Somogyi Néplap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SOMOGYI "EFW ÜLÉST TARTOTT A MINISZTERTANÁCS Döntések az energiagazdálkodásról Módosították a társadalombiztosítási törvény végrehajtási rendeletét A kormány Tájékoztatási Hivatala közli : A Minisztertanács szerdán ülést tartott, és jóváhagyólag Meghallgatta tudomásul vette Faluvégi Lajos minisz­terelnök-helyettesnek, az Országos Tervhivatal elnö­kének beszámolóját az 1981 —85. évi népgazdasági ter­veket egyeztető magyar— szovjet tárgyalások befeje­zéséről. A kormány ugyan­csak elfogadta Aczél György m­i­ni­szterel­nök- hely­et­tes be­­számolóját a magyar—szov­jet kormányközi kulturális együttműködési bizottság üléséről. A kormány a VI. ötéves tervtörvény, valamint a jö­vő évi költségvetés végre­hajtását szolgáló határozato­kat fogadott el. Jóváhagyta a népgazdaság 1981. évi ter­vét, s az annak megvalósí­tását segítő hitelpolitikai irányelveket, hitelkereteket. A Minisztertanács megtár­gyalta és elfogadta a VI. öt­éves terv energiagazdálko­dási programját. A követke­ző időszakban a népgazda­ság valamennyi ágazatában a kiemelt feladatok között szerepel az energiatakarékos termelési szerkezet kialakí­tásának gyorsítása, a terme­lés energiaigényének csök­kentése és az import tüze­lőanyagok helyettesítési le­hetőségeinek feltárása. A kormány megtárgyalta és jóváhagyta a gyógyszer-, a növényvédőszer- és inter­medier- (alapanyag-) gyár­tás központi fejlesztési prog­ramját. A következő tíz év­re szóló program megvaló­sításának célja: növelni a gyógyszeripar védőszer-gyártás és a növény­­versenyképességét, világpiaci bővíteni a két gyártási ág alapanyag­bázisait. A Minisztertanács hatá­rozatban szabályozta az ipa­ri miniszter feladatait és ha­táskörét, módosította az Or­szágos Anyag- és­­ Árhivatal feladatkörét és rendeletet al­kotott a Magyar Kereske­delmi Kamara tevékenysé­gének korszerűsítésére. A kormány módosította a társadalombiztosítási tör­vény végrehajtására kiadott 1975. évi rendeletét. 1981-től kezdődően — 1990 végé­ig megfelelő átmenetet biz­tosítva — változik az öreg­ségi nyugdíjhoz szükséges minimális szolgálati idő és a nyugdíjalapba beszámít­ható jutalom mértéke. A nem fizikai munkakörökben megszűnik az to­vábbdolgozásra úgynevezett ösztönző évi háromszázalékos nyug­díjpótlék. Egye­tértett az­zal, hogy a munkaügyi mi­niszter 1981. január 1-i ha­tállyal módosítsa a bértari­fa-rendszert. A tározta a Minisztertanács elha­hogy 1980. decem­ber 31-i hatállyal megszün­teti az Útépítő Trösztöt. A 14 újonnan alakuló vállalat felügyeletét a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium lát­ja el. A kormány módosította az államigazgatási és igaz­ságszolgáltatási dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló rendeletét. Az ülésen megtárgyalták és elfogadták a Miniszterta­nács, a kormánybizottságok, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1981. I. félévi munkatervét. (MTI) Évforduló előtt Bartókhoz méltóan A Bartók Béla emlékbi­zottság a zeneszerző születé­sének közelgő 100. évforduló­ja alkalmából felhívást tett közzé, amely Bartók életút­­jára visszatekintve méltatja életművének jelentőségét a modern zene megteremtésé­ben és az egyetemes haladás szolgálatában. A dokumen­tum felhívja közvéleményün­ket, hogy a ünnepségsorozat centenáriumi keretében méltóképpen emlékezzék meg a magyar kultúrának és a világ zeneművészetének ki­magasló alakjáról. Bartók Béla 1881. március 25-én született. Első élmé­nyeit egy tiszteletreméltóan puritán és kulturált értelmi­ségi családi körben kapta; ez a környezet oltotta bele az 1848/49 hagyományaiból táplálkozó nemzeti érzést, ott tanulta meg a szigorú fele­lősséget önmaga és szűkebb­­tágabb közössége iránt. Édes­apjának korai halála után nevelését pedagógus édes­anyja irányította. Gondosko­dása révén az ifjú Bartók serdülőkorát, felső gimná­ziumi éveit Pozsony eleven zenei légkörében tölthette. A paraszti népzene a ma­ga hagyomány érlelte sajátos szépségével a kifejezés addig ismeretlen, új lehetőségeit kínálta a zeneszerzőnek. A szomszédos népek, a szlová­kok, a románok népzenéjével ismerkedve értette meg az együtt élő népek történelmi sorsközösségét, egymásra­utaltságát. A század első évtizedében már Ady nem­­zedékének progresszív szellemi fegyver­zetével áll előttünk Bartók Béla. Az első világháború éveiben már haladó értelmi­ségünk háborúellenes front­jához tartozik, s az 1918/ 1919-es forradalmak idején művelődéspolitikánk tájában is részt vesz.irányí­Az ellenforradalmi Ma­gyarország idegen, ellenséges világ volt Bartók Béla szá­mára. Ahogyan művészi és közéleti belső emigrációja mind szűkebbre zárta ittho­ni pályájának körét, úgy nyílt előtte szélesebbre a vi­lág határainkon kívül. Mint az európai tudomány és művészet annyi más ki­válósága, a terjedő fasizmus és a közeledő háborús ese­mények elől 1940-ben ő is az Egyesült Államokba távozott: menteni kívánta az emberi­ségnek általa, az ő alkotásai­ban és személyében is őrzött értékeit, további munkájá­nak lehetőségét. Ott alkotta utolsó nagy műveit. A vis­­­szatérés felszabadult hazájá­ba neki már nem adatott meg. Ünnepelje népünk Bartók Béla születésének 100.­ évfor­dulóját együtt az egés z mű­velt emberiséggel, őhozzá méltó komolysággal, aki annyira elhárított minden hangos, külsőséges maraszta­lást. Legyen ünneplésünk haladó kulturális hagyomá­nyaink és egyetemes zenei művelődésünk közös ünnepe, úgy, ahogyan a kettő egysége az ő művészetében megteste­sült. • Bartók Béla emlékbizottság Ára: 1,60 Ft XXXVI. évfolyam, 302. szám 1980. december 25., csütörtök Új mederben folyik a Dráva Új mederben folyik már a Dráva­­, a gyékényesi vasúti híd fölötti szakaszon. A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság ebben a térség­ben befejezte a meder sza­bályozását. A húszmillió fo­rint értékű munka elvégzé­sét a határon átvezető vas­úti híd védelme indokolta: a rohanó víz ugyanis rossz szögben érkezett a pillérek­hez, és örvényekkel­­ mosta a tartóoszlopokat. A magyar —jugoszláv vízügyi tárgya­lásokon döntöttek a szak­emberek arról, hogy ezen a­ szakaszon megváltoztatják a folyó medrét, és derék­szögben vezetik a híd alá a vizet. a A Dráva sok munkát ad mederszabályozóknak: gyékényesi híd után a víz­a­vári kanyar átvágása követ­kezik. A gyors sodrású folyó itt a­­ Nagykanizsa és Barcs közötti vasútvonal töltését veszélyezteti. Az úgynevezett vezérárok kotrását már megkezdték; ezen a szaka­szon — várhatóan — a jö­vő év első hónapjaiban te­relik új medrébe a Drávát. E munkák nemcsak a ha­tárfolyó mentén épült léte­sítmények védelmét szolgál­ják, hanem könnyítik a ha­józást is. A folyón a víz­ügyi szolgálat hajóin kívül eddig csak a Barcsi Városi Tanács költségvetési üze­mének­ kotrója dolgozott — hordalékhomokot bányá­szott a mederből —, és az erdőgazdaság szállított fát. Az idén tovább nőtt a for­galom: Jugoszláviában egy új kotróvállalat alakult, és a Barcs fölötti folyószaka­szon évente egymillió köb­méter hordalékkavicsot bá­nyásznak. A kitermelt anyag minő­sége a legkényesebb építő­ipari igényeknek is megfe­lel. Hasonló módon lehető­ség volna magyar vállala­toknak is a kitermelésre, vállalkozó azonban nem akadt még. Pedig ez a ka­­vicskészlet csak addig lesz hozzáférhető, amíg el nem kezdődik a Barcs és Gyur­­gyevác közötti vízlépcső építése. Szelő karácsonyra Öt vagon burgonyát, három vagon almát, ötven mázsa körtét, 150—150 mázsa káposztát és vöröshagymát, 200 mázsa sárb­a répát, gyökeret és meglepetésként 30 mázsa szőlőt szállí­tott a Zöldért a karácsonyi ünnepekre a központi raktárból. Minden ünnepnek megvannak a maga hagyományai, eseményei, gesztusai, és megvannak a visszatérő gondolatai is. A karácsony, amint azt ilyenkor emlegetni szokás, a sze­retet ünnepe. Valóban, talán nincs az évnek még egy olyan alkalma, amikor oly gyakran és oly sokak szájából han­goznék el ez a szó, hogy szeretet. Vajon miért? Csak azért, mert ezt a kereszténységnél jóval ősibb eredetű és tartalmú ünnepet a keresztény vallások tanítása olyan eseményhez köti, amely a szeretettel, mint az egyik legszebb emberi érzéssel áll szoros kapcsolatban? Bizonyára nemcsak ezért. Hiszen ma már a karácsonyt azok is a szeretet ünnepeként tartják számon, akiknek a számára a karácsony sokkal inkább a család ünnepévé szé­lesedett. Olyan nappá, amikor arról a jóakaratról és békes­ségről is megemlékezünk, amelyre nemcsak a család, hanem az egész világ szomjúhozik. Irodalmi és más műalkotások őrzik, terjesztik ma is azt a melegséget, amelyet nemcsak a jól fűtött otthonok, az ilyenkor különösen gazdag étkezések, az ajándékok hozta örömök árasztanak, hanem sokkal inkább az, ami mögöttük van: a szeretet. Ezért hát ha azt mondjuk, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, talán nem hiábavaló eltűnődni afölött, hogy milyen szeretetre is gondolunk. Hiszen sokféle szeretet létezik, sokféle lehet az indíttatása, a célja megnyilvánulá­sának formái alapján is. Persze hogy általában is igaz­ a szeretet szükségessége, úgy, ahogy a Biblia sorai igazi iro­dalmi szépséggel megfogalmazzák. .. ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pfedig nincsen én­­bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.” Azért ez az idézet az általános megfogalmazás szépségén túl arra is utal, hogy a szeretet nem szavak kérdése, hanem a cselekedeteké. De hát miért ne volna a karácsony is éppen ilyen szeretet­tartalmú cselekedetek egész sora? Hiszen meg­ajándékozzuk egymást, együtt töltjük az időnket, őszintén törődünk egymással, sőt olykor még arra is több telik az időnkből, az energiánkból és a jószívünkből, hogy a tá­maszra szorulókon segítsünk. Nem is a fentiek fontossága, pontosabban: őszintesége és szépsége vonatik kétségbe, ha mégis csak föltesszük a kérdést: milyen szeretet az, amelyik egyáltalán megérdemli, hogy annak nevezzék? Mert például a köznyelv számon tart úgynevezett „majomszeretetet” is. Vagyis a szülőnek gyer­meke iránt érzett olyasfajta szeretetet, amely kritikátlan, szemellenzős, a realitásokat figyelmen kívül hagyó, s aztán többnyire a visszájára fordul, és végül a körülrajongott gyermeknek nem hasznára, hanem kárára válik. És bizony, olykor tragikus végű sorsokhoz vezet, ha a szeretet jelen­létét valaki a meghatódáson, a könnyeken, az ellágyuláson méri. Mert a szeretet erő — megnyilvánulásaiban is! — és nem gyengeség. S talán épp ebben a különbségtevésben rejlik a döntő ismérv. Ami szeretetből fakad, az erős érzelemből fakad. Mert különösen a nem hivatali, nem munkahelyi, hanem más ter­mészetű emberi kapcsolatokban szeretetből fakad például a követelmény, amelyet a szeretett lény iránt támasztunk. Vagyis az az ösztönzés, hogy akit szeretünk, az önmagából értéket csiholjon ki,­ értékeit gyarapítsa. Szeretetből fakad az igazi jóindulat is, amely nem azo­nos az elnézéssel. Az igazi jóindulat nem megnyilvánulásá­nak formáival, például nyájasságával s főleg nem a jóindu­lat szüntelen hangoztatásával mérhető. Viszont ha nem is elnéző a szeretet, mindenképpen türelmes. S ez azt is je­lenti, hogy megértő. Ki tudja, meddig folytathatnánk még a sort? De bár­meddig is, óhatatlanul eljutunk a következtetésig, hogy a szeretet nem ünnepi érzés. Baj, ha már csak az! A szeretet akkor igazi, ha a köznapok szerves része, és tartópillére. Ha az élet, az életerőt és az életkedvet szüntelenül tápláló, gyarapító erő, támasz, örömforrás. Ha az igazi szeretetnek­ nemcsak az a nagy pillanata, amelyiken az ajándékot átadja és átveszi, hanem legalább ennyire az, amelyikben az aján­dékot kitalálja, gyűjt rá és utánajár. Ilyen szeretetet kívánjunk egymásnak karácsonyra szeretet ünnepén, amikor a szeretet melegében különösen a szívesen időzünk! Kívánjuk egymásnak az emberi együtt­érzés, az emberek összetartozásának fölmérhetetlen erőt képviselő tudatát

Next