Somogyi Hírlap, 2017. április (28. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-20 / 91. szám

2 MEGYE» KÖRKÉP FELÜTÉS Forró nyomok Egy kinti árnyékszék­be bújt egy betörő Pocsa­­jon (Hajdú-Bihar megye), mert a tulajdonos egyik ro­kona megzavarta, miköz­ben be akart jutni a lakás­ba. Sikerrel járt, nem vet­ték észre, nem is vitt el semmit. Amint lehetett, le­lépett a budiról, ám a nyo­mok alapján gyorsan elfog­ták a rendőrök a saját ott­honában. NYILVÁN szimatot foghattak. HÍREK Felújítják a bőszénfai Fő utcát Pályázati forrás­ból kívánják felújítani a Fő utcát a településen, a téli időjárás ugyanis komoly ká­rokat okozott az érintett te­rületen, az aszfalt számos helyen­ széttöredezett, meg­repedt. Az önkormányzat egy új pályázati kiírásra je­lentkezik. H. M. Bevetésen a kadarkúti tűzoltók KADARKÚT Megkezdték a fel­készülést a helyi önkormány­zati tűzoltó egyesület tag­jai a közelgő járási szakmai versenyre. Mint megtudtuk, négy kadarkúti csapat indul a megmérettetésen, külön csoportban versenyeznek majd az ifjak. H. M. Térköveznek a közmunkások SZENTGÁLOSKÉR Letérköve­­zik a Petőfi utcai járdát a fa­luban, az első ütemben kö­zel száz méternyi szakasz újul meg. Hamarosan a pol­gármesteri hivatal és az or­vosi rendelő előtti parkolót újítják majd meg a közmun­kások. H. M. 2017. ÁPRILIS 20., CSÜTÖRTÖ Szomorú a látvány, de nem mondtak le a jobb élet reményéről Egyre fogy a puszták Nagy múltú somogyi pusz­ták indultak sorvadásnak az elmúlt évtizedekben, ám az ott élő kevesek még nem vesztették el a hitüket a jobb életben. A környező na­gyobb települések polgár­­mesterei is látják a lehető­séget a felzárkózásban, fő­ként a mezőgazdaságban.­ ­Kovács Gábor gabor2.kovacs@mediaworks.hu MARIETTAPUSZTA-LAJOSHÁZA Csendes, nyugodt, természetkö­zeli környezet és düledező há­zak, ez jellemzi a dél-somogyi pusztákat. Mariettapusztán és Lajosházán is ez a kép fogadja az idegent. - Nem unalmas itt, én feltalálom magam. Eljárok az erdőbe gombászni - mondta a mariettapusztai Nagy Sándor rokkantnyugdíjas. - Most már a pusztán is ugyanúgy van, mint a városban, hogy a szom­szédjával sem törődik az em­ber. Régen volt itt élet, nagyobb mint Homokszentgyörgyön. Három gazdaság adott munka­helyet és a téesz. Most meg csak fogy a nép. Én nem költöznék be a városba, pedig Barcsra is me­hettem volna. Itt nyugodtabb, jó a levegő - összegzett, majd hoz­zátette: régen száznál is többen éltünk itt, ma alig feleannyian. - Már 82 éves vagyok, meg­szoktam itt. Még azt is szere­tem, hogy alig jár erre autó. Én is a téeszben dolgoztam, nem volt nehéz a munka, fiatalok voltunk, együtt volt a nép - em­lékezett Jéger Istvánra. A köz­területeket rendezik, az uta­kat a lehetőségeikhez mérten karbantartják a Homokszent­­györgyhöz tartozó Marietta­pusztán. - Amiben tudunk, se­gítünk. Tanyagondnoki szol­gálatot működtetünk - sorolta Czinke János polgármester. - A pusztán a házak előtt lekaszál­juk a füvet, ezt a faluban nem tudjuk megtenni - mesélte a mindennapokról a településve­zető. A másik nagy probléma a rossz, kátyús út. - Éves szinten több százezer forintot költünk a kátyúzásra, de nagy mezőgaz­dasági gépek járnak rajta, ha­mar tönkreteszik a burkolatot. Tavaly sikerült útpadkákat ki­alakítani, ez javított a helyze­ten. Az idén is van elkülönített keretünk kátyúzásra - avatott be érintőlegesen a pénzügyek­be a polgármester, aki szerint a végleges megoldást a Csokonya­­visonta és Homokszentgyörgy közötti út kiépítése jelenthetné. Lajosháza a közeli Kálmán­­csa településrésze, omladozó házak között tolja a babakocsit Borjús Aranka.­­ Szegényes, de nyugodt hely, húsz éve lakom itt. Régen volt bolt, kocsma, orvos, az­tán szépen lassan minden szolgálta­tás megszűnt. - Ha volna pénzem, én bizony elmennék egy nagyobb településre - is­merte el a fiatal nő. - Ha kihal­nak az idősek, nem marad sen­ki, a házak üresek, nem lehet az ingatlanokat eladni. Busz is rit­kán jár, hétvégén csak egyszer. A kálmáncsai polgármester szép emlékeket őriz Lajoshá­­záról, amely közigazgatásilag ma már Kálmáncsa egyik utcá­ja. - Valamikor szép kis telepü­lés volt, én is itt nőttem fel. Most szomorú látványt nyújt, ha kö­rülnézek, de én még mindig jó­ népe­ tek jövőt benne - merengett­e reménykedve Peperő Rózsa - Mintegy hatvanan laknak ös­­szesen huszonkét ingatlanban A többi ház elhagyatott, össze­dőlt vagy csak a telek marad belőlük. A lakosok többsége nyugdíjas vagy rokkantnyug­díjas, de vannak családtámoga­tásból élő többgyermekes szü­lők, ápolási díjon lévő szemé­lyek, közmunkások. Mindössze hat gyermek él lajosházán. Há­rom buszjárat van de ez a helyieknek kevés. Falubuszra nem nyertek pályá­zaton pénzt, ezért önerőből vettek egy nyolc fős kisbuszt, azzal szállítják az időseket or­vosi vizsgálatokra,­ rendezvé­nyekre. Lajosházán a közvilá­gítás, a hulladékszállítás meg­oldott, az ivóvizet is bevezették azok, akik igényelték.­­ Csen­des, tiszta, egészséges a kör­nyezet, és igyekszünk rendben tartani a helyiekkel együtt. Fej­lődést az hozhatna, ha a zsák­­település mivoltunkból ki tud­nánk törni, de erre jelenleg ke­vés esélyt látok - összegzett a településvezető szomorúan. Problémát jelentenek a kátyús utak Jéger Istvánná Mariettapusztán él, azt mondja, már megszokta, sőt kifejezetten szereti, hogy alig-alig jár a településen autó Fotók: Muzslay Péte Lajosházán is csendes az élet, ám ezt nem mindenki szereti, van­nak, akik - ha tehetnék - elköltöznének a zajosabb városba Megismerkedtek a fehér gyász szokásaival is Ahol kevés a pénz, oda jól jön minden adomány Vilma-házi örökségünkSegítség a segítőknek SOMOGY5Z0B Spanics Ágnes, a kuratórium elnöke tárlat­­vezetés keretében mutatta be a 178 éves Vilma-házat az ér­deklődőknek. A megismerkedhet­résztvevők­nek a somogyszobi „fehér gyász” szo­kásaival, valamint betekintést kap­tak a régmúlt idők tárgyi és szellemi örökségébe. Az épület volt a te­lepülés első téglából készített háromosztatú, füstös kony­­hás parasztháza. Korábban használatban volt a konyha és a hátsó szoba, azonban ma már az új, modern épületrész­ben tartják a rendezvényei­ket. Általában péntek estén­ként gyűltek össze a „fonóban”, ahol a résztvevők szaba­don választhatták ki, melyik kézmű­ves technikát sze­retnék elsajátítani, gyakorolni. Volt többek közt kosárfonás, kötés, horgolás, üdvözlőkártyák és babaruhák készítése. Amíg a felnőttek a kiállítást te­kintették meg, valamint a hely­­történettel ismerkedtek, addig a gyerekek sem unatkoztak. Ne­gyedik alkalommal elevenítet­ték fel a „Húsvéti rét” elneve­zésű népszokást a somogyszobi Vilma-háza Alapítvány tagjai. A Vilma-ház udvarán külön­féle ügyességi és erőt fitogta­tó játékok teljesítését követő­en jutalmazták a legtöbb pon­tot elérő gyereksereget. A sok mozgástól megéhezetteket jó­tékonysági palacsintavásár fo­gadta. Györke József Az udvaron erőt fitogtató játékok voltak A fonóban készült termékekből nagy sikerű kiállítás is nyílt a közelmúltban­Fotó: Györke József > * / NAGYBAJOM A Nagybajomi Szo­ciális és Gyermekjóléti Központ hét településen tevékenykedik, Jákóban, Csökölyben, Rinyako­­vácsiban, Pálmajorban, Kiskor­pádon és Gigében. Családokat segítenek, gyermekjóléti szol­gáltatást, idősek nappali ellá­tását, házi segítést, szociális ét­keztetést nyújtanak. Sok hal­mozottan hátrányos helyzetű fi­atallal foglalkoznak. Gyermek­­védelmi kedvezményben 332 család 851 gyermeke részesül. - Sok családban alacsony jö­vedelemmel rendelkeznek, ke­vés náluk a játék, a bútor, a könyv - mondta Ácsné Lud­­mann Erika intézményvezető. - Ezeket adományokból igyeke­zünk pótolni. Plüss játékok, labda, roller, já­tékautók - néhány abból a sok ajándékból, amellyel a kaposvá­ri Tesco megkereste a nagyba­jomi családsegítőket. A Somo­gyi Hírlap közreműködésével igyekszünk megtalálni azon közösségeket, amelyeknek se­gíthetünk az adományainkkal - mondta Fazekas Anita, a ka­posvári áruház igazgatója. K. G. Fazekas Anita (balról) és Ácsné Ludmann Erika Fotó: Muzslay P. A

Next