Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-27 / 22. szám
A diplomások és a közművelődés Az ország főiskolásai és egyetemistái nemsokára ismét kirajzanak, hogy ismét úgynevezett téli népművelési gyakorlaton vegyenek részt. Jól ismerik a kirándulásnak ezt az egészen speciális formáját, amelynek az a célja, szerepe, hogy őket, a leendő értelmiségieket bekapcsolja a közművelődésbe. Nemrég rövid, de éles vita zajlott róla egyik kulturális hetilapunkban. A vitában más-más véleményt képviseltek a fiatalok és a népművelők, csupán egyben értettek egyet: a téli népművelési gyakorlat jelenlegi formájában nem sokat ér. A vita miatt vészjelző megtette a magáét, sőt újabb meditációt, eszmecserét váltott ki az értelmiségiek szerepéről, s arról, hogy ebben milyen részt vállalnak a különböző egyetemek, legnagyobb főiskolák, egyetemünk, az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Közművelődési Titkárságának vezetőjével, dr. Vasy Gézával ezekről a kérdésekről beszélgettünk. — A szakembereket, a mi esetünkben a tanárokat, tudósokat képző felsőoktatási intézményeknek nagy a felelősségük abban, hogy a fiatal diplomások résztvevői, alakítói legyenek lakóhelyüként, a közművelődésnek — mondja dr. Vasy Géza. — Rengeteg kezdeményezés született ennek érdekében, keretbe foglalása a közművelődési bizottságok megalakításával történt. Az előzmény az oktatási miniszter utasítása. (1976-ban rendelte el a közművelődési bizottságok szervezését, s részletesen kidolgozott irányelveket is közrebocsátott. Az operatív feladatok ellátására hozták létre a közművelődési titkárságokat. Ennek ugyan már hét éve, de a legjobb helyen, eltelt néhány esztendő, amíg a bizottságok, titkárságok megtalálták a legmegfelelőbb működési formákat. — Céljaik változatlanok maradtak? — Sem céljaink, sem 46 feladataink nem változtak. Közéleti érdeklődésű, társadalmi felelősségtudattá, politikailag, ideológiailag művelt közösségi embereket kell nevelni, akik képesek a közművelődésben, rájuk váró feladatok megoldására. A mi egyetemünkön, az ELTE-nn számos közösség szolgálja ezt a célt. Művészeti együtteseink közül az énekkart, az Universitas együttest említem, amelynek tagjai már diplomásként vidékről is vissza-vissza járnak. Az öntevékeny művészeti együtteseknek nevező ereje vom, nem beszélve arról, hogy a lehető leghatékonyabb módon készítenek föl a későbbi közművelődési munkára. Az, aki öt évig énekelt, táncolt, vagy részt vett egy irodalmi színpad munkájában, megfelelő jártasságra tett szert ahhoz, hogy ő maga is csoportot vezethessen. Vagy ha erre nem vállalkozunk, hát megőrzi az igényt az együttesek lesre, a tözrsséghez tartozásra. Kezdeményeztük, hogy minél nagyobb szanaban alakuljanak klubok, korok az Eötvös Kluub keretén, belül vagy a karokon. A nepanu v erőszakosok szakmai gyakorlatuk részekén« vezetik ezeket a kisebb közösségeket diáktanvsaik bevonásával. — Mennyire tevékenyek e tekintetben az egyetemisták? — Egyelre az egyetemistáknak, mintegy a fele tölti szabad idejének egy részét valamelyik egyetemi közösségben. Szeretnénk egyetemek közötti kapcsolatrendszert kialakítani, működőképessé tenni. — Jövőbe mutató elképzelés? — A különböző munkaterületek közötti együttműködésre nagy szükség lesz a mostani hallgatóknak. Éppen az oka, hogy egyébként is szorgalmazzuk az egyetemközi akciókat: tavalyi zsámbéki nyara egyetemünket a pedagógusjelöltbe és művészeti főiskolások szármáira szerveztük, a tek népművelési gyakorlatokon, régészeti, népcajsá letelme**- a fő táborozáson is szívesen látunk más egyetemekről érkező hallgatókat. — Vali egyszer egy ^Egyetemisták a kozmuvelodesert” okáé.. . Ennek zenéjében a nat hallgatóink, művészeti együtteseink Nógrád megyébe jártak, és járnak most is, különféle művelődési programok közreműködőiké««.. Rendhagyó teodialomorakaál tartanak, hangversenyt adnak, ünnepélyekest lepnek föl — válásáét dr. Vasy Géza. A főiskolai, egyetemi konlulrális élet színvonala, vonzereje — egyúttal mindig fokmérő is. Minél tartalmasabb, minél több hallgatót mozgósít, annál bizonyosabb, hogy a diplomát szerző fiatalokra számítani lehet a közművelődésben is munkahelyükön, lakóhelyükön. Persze az egyetemi művelődési közösségek — még ha jól is működnek — teljesen azért nem helyettesítik a közművelődés gyakorlatából vett kóstolókat. A téli közművelődési gyakorlatok nem szűnnek meg, de át kell alakulniuk, mint azt a vita is jelzi. Az ELTÉ-n például előkészítő szakkollégiummal kísérleteztek. Hogy milyen eredménnyel, az majd a helyszínen — a falvakban, a kisvárosokban derül ki — nemsokára. V. F. £. Februárban Jancsó-sorozat a tv-ben Alig van még egy olyan filmrendezőnk, akinek munkássága, művészete körül annyi vita zajlott, aki a közvéleményt annyira megmozgatta, maga mellé vagy maga ellén hangolta volna újra meg újra, mint Jancsó Miklós. Itthon és világszerte. Harmincéves volt.— 1951- ben —, amikor friss diplomával először kisfilmeket forgatott. Első játékfilmjét 1958-ban rendezte (A harangok Rómába mentek), de igazd pályakezdésének a kritikusok 1962-t tartják, amikor az Oldás és kötés elkészült Az utóbbi húsz évben hazai és külföldi műtermeiben dolgozott, rendezett színháziban, a televízióban, sőt könnyűzenei műsort is. A Magyar Televízió kilenc hétig egy-egy Jancsófilmet mutat be. Az első film a már említett Oldás és kötés lesz február 5-én. Írója Lengyel József, Somló Tamás fényképezte. Főszereplői : Ajtay Andor, Domján Edit és Latinovits Zoltán. A következők a Hernádi—Jancsó páros művei lesznek. Hernádi Gyula forgatókönyvei alapján készült, ebben a sorrendben is került a képernyőre: az Így jöttem (1964) , a Szegénylegények (1965) , a Csillagosok katonák (1967) , a Csend és kiáltás (1968) , a Fényes szelek 1968), a Sirokkó (1969), az Égi bárány (19?®) és a pálya néhány alkotását kihagyva a Magyar rapszódia (1978). Az operatőr továbbra is Somló Tamás, majd Kende János. Több filmben is találkozhat a néző Kozák András, Latinovits Zoltán, Madaras József, Drahota Andrea, Juhász Jácint, Balázsovits Lajos, Bálint András, Cserhalmi György és még sok neves magyar, illetve külföldi művész egy-egy nagyszerű alakításával. • • • Egészen másfajta közegben születtek azok a filmek, amelyeknek bemutatása ugyancsak február első hetében kezdődik a tv-ben. A svájci filmművészetről keveset tudunk, a mozik műsorán is csak elvétve látni egyegy művet. Németh Ágnes sorozatszerkesztő a mai svájci filmnadineszet legjetesebb alkotóinak munkáin keresztül kívánja megismertetni ezt a számunkra kissé szokatlan, néha kissé „langyosnak” látszó világot Pedig a látszólag len, környezetiben eseményreis egyik napról a másikra megváltozhat manóén, mint például az elsőként bemutatásra kerülő Meghívás egy szombat délutánra című, 1973-ban készült Claude Goretta-filmben. Goretta másik alkotása a Nem is olyan rossz ember (1975) és Rolf Lyssi Hogyan csináljunk svájcit? (197 ® című filmje mellett négy Alain Tamner-mű kerül képernyőre: a Jónás, aki 25 éves lesz 2000-ben (1976), A világ közepe (1974), a Napsugaras évek (1981) és a Messidor (1979). ✓ Kecskeméten a nász Játékműhely Szórakazó- és Múzeum országos pályázatot hirdetett Petőfi Sándor születésének 166. évfordulója alkalmából , a költő verseinek és életének egyes mozzanataihoz kapcsolódó rajzok, játékok készítésére. A beérkezett 3200 alkotás közül a legszebb 330-ból kiállítást rendeztek, s a legsikeresebb 36 mű szerzőjét egyéni díjakkal jutalmazták. A kiállítást március 15-től Kiskőrösön is bemutatják. Gyermekrajz- és játékkiállítás Kecskeméten A keceli Borbély Erika Anyám tyúkja című alkotása (Batik) (MTI-fotó — Karáth Imre felvétele — KS) Hangversenykrónika Hegedűs Szófiából Aligha bánták meg elhatározásukat azok a kaposváriak, akik kedden este Oneie kalandjai helyett az Országos Filharmónia kamarabérleti hangversenyét részesítették előnyben- Krincso Dimitrov bolgár hegedűművész és zongorakísérője, Violetta Popova, a szófiai konzervatórium tanára — Sáét, nálunk eddig ismeretlen muzsikus — ugyanis a megyei könyvtár előadótermében olyan élménnyel ajándékozta meg a közönséget, amelyről a legjózanabb hallgató is csak elragadtatással nyilatkozhat. A fiatal hegedűs darabválasztása is elismerésre méltó. Händel E-dúr, Beethoven C-moll és Cesar Franck A- dúr szonátája — túl azon, hogy e három hatalmas művet egy kétórás koncerten előadni megerőltető munka is — három különböző világ üzeneteit hozza. Kiegyensúlyozott kedélyállapotról tanúskodó, technikai szempontból nem túlságosan, ritmikailag viszont annál nehezebb, kellemes udvari muzsika az első darab: egy nyugalmat és vigaszt hiába kereső ember szenvedélykitöréseinek és rezignáltságának gyönyörű megörökítése a második, a boldogság és a feloldódás alig szabályozott hangzuhataga a harmadik. A formák hatalmának lelkiismeretesen engedelmeskedő barokk, a hagyományos kereteket vadul szétfeszíteni akaró kései klasszicizmus és a tradícióknak fittyet hányó kései már-már romantika tehát együtt. S bolgár vendégünk mindegyikben otthonosan mozgott... Mert tökéletesen képzett művész, aki hangszerével azt csinál, amit akar. Hegedűhangja olyan tömör és érces, amilyet az áttetszőbb hangzáshoz szokott hazai hegedűiskola képviselőitől ritkán hallhatunk. Még piarussimói is markánsak, valamennyi hangnak van eleje és van vége, csúszkálást a legérzékenyebb fül sem fedezhetett föl a láthatóan nagy kedvvel, jó formában muzsikáló művész produkciójában. A tónus minden fekvésben kiegyenlített, sohasem vékonyodik el, sohasem vastagodik zeneietlenné. Mindehhez jön még Dimitrov játékának vitalitása, elsöprő lendülete, amely egyszer sem vezet a kotta utasításainak figyelmen kívül hagyásához, a kompozíciók átértelmezéséhez. ritmus a ritmikai szempontból kritikus részeknél is feszes marad, mint a Handel szonáta táncdallamai vagy a Beethoven-szerzemény utolsó tétele. Bár a szólista alkatához a drámai fogantatású részek állnak közelebb, a költőibb, érzelmesebb hangulatokhoz is van érzéke: a Beethoven- és a César Franck-kompozíció lassú tételeiben úgy énekeltette hangszerét, olyan biztonsággal varázsolt e fel belőle ezernyi színt, ahogyan csak kivételes tehetségű művészek tudják. Merte vállalni például a Beethoven-szonáta első tételének variációsorozatában, hogy hegedűhangját időnként kifejezetten elcsúfítsa a fájdalom, a dühkitörés, a kétségbeesés hitelesebb ábrázolása érdekéből. Ez a már-már ösztönösnek ható, mindig a zene lényegéből eredő tudatosság jellemezte valamennyi kompozíció előadását és két ráadásszámát is. Violetta Popova megbízható partner, ritmikai és dinamikai szempontból egyaránt híven követte Dimitrov hegedűjátékát. Produkciójáról részletes mondani azonban — a ítéletet rendelkezésére bocsátott hangszer rossz állapota miatt — lehetetlen. F„ A. SZIGETIEK A Nádasdy-bástyán Egy lagimundzsi óvatosan kidugta rajta a fejét, és oldalra nézett, Poky felé. Hang sem jött ki a torkán, ahogy meglátta az izzadt, piros, eltorzult arcú vitézt, aki lándzsáját egyenesen feléje hajította. Nem volt ideje visszarántani a fejét, mert abban a pillanatban átjárta nyakát a fegyver. Hörögve esett előre, teste súlyával kiszakítva a rést. Dühös ordítássál hallatszott, majd lábdobogás, aztán csend. Az átszakított fal ajtónyi nyílásából hideg pinceszagú levegő áramlott ki. Polky füleit, nem hallott semmi neszt A nyílás elé ugrott, és bevágta lándzsáját. Üvöltés hallatszott, de abban a pillanatban egy rúd lökődött ki a végén éles vashoroggal, ami belevágott a hadnagy mezítelen vállába, és erős kezek; beránszották, hogy felső teste eltűnt a nyílásban. Medvei nem tudta nézni bajtársa kínlódását. Melléje ugrott, és szúrt. Abban a pillanatban őt is vasborgok ragadták meg, és lerántottak. Egy janicsár ugrott Itt a nyíláson. Körbepillantott, látta, hogy a közelben nincs senki. — Hléri! — rikoltotta. A bástyán álló katonák dermedten látták, hogyan ugrik be mind több janicsár, s magukkal hurcolják a két hadnagyot. Valaki Zrínyiért futott. Az események szempillantás alatt követték egymást. A vergődő Pokyt és Medveyt a janicsárok földre nyomták, hárman is térdeltek a hátukon, lefogva a kezüket, közben gyors csapásokkal a többiek levágták a fejüket A tassaradt udvar frnklje, mint a szivacs, itta be a két hadnagy vérét. A janicsárok a két fejet lándzsavégre szúrták, s nagy üvöltéssel rohamoztak a védmű felé. Beleugráltak az árokba, és kapaszkodtak fölfelé, a tapasztás nélküli sövény fonataiba. — Allah! Allah afebari! A bástya udvarára mind több és több janicsár özönlött. — Közdjük! Mit bámultok?! — kiáltotta a lihegve érkező Juranics, és fölkapva egy 1 súlyos koronát bástya udvarban nyüzsgő törökök köré vágta. Eldördültek a védők puskái, pendültek az íjak idegei. Zrínyi futott hajadonfőtt, kezében kivont szablya. Lobbant az első, szurokkal átitatott koszorú, és repült, kesernyés füstcsóvát hagyva maga után. Aztán mint megannyi üstökös, a többi. Akit a lángoló szurokcseppek értek, jajgatva ugrált, vagy hemperegve igyekezett eloltani lángoló ruháját. Istvánffy Pál egy hordót emelt a feje fölé, szikrázva égett a vegébe erősített kanóc. hui.— Most! — kiáltotta Zrt Istvánffy a törökök sűrűjébe hajította a lux dót. Két embert levert a lábáról, aztán kékes lila, öles lángot vetve hatalmas dörrenéssel felrobbant. Szürke füstgomolyagban kezek, lábak, törzsek repültek a magasba, volt, amelyik a falon túlra. Süket csend állt be a robbanás után. S hogy eloszlott a füst, élő törököt nem lehetett látni a bástyában, csak vérző csonka testeket. — Isten velünk van, hogy nem robbant föl az árok — mondta Zrínyi. — Dobáljátok ki a török hullákat! A katonák hozzálátták. A két hadnagy földi maradványait is megtalálták. Mezítelenek voltak, mert ruháiktól fejük vételekor megfosztották a zsákmányra éhes ostromlók. A detonáció bedöntötte falba vájt akna nyílását is. Ahogy elült a zaj, tisztán hallatszott, hogy a bástyatorok két oldalán folytatja a munkát a tömök. Hiába lesték őket forró vízzel, tüzes vasakkal, a tetők megvédték az alattuk dolgozókat — Jöjjön, nagyságos uram! — kiáltotta Csapethy Balázs Zrínyinek, hogy meglátta a Hegy-bástyán öles alakját — Mi van? — kiáltott vissza a kapitány. — A Nádasdyn kész valami! Zrínyi letette a tagadban levő perganmentet egy koronára, indultában még magyarázott valamit Mártának, aztán gyors léptekkel indult Esziperdi.we. A falról látszott, hogy a törökök rőzsekötegefcet hordanak be a bástyrttorokan levő tetők alatt. — Elkészültek — mondta csendesen Zrínyi. — Magam is azt hiszem — mondta Eszpethy. Közben Alapy is oda érkezett. — No, Gáspár, a török már tömi befelé az aknákat, holnap robbantani fog — mondta Zrínyi. Alapynak borússá vált a tekintete, és mogorván mondta. — Szeptember negyedike vagyon. A felséges király úr rég ideérhetett volna, s már vissza is Győrbe, ha akart volna. Vagy ha maga nem is, de harmincezer jó katonával engedte volna Károly főherceget; már talán török császár se lenne! (Folytatjuk..) UJKERY CSABA s SOMOGYI NÉPLAP