Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-23 / 119. szám

fllAG PROLE­TÁRJ­A-L^E­G « SOV ETED SOMOGYI NÉPLAP AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVIII. évfolyam, 119. szám * 1982. május 23., ,osámap Óvjak a feláránáh feal Életmentésről, a tett erköl­csi és anyagi elismeréséről tudósítottunk lapunk tegnapi számában. Olyan esetről szól­tunk, amikor szerencsésen ta­lálkozott a véletlen baleset és az emberi bátorság, a kocká­zatvállalás. A végeredmény: egy ember életben maradt. És mi van akkor, ha nem beszél­hetünk a véletlenek ilyen sze­rencsés egybeeséséről, amikor az esetlegesség bizony elenyé­sző szerepet játszik, és a bal­eseteknél sokkal nagyobb súllyal esik latba a törvény­szerűség? Amikor a megelő­zésére való tudatos törekvés vizsgázik a munkahelyeken? Ilyenkor megvonjuk a balese­tek alakulásának mérlegét, s­ az eredménnyel korántsem lehetünk elégedettek ... Mert igaz ugyan, hogy az idei év első negyedéről szóló összesítés szerint Somogyban — a mezőgazdasági termelő­­szövetkezeteket nem számol­va — huszonhat üzemi bal­esettel kevesebb fordult elő, mint a múlt év azonos idő­szakában (az akkori négy­­százharminckettővel szemben most négyszázhat történt), az adatok mögött azonban he­lyenként és időnként egyhely­ben topogást láthatunk, sőt itt-ott a helyzet súlyosbodá­sát tapasztalhatjuk. Itt van mindjárt az üzemi balesetek miatt kiesett munkanapok száma: most háromszázzal többen maradtak távol a munkahelyüktől ilyen okok miatt, mint 1981 első negye­dében. Vagy: akkor egy em­ber vesztette életét, az idén mindössze három hónap alatt négyen lelték halálukat. Te­hát a balesetek számának csökkenése önmagában — még ha kedvező is — nem­­ adhat okot az elégedettségre. Azokon a munkahelyeken, melyeknek szervezett dolgo­zóit egy-egy szakmai szak­­szervezet megyei bizottsága tömöríti, igencsak eltérő ké­pet mutat az üzemi balesetek alakulása. Legkevesebb sérü­lés a múlt év első negyedé­ben és most is a HVDSZ-nél és az Építők Szakszervezeté­nél történt, de amíg az előb­binél tízzel csökkent, az utób­binál héttel nőtt a balesetek száma, s mindkét helyen — különösen az építőknél — megsokasodtak a kiesett mun­kanapok az előző időszakhoz képest. A MEDOSZ-nál akkor egy üzemi baleset követelt emberéletet — most négy! Senkit sem tölthet el meg­nyugvással, hogy a csonkulá­sos sérülések száma hétről kettőre mérséklődött. Amíg emberek balesetet szenved­nek a munkahelyükön, illetve munkába menet vagy onnan jövet, a megelőzésre tett lé­pések száma eggyel sem lehet kevesebb a korábbinál. Ezt annak tudatában állíthatjuk, hogy tisztában vagyunk vele: a dolgozó embert akkor is érheti szerencsétlenség — oly­kor végzetes kimenetelű is —, ha a legnagyobb elővigyáza­tossággal történik a tevékeny­ség, s ő is, társai is mindent megtesznek a biztonságos munkavégzésért. Ilyenkor azonban törvényszerűen szű­kül a lehetőség, az alkalom köre, s jóval nagyobb a való­színűsége a baleset elkerülé­sének, mintha semmit sem vagy csak nagyon keveset tesznek a megelőzésért a munkahelyeken. A mindannyiunk számára legnaeívabb értékről, az em­ber életéről, a testi épség megóvásáról van szó. Ennek a feladatnak a megoldása nem kíván hőstetteket, csu­pán azt, hogy mindenütt tart­sák meg az óvó rendszabá­lyok eljárásait — engedmé­nyek nélkül, következetesen. ^uS\! K­ö'V Aro: MO Ft Nem akarunk háborút Békenapi ünnepség a textilművek strandján Tegnap már a kora dél­utáni órákban benépesült a Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyáránál: strandja és környéke. Ezúttal nem fürdőzők és napozók vették birtokukba a létesítményt — szabadtéri színpad jelezte, hogy itt most másmilyen program kezdődik, a bazá­rotok sátrai, és a­­ körhinta, ped­ig a gyerekeknek igen­­ jó szórakozást. A textilművek strandja békenapi ünnepség színhelye v­olt tegnap délután. A bé­kéért vállalt szolidaritás jegyében a textilművek és a Somogy megyei Állami Épí­tőipari Vállalat MSZBT el­nöksége, KISZ-bizottsága és kulturális bizottsága közös rendezvényén Laczkó János, a kaposvári gyár MSZBT- tagcsoportjának elnöke kö­szöntötte a több száz részt­vevőt, köztük a szovjet, a kubai és az etióp vendége­ket. Dr Müller Lajos, a Szakszervezetek Somogy Tanácsának megyei tit­kára, a Népfront Hazafias megyei elnökségének tag­ja mondott ünne­pi beszédet. Bevezetőben, utalt a világszer­te zajló, háború­­ellenes megmoz­dulások nemzet­közi jelentőségé­re. Az utóbbi években ugyanis fokozódott a béke fenyegetése; az 1945-ben véget ért világháború­val, a béke meg­születésével nem állt be megvál­toztathatatlan ál­lapot. A nyolcva­nas évek kezdete keserű csalódást okozott a béke híveinek, miután tények bizonyítják, hogy az Amerikai Egyesült Államok vezetői tudatosan szakítanak az enyhülés politikájával, és ezzel végveszélybe sodorhat­ják az emberiséget. A fékevesztett fegyverke­zés óriás terheket ró a né­pekre; a hadikiadások tete­mes összegeket emésztenek föl a költségvetésből, s ugyanakkor százmilliók éheznek a világon. A béke­akarat azt sugallja, hogy ke­let-nyugati viszonylatban türelmesen folytatni kell a kapcsolatok építését, és tár­gyalásokra kell késztetni a NATO irányítóit. A Szovjet­unió vezetői újabb és újabb javaslatokkal szolgálják a háború elkerülését, s azt szorgalmazzák, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján ésszerű megállapodásra jussanak. Ez mindannyiunk közös ér­deke; a háború elkerülése az emberiség leghűbb óhaja. "Az erőadés­a" íava&tíiabbak­ arról szólt, hogy a békemoz­galomnak nagy szerepe van e cél elérésében szerte­ a világon. Minthogy minden józanul gondolkodó ember­nek a béke a vágya, a moz­galomban ezért vesznek részt népek tömegei, a kü­lönböző vallások hívei, az eltérő világnézetek és poli­tikai meggyőződésű csopor­tok képviselői. Nem a véle­ménykülönbségek a megha­tározók, hanem azt erősítik, amiben egyetértés van kö­zöttük — ez pedig a béke­vágy. A békemozgalom ab­ból a megállapításból indul ki, hogy a béke az emberi­ség általános ügye, s hogy mindenkinek joga van bé­kében élni. Tehát lehetősé­get kell teremteni arra, hogy az emberek kinyilvá­nítsák békeakaratukat, ki­fejezhessék felháborodásu­kat a békét veszélyeztetők­kel szemben. — Úgy gondoljuk, hogy a májusi békehónap kiváló al­kalmat kínál erre •— mond­ta dr. Müller Lajos. — Bé­kevágyunkat a mostani ren­dezvényen úgy is megerő­síthetjük, hogy kinyilvánít­juk egyetértésünket azzal az üzenettel, amelyet az Orszá­gos Béketanács az ENSZ le­szerelési ülésszakához inté­zett. Mi nem a történelem­­könyvekből tanultuk meg mát jelent, a háború, hanem tapasztalásból ismerjük min­den borzalmát, s ezért te érezzük ma létkérdésnek, hogy a fegyverkezési hajsza ördögi köre végre megsza­kadjon. Az ünnepi szónok ezután átadta Kovács Nándorné­­n­ak, a Pamutfonó-ipari Vál­lalat Semmelweis Ignác szo­cialista brigádja vezetőjének az Országos Béketanács em­léklapját — a közösségnek a békemo­zgalomban kifejtett tevékenységéért. A műsor a Fonómunkás Kisszínpad tagjának, Zadravecz Gyön­gyinek versmondásával folytatódott: Ignazio Buttitta A béke című költeményét ad­ta elő. Színes programban gyö­nyörködhetett az ünnepség több száz résztvevője a dél­után további részében. Előbb etióp diákok énekel­tek, táncoltak a szabadtéri színpadon, majd Ihos József paródiáival szórakoztatta hallgatóságot. Aztán szovjet­­ és kubai közreműködőknek tapsolhattunk. A közös ünnepség után a SÁÉV MSZB­T -tagcsoport­j­a és KISZ-bizottsága baráti beszélgetésen látta vendégül a rendezvény külföldi ven­dégeit. $S«&! A paprikapalánták wöitetése kaposmérői Latinca Sándor Termelőszövetkezetben. A har­­­minchat hektárnyi területet — ha az idő engedi — a jövő hét végéig beültetik. A kambodzsai mezőgazdasági küldöttség magyarországi látogatása Váncsa Jenő mezőgazda­sági és élelmezésügyi mi­niszter meghívására május 17—22 között kambodzsai mezőgazdasági küldöttség tartózkodott hazánkban. A delegációt Kong Sam Ol, mezőgazdasági, öntözési és erdészeti miniszter vezette. A delegáció megismerkedett mezőgazdaságunk termelési struktúrájával, szervezeti fel­építésével és a termelőszö­vetkezeti mozgalommal. Kong Sam Olt fogadta Bor­­bándi János miniszterelnök­­helyettes. A kambodzsai delegáció szombaton elutazott Ma­gyarországról. Magyar felszólalás a BT ülésén­ ­elt A Biztonsági Tanács pén­eszi ülésén, amely a Seychelles Köztársaság ellen tavaly novemberben megkí­sérelt zsoldosakciót vizsgáló bizottság jelentését tárgyal­ta, felszólalt Rácz Pál nagy­követ, Magyarország állandó ENSZ-képviselője. Megálla­pította, hogy a dél-afrikai zsoldosoknak az Indiai-óce­áni szigetország elleni ag­ressziója komolyan veszé­lyeztette a nemzetközi bé­két és biztonságot, és rámu­tatott a dél-afrikai fajüldö­ző rezsim felelősségére. A magyar képviselő beszámolt arról, hogy az MNK kor­mánya a legerélyesebben elítélte ezt az államcsíny-kí­sérletet és támogatásáról biztosította az agresszió kö­rülményeit vizsgáló bizott­ság mandátumának meg­hosszabbítását. A lakóterületi munkát kell erősíteni Vöröskeresztes küldöttértekezlet Kaposváron A Magyar Vöröskereszt kaposvári vezetősége tegnap tartotta vezetőség- és kül­döttválasztó értekezletét megyei tanács nagytermében. a A tanácskozáson részt vett dr. Farkas Ferenc, az orszá­gos vezetőség osztályvezető­helyettese és Csapó Sándor, a városi pártbizottság titká­ra. Dr. Varga Levente me­gyei elnök megnyitójában szólt a Gondozzuk a rászo­rultakat! jelszó érvényesülé­séről, az időskorúak társa­dalmi gondozásának tenni­valóiról. Az írásbeli beszámoló Sza­bó János titkár szóbeli ki­egészítője és a vita hű ké­pet adott a mozgalom hely­zetéről, békemunkájáról, eredményeiről, önkritikusan feltárva a fogyatékosságokat elemezte az V. kongresszus, illetve a legutóbbi városi küldöttértekezlet határoza­tainak megvalósítását. Egyebek között megálla­pították: a város 94 felnőtt és 12 ifjúsági alapszerveze­­tébe tömörült 8388 tag több­sége valamilyen és tevékenységgel formában hozzájá­rult a mozgalom feladatai­nak teljesítéséhez. Sok szer­vezett munkájából azonban hiányzott a tervszerűség, és így inkább csak egyes ren­dezvényekhez kapcsolódtak. A vöröskeresztes munkában fontos helyet foglal el az egészséges életmódra lés. E kötelezettségnek neve­jó­részt szóbeli felvilágosítás, meggyőzés révén tesznek ele­get az alapszervezetek. Az előző időszakhoz viszonyítva több előadást állítottak cél szolgálatába. Ezen belül­­ azonban kevesebb üzemekben szervezett az ipari jellegű rendezvény, a ilyen szö­vetkezetek és a társközségek életéből pedig csaknem tel­jesen hiányzott a vöröske­resztes munka e formája. A fiatalok számára 483 elő­adást tartottak, melyeken 15 ezren vettek részt. Gondot okoz, hogy még nem min­den arra alkalmas szakem­bert sikerült bevonni az is­meretterjesztésbe. Ezért a vezetőség a megyei kórház és a közegészségügyi dolgo­zók bevonásával — kong­resszusi felajánlásként — ok­tatói csoport szervezését kezdte meg. A beszámolási időszakban a korábbinál kevesebb tan­folyamot szerveztek a vá­rosban. Számuk növelése és tematikai arányuk javítása a következő időszak feladata. A Vöröskereszt fontos tár­sadalompolitikai feladatok megoldását segítve kapcso­lódott be a népességgel, a családtervezéssel kapcsola­tos sába. határozatok végrehajtó­aktivista hálózatával támogatta az időskorúakat, kivette a részét a gyermek­es ifjúságvédelmi tenniva­lókból. Változatlanul fon­tos helyet foglal el tevé­kenységében az elsősegély­nyújtó tanfolyamok és ter­mészetesen a véradás szer­vezése, melyben évről évre szebb eredményt érnek Örömmel állapította meg el a küldöttértekezlet, hogy eddig a a város területéről 1 millió 700 ezer forint összegű tá­mogatás érkezett a barcsi egészségügyi gyermekintéz­mény létesítéséhez. A küldöttértekezlet első­sorban arra hívta fel a ve­zetőség figyelmét, hogy lakóterületi szervezetek erő­­­sítése, az itt végzett munka élénkítése, tartalmi gazdagí­tása és formai változatossá­ga, továbbá az ifjúság csa­ládi életre nevelése képezze a következő időszak fő fel­adatait. Végül megválasztot­ta a vezetőséget, a végre­hajtó bizottságot, melynek elnöke továbbra is dr. Varjú Irén, titkára Szabó János lett.

Next