Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-05 / 79. szám

2 Somogyi Néplap Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (Folytatás az 1. oldalról) együttműködést a világgaz­daság legfejlettebb térségei­vel. Demokráciát akarunk, ami azt jelenti, hogy fel a­kar­u­nk használni minden olyan vívmányt, amit ko­rábbi társadalmi rendsze­rek, más országok ezen a téren elértek. Számunkra tehát nem kérdés az, hogy a szocializmus vagy vala­­miféle harmadik út követ­hető-e Magyarország számá­ra. A szocializmus útját vá­lasztjuk ! A városavató ünnepi ta­nácsülés után Grósz Ká­roly, az MSZMP főtitkára vonatra szállt és a Szovjet­unió Kárpáton túli terüle­tére utazott. A különvonat­­ról Csap városban leszálló magyar vezetőt Genrih Ban­­drovszkij, az Ukrán Kom­munista Párt Kárpátontúli Területi Bizottságának első titkára, Valerij Muszatov, az SZKP KB nemzetközi osztályának helyettes veze­tője és Mihail Malevanyik, a területi tanács elnö­ke fo­­gadta. Jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete és Pál­­di András, a Magyar Nép­­köztársaság kijevi főkonzul­ja. Grósz Károly útja elő­ször Ungvárra vezetett. A megyei pártbizottság szék­házában a megye vezetői adta­k tájékoztatást pártontúliak életéről, a Kár­­mun­kájáról. Elmondták, hogy a látogatást első lépésnek tekintik a Mihail Gorba­csov és Grósz Károly ta­lálkozóján elhatározott fel­adatok végrehajtásának út­ján. Grósz Károly köszönetet mondott a meghívásért, majd röviden beszámolt a magyarországi politikai, társadalmi folyamatokról, az MSZMP törekvéseiről. Genrih Bandrovszkij a Szovjetunió legfiatalabb megyéjének helyzetéről adott tájékoztatást. Elmond­ta: egymillió-kétszázezren élnek itt, negyven nemze­tiség talált otthont Kárpát­alján, s a lakosság 14 szá­zaléka magyarajkú. A kö­zelmúltban megtartott vá­lasztások tapasztalatainak összegzése után a­ területi pártbizottság első titkára arról szólt, hogy a megye termelése az elmúlt öt év­ben csaknem 25 százalék­kal nőtt. Ma már évi két­milliárd rubel értékű ipari terméket állítanak elő, 500 milliós a mezőgazdasá­s­gi termelés. Grósz Károly ezután az Ungvári Állami Egyetemet kereste fel. A magyar tan­szék vezetője, Petro Liza­­nyec professzor beszámolt arról, hogy 25 éves fenn­állásuk alatt 400-an sze­reztek diplomát a tanszé­­ken, s jelenleg 48-an tanul­nak a nappali, 78-an a le­velező tagozaton. A tan­szék gondozásában magyar népmesékből, népballadák­­ból, irodalmi alkotásokból összeállított kötetek, anto­lógiák láttak napvilágot. Elkészítették a Szovjetunió Kárpáton túli területének nyelvjárás-atlaszát is; ez az Akadémia Kiadó és a Kár­pátia Kiadó gondozásában jelent meg. Jelenleg egy kétkötetes magyar nyelvjá­rási szótár összeállításán dolgoznak. A Szovjetunióban folyó hungarológiai kutatásokat koordinálja majd a most létrejött Hungarológiai Központ, amely segíti az itt élő más népekkel kiala­kult kapcsolattartást is. Augusztusban 21 ország tu­dósainak, kutatóinak rész­vételével nagyszabású hun­garológiai konferenciát rendeznek. Magának a köz­pontnak az ünnepélyes meg­nyitására meghívták Grósz Károlyt, aki rövid válasz­beszédében meleg szavak­kal köszönte meg a ma­gyar nyelv, kultúra kárpát­aljai ápolóinak munkáját. Helyi idő szerint már 17 óra is elmúlt, amikor Grósz Károly megérkezett a te­rületi pártbizottság politi­kai képzési központjába, ahol nagygyűlésen találko­zott a terület járásai, Bereg­szász, Nagyszőlős, Mun­kács és Ungvár­nak, szövetkezeti munkásai­dolgozói­nak és ifjúsági szervezetei­nek mintegy 700 képviselő­jével, ső­t A területi pártbizottság el­titkárának megnyitója után Grósz Károly mondott beszédet. — Szomszédokhoz, bará­tokhoz jöttünk. Számunkra nagyon fontos, ami önöknél a Szovjetunióban, Ukrajná­ban, Kárpátalján történik. Az átalakítás nehéz, de so­kat ígérő időszakát nagy fi­gyelemmel és rokonszenvvel kísérik a Magyar Népköz­­társaságban is, történelmi is. Számunkra jelentősége van annak, hogy a Szovjet­unió Kommunista Pártja felismerte: a szocializmus értékeit megőrizni és kibon­takoztatni, a kor új kihívá­saira válaszolni, a társadal­mat a XXI. századra felké­szíteni csak a gyökeres meg­újítás révén lehet. Meggyő­ződésem, hogy a szovjet tár­sadalom vezető erejének politikai és gazdasági re­formprogramja nemcsak a szovjet emberek számára jelenti az millióinak alkotó munka, a szebb és gazda­gabb jövő biztosítékát, de ez a magyar nép érdeke is. Szívből kívánunk önöknek nagy sikereket a megvaló­sításához. * — Kárpátalján évszáza­dok óta élnek együtt ma­gyarok, ukránok, oroszok, szlovákok, románok és más nemzetek fiai. Viszonyukat gyakran rontotta a nemzeti önzés, az előítéletek, a kör­nyező országok uralkodó kö­reinek nacionalista politi­kája. A szocializmus törté­nelmi lehetőséget teremtett a nemzetiségi problémák megoldására, hiszen meg­szüntette a kizsákmányolást, esélyegyenlőséget hirdetett a nemzetiségeknek és egyé­neknek egyaránt. Tapaszta­latból tudjuk azonban, hogy e folyamat hosszú és nehéz. Négy évtized kevés volt ah­hoz, hogy évszázados viszo­nyokat­ gyökeresen megvál­toztasson. A fejlődés maga is új politikai, gazdasági, szociális kérdéseket vet fel, amire a ma élőknek kell sa­ját erőfeszítéseik alapján választ találni, hiszen nincs, nem is lehet kész recept A lenini nemzetiségi politika tudatos és következetes al­kalmazása ma nyit igazán utat a nép­ek és nemzetek előtt, hogy szellemi értékei­ket, sajátos arculatukat egy­más ősülése gazdagítása és megye­jegyében megőriz­zék a jövő számára is. Az át­alakítás egyik fontos ered­ményének tartjuk, hogy a nemzetiségi kisebbségek egyéni és kollektív jogai a gyakorlatban is egyre in­kább igazi tartalmat kap­nak. A barátság alapjait­­ így az önálló, egyenjogú, saját fejlődésükben maga­biztos nemzetiségek önkén­tes­­ együttműködése képezi. nemzetiségi kisebbsé­gek védelme az európai po­litika egyik alapvető kér­dése — mutatott rá Grósz Károly. — Érdemi és tartós megoldásuk azonban csak az érintett népek feladata lehet. Ezt helyettük senki nem végezheti el. Ezért is értékeljük nagyra, hogy szovjet politika a nemzetek­­ közötti viszony korszerű, európai kezelésére kíván meggyőző példát adni, bizo­nyítani, hogy a nemzetiségi kérdés, megoldását demokra­tikusan, alkotó módon kell és lehet megközelíteni. A Szovjetunió — deklará­ciók mellett és helyett — így kapcsolódik e téren is Euró­pához, az európai folyama­tokhoz, erősítve tekintélyét és­­ megbecsülését az egész világban. Kárpátalja az önök, az itt élő nemzetiségek hazája, ne­künk, magyaroknak is drá­ga. A magyar történelem nagyszerű időszakai fű­ződnek hozzá. Az itt élő mintegy 170 ezer magyar sorsa fontos szá­munkra. Elvi politikánk alapján valljuk: nekünk is segíteni kell a hazánk ha­tárain kívül élő honfitársa­ink magyarságának termelését”, érdekeinek „újra­ér­vényesítését. Meggyőződé­sünk, hogy a nemzetiségek olyan stabil híd szilárd pil­léreit jelentik, amelyek a népek, nemzetek közeledé­sét könnyítik. Ebben a szel­lemben folytatjuk elvi poli­tikánkat, ennek jegyében se­gítjük a hazánkban élő nem­zetiségek nemzeti létéhez szükséges minden feltétel megteremtését. Ebben hitben utasítjuk el a nacio­a­nalizmus, a magyarság érté­keivel való kérkedés min­den formáját, s támogatjuk a népek barátságának ügyét. Kétségtelen, hogy évtize­deken keresztül hallgatás, indokolatlan szemérmesség vette körül a kárpátaljai magyarság sorsát. Ma öröm­mel tapasztaljuk, hogy az itteni magyarok a Szovjet­unió egyenjogú állampolgá­raiként élnek, becsülettel dolgoznak, s meg vagyunk róla győződve: megtalálják boldogulásukat, ők is jól ka­matoztatják tudásukat és szülőföldjük gazdagságát. Az is konkrét bizonyíték erre, hogy az elmúlt idő­­­szakban jelentősen bővültek kulturális kapcsolódási lehetőségek, a nemzeti arcu­lat megőrzésének anyagi és szervezeti feltételei. A múlthoz képest össze­hasonlíthatatlanul több a magyar szó a sajtóban, a könyvkiadásban. Korszerű­södik és bővül a Kárpáti Igaz Szó arculata, nő befo­lyása. Annak is nagyon örü­lünk, hogy hosszú évtizedek erőfeszítése nyomán meg­alakult a szovjetunióbeli Magyarok Kulturális Szö­vetsége. Hungarológiai köz­pont jött létre, s az ungvá­ri egyetemen most már ma­gyarul is lehet felvételi­­ vizs­gát tenni — hogy csak né­hányat említsek az elmúlt időszak fontos fejleményei­ből. Egyszerűbbé vált a kap­csolattartás Magyarország­gal. A kishatárforgalom ke­retében például az elmúlt időszakban naponta mint­egy háromezer szovjet ál­lampolgár látogatott el ha­zánkba. A Magyar Televízió, a magyar sajtó ma már gya­kori vendég itt, így a ma­gyar közvélemény közvet­lenül is tapasztalatokat sze­rezhet szomszédaink életé­ről. Ezek jelentős, tiszteletre méltó eredmények, s meg­győződésünk, hogy ez az út további lehetőségeket jelent mindenki számára. Hazánk viszonya szomszé­daihoz tiszta és egyértelmű, önök jól tudják: a Magyar Népköztársaságnak nincs területi követelése egyetlen szomszéd országgal szemben sem — jelentette ki a főtit­kár. — Az összekötő elemeket és nem a különbségeket, az együttműködést és nem a szembenállást keressük, jószomszédi viszony, a bará­­­ti együttműködés a célunk. Közös érdekünk, hogy Euró­pa e részén ne legyenek konfliktusok, népeink béké­ben, biztonságban, jólétben éljenek. A szomszédos né­­­­pek értik szándékainkat, azok viszonzásra találnak a Szovjetunió és Csehszlová­kia, Jugoszlávia és Ausztria vezetésében egyaránt. A Magyar Szocialista­ Mun­káspárt programja egyér­telműen kimondja: Magyar­­ország jövője a szocializ­mus, s az ahhoz vezető út a stabilitás megteremtésén, politikai és gazdasági refor­a­mok dinamikus folytatásán át vezet. A párt programja reális. Az egész nép érdeke­it fejezi ki. A párt képes a társadalmi átalakulások élén haladni. Nyitott a kri­tikára, kész befogadni min­den új gondolatot, amely ha­zánk sorsát jobbra fordít­hatja. Meggyőződésünk, hogy vezető társadalmi és politi­kai erő leszünk a jövőben is. A garancia erre a munká­sok, a parasztok, az értelmi­ség túlnyomó többségének támogatása, az MSZMP sok évtizedes tapasztalatai, a párt megújulása. Támasz­kodhatunk mindazokra az eredményekre, amelyeket hazánk, népünk az elmúlt évtizedekben minden gond és probléma ellenére elért, s amire jogosan lehet — mondta végezetül, büszke majd a találkozó emlékéül átad­ta vendéglátóinak Petőfi Sándor szobrát. A nagygyűlést követően Grósz Károly interjút adott az ungvári magyar nyelvű televízió számára, amely hazánk felszabadulásának évfordulóján, április 4-én kezdi meg adásainak sugár­zását. Az MSZMP főtitkára után II. Rákóczi Ferenc­et­és Zrínyi Ilona egykori helyét, Munkács várát lakó­ke­reste fel. A program utolsó állomá­sa Beregszász volt. A nagy múltú település központjá­ban több ezer helyi lakos várta, köszöntötte Grósz Ká­rolyt, aki ezután Gábornak, a járási Verebes pártbi­zottság első titkárának tá­jékoztatóját meghallgatva ismerkedett a soknemzetisé­gű járás életével, lakóinak helyzetével. Grósz Károly — elhagyva a járási pártbizottság épüle­tét — üdvözölte a rá vára­kozó több ezres sokaságot, beszélgetett a beregszásziak­kal, a magyar nemzetiség képviselőivel. A főtitkár a magyar nem­zetiségű értelmiségiekkel kö­zösen elfogyasztott vacsora után haza indult. Grósz Károly — akinek kíséretében volt Major László, a KB Irodájának ve­zetője, Thürmer Gyula, főtitkár külpolitikai tanács­a­­dója és Kimmel Emil, a KB-iroda helyettes vezetője — este tíz órakor a nemré­giben átadott beregsurányi közúti határátkelőhelyen lépte át a szovjet—magyar határt. Koszovó — viszonylagos nyugalom Koszovóból az egy héttel ezelőtt lezajlott albán nacio­nalista tüntetések és sztráj­kok óta viszonylagos nyuga­lomról számolnak be a je­lentések. A kijárási és gyü­lekezési tilalom és a többi különleges intézkedés válto­zatlanul érvényben van. Az­­ iskolákban továbbra is szü­netel a tanítás. A termelés azonban fokozatosan norma­lizálódik. Bár a kijárási tilalom es­te nyolctól hajnali öt óráig tart, az albán szeparatista szervezetek­­ tagjai éjszakán­ként mégis rendszeresen újabb és újabb jelszavakat írnak a házfallakra és kerí­tésekre. Ezek közül a „Ko­szovó köztársaság” a leggya­koribb. Az ellenséges jelsza­vak egy része az autonóm tartomány, valamint a szerb köztársaság egyes politikai vezetőit támadja. Crnoljev falu határában ismeretlen személy Molotov­­koktélt dobott egy rendőr­autóra. A belgrádi újságok esetenként lakóházak és gaz­dasági épületek felgyújtásá­ról is írnak. A Borba keddi száma arról adott hírt, hogy letartóztatták a nagyalbán nacionalizmustól és szepara­tizmustól megrészegült értel­miségiek egy csoportját. 1989. április 5., szerda Mihail Gorbacsov— Castro tárgyalások Havannában Mihail Gorbacsov és Fidel Castro havannai tárgyalása­in nincs szó a szovjet—ku­bai gazdasági kapcsolatok szintjének csökkentéséről Az egyensúly hiányát a ku­bai áruszállítások növelésé­vel fogják felszámolni — hangzott el hétfőn, a csúcs­találkozóról szóló első sajtó­tájékoztatón. Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő be­vezetőjében hangsúlyozta, hogy a találkozók­­ légköre „nagyon baráti”. A két ve­zető hétfőn délelőtt között napirend nélkül tárgyalt. Gorbacsov megismételte, hogy mély benyomást tett rá a szívélyes fogadtatás. Ezt követően a fő téma La­­tin-Amerika helyzete volt, ezen­ belül az adósságválság és a kábítószer-kereskedelem, amely egyes robbanásveszélyes országokban helyzetet teremtett. Gorbacsov és Castro kölcsönösen tájékoz­tatta egymást országa belpo­litikai fejleményeiről. A ku­bai adósságok eltörlése a hétfői megbeszélésen nem merült föl — mondta Gera­szimov egy kérdésre vála­szolva. Az együttműködés katonai aspektusai a napi­renden vannak, erre bizto­síték Szergej marsall jelenléte Abromejev a szovjet küldöttségben — jelentette ki a szóvivő. A hétfő dél­utáni találkozókról a keddi tájékoztatón lesz szó. _ Mihail Gorbacsov hétfőn több protokoll jellegű prog­ramon vett részt: megkoszo­rúzta José Marti kubai nem­zeti hős emlékművét, vala­mint Lenin szobrát, és meg­tekintette az Expocuba ki­állítást, amely a forradalom három évtizede alatt meg­tett útról nyújt áttekintést. Este Fidel Castro zártkörű fogadást adott a vendégek tiszteletére a Forradalom Pa­lotájában. A két vezetővel párhuza­mosan a küldöttségek is folytatták találkozóikat. Carlos Rafael Rodriguez, az államtanács alelnöke Eduard Sevardnadzével a szovjet­amerikai leszerelési tárgya­lások menetéről, Jorge Ris­­quet FB-tag Alekszander Jakovlevel pártközi ügyek­ről tanácskozott. nadze később Isidoro Sevard- Mal­­mierca külügyminiszterrel nemzetközi kérdéseket vita­tott meg. • • • •Egy épülő havannai lakó­telepen kezdődött Mihail Gorbacsov havannai látoga­tásának harmadik nap­ja. A szovjet vezetőt elkísérte Fi­del Castro. Gorbacsov rövid beszélge­tést folytatott a lakókkal, akik a kubai lakáshiány enyhítésére kidolgozott prog­ram alapján mikrobrigádokat úgynevezett alkotnak, munkahelyükön szabadságot kapnak, s saját maguk épí­tik fel otthonaikat. A lakótelepről a három évvel ezelőtt épült géntech­nológiai és biotechnológiai intézetbe ment Gorbacsov. Az intézet dolgozói tájékoz­tatták a szovjet vezetőt ku­tatási témáikról, a kubai tu­domány legújabb eredmé­nyeiről. • •­­ Mihail Gorbacsov és Fidel Castro kora délután — ma­gyar idő szerint késő este — tartotta újabb találkozóját, amelynek programjában sze­repelt a barátsági és együtt­működési szerződés aláírása. Ezután hangzott el Mihail Gorbacsov beszéde a havan­nai nemzetgyűlésben a ku­bai törvényhozók előtt. Este a szovjet nagykövet­ségen Gorbacsov díszvacso­rát adott vendéglátói tiszte­letére, majd a nap program­ja nemzetközi sajtóértekez­­l­ettel zárult. Kedden a kubai hatóságok őrizetbe vették annak az il­legális csoportnak — az Em­beri Jogok Pártja — veze­tőjét, aki keddre tüntetést szervezett a szovjet nagykö­vetség épületéhez. A tünte­tők éltetni akarták a szovjet átalakítás és nyíltság politi­káját. ZALAKERAKVIA ÁRENGED­MÉNYES AKCIÓ! ZALAKOMÁRI üzemünkben 20/20-as méretű, szabványon­­ kívüli, márványszemcsés mozaiklap 20 százalékos árengedménnyel vásárolható, amíg a készlet tart. Érdeklődni lehet: ZALAKORAIWIA Mozaiklapgyártó Üzem Zalakomár (133479) Telefon: 202

Next