Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-25 / 275. szám
1993. november 25., csütörtök A magyar kultúra Varsóban Működésének 45. évfordulóját ünnepli a Varsói Magyar Kulturális Intézet. Ez alkalomból a lengyel főváros szívében levő épületben magyar kulturális hetet tartottak. A rendezvénysorozatot Wilheim András zenetudós előadása nyitotta meg: a korszerű magyar zenéről számolt be. Az intézet 1935-ben kezdte meg tevékenységét, a háború idején zárva volt, majd 1948 novemberében újra megnyitották. Azóta előadások, találkozók, kiállítások és filmbemutatók százait rendezték meg itt, jelentős szerepe volt a két nép művészei közötti kapcsolatok formálásában. Tízezer gulden a Gondolatnak Catharina Dales, a Holland Királyság hazánkban tartózkodó belügyminisztere átadta a holland Etty Hillesum Alapítvány tízezer guldenes támogatását a Gondolat Könyvkiadó Vállalatnak, hogy a könyvműhely hazánkban kiadja az alapítvány névadóifjának A megzavart élet című dokumentumregényét. Etty Hillesumnak A megzavart élet című könyve várhatóan 1994 első hónapjaiban jelenik meg. Sikeres filmnapok Pozsonyban Magyar filmnapokat tartottak Pozsonyban. A háromnapos eseménysorozaton hét, tavaly készült magyar játékfilmet, három kisfilmet és tíz rajzfilmet mutattak be a Magyar Kulturális Intézet és a Charlie-centrum vetítőtermében. Elsőnek a tavalyi játékfilmszemle fődíjas alkotását, a Szabó Ildikó rendezésében készült „Gyerekgyilkosságok”-at mutatták be a pozsonyi közönségnek. Justh-jubileum Gádoroson Justh Zsigmond halálának századik évfordulója alkalmából irodalomtörténeti pályázatot hirdetett a gádorosi nagyközségi önkormányzat. A pályázaton Justh Zsigmond (1863-1894) írónak, a legendás parasztszínház megteremtőjének életéről, munkásságáról, a realista elbeszélő-irodalomban betöltött szerepéről szóló, eddig még nem közölt írásokkal lehet részt venni. A pályaműveket 1994. január 20-ig kell elküldeni a Békés megyei nagyközség önkormányzatának a címére. Valamennyi pályamű helyet kap a tervezett gádorosi Justh-emlékszoba irodalomtörténeti gyűjteményében. Nyert a Pető Alapítvány Londonban kibékült a budapesti Nemzetközi Pető András Alapítvány és a Pető-módszer egyik nagy-britanniai úttörője, a birminghami Konduktív Nevelési Alapítvány. A két intézmény vezetői, élve a brit kormány jószolgálatával, sikeres tárgyalásokat folytattak, s az eredmények — mint kiderült — a Pető-módszer sikerét igazolják, vagyis a konduktív nevelésre szoruló gyermekek érdekét szolgálják világszerte. A budapesti Pető Alapítvány júniusban a londoni felsőbíróságon perelte a birminghami alapítványt, módszer egyik külföldi alkalamazóját, követelve, hogy a birminghamiek ne használják többé a Pető nevet. SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Megjelent a huszonnegyedik kötet Somogy megye múltjából Újabb kötettel gazdagodott a levéltári évkönyvek sorozata, a Somogy megye múltjából. A 24. kötet lapjait forgatók ugyanúgy nem csalódnak benne, mint az előző kötetek esetében. A vállalkozás első darabja még 1970-ben látott napvilágot. Akkor talán kevesen gondolták, hogy ilyen sikeres lesz. Dacolt az idővel, s ami még fontosabb: a politika hullámzásai sem tudták útját állni, vagy megrontani. Nem, mert ahogyan a legújabb kötetből is kiviláglik: a kiadót és a tudós szerzőket nem a napi aktualitások, a múló divatok foglalkoztatják. A tudás állandó értékei felé törnek, így aztán mindenképpen megalapozott a véleményük, alkalmas arra, hogy múltunkat tisztábban lássuk. Eredeti forrásokat közöl Borsa Iván. A Mérey család levéltárának 1265-1526 közötti darabjai a korabeli birtokviszonyokba, eljárási és magatartásbeli módozatokba engednek bepillantást. Ugyancsak a középkori megyei viszonyokra következtethet az olvasó a somogyi konvent II. Ulászló-kori okleveleiből. A közlés voltaképpen baráti és munkatársi adósságtörlesztés Komjáthy (Kring) Miklós emlékének, aki elkezdte és több korábbi kötetben publikálta az Országos Levéltárban őrzött okiratokat. Sokakat érdekelhető témát feszeget Deák Varga Dénes Hol rejtőzik Kaposvár vára? című dolgozata. A szerző hivatkozik dr. Magyar Kálmán régész szintézist teremtő tanulmányára, amelyben hipotézist állított fel a vár elhelyezkedésére és kiterjedésére vonatkozóan. A szerző néhány eddig nem eléggé körüljárt részlet tisztázását vállalta, vitaanyagnak szánva gazdagon illusztrált írását. Szita László az 1867. évi török elleni, európai méretű, nagy hadjárat történetét meséli el a haditudósítások tükrében. Az ezekben az években zajló harcok vezettek a törökök teljes és végleges magyarországi kiűzéséhez. A pestisjárványok páni félelemmel töltötték el a középkori embert, de sok áldozatot szedtek a későbbi századokban is. Bodosi Mihály a Dunántúl 18. századi pestisjárványairól ír, különös tekintettel Somogy megyére. Nagy Pál a megye mezővárosainak és községeinek 1768-1856 között készült pecsétjeit mutatja be. Ezúttal 28 településről. Kiss Z. Géza a Dráva-völgyi állatkereskedelem történetéhez fűz adalékokat. Kaposi Zoltán a vrászlói uradalom népességnövekedését és paraszti földhasználatát vizsgálja a 19. század első felében. Szili Ferenc, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója és a kötet szerkesztője szellemtörténeti témát dolgoz fel. Azt elemzi, milyen volt a századforduló évtizedeiben kivándorló somogyiak Amerikaképe és magyarságtudata. 1904-1914 között közel 15 ezer kérelmező ostromolta útlevélért az alispáni hivatalt. Nem mindenkinek sikerült kivándorolni. Magyarország hírét elvitték aztán olyan személyiségek is, mint a kaposvári születésű, Európa-hírű festőművész, Rippl-Rónai József, aki részt vett az 1913-as New York-i kiállításon. Kiállított akkor a szintén kaposvári gyökerű Vaszary János is. A csurgói Rigó Jancsi 1913-tól egy évig játszott Buenos Airesben. A levéltáros történész tanulmányát az egyszerű kivándorlók levelei teszik még érdekesebbé. A második világháború idején több somogyi településen - Kaposváron, Marcaliban, Nagyatádon, Fonyódon és Balatonbogláron - létesült hadikórház. Bősze Sándor a kaposvári intézmény ügyeletes orvosi eseménykönyvét adja közre. Többeket személyesen is érinthetett a magyarországi németek meghurcolása a világháború utáni években. Füzes Miklós a drámai eseményeket a történész és az átélő szemével láttatja. Nagy Domokos Imre szelidebb vizekre visz: a Kis-Balaton 1945 és 1952 közötti sorsáról szól. Mint azonban megtudjuk, ez az idő nem volt szelíd korszak. A Festetics-birtok megszűnésével a „sokgazdájúság” azt a veszélyt idézte fel, hogy a sok bába között végleg elvész a gyerek. A Nógrád Megyei Levéltár vezetője hirdette meg három éve az 1956-os forradalom dokumentumfeltáró munkáját, amely Szántó László figyelmét is felkeltette. Ennek eredményeképpen számol be a történeti forrásokról. Nemcsak az egyidejűekről, hanem a későbbi szekunder forrásokról és a forradalom megtorlásának és meghamisításának dokumentumairól is. A levéltári évkönyv függeléke az intézmény életének legfontosabb múlt évi eseményeit dolgozza fel. A Somogy megye múltjából huszonnegyedik kötete jól szerkesztett, s vélhetően hű képet fest a megyében folyó tudományos munka jelenlegi helyzetéről, állapotáról. A hétköznapok emberét bizonyára kevésbé foglalkoztatja, de azokat, akik oktatnak, tanulnak vagy szülőföldjük iránt fogékonyak, nagyon is érdekelheti. (sulyok) Díjazták a legjobb taneszközgyártókat A magyar taneszközgyártók, forgalmazók szövetsége tegnap a művelődési minisztériumban adta át az általa alapított Hundidac-díj kitüntetés arany, illetve ezüst fokozatát 20 cég és intézmény képviselőjének. Ezek a vállalkozások a fejlesztéssel foglalkoznak, s az elismerést a Hungarodidact '93 oktatási és képzési taneszköz-szakkiállításon bemutatott termékeikért kapták. Az oktatásügy szempontjából sorsfordulónak mondta az 1993-as évet Biszterszky Elemér kultuszminisztériumi államtitkár, hiszen — mint rámutatott —, megszülettek az oktatás egészét szabályozó köz-, felső- és szakoktatási törvények, valamint jelentős fejlődés tapasztalható a honi taneszközgyártásban. Külön kiemelte, hogy a vásárral egybekötött nemzetközi szakkiállítás résztvevőinek kétharmada magyar volt, pedig tavaly még a külföldi részvétel dominált a bemutatón. Hangsúlyozta azt is, hogy a magyar taneszközgyártók és -fejlesztők termékei minőség és ötlet szempontjából sem maradnak el a külföldiek mögött. i } 7 Szakképzésre kárhoztatva? Művelnék a földet is a fők mellett Tabi Rudnay szakiskola: versenyben a piacképességért Amennyire egy gimnáziumi érettségi értékén nem változtatott a rendszerváltás, annyira „nem hozta helyzetbe” sem a gimnáziumokat a fordulat. Nem úgy a szakképzésben elkötelezett középiskolákat, a gazdaság útkeresése kényszerűen ezek útkeresésévé is vált. Tabon manapság ügyesen navigálnak az iránytűvel, különösebb véráldozat nélkül vészelve át a szakképzési akadályversenyt. A Rudnay Gyula Szakközépiskola és Szakmunkásképző sorsát a tabi és környékbéli vállalatok helyzete befolyásolja közvetlenül, mivel a diákok ezeknek a tanműhelyeiben szerzik szakmai jártasságukat. Szakmák és műhelyek — Nehéz követni és megjósolni, hogy az átalakulások miként változtatnak a gyárak profilján, s mely szakmák iránt mutatkozik majd kereslet — mondta Franyó László igazgató. — A nőiruha-készítő szakmunkásaink eddig a tabi kempingcikknél töltötték gyakorlatukat, a cég átalakulása miatt a szakma utolsó évfolyama az idén kifut. Az I. és II. évfolyamos tanulóink a gyakorlatukat a nágocsi Gála Rt üzemében szerzik meg. A szakképzés tanműhelyi hátterét sem kerüli el a bizonytalanság, tudtuk meg az igazgatótól. A főként budapesti érdekeltségű Tartály- és Vegyipari Gépgyár Rt erre az évre ugyan biztosította a vállalati tanműhelyt, foglalkoztatva a lakatosokat és hegesztőket, ám a jövő itt sem biztos. A megoldás, és ezt szorgalmazza Farkas István tabi polgármester is: kedvezményes hitelkonstrukcióval vásárolni kellene egy tanműhelyt. Mindebben annyi a veszély: a normatívákból ezt nehezen tudnák fenntartani, és továbbra sem lenne biztos, hogy hosszú távon mekkora szükség lesz a szakmákra. A szakközépiskola gépészdódott, van. Egy tangazdaság hibádzik csupán, és a Földhöz kellene jutnunk, műszerészképzésének tanműhelykérdése már megállehetőleg már tavasszal — mondta Franyó László. — A két éve indított, új típusú gépészképzésnek ugyanis a 3-4. évi tantervében üzemeltetési és termelési gyakorlat is szerepel, de ez tangazdaság nélkül megoldhatatlan. Nekünk az állami kezdésnek mintegy 30 hektáros földterület birtoklása lenne megnyugató. „Földbirtokos” intézmény A szükség kielégítésére a mezőgazdasági szakközépiskola kérte a megyei önkormányzatnak mint fenntartónak a támogatását, s annak a tisztségviselői biztatóan nyilatkoztak: ha nem is a közelben hasítva ki a parcellákat, előbb-utóbb sikerül „földbirtokossá" emelni az intézményt. Megtudtuk: a műveléshez szükséges erőgépek megvannak, a munkagépeket pedig egy szakképzési alaptól nyert, 900 ezer forintos pályázati pénzből vásárolják meg. A betakarító gépeket pedig — amellett, hogy ezek bevetése odébb van — bérlik majd, vagy pályáznak erre is. Közös alapozással Az intézmény ettől a tanévtől bevezette az elektrotechnikai műszerészekkel közös alapozású gépjármű-villamossági műszerészképzést. Egy tanműhelyet alakítanának át e célra, amelyhez pályázat útján szeretnének támogatást nyerni. A szakképzési alaptól a kedvező megítéltetést várják, hogy az új kor új követelményeihez — reményeik szerint — hűen igazodó képzés végeztével munkával bírókat s ne anélkülieket bocsássanak ki az intézmény kapuján. Balassa Tamás A szükséges erőgépek megvannak a tanulók képzéséhez J. Megszakadhat a koncertsorozat Súlyos beteg a kőröshegyi orgona Elkeseredett hangú levél érkezett Kovács Endre orgonaművésztől, a Nemzeti Filharmónia igazgatóhelyettesétől, aki huszonöt évvel ezelőtt a kőröshegyi orgona művészi tervezőjeként és számos koncert szólistájaként múlhatatlan érdemeket szerzett. Kovács Endre segélykérő leveléből kitűnik, hogy a kőröshegyi orgona „súlyos beteg”, s ha nem történik gyors beavatkozás, akkor a hangszer a jövő nyáron már alkalmatlan lesz orgonaművek megszólaltatására vagy kórusok kíséretére. A Filharmónia igazgatóhelyettese szerint két és fél millió forintra lenne szükség ahhoz, hogy az orgona mágnesszerkezeteit és érintkezőit újakra cseréljék, és a teljes membráncsere is indokolt lenne. A hangszer felújítására a kőröshegyi plébániának nincs pénze, ám voltaképpen nem is neki kellene gondoskodnia az orgona karbantartásáról, mert az egyházi szertartásokhoz egy harmónium is elég. Kérdés tehát, hogy honnan lehet előkeríteni két és fél millió forintot. Lesz-e (lesznek-e) aki(k)nek még ma is fontos a kőröshegyi hangversenyek ügye? Somogy kulturális életében jelentős esemény volt a kőröshegyi műemlék templom hatvanas évek közepén történt rekonstrukciója, majd a kitűnő akusztikájú templom orgonájának felépítése. 1968 óta Kőröshegy a Balaton déli partjának zenei központjává vált; Tihany mellett itt rendezték meg nyaranként a legrangosabb templomi hangversenyeket. A hazai és a külföldi zenekedvelők számára mindig jelentett valami meglepetést Kőröshegy. Itt volt az ősbemutatója többek között Farkas Ferenc Kőröshegyi betlehemes című kisoratóriumának, Bárdos Lajos Somogyi siratójának és Halmos László Magyar Mária-énekek című művének. A Budapesti Madrigálkórus és a kaposvári Vikár Béla Kórus kőröshegyi koncertjei különösen szép emlékeket hagytak a zenekedvelőkben, nemkülönben a hangszerek királyát megszólaltató hazai és külföldi orgonaművészek. Kétségtelenül sok más kiadás terheli a kultúráért felelős szervek és intézmények költségvetését, mindazonáltal nem feledhető: Kőröshegy nemcsak Somogy kulturális zarándokhelyévé vált az elmúlt negyedszázadban, hanem az idegenforgalom és a nemzetközi zenei élet egyik központja lett. Ám hogy marad-e, az most elsődlegesen az orgona felújítási költségének előteremtésén áll vagy bukik. G.J.