Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

Magyar hetek•' külföldön Kulturális kapcsolataink idei programjából Ezekben a Hetekben alakulnak, illetve nyernek szerződésekben is rögzített formát a magyar kultúra értékelnék: nemzetközi megismertetését szolgáló idei elképzelések a Művelődési Minisztériumban. Az államközi kulturális egyezményekbe foglalt terveknek megfelelően több művészeti ágat érintő rendezvénysorozatot szerveznek magyar kiállítások, külföldön: filmhetek, vendégjátékok jelzik jelenlétünket a világban adnak képet az érdeklődőknek a szocialista Magyarországról. A kulturális kapcsolatokban egyik legfontosabb törekvés 1981-ben, hogy világszerte hozzájáruljanak a Bartók-centenárium méltó megünnepléséhez- igen sok országban készülnek megemlékezni a zeneszerző születésének 100. évfordulójáról, s ehhez magyar előadóművészek, szólisták, együttesek is segítséget adnak. Az Operaház művészei például részt vesznek a Prágában és a Duisburgban Bartók-fesztiválon, rendezendő a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara a Szovjetunióban, Jugoszláviában s több nyugat-európai országban, az Állami Hangversenyzenekar pedig Pozsonyban, Bécsben, Svájcban és Olaszországban mácsol Bartók-műveket. tolA tavasszal és ősszel sorra kerülő duisburgi fesztiválon, továbbá Prágában és Olaszország nagyvárosaiban szinte a teljes életművet bemutatják. A külföldön sorra kerülő kulturális rendezvények közül jelentősnek ígérkezik a koppenhágai magyar hét április végén,, itt egyebek közt a kor.társ .haza: kisplasztikáit, va^mint nifvs Péter fotóművész korképeit bemutató kiállítással, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, több hangszeres szólistával és új magyar filmekkel találkoznak az érdeklődők-Prágában ugyancsak magyar kulturális hetet rendeznek: programjában az Állami Népi Együttes és a Győri Balett iparművészeti fellépése, népi kiállítás, Csontváry életét bemutató dokumentációs kiállítás és magyar filmhét szerepel. Ősszel magyar filmhetet rendeznek az osztrák fővárosban is, és filmművészeti bemutatósorozatot tartanak Belgiumban, az Egyesült Államokban, Japánban ... PETŐFI NYOMÁBAN Ma este — a valóság képi mása — Petőfi Sándor a képernyőn elindul abba a csatába, amelyből számára már nincs többé visszatérés. A segesvári ütközetbe, amelyben életét vesztette — huszonhat éves korában. Holttestét azonban — azok közül, akik itt ismerték és akik teljes bizonyossággal fölismerhették — senki nem látta. És iha igen — sokaknak jó okuk volt rá, hogy a szabadságharc harcosainak üldöztetése idején ne keressék a nyilvánosságot —, nem léptek föl, mint szemtanúk, így hát évszázadigtartott, amíg a történelem közvetett bizonyítékok alapján, a valószínűségekre támaszkodva tisztázhatta — bizonysággal határos valószínűséggel — a halál körülményeit. A vesztes, végzetes és anngi áldozatot követelő segesvári csata (1849. július 31-e) utáni napokban bizonyára könnyebb lett volna a tények megállapítása, de az osztrák önkényuralom lehetetlenné tett minden kutatást. A költő hitvese, Szendrey Júlia férfiruhához hasonló öltözetben, a várható viszontagságokra fölkészülve maga indult el a csataterekre, hogy megkeresse férjét. S arra a következtetésre jutott, hogy Petőfi halott, és néhány nappal a teljes gyászév letelte előtt, 1850. július 22-én férjhez ment Horváth Árpád egyetemi tanárhoz. A ma szokásos holttá nyilvánítási eljárást akkoriban elegendő volt megfelelő nyilatkozattal pótolni. Ebben Szendrey Júlia leírja, hogy minden bizonnyal egy székelykeresztúri gyógyszerész látta Petőfit utoljára, mégpedig „midőn a kozákok által körülvétetve, szakasztott el a futó hadseregektől”. Majd: „Ezentúl többen nem láttak, ■ s < a valószínűség ottani elvesztőt bizonyítja“; *rhit iltég hitelesebbé tesz ‘udvari helyszéki katonai parancsnok, báró heydte azon állítása, mely szerint ő a csata lefolyása után,a csatatért följárván, a halottak között talált egy ■ holttestet, mit öltönyei és alakja leírásából bizonyosan lehet férjem, Petőfi Sándornak elismerni.” Csakhogy Heydte osztrák alezredes — aki a harcoló csapatok után lovagolt azzal a feladattal, hogy a sebesülteket összeszedesse, holtakat eltemettesse— man* ga nem ismerte a költőt. A Fehéregyháza és Héjasfalva között már egy kifosztott, nadrágig levetkőztetett ellenséges tiszt mellett talált iratokból és más tárgyakból jutott arra a következtetésre, hogy az illetőnek Bem környezetéhez kellett tartoznia. „Később tudakozódtam több felkelőtisztnél ezeknek az adatoknak a közlése mellett ez után a személyiség után, és a legtöbben közülük úgy vélte, hogy a halott bizonyosan Petőfi volt, akit az ütközetben még láttam Bem oldalán, de akit az ütközet után senki többet nem látott” — írja Heydte 1854. január 12-én kelt jelentésében, amely a pesti osztrák titkosrendőrség felszólítására készült. Mert bár a józan ész szerint a Segesvárnál eltűnt Petőfi már nem lehetett életben, százezrek mégsem tudták, mégsem akarták elhinni, hogy halott. Hol itt, hol ott vélték látni bujdosás közben a költőt. A legendákat táplálta, hogy néhány elvetemült szélhámos Petőfi Sándornak adta ki magát, ily módon húzva hasznot abból a határtalan tiszteletből, rajongásból, amelyet a nemzet a lánglelkű költő iránt érzett. A költő sorsára vonatkozó adatok összegyűjtése 1800- ban kezdődött meg — előbb az önkényuralom ezt nem tette lehetővé. Ekkor Pákh Albert, Petőfi barátja — a Vasárnapi Újság akkori szerkesztője — gyűjtötte és közölte a Petőfi halálára vonatkozó adatokat. Akkor és ott látott először napvilágot Lengyel Józsefnek, a volt székelykeresztúri orvosnak a visszaemlékezése, aki azt állította: a csata idején többször is látta Petőfit, és minden bizonnyal ő látta utoljára. A Lengyel-féle leírást hitelesnek fogadta el később mind Dienes András, a kérdés nagyérdemű kutatója, mind Illyés Gyula. Eszerint Petőfi a csatában nem harctelt, inkább csupán szemlélődött; menekülés, futás közben érte" a ‘Halál.""És mégsem "Hátulról, hanem elölről kapta a végzetes lándzsaszúrást, annak az volt az oka, hogy a cári ulánusokat arra képezték ki, mindig elölről támadjanak, mert a drtfőlándzsa hátáról nem hatásos fegyver. . Lengyel azt is elmondta vallomásában, hogy báró Heydte elbeszélte neki: temette el azt a holttestet, amely csak Petőfié lehetett. Mégpedig "körülbelül úgy, mint ahogyan a bécsi titkos irattárból jóval később napfényre és 1930-ban nyilvánosságra került Heydte-féle írásbeli jelentésben is állt, így hát bár Lengyel József adatainak hitelét, pontosságát — sőt szavahihetőségét is — többen kétségbe vonták az 1860-ban kezdődött vitában, a mai kutatók nagy része a Lengyel-féle verziót és Heydte jelentését fogadja el alapvető forrásul. Csakhogy az 1950-es években a kiskunfélegyházi múzeum tulajdonába került egy visszaemlékezés. Baynovics Mihálynak — Bem volt futárjának — leírása a végzetes csatáról és Petőfi haláláról. Sajnos, keltezés nélkül! Mezősi Károlynak, az irat közreadójának sem sikerült közelebbi adatokat szereznie Baynovicsról, de ő — különböző adatok összevetésével — hitelesnek ítélte a kéziratot. Bagnovics miután saját megsebesüléséig más adatokkal egyezően mondta el csata lefolyását, ott folytatja, hogy a törökországi Viddinben, ahol más hazafiakkal együtt ő is menedéket keresett, a kórházban együtt ápolták őt Kovács József székely huszárral, akit Bem a csata előtt Petőfi védelmére rendelt. Bem fölkereste Kovácsot, hogy megtudja Petőfi sorsát. Bagnovics szerint Kovács jelentését — „hogy Bemmel szóról szóra megértessék” — írásba is vették. Kovács pedig azt jelentette, hogy Petőfi harcolt a Sárpatak hídjánál, ahol a magyar huszárok az utolsó ellenállást fejtették ki, és bár megsebesült, nem adta meg magát harc nélkül. Azt a tanácsot pedig, hogy élete megmentéséért vegye le tiszti ruháját, nem volt hajlandó követni. E leírás szerint Petőfit tehát nem menekülés közben, hanem harc közben érte a halál. P. I. „A szépség koldusa” Varsói találkozás József Attila-emlékkiállítás nyílt Varsóban, az Adam Mickiewicz Irodalmi Múzeumban, az Óváros főterén. Ami a múzeumot illeti, annak büszkesége a több mint 80 ezer kötetes könyvtár, és a híres írók dolgozószobája, közöttük Maria Dabrowska, Julian Tuxvim,, Melchior Wankowicz műhelye. A József Attila-kiállítás immár a második magyar tárlat az utóbbi két évben. Az előzőnek a „hőse” Ady Endre volt. A proletárköltő kiállítását a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum anyagából állították össze. A budapesti és a varsói múzeumot hagyományos kapcsolat fűzi egymáshoz Most a varsói múzeum két termében József Attila életét, budapesti szülőktegyedét ábrázoló fényképtablókat helyeztek el. Láthatjuk itt költőmestereinek — Juhász a Gyulának, Ady Endrének és azoknak a portréi, akiknek verseit magyarra fordította. Valamennyi tagion olvasható József Attila verseinek egy-egy részlete, a többi között a „Nincsen apám, se anyám”, a „Külvárosi éj”, a „Medvetánc” néhány sora. És látható Varsóban a 1932-es júniusi száma, Valóság az a példány, amelyet a költő szerkesztett, továbbá József Attila 1922-ben kiadott első verses kötete, a „Szépsség koldusa". Derkovits Gyula képei és Harsai Ilona bőrből alakított érméi emelik a kiállítás fényét. Látható, hogy munkásságukra József Attila nagy hatást gyakorolt. A kiállítást Varsóban élénk érdeklődés övezi. Minden bizonnyal közelebb hozza a lengyelekhez azt a költőt akit kevésbé ismernek, mint Petőfit" vagy Adyt. Wernnika Zielinski (Intel press — KS) Wolkerét, Majakovszkijét, Villonét, Rimbaud-ét. Negyvennégy r • rr uj mu Február: mezőgazdasági könyvhónap Utolsó szakaszához érkeztek a mezőgazdasági könyvhónap előkészületei. Hazánkban most rendezik meg huszonnegyedik alkalommal a mezőgazdasági szakirodalom ünnepi hónapját. Az agrárélet értékes hagyománya, hogy mikor a termelési feladatok mérséklődnek, a figyelem az új ismeretek megszerzése felé fordul. Az idén, január 30-án Túrkeve ad otthont az esemény országos megnyitójának. Méltó helyen kezdődik az ünnepi rendezvénysorozat, hiszen ez a település jelentette be elsőként hazánkban harminc évvel ezelőtt, hogy szövetkezeti várossá alakult. A megnyitó után minden megye — Somogy is — készül a könyvhónapi rendezvénysorozatra, ám az idén rendeznek először szakmai előadással és könyvárusítással egybekötött területi megnyitókat és kiállításokat. Szeged, Eger és Bábolna lesz a területi ünnepségek színhelye. író—olvasó-találkozók, fórumok, könyvvásárok sorozata szolgálja majd az új ismeretek terjesztését a kisebb és nagyobb településeken egyaránt. A könyvkiadó vállalatok minden évben nagy gonddal készülnek a február hónapra. Ezúttal hat könyvkiadó gondozásában negyvennégy új mű jelenik meg, csaknem félmillió példányban. Az érdeklődésre méltán számot tartó választékban különösen sok szakkönyv foglalkozik kertészeti témákkal Az új kiadványok sorában a nagyüzemben dolgozó szakemberek, felső- és középvezetők éppúgy megtalálják a munkájukhoz nélkülözhetetlen új ismereteket, mint a különböző termelési tevékenységet folytató kistermelők. Letűnt korok emlékei Nagy munka vár a kaposvári Jippl Hónai Múzeum restaurátoraira: megkezdték a múlt év régészeti leletanyagának feldolgozását. A nyolc helyen végzett ásatásból több ezer cserépmaradvány és rengeteg egyedi fémtárgy került a múzeumba (Gyertyás László felvételei)