető boüásies W> htóaki kal­ tag épen, erőteles tocmáik­­kal történelmi időket idézve állnak a­ Zenmáéa» hegyek oldalám » M X. S. ■ ' -US-- ■ V' - h­­z erőtHWBaf ' Készítsünk hintalovat Öröm a gyerekeknek • Azok a barkácsoló apukák, akik tudnak és szeretnek fával dolgozni, bizonyára szívesen vállalkoznak arra, hogy szabadidejükben kis­gyermeküknek maguk készítsenek hintalovat Először a bemutatott A ábra alapján na­gyítsuk föl a szabásrajzot: az 1 cm-es kocká­kat 8 cm-esre növeljük csomagolópapíron, és abban pontokkal jelöljük meg a nagyítandó ábra főbb pontjainak helyét. Azután egyik ponttól a másik felé haladva, közbül is jelöl­jük meg a kontúrvonal irányát. Végül az egész vonalat határozottan, folyamatosan húz­zuk, s minden pontja a minta hálózatának megfelelő ponton haladjon át. Erről a megnagyított rajzról vesszük le külön-külön a törzs, a lábak, a talp Anyagul 1 hüvelykes gyalult deszka a rajzát, alkalmasabb.* Előbb a lábakat enyvezzük leg­törzsre (feltesszük a nagyított rajzra­, s helyü­n­ket úgy­ jelöljük ki; vigyázzunk, hogy Bal- ”­ jobb darabot készítsünk !) A két törzs közé beépített ülőke 25 cm hosszú­ legyen. Becsa­­poljuk az oldalakba, de lécet is enyvezzünk alá, kiset i szögekkel is rögzítve. Az ülés elé a lábtartót 25 mm-es hengeres lécből készít­jük. A B ábrán az összeépítés módját láthatjuk, így megállapítható, hogy az egyes alkatré­szekből hány darabot kell készíteni. Amikor a ringó talpat­ is rászereljük, tömítsük el a csa­varfejeket, csiszoljuk, lessük és lokozzuk le a kész munkát. I Őszi munkák a kiskertben A tamps nagy nesze már beérett és munkánk megér­demelt eredm­enyét betetva­­rrtoétttk- PÜttn— momben még most sem Miét Most időszerű feladatainkkal már a következő évi termésünk biztonságát szeppezok meg, tehát nagyon fontas őseiket elvégetünk. A gyömölcsöstaertekjbem most leglényegesebb tenni­való a mechanikai v­édeke­­zés. A lehullott leveleket, fertőzött gyümölcsöiket szed­jük össze és semmisíts­ük meg. Ezei a monilia és lisztiparmat fertőzésének ve­szélyét, viadamint a kártevőik átterelésének lehetőségét csök­ken­tjük. A gyümölcsfák törzseire (körte, kajszi, szil­va, ringló, cseresznye, meggyfa) helyezzünk fel her­nyóenyves öveket. Ezek a té­li araszolok elleni védeke­zést szolgálják. A kártevők bebábozódása a talajban tör­ténik. A repülésre képtelen nőstények — mivel tojásaikat minél magasabbra akarják elhelyezni — a fák törzsein­haladnak felfelé. Így aaostán­a hernyóénak­ öveikkel kön­­­nyen összegyűjthetjük és megsem­misíth­etjü­k. Az öv általába­n M­—12 centiméter széles pergamen szerű papír, amelyet hernyóenyvvel kell bekenni. Természetesen a papírcsík két szélét nem, mert amikor a kártevők­ nem tudnának alámászni. Az övé­két zsineggel rögzítsük a fák törzseire. Általában decem­ber közepéig szükséges használatuk és 8—10 napon­a­ként ajánlatos cserélni. Az alimafákat a szüret be­fejezése után — amennyiben vamosodás veszélyét észlel­nénk, rézoxidklorid 50 WP 0,3 százalékos lével perme­tezzük. A körtefáknál ugyancsak a vanasodás veszélyét kerülhet­jük el, a rézoxidklorid 50 WP 0,5 százalékos permete­zésével. Az őszibarackfáknál a tafrinás levélf­olt­osság át­tételét gombaf­ónál­latának és a klaszterospór­uimios levél - lyukacsosodás áttelelő mice-lywapápafc pwanUítása­ érdeké­ben — ugyancsak rézoxid­­klorid 50 WP 0,3 százalékos permecezőszert használjunk. A bogyósgyüktoötésűeknél — szamóca, mártaa, ribizke, köszméte — szintén nagyon fontosak a mechanikai véd­e­kezések. A lehullott, fertő­zött levelek összegyűjtésével, elégetésével jelentőse­n " csö­­kenthetjük a levélfoltossá­g tavaszi fertőzésének lehető­­­ségeit, valamint elpusztíthe­t­­jük a sód­romolyok telel­ő hernyóinak jelentős részét. A szőlőkben most van a szüret. A manáoa azonban ezzel nem fejeződött be. A jól előkészített talajba ilyen­kor kell telepíteni a szőlőt.­ A fajták megválasztásánál legyünk figyelemmel a kü­lönböző érési­­ időszakokr­a. Kiskertekbe 4—5 fajta sző­lőt telepítsünk. A szaporító­anyag beszerzésénél legyü­­n nagyon óvatosak. Legimé­g­nyugtatóbb, ha államilag e­n­gedélyezett faiskoláiból, Uh - ve­leralkatokból szerezzük be a teljesen egészséges szaporí­tóanyagot. Ilyenkor kell el­végezni a szőlő bújtatását, illetve most kell bújtatni a zöldoltással beoltott vessző­ket is. A szőlőben lombhullás után már végezhetjük a fe­dési munkáikat lás A fiák ültetését a lombhul­atán , a nedvkeringés teljes megszűnésekor kell vé­gezni. Fontos azonban, hogy még a fák ültetése előtt, pontosan határozzuk m­­eg, hogy milyen koronaformát akarunk majd’ kialakítani, mert ez meg­határozza a sor- és tőtávolságot. Az ültetőgö­dör kiásásánál a talaj felső rétegéből kevés földet te­gyünk külön és gondoskod­junk arrról, hogy ez a hu­muszos réteg kerül­jön a gyökérzethez. (Fontos, hogy az ültetési mélység mind­en­kor megegyezzen a faisko­lákból kitermelt fiák ültetési mélységével.) A gyökereket természetesen ültetés előtt vissza kell metszeni Aján­latos ültetés előtt a gyökér­zetet csávázószerből készített pépbe mártani az esetleges fertőzések elkerülése céljá­ból. (10 liter víz plusz 10— 15 dkg csávázószer plusz 5 dkg agyagos föld.) Fontos az őszi tala­j­forgatás is. K. K.

Next