Somogyi Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-20 / 247. szám

2016. OKTÓBER 20., CSÜTÖRTÖK Az árverezés után is maradt kilencmilliónyi tartozás i A sokadik árverés már sike­res volt: egy középkorú ka­posvári asszony és férje el­veszítették lakásukat, rá­adásul elvileg még mindig kilencmillió forinttal tartoz­nak. Ajánlottak nekik ugyan megoldást utóbbi eltünteté­sére, de félnek, csak újabb százezrekkel akarják őket átverni. Vas András andras.vas@mediaworks.hu KAPOSVÁR - November tíz - mondja letörten Zsuzsa. - Ha addig nem költözünk ki, ható­sággal jönnek. És nem akarok cirkuszt, belefáradtam, felad­tam, megyünk, még ha nem is tudjuk, hová... A középkorú kaposvári as­­­szony bő fél éve még reményke­dett, hiszen háromszor próbál­ták meg elárverezni Béke utcai lakásukat, ám szerencsére nem akadt érdeklődő, így maradt a fedél a fejük felett. Október ele­jén viszont jelentkezett egy fér­fi, aki közölte, árverésen meg­vette az ingatlant. A nő és férje kálváriája 2009- ben kezdődött: ötmillió forint szabad felhasználású hitelt vet­tek fel, hárommillióból kifizet­ték korábbi kölcsöneiket, két­millióból pedig fel akarták újí­tani a lakást. Akkor még mind­ketten dolgoztak, a fizetésükből vállalni tudták a havi törlesz­tést, ám előbb az asszony, majd párja is munkanélküli lett, s az­óta is jellemzően csak egyikük tudott elhelyezkedni, s a házas­pár bevételei a megélhetést ép­pen csak fedezték, a törlesztés­re már nem futotta. Ezt jelezték is a banknak, mely azonban nem lépett semmit, sőt, ahhoz sem járult hozzá, hogy a jelzá­loggal terhelt lakást eladják. - Több mint négy éve felad­tuk, nem fizettünk semmit - folytatja az asszony -, a hitel, a kamatokkal és a büntetések­kel felment tizenötmillió fölé. A bank is látta, belőlünk nem lesz pénze, eladta a tartozásun­kat egy követeléskezelő cégnek. Mely többször is meghirdette árverésre az ingatlant, s most talált is vevőt. Úgy tudom, va­lamivel több mint hatmillióért ment el a lakásunk. Vagyis elvileg még körülbe­lül kilencmillióval tartoznak, ám a nő­ szer­int a vevő felhív­ta, el lehetne intézni, hogy ettől megszabaduljanak. - Azt mondta, hogy a követe­léskezelővel lehetne kötni egy szerződést, melyben valaki, je­len esetben a testvérem nevé­re kerülne a tartozásunk - ma­gyarázza -, s persze neki már nem kellene fizetnünk. Felvetésünkre, miért monda­na le egy cég csak úgy egy ek­kora összegről, az asszony nem tud mit mondani, s bevallja, ő is gyanúsnak találja a konst­rukciót. Léhmann György devizahi­teles perekkel foglalkozó ügy­véd szerint nem is alaptalanul, hiszen irreális remény, hogy csak úgy elengednek egy kö­vetelést. - Nagyon rosszul járt a csa­lád - jegyzi meg -, nem most kellene kapkodniuk, hanem a végrehajtást kellett volna meg­támadni. Árverezés után már nincs remény, viszont óvakod­nék tőle, hogy az ügyben újabb felet, pláne egy családtagok be­vonjak. Kovács László, a Banki és Végrehajtási Károsultak Fo­gyasztóvédelmi Egyesületé­nek (BVKFE) főtitkára viszont állítja, nem feltétlenül átverés az ajánlat, s hasonlóképpen vé­lekedett egy általunk megkér­dezett jogász is. Utóbbi szerint ugyanis a követeléskezelők tö­redék áron, gyakran a valós tartozás 10-15 százalékáért vesznek meg több, a hitelnyúj­tó pénzintézet részéről már ab­szolút behajthatatlannak ítélt tartozást, méghozzá nem rit­kán több tucatot, de akár szá­zat is csomagban. S miután az ingatlanokat az árverezések so­rán nagyjából piaci áron érté­kesíteni tudják, a követeléske­zelő akár három-ötszörös pro­fittal zár még akkor is, ha le­mond a további tartozásokról. - Pontosan tudják, egy fo­rintot sem látnak belőle, vi­szont ha nem lépnek hivatalo­san, rengeteg adminisztráció és annak költsége rajtuk ma­rad - magyarázza Kovács Lász­ló. - Főleg, hogy elvileg öt év után elévülhet a követelés, s ha ezen időintervallumon be­lül nem várható olyan rendsze­res jövedelem, melyből le le­het tiltani valamekkora össze­get, felesleges bajlódni az adó­sokkal. Nekik viszont nem ad­hatja el a törvények szerint, az­az kell egy harmadik személy. Ezt a folyamatot hívják faktor­ingnak, ami elég gyakori meg­oldás, így jöhetett képbe az em­lített hölgy testvére. A BVKFK főtitkára szerint azonban érdemes pontosan el­olvasni a szerződést, melyet az asszonnyal alá akarnak majd íratni, hiszen esetében az len­ne a lényeg, hogy megszabadul­jon tartozásától.­­ Viszont a testvérét csak ak­kor vonja be az ügybe - teszi hozzá -, ha az valamilyen for­mában le tudja majd írni vesz­teségként az illetéket az összeg után, ugyanis ez az ügylet adó­zás alá esik. A kaposvári asszony viszont állítja, éppen azzal keresték meg, hogy megpróbálják ille­tékmentessé tenni a procedú­rát, s csak az ügyvédi költséget kellene állnia.. - Igaz, lehet, hogy egyút­tal kettőt, hiszen a férjem­mel fele-fele alapon szerepel­tünk végig - mondja. - Vagy­is elvileg 150-300 ezer forint­ról lenne szó nagyjából. Per­sze erre sincs pénzünk, s az előzmények után nem szíve­sen kérnék kölcsön, így egye­lőre várunk, hátha valami cso­da történik. És persze pako­lunk, mert legkésőbb három hét múlva költöznünk kell. De hogy hová? mi ÉÜI WBmmmtm Sok száz millióval tartozó nagyadósok SOMOGY Átvette az elsőséget a siófoki Somogyi Józseftől egy budapesti cég a jelentős össze­gű adóhiánnyal érintett adó­zók listáján. A NAV által idő­ről-időre nyilvánosságra ho­zott szégyenlistát májusban még a somogyi magánszemély vezette két és fél milliárdos be nem fizetett adóval. A mostani budapesti listavezető kétmil­liárd 304 milliós adótartozást halmozott föl, ám a hatóság egymilliárd 367 milliós jogkö­vetkezményt is megállapított számára. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) által közzé­tett táblázat adatai a szeptem­ber 30-i állapotot tükrözik, ös­­­szesen 225 adóst tartanak nyil­ván, a négy első mindegyike milliárd fölötti adót nem fize­tett be az államkasszába. De a sereghajtónak is tízmillió fölöt­ti adótartozása van. Somogyból összesen öten, magánszemélyek, és vállalko­zások szerepelnek a friss lis­tán. A legnagyobb somogyi adós táskái, a 130. helyen áll csaknem 130 milliós tartozá­sával amihez 68 milliós jog­következmény társul. A somo­gyi sereghajtó tabi, a 213. he­lyen áll a listán 13 milliós adó­tartozással és 28 milliós jogkö­vetkezménnyel. Összesen 308 milliós tartozást halmoztak föl a somogyiak 321 milliós bír­sággal. Márkus K. MEGYEI KÖRKÉP 3 A szegénység arca Kovács Gábor gabor2.kovacs@mediaworks.hu A szegénység elleni küzdelem világnapja újabb alkalmat adott arra, hogy csörtézhessen a kormány és az ellen­zék. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma közlemé­nye szerint trendforduló történt, és három éve folyamatosan csökken a szegénység mértéke Magyarországon. A magyar re­formok nyomán tapasztalható javulás esélyt teremt arra, hogy 2020-ig jelentősen csökkenjen a kirekesztettek száma. Az Eu­rostat adatai azt bizonyítják, hogy a kormány intézkedései­nek köszönhetően 2012 óta közel 600 ezer ember tudott kitör­ni a szegénységből. Ezzel szemben az ellenzék soha nem látott nyomorról és gyermeki éhezésről beszél, arról, hogy hazánkban több mint hárommillió ember nélkülözik és szenved a társadalmi ki­rekesztés különböző formáitól. Számukra a mindennapi túl­élés a tét. Döntéshozói akarattal fel lehet-e számolni valaha a szegény­séget, vagy a nélkülözők csupán bábuként szolgálnak a po­litikai harc sakktábláján? A Parlamentben nincs arca a sze­génységnek. Arca csak Ernő bácsinak van, akivel két éve találkoztam Eddén. Betértem az omladozó házába, ahol már régen kikapcsolták a vil­lanyt. Ezért Ernő bácsi min­dig az ajtó közelében helyez­kedett, hogy egy kis fényhez jusson. Nem tudott felállni, ezért egy kisszéket húzott maga után, házon belül is csak így közlekedett. A kórházban le akar­ták vágni a lábát, de nem engedte. Csak a halkan szóló a zseb­rádió volt az egyetlen társasága. Senki sem nyitotta rá az aj­tót, csak a falugondnok, aki az ebédet hozta. Ezen kívül csak két cica volt a társasága. Beszélt hozzájuk. Kár, hogy nem tud­nak válaszolni - mondta. Nem tudom, hogy Ernő bácsi most is úgy ül-e a sötétben, ahogyan akkor, vagy azóta rátalált egy hatóság és szociális ott­honba vitték. Azt sem tudom, hogy áll-e még Ernő bácsi düle­­dező háza. Amit viszont biztosan tudok, hogy az ilyen, romos és roskatag házak egyre szaporodnak mifelénk. Épp úgy, mint a Zselicségben a gomba... Sok embernek a mindennapi túlélés a tét Megújult mosdó várja az iskolásokat • Folytatás az 1. oldalról GAMAS - Saját forrásból bizto­san nem tudtuk volna felújíta­ni az iskola mosdóját, felépítése óta csupán kisebb javításokra volt lehetőségünk - tudtuk meg Jeszenszky Gábor igazgatótól. - Tudomásom szerint a Klebels­­berg Intézményfenntartó Közt­pontnál létezik egy lista a felújí­tásra váró mosdókról, ebből vá­lasztottak az akció keretében. A kiválasztottakra aztán szavaz­ni lehetett, ekkor indítottunk az országhatáron innen és túl is „kampányt", mindenkit igye­keztünk voksolásra buzdítani, akikkel valaha kapcsolatban álltunk. De a Gamásról elszár­mazottakat is megkerestük, így szinte az ország minden részé­ből érkezett szavazat az iskolá­ra, sőt még Németországból is. Végül a szavazási versenyben a harmadik helyen végeztünk, ami azt jelentette, hogy az el­ső és második helyezettet kö­vetően iskolánk biztosan a ki­választottak között volt, s még két intézmény került be az idén a programba. Iskolánkat a Nők Lapja Café örökbe fogadta, stáb­juk is hozzájárult a vizesblokk teljes felújításához. A felújítás mértéke minden esetben az adott iskola állapo­tától függött. A program során az országban csaknem ezer, Ga­­máson több mint hatvan gyerek iskolai higiéniai körülményein sikerült javítani. M. K. Élethű visszaemlékezés a Rippl-Rónai Megyei Múzeum előtt Emlékezet: barakkba zárt Gulag KAPOSVÁR A Gulagon 30-50 rab is összezsúfolódott egy 1,2 négyzetméteres, rosszul fűtött barakkban, amelyhez hasonlót felállítottak a Rippl-Rónai Me­gyei Múzeum előtt, hogy arra a 800 ezer magyarra emlékez­tessen, akiket a szovjet mun­katáborokba hurcoltak. Sztálin kényszermunkásai 18 millió­an voltak. Napi 12-16 órán ke­resztül, -42 fokig kötelező volt a munkavégzés bányákban, kő­fejtőkben, vasútépítéseken, fa­kitermelő telepeken az Ural, a Kaukázus, Kazahsztán és Szi­béria zord, embertelen tájain. A napi norma nem teljesítésé­ért ételmegvonás járt. A ma­gyarok közülük 200 ezren so­hasem tértek haza. Az éhezés, a végkimerülés, a fagy és az erő­szak naponta szedte áldozatait. Akik azonban túlélték, hihetet­len történetekről számoltak be. Ne felejtsük el: 60 éve azt mondta egy nép, hogy elég volt! - hangsúlyozta Szita Károly polgármester a megnyitón, és visszaemlékezett a Szabadsá­gért Kaposvár Érdemérem ki­­tüntettjére, Keményfi Bélára, akinek a Magyar leventék a sarkkörön túl című önéletraj­zi kötetéből Sarkadi Kiss János színművész olvasott fel részle­teket. Sorsszerű véletlen, hogy a Gulag-emlékévben létrejött kiállítás éppen most érkezett Kaposvárra, emelte ki. K. G. Megdöbbentő: -42 fokig kötelező volt a műnk a bányákban

Next