Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
Szánkóöttusa A tél nem lehet akadálya annak, hogy sokat mozogjatok. Meghívhatjátok barátitokat izgalmas téli játékra, szánkó-öttusára, öt olyan feladatot állítsatok össze, amelyben főszerepet kap rodli, de az ügyességetekre a is szükség van. Ha szombat vagy vasárnap délelőttre .szervezitek a sportprogramot, szüléiteket is hívjátok meg. A változatosságot az általatok, kitalált többféle akadállyal bővítve biztosítsátok, rámelegítésül erőpróba A kisebbek két kézzel, a nagyobbak egy kézzel próbálkozzanak, hányszor tudok kinyomni a szánkót. Öt nyomás egy pontot ér. Ennek lehet egy másik formája: a ródlira mindig ugyanaz a gyerek ül rá, és őt kell a szánkóval együtt sík területen meglökni. Kinél cseszik messzebb a szán? (Itt méterenként jár egy-egy pont.) Szánbillegető A domboldalra a lejtőn tegyetek a hóba több téglát vagy vékony botot, és a testsúly áthelyezésével billentsétek, kormányozzátok a ródlit, az akadályok kikerülésével a célba. Minden talpon maradó tégla két pontot ér. Ki a gyorsabb? A lejtőn a legmeredekebb részen jelöljetek ki egy 10 vagy 20 méteres szakaszt. Ezután stopperóra segítségével mérjétek meg, ki halad át leggyorsabban, ezen a szakaszon. Ügyes szánkósok esetében szó lehet arról is, hogy a szánkón fekve vagy guggolva helyezkedjen el a versenyző. Hóem Hervad áamts A lejtőn lefelé haladva kell hógolyóval eltalálni egy hóembert. Ezért egy-egy pont jár. Ha a fején lévő lábast (kalapot) vagy a seprűt találja el valaki, azért már három pont jár. A legtöbb pont a seprűnyél eltalálásáért adható (öt). Mindenkinek a szánkón öt hógolyója legyen, és a lesiklás háromszor ismételhető. Győztes az, aki a legtöbb találatot éri el. Hord rm í •«áüfcSKBNf' Sík terepen jelöljetek ki egy szakaszt és a célt! Minden versenyző kap egy karót. Feladat: a szánkóra hasra feküdve a karót a szán elé a hóba szúrni, és a ródlit kézzel a karóhoz húzni! Ezt azután többször kell gyorsan megismételni, egészen a cél eléréséig. A helyezéseknek megfelelően jár a pont. H. M. Karácsonykor karácsonyról Ady Bid« egy ír negyrji» szép karácsonyi verséből idéztek egy resztetek alábbi kodcareftwn »ben, az meghatározások alapján kapott SBKvate betűit írjátok be a megfelelő számok szerinti kockákba, • 1-tól 83-ig folyamatosan olvasva megkapjátok m idézett verssorokat. Egyszeri Jókívánság: 14, u, i. aa. m. iá. a. 4. 16. 5. A házi sejtés mai élő őse: 9.1.33. 32. 45. 46,3» 36. Tiszeos írásban hasaiért betűk, vagy számok: SS, 34, 35, 44, 36, 27, 28, 23, 56. Tanácstag is tartja: 26, 49, 52. 43, 4«. 4. 51, 55, 47. Rövid jelenrrö mondás, mottó: 42, 57, 7, 5«, 38, 31, 36, 41, 23, ». Erőszakkal kinyit valamit: 54, 25, 26, 2, 45, 50, 63, 16. Nem zárt körű: *1, 53, 32, 28, 37, 43, 12, 6, 45. Valamikor ebben is őröltek gabonát: 37, 63, 50, 18, 17, 9, 7, 6, 17. A szónok mondja: 45, 46, 36, 40, 38, 58, 39, 41, 44. Holmiját nem tartja rendben: 56, 54, 19, 20, 21, 23, 25, 24, 22. Valaminek létezése: 26, 60, 61, 62, 43. 5S, 50. 43. 45. (A helyes választ ellenőrizhetitek a 14. oldalon.) i 2.b 4 r—<oí b a 10u .Hl 14 <5 (b kQ l Xk HA ih 15 te os> 30 2> 31 53 34 35 36 e* b& HŐ k4 ki M3 Mk HS Mb Hb Uq 00 Sk Sl 5H& 56 5* 52» sq 60 64 61 aÖtből hatodik Ha megnevezitek a rajzon látható ábrákat, s ezeknek a szavaknak utolsó betűjét helyes sorrendbe rakva összeolvassátok, egy hatodik értelmes szó kerül ki belőlük. Ennek a szónak pedig szoros köze van az egyik kis rajzhoz. . A kérdés tehát az, melyik a hatodik szó, és mihez kapcsolódik? (Megfejtés a 14. oldalon.) Móra Ferenc ESTE Este van, este van, édesapa fáradt , aranyhajú lányom, te bonts, nekem ágyé Szelíden te simítsd puhára a vánkost, ágyam szélre is te ülj ide mármost. Homlokomon a bú nagyon elborongott, kicsi száddal róla leheld el a gondot. Virágfejecskéddel hajtsd szívem fölébe, nevess éjszakára csillagot beléje! Mesélj is majd egyet szegény apukádnak, úgy, mintha mesélnél a hajasbabádnak: „Volt egy szegény ember nagy Meseországban, nem volt mása, csak egy arany hajú lánya ...” Játékok kicsiknek, nagyoknak Az erőgyűrjtés idé © December 31-től január 3-ig tart az idén a téli szünidő, s amilyen nagy öröm ez a gyerekeknek, éppoly nagy gondot jelent a szülők számára nem egy családban. Persze, a napközi mindvégig működik. Séta, szánkózás, múzeum- és mozilátogatás szerepel a programban. S amikor sehova nem mennek, akkor is meleg teremben társasjátékkal, diafilmmel, tévénézéssel szórakozhat csemeténk pajtásai között. Nagyobb gond a középiskolák alsó évfolyamaira járó diák a szülőnek. Egyik növendékem egyszer így mesélte el szüneti napirendjét: alvás délelőtt 11 óráig, ezután a jégpálya, ebéd késő délután, estefelé disco, ahonnan éjfél előtt érkezett haza. Szüleivel nem tudom, hol és mikor találkozott. Arra még csak gondolni sem merek, hogy valamit segített otthon a megnövekedett szabad idejében. De ez elrettentő példa. Az lenne a jó, ha a gyerekek szünidejének megszervezésére 1 4—5 család összeszövetkezne Felváltva vinnék őket szánkózni, síelni, túrázni. Városnéző programra, kulturális rendezvényekre. Vagy éppen valamelyikük otthonában töltenék el az időt. Jó hangulatban, játékkal, beszélgetéssel, zenehallgatással. Az étkezés is könnyen megoldható lenne mindennap más-más családnál. Ha leszámítom munkaszüneti napokat, egy, a legfeljebb két alkalom jutna minden családra. S mennyivel nyugodtabban dolgozhatnának a szülők Azt már nem is említem, hogy a gyerekeknek is mennyivel hasznosabb, ha kulturált körülmények között vannak együtt. De sajnos az ilyen szövetkezésekre nálunk kevés példa van. Ha nem állandó felügyelet alatt tölti a gyerek a téli vakációt, akkor első dolgunk legyen új napirendet készíteni vele együtt Ebből pontosan derüljön ki, hogy a nap melyik szakában hol található a gyerek, mivel tölti el idejét, s nem utolsó sorban: kikkel ? Azt is feltétlenül tudnunk kell, kik a társai, milyen gyerekek, milyen irányt vehet társaságukban gyermekünk időtöltése. Ezért ha nem tettük idáig, meg kell ismerkednünk velük. Erre számtalan alkalom adódik. Az eltervezett napirend mellett egy biztos pontnak lennie kell a gyerek életében, egy ismerős néni vagy bácsi, aki mindig megtalálható, és szükség esetén hozzá lehet fordulni bármilyen váratlan problémával. Mondanunk sem kell, milyen hasznos, ha a gyerek kimozdul a megszokott környezetből. Ha a vidéki vagy a fővárosi rokonnál tölti a vakáció egy részét. S ha nincs rokon, aki elvállalná, baráti családok is kicserélhetik a szünetekben csemetéiket. Felváltva hol itt, hol ott vakációzhatnak. A téli szünet az erőgyűjtés, a kikapcsolódás ideje. Lehetőleg ne a tv előtt, moziban, füstös discohelyiségekben töltse fiunk, lányunk a nagy részét. MasSion sokat, töltsön órákat a szabad levegőn. Túrázzon, sétáljon a hegyekben vagy a környező üdülőközpontokban. Szerencsére sok ünnep tarkítja a vakációt, a család, gyakran lehet együtt Valóban töltsük együtt szabad időnket a gyerekkel. Sokszor elmondott igazság hogy mindenféle drága ajándéknál jobban örül a szüleivel harmonikusan, jó hangulatban együtt töltött óráknak. Inkább mondjuk le ilyenkor a külön keresetet, a túlórát, ha lehet, szenteljük időnket a családnak. Tanuljon-e a diák a szünidőben? Csak akkor, ha bukásra áll. Az első félév január végén fejeződik be, a javításra felkészülni itt a nagyszerű alkalom. De ha csak gyenge, akkor ne nyúzzuk őt a tankönyvekkel. Inkább olvasson kedvére szépirodalmat vagy olyan tudományos népszerűsítő könyveket, amelyek nem iskolás módon, lasban növelik élvezetes szígyermekünk tájékozottságát, tudását. S bármilyen tanuló, bármilyen lányunk, magaviseletű fiúnk, mikor csillogó szemmel bontogatja ajándékait a karácsonyfa alatt, ne mondjuk neki, hogy „nem érdemelted meg ugyan, de... ” célunkat. Mert akkor eredeti az örömszerzést nem sikerült elérni, hisz csak keserűség marad a gyerekben a szeretet ünnepén. Átányi László A JÓSÁGOS JÉGLILIOM Valamikor régen a falu szélén élt az a szegény asszony, akinek olyan szép leánya született, hogy emiatt egyszeriben sok irigye támadt. Féltette is, mint a legdrágább kincsét. Mikor nagyobbacska lett, még akkor is mindenhová kísértette, mégis kifogtak rajta. Egy gonosz ördögfióka, éjszaka, mikor a leány aludt, bekente az arcát mérges kenőccsel, amitől reggelre kelve olyan csúf lett, hogy még az édesanyja sem ismert reája. Így az asszony házába beköltözött a szegénység mellé a bánat is. Amitől félt, bekövetkezett, hiába próbálta elkerülni. Többé nem mert a leány az emberek szeme elé kerülni. Bezárkózott és csak dolgozott. Pörgette a rokkát, fonta a fonalat, miközben teltekmúltak az évek A leány a telet szerette legjobban. Akkor azért egyszer egyszer kimerészkedett, hiszen a falu népe ilyenkor a meleg szobákba húzódott. Egy alkalommal, amikor a közeli nagyerdőben bandukolt, és vigasztalta magát a deres fák békés csendjében, csodálatos jégvirág jelent meg előtte, amely a liliomhoz hasonlított. Tündöklő fehér szirmai valósággal elkápráztatták. — Jégliliom a nevem — kezdte. — A Tél kertjéből szöktem meg. Én őrzöm a kelyhemben azt az álomport, amelyet ha a Télapóra hintek február végén, attól úgy elszunyókál, hogy fel sem ébred ősz végéig. Elhatároztam, hogy segítek rajtad. Ezért ebben az esztendőben azt akarom: márciusban se aludjon el Télapó. Hadd rázza mérgesen a szakadat, hogy még a benne lapuló hópelyhek leszállhassanak a földre. — És vajon az mire jó? — kérdezte a lány — Még hogy mire! Hát te ez idáig sohasem hallottál arról, hogy aki a márciusi hóban megmosdik, az azonnal megszépül? — Hallottam, hallottam, de hol van márciusban hó? — sopánkodott a leány. — Mióta élek, erre nem volt példa. — Nem volt, de most lesz! Tudd meg, mind megyek, odatelepszek az ablakodra, kereshet a Tél kertjében, nem talál meg. Elindultak hazafelé. Alighogy beléptek a szobába, a jégliliom rátelepedett az ablakra. A leány pedig elmesélte édesanyjának a történteket. Aztán minden nap kettesben gyönyörködtek a jégvirágban, és várták a csodát, amely nem is késett sokáig. Egy reggelen, amikor március harmadikát mutatott a naptár, különösképpen a Tél még javában ébren volt. Biztosan kereste a jégliliomot, amely álomba ringatná, de mindhiába, az vígan virított a szegény asszony ablakán. A Tél megrángatta mérgében a szakállát, amelyből hulldogálni kezdtek az ott elbúvó hópelyhek. — Itt a márciusi hó! — csapta össze kezét a leány boldogan. — Most aztán ebben mosd meg jól az arcodat! — szólt a jégliliom. A lány nem sokáig kérette magát. Futott az udvarra, s arcát a szállingózó hópelyhek felé fordította.. A hópelyhek pedig tudták a kötelességüket. Olyan mesebeli szépre mosták az arcát, hogy mikor újra belépett a szobába, édesanyja nem győzte csodálni. Boldogan szaladtak az ablakhoz mecsókolni a drága jégliliomot, de addigra úgy eltűnt onnan, mint egy álom. Másnapra aztán megenyhült az idő, hiszen a csodálatos jégliliom már álomba ringatta a Telet. S eljött a Tavasz. A napsugár mosolygott, vidám volt, mint a lány, akinek szépségéről daloltak még a madarak is Eljutott a híre meseország ifjú királyához, az pedig eljött a szegény asszony házába, s megkérte a lánya kezét. Aztán elvitte nagy pompával Meseországba édesanyjával együtt, ahol olyan lakodalmat csaptak, amilyet még a mesevilág sem látott, pedig ott igazán mindig mesebeli dolgok történnek. Molnár Andrea