Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-24 / 120. szám

hét ►VÉGE Öreg udvarház méhese A Balaton végétől (vagy elejétől, mert hiszen az or­szág közepétől távolabb eső végén folyik a tóba fő táplálója, a Zala), nyu­gat felé dombvonulatok és völgyek váltakoznak. Az első nagyobb völgyiben ma­ga a folyó tart északról dél felé,­­hogy aztán egy nagy kanyarral ismét északkelet­re fordulva érje el a Kis- Balatonnom keresztül a nagy tavait). A Balatontól Zala­egerszegre tartó új út a fo­lynának ezt az észak-déli völ­gyét elérve keresztezi a me­gyeszékhely és a tó közötti régi utat. Nem messze on­nan, a Zala völgyének nyu­gati szélét hosszan-hosszan szegélyezi egy nagy község — nevét egyfelől a folyó adta, másfelől a területén emelkedő tekintélyes temp­— Az öthe­ktáros park jel­lemzője a tiszafenyő, s egyál­talán a fenyőfélék, így a tu­­ja is — mondja. — Ez utób­biakból egy­ páratlan, 19 méter magas, töb­b mint két és fél méter , körméretű tu­­j­afánk is van! Egyébként park az iskola célját szol­­­gálja, ezért ez utóbbiról is elmondanék annyit, hogy az iskolát vállalatunk, Hungaronektár tartj­a fenn.­­ A szakmunkásképzés — 18 éven felülieknek — levele­ző formában folyik, évente kétszer tíznapos bentlakásos konzultációval, illetve vizs­gaelőkészítő tanfolyammal. Ezenkívül 3—5 napos, ugyan­csak bentlakásos tanfolya­mokon képezünk tovább egy - egy busára való méhészt, évente két­, két és fél ezer, az áfész­ek keretében mű­ködő szakcsoporttagot­­ra hasonlító kínai ecetfa, a kínai édesfa, amelyikből ki­lószám termelik a magok­ a méhészeknek. A fák alatt meg ciklámen virágzik. A hársaik után a Zalában ho­nos Sizelidgesztenyék követ­keznek. Egy­ kertrészben bé­kési mályva zöldell, amott dísznövények. fitt-ofd­ képtárak sorakoz­nak, méhek ingáznak szor­gosan köztük és a növények között. Ezek az iskolát szol­gálják, de termelnek is. Tervszerűen csak méhanyá­kat nevelnek s értékesítenek (az idén például tizenegyez­ret), de azonkívül lépesmé­zet, méh­mérget s más gyó­gyászati anyagot is exportál­tam s a vele összeépült haj­dani szerzetesház. Zalaapáti voltaképpen egyetlen, de több mint négy kilométer hosszú utca. — Igaz, igaz, bocsánat, ne szid­janak érte az apátiak, tú­loztam, hogy községük ér­dekes jellegét érzékeltetem! — Új­abban már szélesedik is ez a falu, azonkívül több Míg mindezt elmondja Szőnyi János, járjuk a zson­gó ősi parkot, meg-megál­­lun­k egy-egy növénynél. Ugyanis itt méhészeti nö­vén­ymegfigyelés folyik azzal a céllal, ajánlásokkal hogy parkosítási szolgálják a méhlegelők fejlesztését, olyan érdekességeket is meg­­­figyelnek, mint a bálványfa­helyütt kis keresztutca ága­zik ki e hosszú főutcából. Habár a keresztutcáik inkább közök, nyílások a földek fe­lé — vagy épp a templom bejáratához. Kivéve azt az utcát, amelyiken rendszerint érintjük Apátit (s észre sem vesszük, milyen nagy): régi keszthely—zalaegerszegi a út ugyanis valóban kereszt­utca. Ha ennek a keresztező­déséből indulunk északra, úgy a falu derekán tűnik elő bal oldalon a templom. A szentély felöli végével néz az utcáb­a (s azon túl kelet­re, a Zala völgye, a Balaton felé), a bejáratához meg kell kerülni. Félig zárt, tágas udvar hangulatú térségre jutunk, amelyet a ma szo­ciális otthoninak használt bencés rend­házzal egybe­épült templom, gazdasági épületek, öreg fák fognak körül. A jellegzetes barokk épületegyüttes 1777 és 1784 között készült, illetve épült újjá. Ugyanis annak a szá­zadnak a közepén települt át Zalavárról a bencés apát­ság, amelynek az épületet emelték. De húsz évvel ké­sőbb leégett a rendház és a templom, s ezt követően újí­tották meg, új, nagyobb templomot építve hozzá. Együtt harmonikus együttest alkotnak. Ha tovább megyünk hosszú utcán, a falu végéhez a közeledve, ugyancsak bal felől megpillantunk egy ki­terjedt parkot, aztán előtér­ben, közel az úthoz egy régi udvarházat is. Ez a Szentki­rályi kastély­­ két évtized­del fiatalabb a templominál. Parkjába lépve mindjárt fel­tűnik a természetvédelmi te­rületet jelző tábla, s így érdeklődésünk előbb e kör­nyezet felé fordul. Jó ka­lauz adódik, a ház s a kert gazdája, pontosabban a gaz­da — e „jogi személy” — képviselője: Szőnyi János. Ő vezeti az ország egyetlen méhészeti szakiskoláját, mely itt működik,­­ nak. Besétálunk az udvarházba. Alagsorában műhely, labora­tórium. Éppen lépesmézet csomagolnak exportra. Fönt az iskola tanterme. Az öreg ablakokból gyönyörű kilátás nyílik a Zala szélesen szét­terülő völgyére, kelet felé! N. F. Házivizsga KRESZ-ből Hegyen-völgyön két keréken A „toronyház” előtt pénte­kenként olyan a hangulat, mint egy szervizben, vagy depóban. Kicsik és nagyok mossák, olajozzák a bicikli­jüket, gumit cserélnek, ké­szülődnek a hétvégi kirán­dulásra. A „garázsmester”, a túrák lelkes szervezője egy magas bajuszos fiatalember­, Major Ottó, három gyerek édesapja. Foglalkozására nézve mecha­nikai műszerész. — Még srác koromban, amikor szüleimmel Budapes­ten laktunk, jegyeztem el magam a Egyesületben kerékpározással, versenyszerű­en is sportoltam, de sajnos a családi körülményeim úgy alakultak, hogy nem folytat­hattam szeretett sportágamat. Viszont megmaradt a kirán­dulás, a biciklizés öröme. •*— Hogy jött az ötlet, hogy ennyi gyereket gyűjt maga köré, s értük nem kis fele­lősséget vállalva kirándulni viszi őket? — Nem kellett különöseb­ben törni a fejem az ötle­ten, hiszen a szíve fáj az em­bernek, amikor­ látja, hogy ebben a betonrengetegben hogy tölti el nagyon sokszor haszontalanul az idejét sok­sok gyerek. Nekem három fiam van, a legkisebb négy éves, de már egy évvel ezelőtt vittem ma­gammal a hétvégi kirándu­lásokra, a vázra szerelt gyer­mekülésben. Azóta már sa­ját kis biciklije van. Először tehát csak a csa­lád indult túrára a hétvé­genként, aztán a szomszé­domban lakó két másik gye­rek, a fiaim barátai kértek meg, hadd jöjjenek velünk ők is. Így aztán kialakult egy olyan mag, melynek tag­jai mindig szívesen jönnek kirándulni.­ Sokszor a szülők­­ is velünk tartanak. Lassan azt is elfogadták, hogy csak jól felkészített kerékpárral lehet jönni, hiszen akinek nem volt kitűnő állapotban a biciklije, azt nem vittük ma­gunkkal. Most már ott tar­tunk, hogy a gyerekek ver­senyeznek, kinek rendb­entartottabb a tisztább­ járgá­nya. Az elmúlt négy év alatt majd egy tucat környékbe­li gyerek kapott kerékpárt, sok az új „tagunk” is... — Hogy mer ennyi gye­rekkel elindulni? — Először is mindenkinek tisztában kell lennie az alap­vető közlekedési szabályok­kal, ebből amolyan házivizs­ga van, ahol a magaik által választott „vizsgbizottság” előtt kell számot adnia a je­löltnek KRESZ-s tudásáról. Természetesen ebben a bi­zottságban felnőttek is van­nak. Másodszor nagyobb lét­számú társasággal már több felnőtt, szülő is tart. Har­madszor pedig gondosan ki­választott, lamimentes, lehetőleg forgó­­vagy gyér for­galmú útvonalakon közle­kedünk, a forgalmas városi utcákon pedig toljuk a bi­ciklit. — Milyen úticélokat tűz­nek ki hétvégenként? — Voltunk már Szenná­ban, Tönöcskén, többször Desedán, sokfelől megköze­­­lítve. A legnagyobb túránkat tavaly nyáron tettük, amikor a nagyokkal a boglári úton, Lengyeltótin át elmen­tünk a Balatonig. Bár ez egy kétnapos túra volt, s páran a visszafelé vezetőt utat már vonattal tették meg, a részt­vevőknek nagyon nagy él­ményt szerzett. Az idén azt tervezzük, hogy körbejárjuk a Balatont. Sá­torban alszunk, szalonnát sü­tünk, „nomád” életet élünk. K. Zsí Hibák és tévedések bélyegeken Kolumbusz távcsövön nézi a partot Paraguay nemrég híres ze­­szerzőket ábrázoló sort adott ki. A zeneértő filatelisták megállapították, hogy több művész személyi adatai hi­básan szerepelnek a bélyege­ken, kettőnél még a fénykép is rossz, s egyebek között Richard Wagnert Adolfnak keresztelték el. Hasonló bal­eset érte 1954-ben megjelent bélyegsorunkat, amely kiváló magyar tudóst ábrá­­­­zol. Kiderült: három bélye­gen a tudós születési éve, il­letve halálozási adata hibás. A bélyeg történetében elég gyakoriak a mulatságos hi­bák és elrajzolások. Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban 1893-ban Amerika felfedezésének­­ 400. évfordu­lójára Kolumbusz-emléksort bocsátottak ki. A gyűjtők megállapították, hogy az egyik bélyegen Kolumbusz m­ég borotvál­tan veszi észre a szárazföldet, de mire a má­sik bélyeg képén partra száll, már hosszú szakállt visel. Valószínűtlen, hogy a nagy történelmi pillanat idézte volna elő a hirtelen szakáll -­növést; a változás elmosódott nyomás következménye. A nagy felfedezőnek még egy bélyegkalandja volt. A nyu­gat-indiai szigetcsoporthoz tartó St. Kitts Nevis 1903-ban Kolumbusz­­ emlékbélyeget adott ki. A bélyegen Kolum­busz távcsövön nézi a partot, tehát azzal az eszközzel, amelyet több mint száz év­vel­ halála után fedeztek fel. A norvég bevándorlók em­lékezetére az Egyesült Álla­mokban 1925-ben bélyegsort adtak ki. Az egyik bélyeg egykori viking­ hajót ábrázol, amelyen azonban az Egyesült Államok 1925. évi csillagos lobogója leng. Ez aztán tör­ténelmi baklövés! Németország 1921-ben bé­lyegsort bocsátott­ ki, amely­nek egyik­ értékén három bányász látható, de mind a három­­ balkezes. A követ­kező évi kiadásban a bélyeg­kép tükörképét jelentették meg, s így a bányászok egy­szerre jobbkezesek lettek. Hasonló eset történt egy in­diai bélyeggel, amely Budd­­hisatva isten szobrát helyte­lenül ábrázolta, mert a jobb helyett a bal lábát tartotta megemelve. Ezért később ki­adták a bélyeg tükörképét, ami már a helyes pozitúrá­­nak felelt meg. Csehszlová­kia 1918/20. évi bélyegein a prágai vár, a Hradszin lát­szik, háta mögött a felkelő nappal. Ezek szerint a bé­lyegen a nap nem keleten, hanem nyugaton kel fel. A következő kiadásban aztán a napot elhagyták a bélyegről. Francia bélyegeken gyakran szerepel egy magvető nő áb­rája. A filatelisták felfedez­ték, hogy a nő szál ellen szórja a magot. Kanada 1954- ben kibocsátott, s hódot áb­rázoló bélyegein az állat farkát szőr helyett pikkely borítja. Kanadában 1956-ban két állatbélyeget adta­k ki: az egyik hét kanadai rénszar­vast, a másik hegyi kecskét ábrázolt. A szakértők­ véle­ménye az volt a rajzról, hogy a hét rénszarvas „részeg em­ber lidércnyomása”. „A kecs­ke olyan, mint a víziló. A világ valamennyi kecskéje inkább lemondana az életé­ről, semhogy ezzel vállalná a rokonságot” — írta a kri­tika. Magyar bélyegen 1928- ban Szent Istvánt olyan ko­ronával ábrázolták, amilyen­nel csak évszázadokkal ké­sőbb koronáztak. Ecuadornak 1936-ban Darwinnak, a Ga­lapagos szigeteken tett uta­zása centenáriumára, meg­jelent bélyegen olyan pálmák láthatók, amelyek a szigeten ismeretlenek. Sportbély­egeken annyi rajzhiba található, hogy fel­sorolásuk oldalakat tölthet­ne meg. Így például a sap­­porói olimpiára megjelent magyar sor 3 forintos bélye­gén háromszemélyes látható. A hiba forrása: bob az elmosódott rajzon a negyedik versenyző nem vehető észre. Makaói sorban az egyik birkózó tilos, fojtogató fo­gást használ. Egy­­ mozambi­ki bélyegen is a szabálytala­nul versenyző birkózó ellen­fele szemét és száját nyom­ja. A „nyomda ördöge” tré­fálta meg a mexikói olim­piára kiadott albán sor egyik bélyegét, amelyen a kapus megfogja a labdát, ugyanak­kor azonban az egyik játékos fejéhez másik labda repül. H. fi. HORGÁSZTANÁCSADÓ M­ájusban minden lehetséges Sok olyan horgász tapasz­talata alapján, akik ha a ke­szeget is „számítjuk”, na­gyon sok, esetleg évi száz kiló halat fognak, több május talán a legjobb hor­­­gászhónap. Igaz, pontvozni nem lehet, csak egy-két in­tenzív vizen (például a Tassi V—VI-oson, az oroszlányi és a máth­alőrinci erőművi me­legtavakon, a Gyömrői ta­von, a csepeli kavicsbánya­tavakon és még néhány he­lyen). Az is igaz, hogy a márna, a kecsege és a 80 centiméternél rövidebb har­csa fogása is tilos még, egé­szen június 15-ig (a kecse­­géé június 30-ig), de renge­teg a májusban jól fogható halfajta.­­ Például: „amikor az akác­­ rügye ak­kora, mint az egér füle”, ahogy a mondás tart­ja, azaz valamikor május 20-a táján, a harcsák kere­sik az ívóhelyet, és aki ilyen­kor megtalálja a­ harcsacsa­patot, az rendszerint 80 cen­timéternél hosszabbakat zsákmányolhat... Azután ott a balin, az ívás és az azt követő regenerálódás után, május második felében azo­kon a vizeken is eredmén­­nyel lehet rá horgászni, ahol egyébként, bár rablása jelzi, hogy jelen van, de nemigen fogható műcsalira. A „titok”: 1-es vagy 2-es méretű MEPS-körfor­gó villantó vagy annak magyar utánzata. Kár, hogy a francia eredetit csak ritkán lehet kapni, a magyar kisipari gyártmány viszont például Budapesten­, Óbudán,­ a Lajos utcai Rekord hor­gászboltban rendszeresen kapható. Az ilyen méretű körforgóval a part mellett, a­ bokrok alatt húzva szép balinokat foghatunk. Tavainkon — már ahol még található — az arany­­kárász, más néven széles kárász, sárgakárász vagy sárkárász is ilyenkor indul meg igazán, sokszor egészen a part közelében foghatók a nagy példányok. Két olyan tó is van, ahol ritka szépre nőnek. Cikolán az ötös szá­mú, és a pátkai víztározó. A Balatonon az általános tilalom lejártával, május 20- tól háromféle halra érdemes partról horgászni: kősüllő­­re, angolnára ott, ahol látjuk a küszcsapat partközeli teá­sát,­, itt a kishalak mögé dob­va, kis eresztékkel, úszóval, csalihallal érhetjük el legjobb eredményt, de a ti­a­dalom utáni első napokban jó a nem túl messze dobott gilisatacsolkros fenekező is. Csalihalhoz pedig ilyenkor végképpen nem nehéz jut­ni... A másik módszer a ke­­szegezés: ha még látni part­­közelben a dévéreket, akkor a legjobb úgy horgászni, úszóval, hogy ólmot nem is teszünk fel, a szabadon le­begő horgot kis gilisztával csalizzuk. A fekvő úszó re­megése vagy felállása jelzi a kapást, a zsákmány többnyi­re dévér. Ha már nem látni a dévéreket, akkor érdemes a már említett etetéssel, mólóknál a parttól 4—5 mé­­­terre horgászni, ilyenkor már jobb a kenyércsali, és a zsákmány is választéko­sabb, nagy bodor­kák, veres­­szárnyúak színesítik. Ennyit májusról. És nem sajnálja az időt, aki és minden hétvégén, ünnepen próbálkozik, néha hétköznap munka után is kimegy a kö­zeli vizekre, és mindig arra a halra horgászik, amire ép­pen érdemes — az nem véletlenül fog ebben a hó­napban 40—50, ha a harcsát, balint is megtalálja, esetleg 80—100 káló halat is. Igaz, kell hosszú kitartás, próbálko­zás, jó felszerelés és tudás is — de megéri... Sz. J. 1. SOMOGYI NÉPLAP

Next