Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-03 / 155. szám

Tisztelt Szerkesztőség! A kaposvári kórházban egyes portások némi „csúszó­pénz” ellenében látogatási időn kívül is beengedik a be­jutni szándékozókat. Engem viszont, aki jogszerűen akar­tam „behatolni” az intézmény területére, csak hosszas igazoltatás után volt hajlandó utamra engedni. 1986. június 30-án délelőtt tíz óra körül­­ az orvos uta­sításának megfelelően­­ a sebészetre igyekeztem kezelésre. A porta előtt megálltam, és ß * férfival közöltem, hogy kötözésre szeretnék menni. Nem érte be ennyivel, ha­nem emelt hangon megkérdezte, hogy hova? Elmondtam neki,­­ akkor a beutalót is­­ mutassam meg. Elővettem, és — bár nem szeretek senkire hivatkozni — megneveztem az orvost is, aki berendelt. Ha bicegő lábamra nézett volna, láthatta volna, hogy jókora kötés éktelenkedik rajta. A beutalót tüzetesen megvizsgálta, majd emelt hangnemben kijelentette, h­ogy nem hiszi el, amit mon­dok, amíg a papírt nem látja, és őt semmiféle doktor nem érdekli. Tisztában vagyok azzal, a portásnak joga van tudni, hogy egy, az intézményhez nem tartozó ember kihez és miért akar bejutni. Azt azonban, hogy bárki ilyen hangnemben beszéljen egy beteggel. Csak azért, mert ott hivatali fölényt érez, sértőnek és tarthatatlan­nak tartom.­­ Tisztelettel: dr. Gömöri Katalin jogtanácsos Kaposvár Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel olvastam lapjukban, hogy július 1-től a het­ven éven felüli nyugdíjasok ingyen utazhatnak a helyi tömegközlekedési járművekkel. Nem vagyok irigy termé­szetű, de­­ azt hiszem, hogy több ezer nyugdíjastársam ne­vében fejezem ki ezzel kapcsolatos véleményemet. A városi nyugdíjas minden szempontból előnyösebb helyzetben volt, és van, mint­­ egy falusi nyugdíjas. Az új rendelkezés szerint akár­­ száz kilométert is utazhat na­ponta ingyen a metrón, villamoson, buszon, hévvel vagy a trolibuszon. Utazhat ingyen akár csak szórakozásból is. Viszont egy falusi nyugdíjas ki­­ van zárva ebből a ked­vezményből.­­Nálunk csak helyközi autóbusz járat van. Egy-két kilométeres utazásért (vasútállomás) már négy forintot kell fizetni. Kérésem (és azt hiszem, sok nyugdíjas társamé), hogy az ingyenes utazási kedvezményt terjesszék ki a hely­közi járatokra a község belterületén. Tisztelettel: Márton Vendel nyugdíjas Somogyvár, Kossuth u. 34. SZOT ösztöndíjasok Tegnap a SZOT székházá­ban kíihl­irdették a pálylában­ eredményét, amely sz­erint a­z id­én 12,, dilleitve további 6 m­egosszto­tt ösztöndíjat ítéln­tek d­djat. Az ösztöndíjasok névsora: Bojtor Károly fes­tőművész; Bujdosó Ernő fes­tőművész ; Fábián László író; Görömbei András kri­tikus; Heitler László miűkri­­tiifcus­; Ilkei Csaba újságíró; Kecskés Ágnes iparművész; Kéri Imre grafikus; Korniss Péter fotóművész; László Ákos gnaffizikius; Mazsaroff Miklós festőművész; Nik­­mond Beáta szobrászművész; Paulikovics Iván­­ szobrász­­mű­viéissz; Pintér Lajos költő; Selmeczi György ipermű­­v­ész; Sulyok Katalin újság­író; Szentgyörgyi József fes­tőművész és Szokolay Zoltán k­ö­ltő:. KI VOLT PETŐFI? A Tanítóképző Főiskolán az idén különösen sok fia­tal próbálta bizonyítani tudását az öt napig tartó felvételin. Néhány feleletet végighallgattam, mint KISZ képviselője. S hogy a milyen felkészültséggel ér­keztek a frissen érettségi­zett diákok, erről följe­gyeztem néhány példát. — Mikor született Pető­fi Sándor? — Úgy 1821 körül. — Nem 1823-ban? — Ja, tényleg: 1803-ban. — Ki volt Petőfi Sán­dor? — A munkásosztály nagy költője, aki... — Köszönöm, elég! — Tudja-e, hogy hívták Petőfi feleségét? — Ha jól emlékszem, Er­délyi Júliának. — Nem jól emlékszik. Szendrey Júlia volt. — Hol esett el Petőfi Sándor? — Ezt nem tudom. — A segesvári csatában. Tudja hol van? — Igen. Az Alföldön. — Téved. Erdélyben. Hasonló ,„tévedések” nem­csak Petőfinél fordultak elő. — Mondjon néhány nagy gondolati költeményt Jó­zsef Attilától! — A XIX. század költői. — A XIX. század köl­tői??? — Ja, akkor a XX. szá­zad költői. Arra gondoltam: vajon mit tudhatnak a világiro­dalom nagyjairól...? Berta Erika XLII. évfolyam, 155. szám 1986. július 3., csütörtök Somogyi Néplap Vigyázat, vízveszély! A vízi rendőr leveszi egy pillanatra tányérsapkáját, s megtörli izzadó homlokát. — Kikkel van a legtöbb gondunk? A virtuskodókkal. — Miközben sorolja, hogy — „ma is az a bikinis nő a gumimatracon ..meg „hogy azok a kamaszok a bójasortól jó kilométerre a tó közepe felé tartva” — megakadott a szón­ virtus­kodás. Az elmúlt esztendőben 316 ember fulladt vízbe. Majd ugyanennyit kimentettek ugyan, de a negyvennégy vízbe veszett gyermek mind­örökre hiányzik már a csa­ládnak. A víztükör békés, nevetés­foszlányok dobhártyámat­ csiklandozzák a Pecsenyevö­rösre sült emberek ringatóz­nak a naptól félájultan a gumimatracokon — lassan sodródva egyre beljebb. Po­cakos, harmincas férfiak sörmeccset vívnak a homok­ban. A deszkavitorlások éles kanyarral húznak el a für­­dőzők orra előtt. Néhányuk nagyot bukik mindenki örö­mére. Nyár, szabadság, víz. Il­letlenség ideírni: életveszély. A tisztviselőnő, aki új für­dőruháját és napolajtól csil­logó testét mutatja, a mun­kahelyén már többször ros­­­szul lett: melegfront-érzé­keny — szokta mondani — a hivatalban. Itt kirobbanó tizenévesnek érzi magát. Szabadságon vagyunk, s ilyenkor a legkiállhatatla­­nabb az, ha halljuk: tilos! A tiltásokat, a fürdőzés szabályait nem ellenünk, hanem értünk találták ki. A vízi rendőr nem azért tel­jesít szolgálatot, hogy bos­­­szantson, hanem hogy vi­gyázzon ránk. A bányató szélén a tábla: „Tilos a fürdés!” — nem azért van, hogy a „cuccot” ráakasszuk, miközben vetkő­zünk. Az ember elég felnőtt ahhoz, hogy önmaga védel­mét ellássa elemi fokon, még akkor is, ha szabadsá­gon van! „Lassan" festik át a táblát a Jó érzéssel tanulmányozta balatonfenyvesi Horváth J. Károly egy nap a mint­egy másfél négyzetméternyi településtérképez a balaton­­mária­fürdői vasútállomá­son. Erről a kis mérete el­lenére bárki megtudhatja, hol van a strand, a hajóki­kötő, a posta, melyik üdülő hol található, hol lehet pénzt váltani. Ez minden tudni­valót összegez, amely az üdülővendég ott-tartózkodá­­sát könnyebbé, kellemesebbé teszi. Bezzeg náluk, Balaton­­fenyvesen, az állomás előtt álló majdnem ötször akkora tábláról még az utcaneveket sem lehet leolvasni, mert rá sem festették. Sőt minden egyéb adat hiányzik, nyil­vánvalóan azért, hogy az idegenek a tájékoztatás hiá­nyában keressenek más, al­kalmasabb helyet az üdülés­re, a szórakozásra, a pén­zük elköltésére. Horváth J. Károly annyira nem értett ezzel egyet, hogy (1984) tavaszán fotóval ki­a egészített beadványt küldött fonyódi tanácsnak, gondolta, majd belátják. Azt a tábla így csupán csúfságára áll az állomás előtt, s gon­doskodnak a használhatósá­gáról. Levélírónk szerint a vá­lasz nem késett soká. Nagy Lajos műszaki csoportvezető válasza szó szerint a követ­kező volt: „az állomás előt­ti eligazító tábláról hiányzó utcanevekről tudtunk, és azt már korábban megrendeltük, a szezon kezdetére elkészül.” Horváth J. Károly tehát nem találta fel a spanyolvi­aszt, nem tudta megelőzni a tanácsot, hiszen már meg is rendelték a egy a bökkenő­ munkát. Csak nem vala­mi megbízható céget választ­hattak, mert a balatonfeny­­vesiek 1984 márciusa óta mindhiába várják a hasz­nálható eligazító táblát. Még az is megfordult a fejükben, hogy az a válasz csak hite­getés volt! Tűz a 67-esen Tegnap reggel tűzesethez riasztották a kaposvári tűz­oltókat. A 67-es főközleke­dési úton a Tejipari Vállalat Skoda—Liaz nyerges vonta­tója eddig ismeretlen okok miatt kigyulladt, és az árok­ba borult. A kivonult tűzol­tók a tűzet eloltották. Az anyagi kár IS0 ezer forint. A nyerges vontató vezetője könnyebb sérülést szevedett. A vizsgálat — szakértők be­vonásával — folyik. Vonat­matuzsálem Szerdán ismét útnak­ in­dult az ország legrégibb üzemképes vasúti kocsija. A 103 esztendős, 1574 szá­mú személyvagont hajda­nán a Ganz és Társa Vasiúti Kocsigyár­­ tervez­te és­­ gyártotta, s a MÁV Szombathelyi Járműjavító Üzeme állította helyre. A­ nosztalgiakocsiban 30 ülő­hely van, s engedélyezett se­bessége 60 kilométer órán­ként. A Nyugati pályaudvar és Solymár között megtett pró­­baúton a nosztalgiavonat csak egyetlen személykocsi­ból,, valamint a vontató — ugyancsak régi, 115 éves, 269-es pályaszámú moz­donyból állt. Ez a jármű a hazánkban elsőként gyár­tott mozdonytípus utolsó, még meglévő példánya. A nagy BUSA Hénics Károly 16 éves kaposvári sporthorgász 18 kilós, 95 centi hosszú pettyes busát fogott jú­lius 1-én a Desedán. Tarka sorok Történetek bölcs emberekről Diogenésztől megkér­dezték tanítványai: — Hogyan kell visel­kedni a hatalmasokkal szemben? — Úgy, mint a tűzzel. Se túl­­ közel ne men­jünk hozzájuk, se túl tá­voli ne üljünk tőlük. * * * Szolón megismertette egy tudós barátjával azokat a­ törvényeket, amelyekkel Athén népét kormányozni kívánja. — Ó, Szolón — mond­ta a bölcs barát —, nem tudod, hogy a leg­több törvény olyan, mint a pókháló: a kis legyek fennakadnak ben­ne, de a nagyok szét­szaggatják a hálót. * * * tán Gato, a nagy és puki­római államférfi, amikor megkérdezték tő­le, hogy miért nincs még szobra, hiszen Rómában akkoriban rengeteg szob­rot állítottak fel .nagyságokról, így felelt:ékő — Inkább kérdezzék tőlem azt, hogy miért nincs szobrom, mint azt, hogy­­ vajon miért van? Pizsama Dani az állatkertben sétál az édesapjával. Amikor a zebra ketrece­ihez érnek, a fiú így kiált fel: — Nézd apu, ott egy álmos ló! — Miből gondolod, hogy álmos? — Nem látod, hogy pi­zsamában van?! Otthoni felelet A mama megkérdd a fiától: — Lali, ma is rende­sen­­ viselkedtél az isko­lában? ja:A fiú legyintve mond­— Naná! Mi mást csi­nálhat az ember, ha egész délelőtt a sarok­ban kell állnia! Idő — Apu, hol van anyu? — Átugrott öt percre a szomszéd nénihez. — Mikor? — Egy órával ezelőtt... Tudás — Lajoska, tudós az ábécét? — Tudom! — Milyen betű követ­kezik az „a” után? — Az összes többi... Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának lapja Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Főszerkesztő­k.: dr. Kercza Imre Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Postacím: Kaposvár Pf. 31. 7401. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Telex: 13-360. Kiadja a Somogy Megyei Lapkiadó Vállalat, * Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Telefon: 11-516. Postacím: Kaposvár, Pf.: 31. 7401 Felelős kiadó: Balajcza János Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbe­sítő postahivatalnál, a hírlap­kézbesítőknél, a posta hírlap­üzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest V., József nádor tér 1. 1900., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 43 Ft, negyedévre 129 Ft, félévre 258 Ft. ISSN 0133-0608 Készült a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat üzemében Kaposvár, Május 1. u. 101. Felelős vezető: Mike Ferenc igazgató

Next