Somogyi Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-25 / 275. szám

1993. november 25., csütörtök A magyar kultúra Varsóban Működésének 45. évfordu­lóját ünnepli a Varsói Magyar Kulturális Intézet. Ez alkalom­ból a lengyel főváros szívében levő épületben magyar kultu­rális hetet tartottak. A rendez­vénysorozatot Wilheim And­rás zenetudós előadása nyi­totta meg: a korszerű magyar zenéről számolt be. Az intézet 1935-ben kezdte meg tevé­kenységét, a háború idején zárva volt, majd 1948 novem­berében újra megnyitották. Azóta előadások, találkozók, kiállítások és filmbemutatók százait rendezték meg itt, je­lentős szerepe volt a két nép művészei közötti kapcsolatok formálásában. Tízezer gulden a Gondolatnak Catharina Dales, a Holland Királyság hazánkban tartóz­kodó belügyminisztere átadta a holland Etty Hillesum Alapít­vány tízezer guldenes támo­gatását a Gondolat Könyvki­adó Vállalatnak, hogy a könyvműhely hazánkban kiadja az alapítvány névadó­if­jának A megzavart élet című dokumentumregényét. Etty Hillesumnak A megzavart élet című könyve várhatóan 1994 első hónapjaiban jelenik meg. Sikeres filmnapok Pozsonyban Magyar filmnapokat tartot­tak Pozsonyban. A háromna­pos eseménysorozaton hét, tavaly készült magyar játék­filmet, három kisfilmet és tíz rajzfilmet mutattak be a Ma­gyar Kulturális Intézet és a Charlie-centrum vetítőtermé­ben. Elsőnek a tavalyi játék­filmszemle fődíjas alkotását, a Szabó Ildikó rendezésében készült „Gyerekgyilkossá­­gok”-at mutatták be a pozso­nyi közönségnek. Justh-jubileum Gádoroson Justh Zsigmond halálának századik évfordulója alkalmá­ból irodalomtörténeti pályáza­tot hirdetett a gádorosi nagy­községi önkormányzat. A pá­lyázaton Justh Zsigmond (1863-1894) írónak, a legen­dás parasztszínház megte­remtőjének életéről, munkás­ságáról, a realista elbe­szélő-irodalomban betöltött szerepéről szóló, eddig még nem közölt írásokkal lehet részt venni. A pályaműveket 1994. január 20-ig kell elkül­deni a Békés megyei nagy­község önkormányzatának a címére. Valamennyi pályamű helyet kap a tervezett gádo­rosi Justh-emlékszoba iroda­lomtörténeti gyűjteményében. Nyert a Pető Alapítvány Londonban kibékült a bu­dapesti Nemzetközi Pető And­rás Alapítvány és a Pető-módszer egyik nagy-bri­­tanniai úttörője, a birminghami Konduktív Nevelési Alapít­vány. A két intézmény vezetői, élve a brit kormány jószolgála­tával, sikeres tárgyalásokat folytattak, s az eredmények — mint kiderült — a Pető-mód­szer sikerét igazolják, vagyis a konduktív nevelésre szoruló gyermekek érdekét szolgálják világszerte. A budapesti Pető Alapítvány júniusban a lon­doni felsőbíróságon perelte a birminghami alapítványt, módszer egyik külföldi alkal­a­mazóját, követelve, hogy a birminghamiek ne használják többé a Pető nevet. SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Megjelent a huszonnegyedik kötet Somogy megye múltjából Újabb kötettel gazdagodott a levéltári évkönyvek soro­zata, a Somogy megye múlt­jából. A 24. kötet lapjait forga­tók ugyanúgy nem csalódnak benne, mint az előző kötetek esetében. A vállalkozás első darabja még 1970-ben látott napvilágot. Akkor talán keve­sen gondolták, hogy ilyen si­keres lesz. Dacolt az idővel, s ami még fontosabb: a politika hullámzásai sem tudták útját állni, vagy megrontani. Nem, mert ahogyan a legújabb kö­tetből is kiviláglik: a kiadót és a tudós szerzőket nem a napi aktualitások, a múló divatok foglalkoztatják. A tudás ál­landó értékei felé törnek, így aztán mindenképpen megala­pozott a véleményük, alkal­mas arra, hogy múltunkat tisz­tábban lássuk. Eredeti forrásokat közöl Borsa Iván. A Mérey család levéltárának 1265-1526 kö­zötti darabjai a korabeli birtok­­viszonyokba, eljárási és ma­gatartásbeli módozatokba en­gednek bepillantást. Ugyan­csak a középkori megyei vi­szonyokra következtethet az olvasó a somogyi konvent II. Ulászló-kori okleveleiből. A közlés voltaképpen baráti és munkatársi adósságtörlesztés Komjáthy (Kring) Miklós emlé­kének, aki elkezdte és több korábbi kötetben publikálta az Országos Levéltárban őrzött okiratokat. Sokakat érdekelhető témát feszeget Deák Varga Dénes Hol rejtőzik Kaposvár vára? című dolgozata. A szerző hi­vatkozik dr. Magyar Kálmán régész szintézist teremtő ta­nulmányára, amelyben hipo­tézist állított fel a vár elhelyez­kedésére és kiterjedésére vo­natkozóan. A szerző néhány eddig nem eléggé körüljárt részlet tisztázását vállalta, vi­taanyagnak szánva gazdagon illusztrált írását. Szita László az 1867. évi tö­rök elleni, európai méretű, nagy hadjárat történetét me­séli el a haditudósítások tük­rében. Az ezekben az évek­ben zajló harcok vezettek a tö­rökök teljes és végleges ma­gyarországi kiűzéséhez. A pestisjárványok páni féle­lemmel töltötték el a középkori embert, de sok áldozatot szedtek a későbbi századok­ban is. Bodosi Mihály a Du­nántúl 18. századi pestisjár­ványairól ír, különös tekintettel Somogy megyére. Nagy Pál a megye mezővárosainak és községeinek 1768-1856 kö­zött készült pecsétjeit mutatja be. Ezúttal 28 településről. Kiss Z. Géza a Dráva-völgyi állatkereskedelem történeté­hez fűz adalékokat. Kaposi Zoltán a vrászlói uradalom népességnövekedését és pa­raszti földhasználatát vizs­gálja a 19. század első felé­ben. Szili Ferenc, a Somogy Me­gyei Levéltár igazgatója és a kötet szerkesztője szellemtör­téneti témát dolgoz fel. Azt elemzi, milyen volt a század­­forduló évtizedeiben kiván­dorló somogyiak Amerika­­képe és magyarságtudata. 1904-1914 között közel 15 ezer kérelmező ostromolta út­levélért az alispáni hivatalt. Nem mindenkinek sikerült ki­vándorolni. Magyarország hí­rét elvitték aztán olyan szemé­lyiségek is, mint a kaposvári születésű, Európa-hírű festő­művész, Rippl-Rónai József, aki részt vett az 1913-as New York-i kiállításon. Kiállított ak­kor a szintén kaposvári gyö­kerű Vaszary János is. A csurgói Rigó Jancsi 1913-tól egy évig játszott Buenos Ai­resben. A levéltáros történész tanulmányát az egyszerű ki­vándorlók levelei teszik még érdekesebbé. A második vi­lágháború idején több somo­gyi településen - Kaposváron, Marcaliban, Nagyatádon, Fo­nyódon és Balatonbogláron - létesült hadikórház. Bősze Sándor a kaposvári intézmény ügyeletes orvosi esemény­könyvét adja közre. Többeket személyesen is érinthetett a magyarországi németek meg­­hurcolása a világháború utáni években. Füzes Miklós a drá­mai eseményeket a történész és az átélő szemével láttatja. Nagy Domokos Imre szeli­­debb vizekre visz: a Kis-Bala­­ton 1945 és 1952 közötti sor­sáról szól. Mint azonban meg­tudjuk, ez az idő nem volt sze­líd korszak. A Festetics-birtok megszűnésével a „sokgazdá­­júság” azt a veszélyt idézte fel, hogy a sok bába között végleg elvész a gyerek. A Nógrád Megyei Levéltár vezetője hir­dette meg három éve az 1956-os forradalom dokumen­tumfeltáró munkáját, amely Szántó László figyelmét is fel­keltette. Ennek eredménye­képpen számol be a történeti forrásokról. Nemcsak az egy­­idejűekről, hanem a későbbi szekunder forrásokról és a for­radalom megtorlásának és meghamisításának dokumen­tumairól is. A levéltári évkönyv függe­léke az intézmény életének legfontosabb múlt évi esemé­nyeit dolgozza fel. A Somogy megye múltjából huszonnegyedik kötete jól szerkesztett, s vélhetően hű képet fest a megyében folyó tudományos munka jelenlegi helyzetéről, állapotáról. A hét­köznapok emberét bizonyára kevésbé foglalkoztatja, de azokat, akik oktatnak, tanul­nak vagy szülőföldjük iránt fo­gékonyak, nagyon is érdekel­heti. (sulyok) Díjazták a legjobb taneszközgyártókat A magyar taneszközgyár­tók, forgalmazók szövetsége tegnap a művelődési miniszté­riumban adta át az általa ala­pított Hundidac-díj kitüntetés arany, illetve ezüst fokozatát 20 cég és intézmény képvise­lőjének. Ezek a vállalkozások a fej­lesztéssel foglalkoznak, s az elismerést a Hungarodidact '93 oktatási és képzési tan­eszköz-szakkiállításon bemu­tatott termékeikért kapták. Az oktatásügy szempontjá­ból sorsfordulónak mondta az 1993-as évet Biszterszky Elemér kultuszminisztériumi államtitkár, hiszen — mint rá­mutatott —, megszülettek az oktatás egészét szabályozó köz-, felső- és szakoktatási törvények, valamint jelentős fej­lődés tapasztalható a honi taneszközgyártásban. Külön kiemelte, hogy a vásárral egy­bekötött nemzetközi szakkiál­lítás résztvevőinek kéthar­mada magyar volt, pedig ta­valy még a külföldi részvétel dominált a bemutatón. Hang­súlyozta azt is, hogy a magyar taneszközgyártók és -fejlesz­tők termékei minőség és ötlet szempontjából sem maradnak el a külföldiek mögött. i } 7 Szakképzésre kárhoztatva? Művelnék a földet is a fők mellett Tabi Rudnay szakiskola: versenyben a piacképességért Amennyire egy gimnáziumi érettségi értékén nem változta­tott a rendszerváltás, annyira „nem hozta helyzetbe” sem a gimnáziumokat a fordulat. Nem úgy a szakképzésben el­kötelezett középiskolákat, a gazdaság útkeresése kénysze­rűen ezek útkeresésévé is vált. Tabon manapság ügyesen navigálnak az iránytűvel, kü­lönösebb véráldozat nélkül vészelve át a szakképzési akadályversenyt. A Rudnay Gyula Szakközépiskola és Szakmunkásképző sorsát a tabi és környékbéli vállalatok helyzete befolyásolja közvet­lenül, mivel a diákok ezeknek a tanműhelyeiben szerzik szakmai jártasságukat. Szakmák és műhelyek — Nehéz követni és megjó­solni, hogy az átalakulások miként változtatnak a gyárak profilján, s mely szakmák iránt mutatkozik majd kereslet — mondta Franyó László igaz­gató. — A nőiruha-készítő szakmunkásaink eddig a tabi kempingcikknél töltötték gya­korlatukat, a cég átalakulása miatt a szakma utolsó évfo­lyama az idén kifut. Az I. és II. évfolyamos tanulóink a gya­korlatukat a nágocsi Gála Rt üzemében szerzik meg. A szakképzés tanműhelyi hátterét sem kerüli el a bizony­talanság, tudtuk meg az igaz­gatótól. A főként budapesti ér­dekeltségű Tartály- és Vegy­ipari Gépgyár Rt erre az évre ugyan biztosította a vállalati tanműhelyt, foglalkoztatva a lakatosokat és hegesztőket, ám a jövő itt sem biztos. A megoldás, és ezt szorgal­mazza Farkas István tabi pol­gármester is: kedvezményes hitelkonstrukcióval vásárolni kellene egy tanműhelyt. Mind­ebben annyi a veszély: a nor­matívákból ezt nehezen tud­nák fenntartani, és továbbra sem lenne biztos, hogy hos­­­szú távon mekkora szükség lesz a szakmákra. A szakközépiskola gépész­­dódott, van. Egy tangazdaság hibádzik csupán, és a Földhöz kellene jutnunk, műszerészképzésének tanműhelykérdése már megál­­lehetőleg már tavasszal — mondta Franyó László. — A két éve indított, új típusú gé­pészképzésnek ugyanis a 3-4. évi tantervében üzemeltetési és termelési gyakorlat is sze­repel, de ez tangazdaság nél­kül megoldhatatlan. Nekünk az állami­ kezdésnek mintegy 30 hektáros földterület birtoklása lenne megnyugató. „Földbirtokos” intézmény A szükség kielégítésére a mezőgazdasági szakközépis­kola kérte a megyei önkor­mányzatnak mint fenntartónak a támogatását, s annak a tisztségviselői biztatóan nyi­latkoztak: ha nem is a közel­ben hasítva ki a parcellákat, előbb-utóbb sikerül „földbirto­kossá" emelni az intézményt. Megtudtuk: a műveléshez szükséges erőgépek meg­vannak, a munkagépeket pe­dig egy szakképzési alaptól nyert, 900 ezer forintos pályá­zati pénzből vásárolják meg. A betakarító gépeket pedig — amellett, hogy ezek bevetése odébb van — bérlik majd, vagy pályáznak erre is. Közös alapozással Az intézmény ettől a tanév­től bevezette az elektrotechni­kai műszerészekkel közös alapozású gépjármű-villamos­sági műszerészképzést. Egy tanműhelyet alakítanának át e célra, amelyhez pályázat útján szeretnének támogatást nyerni. A szakképzési alaptól a kedvező megítéltetést vár­ják, hogy az új kor új követel­ményeihez — reményeik sze­rint — hűen igazodó képzés végeztével munkával bírókat s ne anélkülieket bocsássanak ki az intézmény kapuján. Balassa Tamás A szükséges erőgépek megvannak a tanulók képzéséhez J. Megszakadhat a koncertsorozat Súlyos beteg a kőröshegyi orgona Elkeseredett hangú levél érkezett Kovács Endre orgo­naművésztől, a Nemzeti Fil­harmónia igazgatóhelyettesé­től, aki huszonöt évvel ezelőtt a kőröshegyi orgona művészi tervezőjeként és számos koncert szólistájaként múlha­tatlan érdemeket szerzett. Kovács Endre segélykérő le­veléből kitűnik, hogy a kőrös­hegyi orgona „súlyos beteg”, s ha nem történik gyors be­avatkozás, akkor a hangszer a jövő nyáron már alkalmat­lan lesz orgonaművek meg­szólaltatására vagy kórusok kíséretére. A Filharmónia igazgatóhe­lyettese szerint két és fél mil­lió forintra lenne szükség ah­hoz, hogy az orgona mág­nesszerkezeteit és érintkezőit újakra cseréljék, és a teljes membráncsere is indokolt lenne. A hangszer felújítására a kőröshegyi plébániának nincs pénze, ám voltaképpen nem is neki kellene gondoskodnia az orgona karbantartásáról, mert az egyházi szertartá­sokhoz egy harmónium is elég. Kérdés tehát, hogy honnan lehet előkeríteni két és fél millió forintot. Lesz-e (lesznek-e) aki(k)nek még ma is fontos a kőröshegyi hang­versenyek ügye? Somogy kulturális életében jelentős esemény volt a kő­röshegyi műemlék templom hatvanas évek közepén tör­tént rekonstrukciója, majd a kitűnő akusztikájú templom orgonájának felépítése. 1968 óta Kőröshegy a Balaton déli partjának zenei központjává vált; Tihany mellett itt rendez­ték meg nyaranként a legran­gosabb templomi hangverse­nyeket. A hazai és a külföldi zene­kedvelők számára mindig je­lentett valami meglepetést Kőröshegy. Itt volt az ősbe­mutatója többek között Far­kas Ferenc Kőröshegyi betle­hemes című kisoratóriumá­­nak, Bárdos Lajos Somogyi siratójának és Halmos László Magyar Mária-énekek című művének. A Budapesti Madrigálkórus és a kaposvári Vikár Béla Kó­rus kőröshegyi koncertjei kü­lönösen szép emlékeket hagytak a zenekedvelőkben, nemkülönben a hangszerek királyát megszólaltató hazai és külföldi orgonaművészek. Kétségtelenül sok más kia­dás terheli a kultúráért felelős szervek és intézmények költ­ségvetését, mindazonáltal nem feledhető: Kőröshegy nemcsak Somogy kulturális zarándokhelyévé vált az el­múlt negyedszázadban, ha­nem az idegenforgalom és a nemzetközi zenei élet egyik központja lett. Ám hogy marad-e, az most elsődlegesen az orgona fel­újítási költségének előterem­tésén áll vagy bukik. G.J.

Next