Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-13 / 37. szám
Tisztelt Szerkesztőség! Községünkben hónapok óta rendszertelen az ellátás. Most is már tíz napja zárva van a boltunk, s ezért sajnos, vidékre kell eljárnunk vásárolni. Kérem a segítségüket, hogy ne kelljen egy kilogramm cukorért is hat kilométert utazni. Tisztelettel: Orsós József Fonó, Petőfi u. 57. Tisztelt Szerkesztőség! Szabó Istvánné — Marcali, Végvári u. 9. 3/a szám alatti lakos — a Somogyi Néplap február 4-i számában megjelent levelében azt kérte, hogy a gombai élelmiszerüzlet közelében helyezzenek el egy segélykérő telefont. A panaszra válaszolva közlöm, hogy a Marcali Városi Tanács már intézkedett, s kérte a távbeszélő-állomás utcára helyezését. Az áthelyezés folyamatban van. Tisztelettel: Koltai István a Somogy Megyei Távközlési Üzem vezetője 12 EZER FORINTOS ELSŐ DÍJ Pályázat üzemi krónikaírásra Üzemünk élete 1986-ban címmel krónikaíró-pályázatot hirdetett a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága. A pályázatot kiíró három szerv azt szeretné, ha a pályamunkákban tükröződne, hogy a legfontosabb feladatokat miként oldották meg, s ha nem sikerült, akkor mi volt az oka. Elvárják, hogy a krónikaírók azzal is foglalkoznának, hogyan hatottak ezek a folyamatok a dolgozókra. A jól vezetett krónikákból majd nyilván kitűnik, hogyan élik meg ugyanazt a folyamatot egyfelől a vezetők, másfelől a beosztottak, hogyan a munkások és értelmiségiek. A pályamunkák terjedelme egész üzem vagy üzemek nagyobb egysége esetén legföljebb 50 oldal, brigádok esetében pedig 20 oldal lehet. A pályázatokat két példányban, 1987. április 30-ig kell beküldeni a Hazafias Népfront megyei bizottságának. Az értékelés és eredményhirdetés 1987 őszén várható. Utána a pályamunkák egyik példánya a helyi levéltárba, múzeumba, egyik példánya pedig az Új Magyar Központi Levéltárba kerül megőrzésre. Az Üzemünk élete 1986- ban pályázat két-két első, második díjára 12 ezer, illetve 10 ezer forintot, a három harmadik díjra egyenként 8 ezer forintot hirdettek meg. A Brigádunk élete 1986-ban pályázatok két-két első, második díjára 8 ezer, illetve 7 ezer, a három harmadik díjra egyenként 5 ezer forintot adnak. Akik jelentkezni akarnak, a helyi népfrontbizottságoktól kaphatnak részletes felvilágosítást. Somogyi Néplap XLII. évfolyam, 37. szám 1986. február 13., csütörtök ■ [UNK] _ " rr 1/ ll CT n ...címmel láthattak előadást a gyerekek Kaposváron, a U5U ClIKU SI Q Iatinca Művelődési Központ színháztermében Apró figyelmesség (Egy nyugdíjas feljegyzéseiből) Déry Tibornál olvasom: „Milyen minősítést érdemel az emberi szellem, értsd a társadalom — végletekben gondolkodom —, mely öregjeit néger néptörzsek példájára egy fa tetejére ülteti s a fát addig rázza, amíg a gyöngébbje le nem hull, azokat agyonüti; a többiek fenn, illetve életben maradhatnak a legközelebbi farazásig”. Bármilyen keserűek e sorok, végső kicsengésükben mégis, úgy érzem, optimizmust sugallnak. Az örök kamaszlelkületű író bízott valamiben; talán abban, hogy — magyar viszonyok között — nem is olyan erősen rázzák azt a fát, lehetőséget adva a gyengébbnek is a megkapaszkodásra vagy felültetik ugyan az idős, csupa nyűg öreget a fára, s ha elfogyott a banánja (almája), amit a természet kínált neki, feldobnak neki egy kis harapnivalót... Nehéz dolog a végjáték, és nemcsak a sakkban. Az életben is. De ki ér ma rá mások — esetleg vesztésre álló — mécseseire figyelni? Mindenki vívja meg a mérkőzését maga, ahogy tudja! Nem, nem hiányolom, nem kellenek kibicek. Csak együttérző szurkolók. A nagy csapatversenyt csak így lehet jó eredménnyel megvívni. Apró figyelmességek kellenek, s azok igazán nem kerülnek semmibe. Például nyugdíjas délelőtt a televízióban, amikor hozzám beszél a csinos bemondónő, az én kedvemet keresi a műsorszerkesztő — abban az alig több mint két órában. Kerner Tibor Vadvédelem Vörösalmán A zselici erdőgazdaság vörösalmai kerülete nyolcezer hektár. Félix István kerületvezető vadásznak és munkatársainak jókora területen kell tehát a vadvédelmi munkákat végezni. Méteres hó akadályozza az embereket, hogy eljussanak az etetőkhöz. Csendes, lenyűgöző fehér világ most az erdő. A vadaknak azonban, az ember segítsége nélkül, a pusztulást hozná. — Az állandó etetők lyamatos feltöltése most moa legfontosabb feladatunk — mondja Félix István. — Ahol ilyen nincs, ott felderítjük, milyen csupán a vad, és útjába visszük jár szálas takarmányt. A nagy a hó veszélyes a vadak mára; gépekkel tapossuk száa nyiladékokat, hogy szabad utat biztosítsunk a szarvasoknak, őzeknek. Elsősorban szarvasok, őzek, vaddisznók élnek itt, és kevés apróvad. Egy-egy télen a maguk termelte szálas takarmányból négyszáz mázsát használnak föl etetésre, szemes takarmányból pedig tíz vagonnyit. Most van a „malacozás” ideje; még szerencse, hogy a vaddisznó kocánál jobb anya nincs, nem tudnánk különben megvédeni a szaporulatot. A tavalyi nagy hidegek miatt elhúzódik az ellés; úgy számítunk, hogy talán még áprilisban is születnek vadmalacok. A helmi szolgálaton kívül véfolyamatosan karbantartjuk a vadászati és vadvédelmi berendezéseket, a magasleseket, hidakat, utakat, sózóhelyeket. Sok munkát ad dúvadírtás is, mert elszapoarodtak a kóbor kutyák, s ezek nagy károkat okoznak a vadállományban. Mindezekkel szeretnénk tani, hogy tavaszra biztosíne romoljon le a vadállomány. Könyvek téli estékre Február a mezőgazdasági szakkönyvek ünnepe író— olvasó találkozókkal, könyvvásárokkal. Hagyomány ez már; a gazdáknak is ilyenkor van legtöbb idejük az olvasásra. S egy-egy jó szakkönyv ajánlása segíthet a háztájiban, de a nagyobb gazdaságok szakembereinek is. Milyen az idei szakkönyvkínálat? — erre lettünk volna kíváncsiak, de egyetlen kaposvári könyvesboltban sem találtunk ajánlójegyzéket. Az Ady Endre utcaiban még könyvet sem. Csak néhány újdonságot kaptak, s azt a vásárlók néhány nap alatt elkapkodták. A Tanácsház utcai boltban ugyan néhány polcra sűrítették az ez alkalomra megjelent kiadványokat és a régebbieket. Köztük örömmel fedeztük föl dr. Guba Sándornak A szarvasmarha tenyésztése című munkáját, igaz, ez még tavaly hagyta el a nyomdát. Újdonság viszont a Biofüzetek sorozat. Közülük különösen érdemes föllapozni a tizenegyediket, a Biotanácsadó a talajról és a tápanyagokról címűt. Azért is, mert kevés az itthoni tapasztalat. Ezúttal külföldi ajánlásokat sorakoztatnak föl a szerkesztőik. Emellett ajánlhatjuk Sárközi Péter Biogazdálkodás a szántóföldön című munkáját is, amely ugyancsak hasznos, néha meglepő tanácsokkal igyekszik segíteni. Ugyancsak az ő tollából született meg az Értékelemzés az élelmiszergazdaságban című tanulmány — mindenki számára hasznos olvasmány lehet. Új kötetekkel szaporodott a Biológiai környezetünk védelme című sorozat is. Közülük elsősorban Flórisné dr. Sipos Ida A környezeta védelem ökonómiai kérdései mezőgazdaságban című munkáját ajánljuk, amely elsősorban a vezetőinek szól nagyüzemek a vállalati magatartásról és a gazdaságirányításbról. E könyvet a József Attila könyvesboltban láttuk, a Kertünk, házunk, otthonunk sorozat legújabb kiadványaival együtt. Az Igazságügyi Minisztérium és az ELTE együttműködése Együttműködési megállapodást írt alá szerdán, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, Markója Imre igazságügy-miniszter és Fülöp József, az ELTE rektora. Az új megállapodás a minisztérium és az egyetem immár egy évtizedes gyümölcsöző együttműködését fejleszti tovább, s kapcsolatok kibővítésével elősegíti az egyetem oktató, kutató munkáját, illetve az igazságügyi tárca elvi, elméleti tevékenységét a törvényelőkészítés tudományos megalapozását, az igazságszolgáltatás korszerűsítését. Ennek megfelelően a jövőben a jogi kar oktatói rendszeresebben, szervezetten vesznek részt a minisztérium jogszabályelőkészítő tevékenységében. Petőfi útján — gyalog a fővárosba Petőfi Sándor emlékezetes, 1844-ben megtett téli útját járta végig — szintén gyalog — ezekben a napokban két falember: irodalombarát fiaSz. Rima László és G. Nagy Ilián. Mint ismeretes, Petőfi 1843 novemberében betegen érkezett a gazdag tiszántúli városba (ennek az 1843—44-es, szenvedéssel teli télnek az emlékét őrzi az Egy terem Debrecenben című verse). A költő ott egy füzetbe írta addigi költeményeit, szám szerint hetvennyolcat, s 1844. február 11-én gyalog nekivágott a pesti útnak, vállán egy kopott vászontarisznyával, amiben költeményei voltak... A Tisza áradása miatt csak kerülőúton, érintve jutott Egerbe, Tokajt ahol lelkes kispapok rendkívül melegen fogadták, néhány napig maguknál tartották a költőt, meghallgatták verseit, útiköltséget gyűjtöttek neki. Petőfi is fölmelegedett e körben, s megírta Egri hangok című költeményét. Egerben szekeret is fogadtak neki, hogy ne kelljen tovább gyalogolnia, s azon folytatta útját Pestre. Sz. Rima László és G. Nagy Ilián arra vállalkozott, hogy Petőfi útján jusson el Debrecenből a fővárosba, azzal a különbséggel, hogy ők végig gyalog teszik meg az utat. Bár február 11-én még hóesésben indultak, a meteorológiai szerint útjukon előrejelzések nem kíséri őket olyan, kemény hideg, mint annak idején a költőt. Tarka sorok Útonállás — Vádlott! Továbbra is fenntartja azt a vallomását, hogy a károsulttól elrabolt lovat sakkjátékban szerezte? — Igenis, bíró úr. — Akkor adja elő, hogyan történt! — Hát, tekintetes bíró úr... Amíg a pajtásom leütötte a parasztot, én leléptem a lóval... Logika — Vádlott, magyarázza meg nekem, miért a feleségét ölte meg? Ha a feleségének, miként védekezésében előadta, minden héten új szeretője volt, miért nem állt bosszút valamelyik férfin? — No, de tisztelt bírónő, kérem, csak logikusabb egyszer ütni az asszonyt, agyonmint minden héten egy másik illetőt... Tanács Véget ért a meccs első menete.boksz— Nos, az ellenfelemen mutatkoznak már a gyengülés jelei? — kérdi az egyik bokszoló a trénert. — Azt nem mondhatanám! De ajánlom, hogy következő továbbra is üss menetben mindig nagy erővel a feje mellé, a huzatban biztos meghűl és elgyengül Kérdés — Madame, én vagyok az az ember, akinek ön három hónappal ezelőtt egy régi zakót ajándékozott, ötszáz frankot találtam benne... — Vissza akarja adni? — Sajnos nem ... Azért jöttem, hogy megtudjam: nem akad-e önnél még néhány régi zakó? Egyetemi vizsgák — Kire vár, fiam? — A tanársegéd úrnál kellett volna beszámolnom, de úgy látom, már nem jön. — Mióta várja? — Kilencre voltam berendelve... — És most rögtön dél. Disznóság! Jöjjön be hozzám! — Azért annyira nem sürgős, professzor úr .. . Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának lapja Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Főszerkesztők.: dr. Kercza Imre Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Postacím: Kaposvár Pf. 31. 7401. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Telex: 13-360. Kiadja a Somogy Megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Telefon: 11-516. Postacím: Kaposvár, Pf.: 31. 7401 Felelős kiadó: Balajcza János Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest V., József nádor tér 1. 1900., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 43 Ft, negyedévre 129 Ft, félévre 258 Ft. ISSN 0133-0608 Készült a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat üzemében Kaposvár, Május 1. u. 101. Felelős vezető: Mike Ferenc igazgató