Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

Szánkó­öttusa A tél nem lehet akadálya annak, hogy sokat mozogja­­­­tok. Meghívhatjátok baráti­­­­tokat izgalmas téli játékra, szánkó-öttusára, öt olyan feladatot állítsatok össze, amelyben főszerepet kap rodli, de az ügyességetekre a is szükség van. Ha szombat vagy vasárnap délelőttre .szervezitek a sportprogram­­ot, szüléiteket is hívjátok m­eg. A változatosságot az általatok, kitalált többféle akadállyal bővítve biztosít­sátok, r­ámelegítésül erőpróba A kisebbek két kézzel, a nagyobbak egy kézzel pró­­­­bálkozzana­k, hányszor tud­­ok kinyomni a szánkót. Öt nyomás egy pontot ér. En­nek lehet egy másik formá­ja: a ródlira mindig ugyan­az a gyerek ül rá, és őt kell a szánkóval együtt sík terü­­­­leten meglökni. Kinél cse­szik messzebb a szán? (Itt méterenként jár egy-egy pont.) Szán­billegető A domboldalra a lejtőn­ te­gyetek a hóba több téglát­­ vagy vékony botot, és a test­súly áthelyezésével billent­sétek, kormányozzátok a ród­­lit, az akadályok kikerülésé­vel a célba. Minden talpon maradó tégla két­­­­­ pontot ér. Ki a gyorsabb? A lejtőn a legmeredekebb részen jelöljetek ki egy 10 vagy 20 méteres szakaszt. Ezután stopperóra segítségé­vel mérjétek meg, ki halad át leggyorsabban, ezen a sza­kaszon. Ügyes szánkósok esetében szó lehet arról is, hogy a szánkón fekve vagy guggolva helyezkedjen el a versenyző. Hóem Hervad áamts A lejtőn lefelé haladva kell hógolyóval eltalálni egy hóembert. Ezért egy-egy po­nt jár. Ha a fején lévő lá­bast (kalapot) vagy a seprűt találja el valaki, azért már három pont jár. A legtöbb pont a seprűnyél eltalálásá­ért adható (öt). Mindenki­nek a szánkón öt hógolyója legyen, és a lesiklás három­szor ismételhető. Győztes az, aki a legtöbb találatot éri el. Hord rm­ í •«áüfcSKBNf' Sík terepen jelöljetek ki egy szakaszt és a célt! Min­den versenyző kap egy ka­rót. Feladat: a szánkóra hasra feküdve a karót a szán elé a hóba szúrni, és a ród­­lit kézzel a karóhoz húzni! Ezt azután többször kell gyorsan megismételni, egé­szen a cél eléréséig. A he­lyezéseknek megfelelően jár a pont. H. M. Karácsonykor karácsonyról Ady Bid­« egy ír negyrji» szép karácsonyi verséből idéztek egy resztetek­­ alábbi kodcareftwn »ben, az meghatározások alapján ka­­­pott SBKvate betűit írjátok be a megfelelő számok szerinti kockákba, • 1-tól 83-ig fo­lyamatosan olvasva meg­kapjátok m idézett versso­rokat. Egyszeri­ Jókívánság: 14, u, i. aa. m. iá. a. 4. 16. 5. A házi sej­tés mai élő őse: 9.1.33. 32. 45. 46,3» 36. Tiszeos írásban hasaiért be­tűk, vagy számok: SS, 34, 35, 44, 36, 27, 28, 23, 56. Tanácstag is tartja­: 26, 49, 52. 43, 4«. 4. 51, 55, 47. Rövid jelenrr­ö mondás, mottó: 42, 57, 7, 5«, 38, 31, 36, 41, 23, ». Erőszakkal kinyit valamit: 54, 25, 26, 2, 45, 50, 63, 16. Nem zárt körű: *1, 53, 32, 28, 37, 43, 12, 6, 45. Valamikor ebben is őröltek gabonát: 37, 63, 50, 18, 17, 9, 7, 6, 17. A szónok mondja: 45, 46, 36, 40, 38, 58, 39, 41, 44. Holmiját nem tartja rend­ben: 56, 54, 19, 20, 21, 23, 25, 24, 22. Valaminek létezése: 26, 60, 61, 62, 43. 5S, 50. 43. 45. (A helyes választ ellen­őrizhetitek a 14. oldalon.) i 2.b 4 r—<oí b a 10u .Hl 14 <5 (b kQ l­ Xk HA ih 15 te os> 30 2>­ 31 53 34 35 36 e* b& HŐ k4 ki M3 Mk HS Mb Hb Uq 00 Sk Sl 5H& 56 5* 52» sq 60 64 61 aÖtből hatodik Ha megnevezitek a rajzon látható ábrákat, s ezeknek a szavaknak utolsó betűjét he­lyes sorrendbe rakva össze­olvassátok, egy hatodik ér­telmes szó kerül ki belőlük. Ennek a szónak pedig szo­ros köze van az egyik kis rajzhoz. . A kérdés tehát az, melyik a hatodik szó, és mihez kap­csolódik? (Megfejtés a 14. oldalon.) Móra Ferenc ESTE Este van, este van, édesapa fáradt , aranyhajú lányom, te bonts, nekem ágyé Szelíden te simítsd puhára a vánkost, ágyam szél­re is te ülj ide mármost. Homlokomon a bú nagyon elborongott, kicsi száddal róla leheld el a gondot. Virágfejecskéddel hajtsd szívem fölébe, nevess éjszakára csillagot beléje! Mesélj is majd egyet szegény apukádnak, úgy, mintha mesélnél a hajasbabádnak: „Volt egy szegény ember nagy Meseországban, nem volt mása, csak egy arany hajú lánya ...” Játékok kicsiknek, nagyoknak Az erőgyűrjtés idé­ © December 31-től január 3-ig tart az idén a téli szün­idő, s amilyen nagy öröm ez a gyerekeknek, éppoly nagy gondot jelent a szülők számára nem egy családban. Persze, a napközi mind­végig működik. Séta, szán­kózás, múzeum- és mozilá­togatás szerepel a program­ban. S amikor sehova nem mennek, akkor is meleg te­remben társasjátékkal, dia­­filmmel, tévénézéssel szóra­kozhat csemeténk pajtásai között. Nagyobb gond a kö­zépiskolák alsó évfolyamaira járó diák a szülőnek. Egyik növendékem egyszer így mesélte el szüneti napirend­jét: alvás délelőtt 11 óráig, ezután a jégpálya, ebéd ké­ső délután, estefelé disco, ahonnan éjfél előtt érkezett haza. Szüleivel nem tudom, hol és mikor találkozott. Arra még csak gondolni sem merek, hogy valamit segített otthon a megnövekedett szabad idejében. De ez el­rettentő példa. Az lenne a jó, ha a gyere­kek szünidejének megszer­vezésére 1 4—5 család­ öss­zes­zö­vetkezne Felváltva vin­nék őket szánkózni, síelni, tú­rázni. Városnéző program­ra, kulturális rendezvé­nyekre. Vagy éppen vala­melyikük otthonában tölte­nék el az időt. Jó hangulat­ban, játékkal, beszélgetéssel, zenehallgatással. Az étkezés is könnyen megoldható len­ne mindennap más-más csa­ládnál. H­a leszámítom munkaszüneti napokat, egy, a legfeljebb két alkalom jutna minden családra. S mennyi­vel nyugod­tabban dolgoz­hatnának a szülők­­ Azt már nem is említem, hogy a gye­rekeknek is menny­ivel hasz­nosabb, ha kulturált körül­mények között vannak együtt. De sajnos az ilyen szövetkezésekre nálunk ke­vés példa van. Ha nem állandó felügye­let alatt tölti a gyerek a té­li vakációt, akkor első dol­gunk legyen új napirendet készíteni vele együtt Ebből pontosan derüljön ki, hogy a nap melyik szakában hol található a gyerek, mivel tölti el idejét, s nem utolsó sorban: kikkel ? Az­t is feltétlenül tudnunk kell, kik a társai, milyen gyerekek, milyen irányt ve­het társaságukban gyerme­künk időtöltése. Ezért ha nem tettük idáig, meg kell ismerkednünk velük. Erre számtalan alkalom adódik. Az eltervezett napirend mellett egy biztos pontnak lennie kell a gyerek életé­ben, egy ismerős néni vagy bácsi, aki mindig megtalál­ható, és szükség esetén hoz­zá lehet fordulni bármilyen váratlan problémával. Mon­danunk sem kell, milyen hasznos, ha a gyerek kimoz­dul a megszokott környezet­ből. Ha a vidéki vagy a fő­városi rokonnál tölti a va­káció egy részét. S ha nincs rokon, aki elvállalná, bará­ti családok is kicserélhetik a szünetekben csemetéiket. Felváltva hol itt, hol ott va­kációzhatnak. A téli szünet az erőgyűj­tés, a kikapcsolódás ideje. Lehetőleg ne a tv előtt, mo­ziban, füstös discohelyisé­­gekben töltse fi­unk, lányunk a nagy részét. Mas­Sion so­kat, töltsön órákat a szabad levegőn. Túrázzon, sétáljon a hegyekben vagy a környező üd­ülőközpon­tok­ban. Szerencsére sok ünnep tarkítja a vakációt, a csa­lád, gyakran lehet együtt Valóban töltsük együtt sza­bad időnket a gyerekkel. Sokszor elmondott igazság hogy mindenféle drága aján­déknál jobban örül a szülei­vel harmonikusan, jó han­gulatban együtt­ töltött óráknak. Inkább mondjuk le ilyenkor a külön kerese­tet, a túlórát, ha lehet, szen­teljük időnket a családnak. Tanuljon-e a diák a szün­időben? Csak ak­kor, ha bu­kásra áll. Az első félév ja­nuár végén fejeződik be, a javításra felkészülni itt a nagyszerű alkalom. De ha csak gyenge, akkor ne nyúzzuk őt a tankönyvek­kel. Inkább olvasson kedvé­re szépirodalmat vagy olyan tudományos népszerűsítő könyveket, amelyek nem is­kolás módon, lasban növelik élvezetes szí­gyermekünk tájékozottságát, tudását. S bármilyen tanuló, bár­milyen lányunk, magaviseletű fiúnk, mikor csillogó szemmel bontogatja ajándé­kait a karácsonyfa alatt, ne mondjuk neki, hogy „nem érdemelted meg ugyan, de... ” célunkat. Mert akkor eredeti az örömszerzést nem sikerült elérni, hisz csak keserűség marad a gyerekben a szeretet ünne­pén. Átányi László A JÓSÁGOS JÉGLILIOM Valamikor régen a falu szélén élt az a szegény as­­­szony, akinek olyan szép leánya született, hogy emi­att egyszeriben sok irigye támadt. Féltette is, mint a legdrágább kincsét. Mikor nagyobbacska lett, még ak­kor is mindenhová kísér­tette, mégis kifogtak rajta. Egy gonosz ördögfióka, éj­szaka, mikor a leány aludt, bekente az arcát mérges kenőccsel, amitől reggelre kelve olyan csúf lett, hogy még az édesanyja sem is­mert reája. Így az asszony házába beköltözött a szegénység mellé a bánat is. Amitől félt, b­ekövetkezett, hiába próbálta elkerülni. Többé nem mert a leány az embe­rek szeme elé kerülni. Be­zárkózott és csak dolgozott. Pörgette a rokkát, fonta a fonalat, miközben teltek­­múltak az évek A leány a telet szerette legjobban. Akkor azért egy­szer egyszer kimerészkedett, hiszen a falu népe ilyenkor a meleg szobákba húzódott. Egy alkalommal, amikor a közeli nagyerdőben bandu­kolt, és vigasztalta magát a deres fák békés csendjé­ben, csodálatos jégvirág je­lent meg előtte, amely a li­liomhoz hasonlított. Tündök­lő fehér szirmai valósággal elkápráztatták. — Jégliliom a nevem — kezdte. — A Tél kertjéből szöktem meg. Én őrzöm a kelyhemben azt az álom­port, amelyet ha a Télapóra hintek február végén, attól úgy elszunyókál, hogy fel sem ébred ősz végéig. Elha­tároztam, hogy segítek raj­tad. Ezért ebben az eszten­dőben azt akarom: március­ban se aludjon el Télapó. Hadd rázza mérgesen a sza­kadat, hogy még a benne lapuló hópelyhek leszál­lhas­sanak a földre. — És vajon az mire jó? — kérdezte a lány — Még hogy mire! Hát te ez idáig sohasem hallottál arról, hogy aki a márciusi hóban megmosdik, az azon­nal megszépül? — Hallottam, hallottam, de hol van márciusban hó? — sopánkodott a leány. — Mióta élek, erre nem volt példa. — Nem volt, de most lesz! Tudd meg, mind me­gyek, odatelepszek az abla­kodra, kereshet a Tél kertjében, nem talál meg.­ Elindultak hazafelé. Alig­hogy beléptek a szobába, a jégliliom rátelepedett az ablakra. A leány pedig elmesélte édesanyjának a történteket. Aztán minden nap kettes­ben gyönyörködtek a jégvi­rágban, és várták a csodát, amely nem is késett sokáig. Egy reggelen, amikor március harmadikát muta­tott a naptár, különösképpen a Tél még javában ébren volt. Biztosan kereste a jég­liliomot, amely álomba rin­gatná, de mindhiába, az ví­gan virított a szegény as­­­szony ablakán. A Tél meg­rángatta mérgében a sza­­kállát, amelyből hulldogálni kezdtek az ott el­búvó hó­pelyhek. — Itt a márciusi hó! — csapta össze kezét a leány boldogan. — Most aztán ebben mosd meg jól az arcodat! — szólt a jégliliom. A lány nem sokáig kéret­te magát. Futott az udvarra, s arcát a szállingózó hó­pelyhek felé fordította.. A hópelyhek pedig tudták a kötelességüket. Olyan mese­beli szépre mosták az arcát, hogy mikor újra belépett a­ szobába, édesanyj­a nem győzte csodálni. Boldogan szaladtak az ablakhoz me­­csókolni a drága jégliliomot, de addigra úgy eltűnt on­nan, mint egy álom. Másnapra aztán megeny­hült az idő, hiszen a csodá­latos jégliliom már álomba ringatta a Telet. S eljött a Tavasz. A napsugár mo­solygott, vidám volt, mint a lány, akinek szépségéről da­loltak még a madarak is Eljutott a híre meseország ifjú királyához, az pedig el­jött a szegény asszony házá­ba, s megkérte a lánya ke­zét. Aztán elvitte nagy pom­pával Meseországba édes­anyjával együtt, ahol olyan lakodalmat csaptak, amilyet még a mesevilág sem látott, pedig ott igazán mindig me­sebeli dolgok történnek. Molnár Andrea

Next