Somogyi Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

2015-04-19 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 14. szám

4 A HÉT TÉMÁJA 2015. ÁPRILIS 19., VASÁRNAP referendum Politikai pártok nélkül aligha lehet ma sikeres Magyarországon egy referendum. Ha viszont egy kérdés eljut a szavazóurnákig, annak nagy valószínűséggel politikai következménye is lesz. CSAK DÍSZ A NÉPSZAVAZÁS? A jelenlegi szabályok mellett ma szinte lehetetlen eljuttatni egy kérdést a népszavazásig. Ennek ellenére a kezdeményezési kedv nő. A rendszerbontó civilek újabb kilenc kérdést nyújtottak be a Nemzeti Választási Bizottsághoz. VB-összeállítás Virágzik a népszavazási kedv Magyarországon. Míg tavaly összesen 14 kérelmet nyújtot­tak be, idén három hónap alatt már 46 kérdés gyűlt össze. Ta­valy azonban egynek sem si­került túljutnia az első szűrőn. A Nemzeti Választási Iroda ál­talában formai okok miatt uta­sította el a beadványokat, vagy mert a hatályos nemzetközi szerződésekből eredő kötele­zettségeket sértették volna, il­letve a költségvetést érintették a kérdések. Népszavazni ugyanis - leg­alábbis Magyarországon -, nem lehet bármiről. A költség­­vetéssel, az adókkal, illetékek­kel, vámokkal, a kormány­a parlament feloszlatásáról, vagy a közkegyelem gyakorlá­sáról nincs népvoksolás. Igaz, 2008-ban volt rá példa, hogy az Alkotmánybíróság annak elle­nére átengedett egy kezdemé­nyezést, hogy az költségvetési kérdéseket érintett (vizitdíj, kórházi napidíj). De ez nem meglepő, hiszen az eddig kez­deményezett szavazások és a rendszer szabályozása is szoros kapcsolatban áll az aktuális po­litika érdekeivel. Agyonbonyolítva Ha ma minden törvényes fel­tétel teljesül, nyolc-tíz hónap a legrövidebb idő, amíg kiírásra kerül egy referendum. Ráadá­sul a folyamatot akadályozni is lehet. Mivel a választási iro­da egy tárgykörben egyszerre csak egy kérdéssel foglalkoz­hat, bármeddig lehet „kamu”, vagy rosszul feltett kérdések­kel hátráltatni egy folyamatot. Vagyis egy ma aktuális kérdés­ről legjobb esetben egy év múl­va lehetne elmenni az urnákig. A szabályok nem voltak min­dig ilyen bonyolultak és szigo­rúak. A rendszerváltás idején, 1989-ben például még százezer aláírás elég volt egy szavazás kiírásához, szemben a mai 200 ezerrel. Ráadásul akkor nem korlátozták sem a szignók ös­­­szegyűjtésének idejét, sem a szavazásra bocsátható kérdé­seket. A sikerhez a választók felének részvétele, és közülük legalább minden másodiknak az azonos véleménye kellett. A rendszer előbb 1998-ban szigorodott: ekkortól érvényes a 120 napos időkorlát az aláírá­sok gyűjtésére, és szűkítették a referendumon feltehető kérdé­sek körét is. Eltörölték viszont az érvényességi küszöböt, az eredményességhez elég volt, ha a szavazók fele, de legalább az összes választó negyede azonos választ adott. 2011-ben a polgári kormány visszahozta az érvényességi és eredményességi küszöböt. Azóta kell 200 ezer előzetes aláírás, és a választók legalább felének­ - vagyis négymillió embernek - a részvétele az eredményességhez. A sikerhez a voksolók negyedének, vagyis nagyjából egymillió szavazó­nak az egyöntetű akarata szük­séges. Tóth Zoltán választási szakér­tő szerint kezdeményezni és si­kerre vinni is nehezebb ma egy népszavazást, mint korábban. „A 2013-as népszavazási törvény egyértelmű célja, hogy ne lehes­sen népszavazást tartani, kivé­ve, ha azt a Fidesz akarja - véli a szakértő. - A döntő fordulat az érvényességi küszöb vissza­­emelése a korábbi 50 százalékos részvételre, amit eddig kizárólag az 1989-es »négyigenes« népsza­vazás tudott teljesíteni.” Egyszer csak sikerül Eddig tizenkilencből há­rom kérdésüket hagyták jóvá, ezért újabb kilenc kérdésben szeretnének népszavazást az idei március 15-ei ellenzéki de­monstráció szervezői. Az akkor „rendszerbontó népszavazást” hirdető civilek kezdeménye­zésének második köre többek között a termőföldekről, a gyer­mekéhezésről, a természeti kincsek védelméről, az ember­hez méltó életről szól, de érin­ti az utóbbi idők történéseit is, köztük a brókerbotrányt és az offshore cégek ügyét. Lattmann Tamás nemzetközi jogász, aki részt vesz a kérdé­sek kidolgozásában, azt mond­ja: amit ma a közélet produkál, az a választók „totális hülyének nézése”, és ez nem csak a mos­tani kormány kritikája. Rend­szerbontó kezdeményezésük célja, hogy a politika színvona­lán változtassanak. Tisztában vannak vele, hogy a politikai pártok közreműkö­dése nélkül nehéz lenne 200 ezer aláírást összegyűjteni, de nem tartják lehetetlennek. Azt is tudják ugyanakkor, hogy pártkampányok nélkül irreá­lis elképzelés, hogy négymillió embert mozgósítsanak. Ezért számolnak azzal, hogy minden népszavazási kezdeményezé­sükhöz szükség van a politika támogatására, de szerintük a civilek aktív részvétele árnyal­hatná a képet, velük hiteleseb­ben tudják bevinni a köztu­datba a népszavazás témáját. Lattmannék úgy kalkulálnak, hogy jövőre megtarthatják az első referendumot. Kevés kérdés, sok ellentét A politológusok szerint azon­ban ez egy szép, de naiv el­képzelés. A népszavazásoknál ugyanis pontosan úgy működ­nek a választópolgárok, mint a parlamenti voksolásnál. Vagyis, ha a politikai pártok világos és eltérő álláspontra helyezkednek, az növeli a részvételt. Minél ra­cionálisabb, kulturáltabb egy kampány, és minél kevesebb az ideológia, annál inkább elsikkad a kérdés. A szavazókat a referen­dumok esetében is közvetlenül befolyásolják a kampányban elhangzottak. Arról nem is be­szélve, hogy a hazánkban eddig lezajlott sikeres népszavazások esetében komoly politikai hoza­­déka lett az eredményeknek. Juhász Attila politológus, a Po­­litical Capital elemzője szerint például a túl sok kérdés sem jó, maximum 2-3 témát kellene ta­lálni, amit következetesen, na­ponta lehet képviselni, amelye­ket könnyen ért és magáévá tesz a szavazó. A 2008-as szavazás is azért lehetett sikeres, mert az akkori kormányzat elutasított­sága nagy volt, s az ügy, amely­ről szavazhatott a nép, sokakat érintett hátrányosan. Az elsöprő siker vélhetően hozzájárult az akkori MSZP-SZDSZ kormány­­koalíció felbomlásához is, nem véletlen tehát az aggodalom a politikai pártok részéről, hogy egy jól tálalt ügy esetén a nép­akarat újra kormányváltó han­gulatot teremthet a programmal kapcsolatban, Paks ügye megmozgatta a közvéleményt, ám nem lesz szavazás: nemzetközi szerződésbe foglalt kötelezettségről az alaptörvény szerint nem dönthet a nép A vasárnapról szóló referendumot Lázár János szerint is bukná a Fidesz Jellemző, hogy minden regnáló hatalom igyekszik elkerülni a szavazást Van, ahol gyakran szavaz a nép, máshol pedig sosem teheti meg ezt Fa­nciaországban nagy ha­gyománya van a népszavazás­nak. A polgári köztársaság megszületése óta tartanak ha­sonlókat, az első népszavazá­son, 1793 júliusában például a köztársasági alkotmányt hagyták jóvá a polgárok. Az­óta 24 alkalommal került sor ilyenre, ebből 11-szer az alkot­mány változásairól kérdezték a polgárokat. A németek tartományi szinten szabályozzák a népszavazáso­kat, amelynek intézménye az 1919-es weimari alkotmányig nyúlik vissza. A weimari köz­társaság másfél évtizede alatt két népszavazást is tartottak, de később, az NSZK 1949-es meg­alakulás után, szövetségi szin­ten egyáltalán nem alkalmaz­ták a népszavazás eszközét. A német Szabaddemokrata Párt (FDP) 2006-ban kezdemé­nyezte, hogy szövetségi szinten is kapjanak nagyobb szerepet a népi kezdeményezések, de végül nem fogadták el a javas­latot. Jelenleg (svájci minta alapján) az ún. népvétó beve­zetését tervezik, amely a Bun­destag által már elfogadott törvényeket is semmissé tehet­né. Tartományi és kisebb köz­­igazgatási szinteken azonban gyakran előfordul népszava­zás, leginkább Bajorország­ban és Berlinben, de a többi tartományban is volt már refe­rendum. Olaszországban alig van pél­da népszavazásra, amelynek egyébként kétféle formáját is­merik. Az alkotmányozó nép­szavazás az alkotmányról dönthet, voksolást a képviselők kétharmada, vagy 500 ezer aláíró kezdeményezhet. A tör­vényhozó népszavazás a már létező törvények megerősítésé­re, illetve teljes vagy részleges eltörlésére irányul, és szintén félmillió aláírással lehet kezde­ményezni. Alkotmányozó nép­szavazásra a világháború óta egyszer, 2001-ben került sor. Törvényhozóból 14 volt, össze­sen 49 ügyben hívták urnák­hoz a polgárokat. Svájcban a népszavazás a po­litikai rendszer szerves része, szinte havonta voksolnak vala­miről. Szövetségi szinten 1848 és 2006 között 543 népszava­zás volt. Ezeken a parlament által hozott bármilyen törvényt felülbírálhatnak, ami arra készteti a politikai erőket, hogy a reformokat közösen, minden­ki által elfogadható kompro­misszumokkal dolgozzák ki. Népszavazások Magyarországon *a köztársasági elnök választásának módjáról, a Munkásőrség megszün­tetéséről, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vagyonelszámolá­sáról és a munkahelyi pártszervezetek megszüntetéséről Dátum Tartalom Voksolók Részvételi száma (fő) arány (%) Kimenetel 1989.11.26. Négyigenes népszavazás*4 526 244 n. a. eredményes 1990.07.29. Közvetlen elnökválasztás 1 087 968 14 eredménytelen 1997.11.16. NATO-tagság 3 969144 49 eredményes 2003.04.12. EU-tagság 3 668 719 46,52 eredményes 2004.12.05. Honosítás, kórházi privatizáció 3 017 739 37,49 eredménytelen 2008.03.09. Oktatás, egészségügyi díjak 4 061 015 50,4 eredményes

Next