Somogyi Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-29 / 228. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. SZEPTEMBER 29., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP Bensőséges szülésre vágy­nak a nők, otthon vagy kórházban. Varga Andrea A Balaton-parti városban Janka hatalmasra nyitott szemekkel pásztázza környezetét. Két hóna­pos csupán, de nagyon figyelmes kisbaba. Édesanyja a lehető leg­természetesebben akarta világra hozni, a kórházakban kötelező beöntés, gátmetszés és borotválás nélkül. Férjével, Jánossal három éve készültek a gyermekvállalás­ra, azóta akarják babájuknak a legjobbat, aminek szerintük ré­sze a háborítatlan szülés is. Felelősséggel gondolták végig az alternatívákat, így miközben a kórházi szülés is szerepelt a le­hetőségek között, az otthon szü­lésre voksoltak. Felkészítő tanfo­lyamra jártak Geréb Ágnes szü­lész-nőgyógyász szakorvos, szü­lésznőhöz, ahol elmondásuk szerint minden információt megkaptak. Több ismerősük le akarta beszélni őket Ildikó el­mondta: a vajúdás és szülés ide­jét jóval kevesebbnek érzékelte, mint az valójában volt. Minden úgy történt, ahogy neki, ezáltal a kicsinek is jólesett. - Nem levezényelték a szülést, hanem kísérték - mesélte Ildikó. A megkérdezésem nélkül sem­mit nem csináltak. Választhat­tam bármit, ami nekem kényel­mesebb volt. Amikor a szülő­székben ültem, négykézlábra ereszkedve segítettek. Visszakérik a szülés méltóságát születés otthon, kórházban, de mindennél fontosabb, hogy harmóniában­ ­ Életre szóló, csodálatos él­mény volt Janka itthoni születé­se, amiben ennek a csapatnak - összesen hárman voltak, hat diplomával - nagyon nagy a sze­repe - mondta János. Hozzátette: szerinte a hálapénz az oka az or­vosok ellenkezésének, s minde­nekelőtt a szabályozatlan jogi hátteret kellene tisztába tenni. - Mi a szüléskísérésért nem fizettünk - pedig hajnali kettő­kor indultak Budapestről csak az útiköltséget álltuk. A felkészí­tő tanfolyamok óradíja meg jóval kevesebb volt, mint például egy nyelvóráé, s itt soha rosszat nem mondtak a kórházakra. Inkább azt: mindenki ott szüljön, ahol biztonságban érzi magát A pölöskefői háromgyerekes Nagy Kata egyik gyerekét sem kórházban hozta világra. Szülész­nőnek tanult, sok szülést látott. Azt mondta: valami hiányzott ezekből a megszületésekből. A méltóság és a bensőségesség. Az édesanyák ezt szeretnék vis­­­szakapni a XXI. században. - Nem vagyok kórházellenes, s nem vagyok megrögzött „ott­hon szülés” - folytatta Kata. Sze­rintem a háborítatlanságra kell a hangsúlyt fektetni a szülésnél, születésnél. Én tiszteletet nem kaptam az otthon szüléseimért, persze nem is azért választottam így. De amikor pironkodva kell a kötelező oltásért vagy a szülé­sért járó állami pénzért és az Rd­­összeférhetetlenségért járó vak­cináért harcolni, azt nem értem. Mert az otthon világra jött újszü­löttnek is joga van ehhez. Otthon, biztonságban. Jozó ikJikó és lánya, Janka meghitt melegségben élték át a születés szép perceit A kórházban csak hét óra múlva találkozhatott a kisbabával az édesanya EGY HÓNAPJA született a ba­rátnőm harmadik kisbabája, kórházban - mesélte Nagy Kata. Megbeszéltük, hogy nem az édesapa, hanem én leszek bent a szülésnél. Meg­érkezésünk után engem ki­küldtek a szülőszobából, de megígérték, hogy majd­nak és bemehetek. Nem szól­tak. Amikor megszületett a baba, az édesanyja nem tehet­te a mellére, csak hét órával később. A nővér azt mondta: nincs még abban a ciciben tej. És az előjej? Kérdezem én, ami nagyon fontos a baba im­munrendszere számára. Érdemes folytatni a somogyi partnereknek Mivel Kaposújlakon két új utca nyílt, ipartelep is épül közvetle­nül a megyeszékhely melletti te­rületen, így érdemes lenne foly­tatni a postapartnerséget A szak­emberek szerint 2013-ban az eu­rópai nyitás után várhatóan nem a lakossági, 4-5 százalékos ár­bevételt hozó üzletágért verse­nyeznek majd. Tomecskó Tamás, a Magyar Pos­ta Rt. sajtószóvivője úgy tájékoz­tatott: azokat a somogyi falvakat, ahol mobilposta-járat működik, nem érinti a postapartnerség, mi­vel azokban a községekben már jó ideje nem használják a postahi­vatalt, így a legtöbb épületet más célra építették át. Somogyban 45 mobil posta működik, amely 121 települést érint, ebből csak 61 faluban volt posta. Összesen 38 ezer lakos­nak juttatják el a leveleiket a já­ratok ló 200 címhelyre. A mo­bil posta főként a somogyi váro­sok környékén lévő települése­ken jár. ■ Meiszterics E. Tizedik évforduló: az egész osztály a mozgásszervi betegeknek gyűjt Orvosok és gyógytornászok, nő­vérek és takarítók, a Kaposi Mór Oktató Kórház rehabilitá­ciós osztályának összes dolgo­zója fogott össze tíz évvel ezelőtt a mozgásszervi betegségben szenvedőkért. Az alapítvány el­sősorban jótékonysági bálon gyűjt adományokat, melyeket a betegek felépülését szolgáló eszközökre költenek. Brigovácz Éva főorvos, az ala­pítvány kuratóriumának elnö­ke elmondta: fokozatosan nő a mozgásszervi betegségekben szenvedők száma Somogyban. Kaposváron a leggyakrabban ízületi kopásos, degeneratív jel­legű betegsé­gekkel keresik fel az osztályt, általában az időskorúak. Emellett a csontritkulás okozta törések, valamint stroke, más néven agyi katasztrófa utáni bénulások is nagy számban előfordulnak. A főorvos tapasz­talatai azt mutatják: sajnos már a fiatalok között is egyre gyakoribbak nyaki gerincpa­­­naszok. Az alapítvány tizedik évfordu­lója alkalmából rendezett ün­nepségen a rehabilitáció négy szakágának összekapcsolására hívták fel a figyelmet a szak­emberek. ■ Meiszterics Eszter ■ Sáfár Mónika, Vida Pé­ter, Benkóczy Zoltán, a Vikár Kórus és a So­mogy Táncegyüttes adott műsort. mssmm5 JEGYZET Ha politikus lennék... HA POLITIKUS LENNÉK, biz' is­ten, nem üzengetnék senki­nek. Se jobboldaliként bal­ra, se baloldaliként jobbra. Nem üzengetnék sem a taszári repülőtér, sem a munkahelyteremtés ügyé­ben. Nem üzengetnék, mert belátnám, ettől nem lesz jobb a taszáriaknak és nem lesz jobb a munkanélküli­eknek. Ha politikus lennék, biz' isten meghívnám a má­sik felet egy kávéra. Jobbol­daliként a baloldaliakat, bal­oldaliként a jobboldaliakat. Ha eljönnek, miért ne jön­nének, azt javasolnám, se­gítsük együtt a taszári repü­lőtér fejlesztését, segítsünk közösen a munkanélkülie­ken. (A nyomaték kedvéért a médiát is meghívnám, hadd lássák az emberek, mi értük akarunk tenni, közö­sen.) HA POLITIKUS LENNÉK, biz' is­ten eszembe jutna az egy­kori kaposvári autóbusz­­gyár, a NABI esete. Jobbol­daliként is, baloldaliként is. Azé a NABI-é, amelynek új­raindításáról szóló hír nyil­vánosságáért épp egy évvel ezelőtt verseny folyt. Emlé­keznék rá, hogy vízió vízió­val harcolt. Jobboldalon is, baloldalon is, ha politikus lennék, biz' is­ten, nem feledném a látvá­nyos jobb- és baloldali ka­­csaröptetést. ha politikus lennék, biz' is­ten belátnám, ahol nagy a szükség, ott közeli kell le­gyen a segítség. Belátnám jobboldaliként is, baloldali­ként is, hogy együtt na­gyobb a segítség. HA POLITIKUS LENNÉK, való­színű, rossz politikus len­nék, mert közös munkára törekednék. Baloldaliként a jobboldallal, jobboldaliként a baloldallal. Rossz politi­kus lennék, mert nem a po­litikát akarnám szolgálni, a köz szolgálatával akarnék politizálni. Mondom, rossz politikus lennék. ÁRPÁSI ZOLTÁN Csü­lökbomba, Che Guevara, félhomály és A Keresztapa étlapozó Két félidő Bombardier: az első a pubban, a második a legkisebb helyiségben, odahaza, hajnalig Megyei gasztronómiai kör­sétára invitáljuk olvasóin­kat: sorozatunkban meg­próbáljuk a vendég szem­szögéből bemutatni a so­mogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná - Három napja vagyok itt, nem is­merem még annyira az étlapot - sikerül zavarba hoznunk már az első percekben a Bombardier pin­cérét azzal a fogas kérdéssel: mit takar a rejtélyes Tennesse szelet el­nevezés? Kérdésünk még akadna jó pár a Kaposvár-közepi vendég­lő egy meghitt, félhomályos sar­kában (egyikünk meg is jegyzi, itt aztán bármit elénk tehetnek...), de ezek után minek. Firtatnánk, mi végre a békebeli rádió a pulton, a sok régi szülész (Marylin Monroe, Marton Brando A Keresztapa sze­repében), sőt maga Che Guevara fényképe a falakon, továbbá ki az a K. Zoltán, akinek a nevét az esze áig tartó bögrére írták és így tovább... Időnk van bőven körül­nézni, hiszen csaknem egy óra múltán kerül asztalunkra a má­sodik fogás. A francia hagyma-, a fokhagymakrém- és az erdélyi húsleves amolyan jó átlagos, ám a hideg gyümölcslevesnek egyet­len erénye, hogy nem langyos, vi­szont jellegtelen, s csak néhány ropogós, tehát főtlen almadarab úszkál benne. Tátva akkor marad a szánk, amikor kihozzák a ropogós bajor csülköt: hatalmas cseréptálban négy teniszlabdányi zsemle­­gombóc és négy óriási csülök­szelet­­ egyetlen személyre. A legjobb mégis az a vörösboros mártás, melyben ez az egész, nagyétkűeknek szánt adag cup­pog. Mind a négyünknek jut be­lőle, s egyöntetű a megállapítás: ez jó választás volt. Nem így a fűszeresen grille­zett pub-sült­­ ja, merthogy ez a hely valójában egy pub, s ahogy egy asztalra tett szórólapból ki­derül, néha folk-kocsma is): a fű­szerezés annyit jelent, hogy jócs­kán megszaladhatott a fűszeres tégely a szakács kezében, ehe­tetlen közelire ízesítve a puly­kát. A yorki pulykamell sem York napsütését juttatja el fo­­gyasztójának eszébe - jó-jó, de semmi különös, szól az összeg­zés -, a Bombardier steak fedő­névvel kínált bélszín viszont át­lag fölötti. Biztos, hogy házi - esküszik meg kétszer is háromnapos pin­cérünk arra a kérdésre, vajon bi­zonyosan házi-e a házinak titu­lált vegyes savanyúság. Annál nagyobb a csalódás: kissé talán sós, de semmiképpen sem sava­ nyú a káposzta-uborkasaláta duó, s erre ráfogni, hogy házi, bi­zony sértéssel ér föl... Mivel a megdöbbentő méretű bajor csülök a félig-meddig éhe­sen maradtak étvágyát is csilla­pítja, desszertre már nem vállal­kozunk, s egyébként is, a Bom­­bardierben sem sikerült túllép­ni éttermeink unalomig ismert választékán: palacsinta, geszte­nyepüré. Kifelé menet bekuk­kantunk az illemhelyre (bár ne tennénk: sokadosztályú kocs­mák vécészaga csap meg), gon­dolkodóba esünk még néhány, krétával falitáblára pingált fel­iraton (Utolsókból lesznek az el­sők, meg hogy Gicsi-gicsi, já-já), aztán a megválaszolatlan kér­désekkel a tarsolyunkban elkö­szönünk, nem sejtve, hogy egyi­künknek még tartogat egy fél­időt ez az ebéd, méghozzá oda­haza, a lakás legkisebb helyisé­gében. Ha rosszindulatúak len­nénk, azt feltételeznénk, hogy a fűszeresen grillezett pulyka ese­tében nem is a tartó dőlt bele, hanem a kissé állott húst akar­ták fedni az ízesítéssel, de ne le­gyünk azok, és tudjuk be ezt a hajnalig tartó kellemetlenséget annak, hogy kollégánk gyomra túlságosan kényes... Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Háromnapos főúr KÖRNYEZET (1-10 pont): ö Che, Marylin, félhomály ÉTEL (1-20 pont): Csülök ide vagy oda...

Next