Somogyi Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-21 / 168. szám

6 Megszépült a sporttelep Kaposmérőben felújították a sportpálya melletti kerítést és még dolgoznak a sporttelep szépítésén. Ezekre a munkála­tokra, valamint a sportpálya felszerelésére 2 millió forintot fordít az önkormányzat, amely számos vállalkozót is megnyert a cél érdekében. (is) Százötven közmunkás Kadarkút és a környékbeli települések is összefogtak a belvízgondok elhárításáért. A munkálatokat 150 köz­munkás végzi július elejétől. A beruházás 30 millió forint­ba kerül, ebből 3,66 millió forintot a kadarkúti önkor­mányzat áll, a többit pedig a közmunka programon el­nyert pályázat fedezi. (dr) Elkötötték a kismotort Ismeretlen tettes egy zimányi ház elől kötött el egy Simson segédmotorkerékpárt. A tolvaj ötvenezer forintos kárt oko­zott a jármű gazdájának. (is) Bőszénfai kegyelet A világháború áldozataira emlékeznek pénteken Bőszénfán. Este fél nyolckor lesz a szentmise a templom­ban, és a második világháborús emlékmű előtt koszorúznak a kegyeleti ünnepség résztvevői. (Is) Keresztkérdés Kereszt és wc jól megfér egy­más mögött Somogyszent­­imrén. Látszólag. Ugyanis hiába egyezett bele a falu plébánosa a falatozó építésé­be, az emberek nem tudják megszokni ezt a bizarr lát­ványt. Az önkormányzat ál­tal a talponállóra kiszabott, pár ezer forintos büntetés ki­fizetése nem juttatta csődbe a tulajdonost. Ám arra sem neki, sem az önkormányzat­nak nincs pénze, hogy a ke­resztet néhány méterrel tá­volabb helyezzék. A kereszt tehát marad, csakúgy, mint a büfé és a hozzá tartozó mellékhelyiség. Egyelőre egymás mögött. (Bősze) SOMOGYI HÍRLAP Somogyi tájak 1999. július 21., szerda Parlamentbe viszi a Kapos menti polgármesterek véleményét Lányszöktetést nem vállal Pásztoh­y András országgyűlé­si képviselő (MSZP), a parla­ment mezőgazdasági bizottsá­gának tagja, a szentgároskéri Agraria Szövetkezet elnöke azt tartja: jó célért érdemes lobbizni, ám szakmai vélemé­nyét az egyéni érvényesülés miatt nem változtatja meg. - Fogadóóráin mivel keresik meg leggyakrabban? - Az önkormányzatokat érintő pályázatokkal fordulnak hozzám legtöbbször. Azt is megkérdezik: érdemes-e egy akkora településnek pályázni, mint Kaposgyarmat, Juta vagy Hetes. Tudják, hogy öreg róka vagyok már a közéletben, sok kapcsolatom van, ezért bizal­masak velem. Térségfeltáró utak, gázprogramok, intéz­ménybővítések ügyében is gyakran kérnek lobbizásra. Ez az élő kapcsolat azért jó, mert a törvényhozásban hasznosíthat­juk a térség polgármestereinek, szakembereinek a véleményét. Aztán arra is gyakran rá akar­nak venni: szerezzek állást vagy intézzem el, hogy a posztra az adott személy pályázatát fogad­ják el. Megteszek mindent, de csak a törvény keretein belül. - Köszönetet kap érte? - Nem várok érte köszöne­tet, de jólesik, ha valakinek eszébe jut felhívni. Az üzenet­­rögzítőre az egyik polgármes­ter azt mondta: András, el­nyertük a pályázatot, épül az út. Köszönöm. Ez a jutalmam. - Mi volt a leglehetetlenebb kérés? - Az egyik anyuka elmesélte: megszöktették a kislányát, s ar­ra kért, hogy szöktessem vissza. Mellbe vágott a kérés, és kínom­ban megkérdeztem: hány éves a kislány? Mondta, hogy május­ban múlt húsz. Kedves asszo­nyom, akkor nem biztos, hogy lányszöktetésről van szó - felel­tem, és azzal váltunk el: vélhe­tően hajlandóság is volt a lány­ban. De álmomban sem gondol­tam volna, hogy a hetesi iskola a Sorostól 1,25 millió forintot nyer, ugyanis a 600 pályázatból csak 30-at támogattak. Igaz, már 3-4 éve lobbiztam érte... - Mi van azokkal a polgár­­mesterekkel, intézményveze­tőkkel, akik s amelyek mögött senki sem áll? - Pályázni kell. A mező­­csokonyai átkötőutat vagy a kő­kúti utat is legalább négyszer pá­lyázták meg. A kitartás előbb­­utóbb meghozza a gyümölcsét... - Hogy látja: a múlt évben eleget tett a térségért? - Minden, a mezőgazdaság­gal, vidékfejlesztéssel, az ön­­kormányzatok működésével kapcsolatos törvény vitájához hozzászóltam, törvénymódosí­tásokat nyújtottam be. Azt, amit a vitában hangsúlyoztam, az élet is igazolta. Amikor Torgyán Jó­zsef miniszternek elmondtam, hogy az agrárágazat támogatásá­ra nem 153 milliárd, talán ha 100 milliárd forint jut, akkor azt mondta: nem ért velem egyet. Most, amikor június elején be­számolt a miniszter, már igazat adott. Az agrárstratégia hiányát mindenütt felvetettem. A kor­mánynak ugyanis nincs közép­távra szóló agrárstratégiája. Nin­csenek meg azok a kapaszko­dók, amelyek a közép- és hosszú távú gondolkodáshoz kellené­nek. Nem különül el a verseny­­szféra támogatása, lehetősége a szociális típusú agrárgazdaságé­tól. Közbenjártam, hogy a felfüg­gesztett agrártámogatásokat az ősztől újra beindítsák. - A Kaposvári Egyetem létre­hozásában is volt szerepe.­­ Kicsit nosztalgiám is van emiatt, hiszen ott bábáskod­tam akkor is, amikor egyetemi rangot kapott a mezőgazdasá­gi főiskola és kari tanácstag­ként is figyelemmel kísérhet­tem a munkáját. Sőt, a hallga­tók rendszeresen gyakorlatoz­tak az Agrária Szövetkezetben, így érzelmileg is kötődöm az intézményhez. A kormánypár­tiakkal együtt nekem is lobbiz­ni kellett, hogy a Kaposvári Egyetem létrejöjjön. Horn Pé­ter akadémikussal és kollégái­val is sokat tárgyaltam erről.­­ Dr. Szabó József Andor fideszes képviselővel gyakran je­lennek meg együtt a térségi fóru­mokon, s ott kitűnik: hasonlóan vélekednek az agráriumról.­­ A mezőgazdaság szakmai megítélésében egyetértünk. Ő kormánypártiként a nagyobb lehetőséggel élve húzza, én meg ellenzéki pozícióban, há­tulról taszigálom előre a terület­­fejlesztési ügyeket, hogy előnye legyen a térségnek. - Néhány mikrotérség ma­gára talált. Bárdudvarnok- Bá­nya, a Surján völgye, Kadar­kút folyamatosan alakítja ar­culatát. A falusi turizmusban milyen erő rejlik? - Bill Gates azt mondta, hogy az ember hajlandó csak rövid­távú célokban gondolkodni és lebecsüli a hosszú távú elkép­zeléseket. Külföldi tapasztala­taim alapján is arra buzdítom a polgármestereket: a vendég­­fogadás is szakma, amit meg kell tanulni. Nincsenek gyors eredmények: évek, évtizedek kellenek a sikerhez. - Mit tanácsol azoknak, akik továbbra is az állatokból akarnak megélni? - Biztatom őket is. Sajnos, jelenleg nem lehet olyan jöve­delmet elérni, ami biztosítaná a megélhetést, a fejlődést. Sok fiatal család pályára állításánál segédkeztem, s azt tapasztal­tam: ahol hiányzik a kitartás, a földművelés, az állattartás iránti szenvedély, a szinte em­ber fölötti küzdelem, akkor ha­mar lemondanak. (Lőrincz) Pásztohy András: Kitartás és szenvedély kell a közéletben is fotó: kovács Pertu nélkül Dr. Kisgyura Attila, a megyei közigazgatási hivatal főosztály­­vezetője többször elmondta: ahogy az ember tiszta inget ölt a vasárnapi misére, a falusi képviselő-testület tagjai is tiszteljék meg egymást és ne tréningruhában vagy a disznóólból jövet, gumi­csizmában jelenjenek meg az üléseken. Merthogy erre számos példa volt, van. Mondhatnánk azt is: magánügy, hogy ki, milyen ruhát vesz föl, de legalább akkor, amikor a település dolgairól döntenek - feltehetőleg nagy felelősséggel normális öltözetben jelenjenek meg. Jóllehet mindannyian találkoztunk már - a közigazgatásban is - anyázó, nyakkendős úrral, pedig nem árt, ha megpróbálunk emberhez méltó hangon szólni a másikhoz. Még akkor is, ha a szenvedélyes vitában elragad­tatjuk magunkat. S ne tegezzük le azt, akivel nem őriztük együtt a libákat. Mint ahogy a közelmúltban egy meglehetősen zajos hetesi önkormányzati ülésen történt. Az ifjú képviselő az asztalnál ülve kiszólt az érdeklődők között helyet foglaló, fiatal tanárnőnek: biztosan aludtál, azért nem tudod, miről van szó. A pedagógus ezt kikérte magának, s rendre utasította a képviselőt, mondván: nem tegeződtek össze. Ennél különösebb dolgok is megtörténtek már a Kapos men­tén. A polgármestert falhoz szorította ez egyik képviselő. Meg akarta verni, mert megrágalmazta. Aztán olyan falugyűlésen is megfordultam már, ahol egy hajszálon múlott, hogy jegyző és polgármester egymásnak nem ment, s azt ordibálták: hazudik, feljelentem. Az egyik kis településen pedig mindennek elmondták a polgármestert, csak szépasszonynak nem, mert férje vállalkozásával összefüggésbe hozták a beruházásokat. Az is gyakori, hogy egy fórumon - amelynek jegyzők és pol­gármesterek a résztvevői - minden második meghívott rágózik. Legalább arra az 1-2 órára szabadulnának meg kedvencüktől, s ha annyira szeretik, akkor irodájuk magányában csámcsogjanak! A régi mondás szerint: a stílus maga az ember. Ezt sokan tudják, de sokan el is felejtik. (Lőrincz) Sündisznó: Cukrásznak készült, de fel­szolgáló lett A kaposvári vendéglátóipari szakközépis­kolában érettségizett, majd az idén megszerezte a cuk­rász szakmunkás-bizonyít­ványt A kaposfői Székelyfi Borbála Kiskorpádon a Wasserturm kempingpark­ban áll a pult mögött Kaposfő - Azért jöttem ide, mert a fel­szolgálót jobban megfizetik, mint a kezdő cukrászt - mond­ta a szőke lány. - Otthon édes­anyám dolgozik. Két cukrász nem fér meg egy helyen... Székelyfi Borbála édesszájú, s amikor vizsgamunkáit, a roko­kó tortát, a linzerkarikát és az alkalmi dísztortát emlegeti, nemcsak az újságíró, hanem a mosolygós cukrászlány szájá­ban is összefut a nyál. Három zsúrtortáját - amit Tom és Jerry, Micimackó, illetve két méhecs­ke díszített­­ marcipánból - a zsűri egyik tagja is kiszemelte. - Beleszülettem a marcipán­ba, gyakran sündörögtem édes­anyám műhelyében - mondta. - Az aprólékos munkát itthon és az iskolában is megtanítot­ták. A szakoktatóm mindig azt mondta: Hugi, mütyüröket csi­nálj! így aztán 3-4 centiméteres sündisznókat gyártottam és­­ anya után szabadon­­ körömvá­gó ollóval formáztam a tüskéit. ollóval Bori egy francia úton is részt vett. Az iskolával St. Nazare-ba mentek, és magyar estet is ad­tak. Esküvői menüt szolgáltak fel, és a tehetséges cukrásznö­vendék minden díszvendégnek készített egy marcipánt. Hogy, hogy nem, éppen a gyávaságot jelképező nyúl került a város polgármestere elé. Diáktársai nevettek, de az első ember nem értette a célzást. Bori nem tett le arról, hogy cukrász lesz. Keresi a helyet egy szép cukrászdának, ahol már az utcán megcsapja a vendég orrát a süteményillat. Hogy ehhez pénz is kell? Majd szól a szülei­nek: segítsenek. L. S. Székelyfi Borbála saját cukrászdát akar Lovakból épült a ház Találkoztam egy boldog csa­ládfial. A jutai Porosa Tamás és védőnő felesége, Nóra négy gyerekkel él berende­zésre váró, új házukban. Juta Lovakat tartanak, és hatvanöt hektáron gazdálkodnak. Bár - mint a házigazda mondta - nagy kockázat ma pénzt re­mélni egy mezőgazdasági vál­lalkozásból, de az, hogy nincs az embernek főnöke, minden­nél többet ér. Egyenlő a sza­badsággal. Porcsáék hat éve vetettek szemet a parasztportára, ame­lyen egy tömésház állt és egy szép istálló. Ez utóbbihoz épí­tették a házat, amelynek a te­tőterét is lakhatóvá lehet ten­ni. A falut megszokták, hiszen egy ideig a férj nagyszüleivel éltek Porrogszentkirályon, s ott is tartottak állatokat. A mostani, rendkívül impozáns, száz négyzetméteres házat a lovak, s a termények árából építették. Lilin kívül a három fiú: Sebestyén, Lőrinc és Vince már itt született. Kétévenként. - Nekem természetes a nagy család - mondta Porcsa Nóra, aki gyesen van idehaza a legkisebbel. - Hatan va­gyunk testvérek, a négy gye­rek szinte kevés. Különben is: nálunk fiúuralom van, én re­ménykedem még egy kislány­ban. Azt mondták: a falubeliek megszerették őket. Az idő­sebb asszonyok kérés nélkül jöttek, ha látták, hogy gazos a kert és sok gyümölcsöt is kap­nak. Igaz, Tamás is besegít ne­kik a traktorral. Az aratás és a bálázás kivételével minden munkát saját géppel végez. - Nagy beruházás a mező­­gazdaság, de ebből élünk - így Porcsa Tamás. - Soha nem volt vita abból, hogy meg kell­­e venni egy új gépet vagy al­katrészt. Fontossági sorrend­ben döntünk. Ezért nincs két éve tükör a fürdőszobában... A fiatal gazda korán kel. Ki­lenc lovat gondoz, de nincs velük különösebb gond, mert ilyenkor kinn vannak a lege­lőn. - Diákkoromban verseny­szerűen lovagoltam - mesélte a ház ura, aki elvégezte az ag­rártudományi egyetemet. - Soha nem gondoltam, hogy megélek majd a lovakból. Ná­lam sokkal szerencsésebbek­nek, tehetségesebbeknek is csak nehezen sikerül, de azért hoznak valamit a konyhára. Mint a repce és a kukorica is, amire szerződtem. Hogy mi lesz a búzával? Még nem tu­dom. Talán jó áron adhatom el. Míg szót váltottunk, a gye­rekek apjukon, anyjukon csimpaszkodtak. Sőt még egy kaposvári vendég lurkó is ve­lük volt. Azt mondták: az Úr kegyelmét érzik a családon és minden alkotásukon, s amióta megtértek, a világot is más­ként látják. Amikor arról fag­­gatóztam, vajon boldogok- e, éreztem, felesleges a kérdés. A válasz ott ragyogott a sze­mükben. Lőrincz Sándor A gyerekek bármikor lóra pattanhatnak fotó: Kovács Tibor r Árpa után búza Többször félbeszakadt a betakarítás, ám most be­hozzák a lemaradást Somogysárdon is. SOMOGYSÁRD A 236 hektáron termesztett gabonából eddig 150 hektár­nyit learattak, tegnap is fo­lyamatosan dolgoztak. A száraz, meleg idő kedvez, a nedvességtartalom is lecsök­kent. Három kombájnt és több teherautót állítottak munkába. A búzát időben elszállítják. Happ József, a szövetkezet munkatársa szerint néhány napon belül befejezik az egyik legfonto­sabb nyári munkát. Már be­takarították a 95 hektárnyi repcét és a 117 hektárnyi ta­vaszi árpát. H.M.

Next