Somogyi Hirlap, 1905. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1905-04-06 / 79. szám
Most csak eg újabb, vagy mondjuk legújabb szivattyúzási akcióról kívánunk röviden szólni, amely a főváros részéről a vidéki helyi kereskedelem ellen indult meg. Azt talán fölösleges hosszasan fejtegetni, hogy a vidéki helyi kereskedelem általában, különösen pedig itt Kaposvárott rendkívül súlyos, nehéz küzdelmet folytat. A forgalomban hihetetlen pangás van, a konkurrencia nagy, a jövedelem folyton apad, míg a kiadások, a házbér, az üzleti a költségek, a közterhek rapid módon emelkednek. Mindennek a tetejébe jön aztán a tisztelt főváros és a mozgó ügynökök egész hadát szabadítja rá a vidékre. Hihetetlen módon elszaporodtak ezek a repülő ügynökök, a helyi kereskedelem roppant kárára. Az erős főváros rávetette magát a gyönge vidékre és pusztulással fenyegeti. Ez ellen okvetlenül tenni kell valamit, még pedig erélyes hatósági intézkedésre van szükség. Nem szabad tétlenül nézni, miként rontja, károsítja, — esetleg ruinálja — a főváros repülő ügynökei révén a vidék kereskedelmét. Meg kell védni helyi kereskedelmünket, mert városi érdek az, hogy a kereskedelem virágzó és erős legyen. Hangsúlyozzuk, hogy a mozgó ügynöki invázió minden branche-ra kiterjed és nem csak rontja, hanem demoralizálja a kereskedelmet. A kereskedő ott áll az üzletében korán reggeltől késő estig, mint egy rabszolga, fizeti a rettenetes házbért, nagy áruraktárt tart készleten, ami bizony a heveréssel nem nyer értékében, — viseli a költségeket, közterheket, személyzetet tart és egy szép napon azon veszi észre magát, hogy a sáskamódra elszaporodott mozgó ügynökök, — akiknek minden áron muszáj üzleteket kötni, — elszedték vevőiket és elárasztották silány áruikkal a közönséget. Hát ez tarthatatlan állapot és hovatovább komoly kalamitásokra fog vezetni. Meg kell már szűnni annak, hogy a vidék minden téren egyszerűen a főváros tápláló anyagát képezze. Védekezni kell erélyesen és céltudatosan, főleg pedig egyesült erővel ; akkor meg lesz a kívánt üdvös eredény. A kürtszó jelt adott a sorakozásra. Tömör sorban áll a szakasz a hídfőnél, a hadnagy a szakasz elé lép s rövid lelkesítő beszédét igy végzi: „Fiuk mi meghalni jöttünk ide e hidhoz s addig egynek sem szabad innen mozdulni, mig a szomszéd faluból sebesült bajtársainkat el nem szállítják. S ha elesem, vezénylő utódom a visszavonulást mindaddig nem parancsolja, mig Szelecky őrnagy úr, kinek parancsából addig küzdenünk kell, mig hírnököt nem küld. A közeledő ellenség háromszor erősebb mint mi, így tehát csak dicső halálról lehet szó! Akartok-e velem harczolni s meghalni ?“ — Egy egyesült, dörgő hang száll az ellenség felé : „Meghalunk !“ Az ellenség csapata rohanva jön a híd felé, a kis hidvédő csapat a hídfőhöz rohan s gyors puskatűzzel fogadja. Az ellenség megáll s felveszi a gyorstüzet. Öt perczig tartó sűrű ropogás, a hídfőnél egymásután buknak arcára a védők. A gyorstüzet az ellenség oldalán megszüntetik, egy kis szünet következik, de csakhamar egy hatalmas ordítás reszketteti meg a levegőt. Banzai ! Banzai is mint mindent elsöprő fergeteg, közeledik a rohanó ellenség. A kis hídvédő csapat tömörül, harsogó hangon hallatszik : „Fiuk előre!“ — A rohanó ellenség első sora ledül, a halottakon átlép a második sor, a harmadik s a jó Isten tudta hány. Rettenetes jajkiáltások, zokogások s káromkodások vegyülnek a rémséges dörgésbe. Az ellenség a hídfőhöz ért, szurony szurony ellen, kard kard ellen küzd. A hadnagy összerogy, az őrmester dörgő hangon kiáltja: „Utánam fiuk!“ Mint zúgó szél a szírt homlokán, úgy küzd az ifjú sereg, de hiába, a halandó test roskadoz. Férfi férfi ellen, kar kar ellen küzd. — Egyszerre a hid mögött, hatalmas orditás támad. Vad dühvel, dobolással, orditással rohan egy segítő kozák csapat. Egy pillanat s a hidra ér. Egy végső orditás s a közel ért orkán végigsöpri a hidat. — Gyalogos, ellenség ló, kozák egymás fölött hever. — Nagy csend honol a Hid körül, csak néha-néha hallatszik a földet sűrűn boritó halottak közül egyegy haldokló végszava. A nap alászállt, a hid körül minden csendes. Az éj elmúlt, a nap megtöri a sötétséget s a hid körül még mindig csend honol a halottak birodalmán. Egyszerre a homályból egy lovas csapat bontakozik ki s a hídhoz ér. Szelecki őrnagy és ki- 005. Csütörtök, április , SOMOGYI HÍRLAP HÍREK. Áprilisi napok. Áprilisról ugyancsak nem lehet elmondani, hogy akár jobb, akár pedig rosszabb volna a hírnevénél. Szeszélyes, bolondos hónapnak ismerjük a világ teremtése óta s ezt a remomét mindjárt kezdettel be is igazolta. Egy nap rügyfakasztó, meleg tavaszi nap ragyog le reánk az égről, tegnap pedig a délelőtt keletkezett hideg szél annyira lehűtötte a levegőt, hogy már a felöltőt is szívesen felcseréltük volna a téli kabáttal, ha nem tartottunk volna attól, hogy ezért elpuhultsággal fognak megvádolni. Hiába, április csak április marad, éppolyan bolondot tíz belőlünk, aminőt az emberek űznek egymásból április hó első napján. — Esküvő: Dombóvári Dombováry (Schulhof) Géza dr. budapesti ügyvéd leányát, Adriennét, április hó 16-án vezeti oltárhoz Déry Károly, a d. g. h. t. budapesti kereskedelmi igazgatójának fia, Jenő. Steinbock Lajos Kaposvárról e hó 16-án tartja esküvőjét Gross Melanie kisasszonynyal Nagykanizsán. — Uj népkönyvtár a megyében. Dr. Wlassics Gyula, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának elnöke legutóbb arról értesítette dr. Gulyás Ferencz kir. tanfelügyelőt, hogy az Országos Tanács Kéthelyen az ottani iparoskor kezelése alá egy teljesen felszerelt 1000 koronás népkönyvtárat helyez el. Ez az új könyvtár kétségtelenül nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy az iparos kör, mely eddig is szép eredményeket mutatott fel az iparosok önképzése és önművelése terén, hivatását még fokozottabb mérvben betölthesse. — Halálozás. Csicskó Imre beleznai rom. kath. kántortanitó hosszas szenvedés után özvegye és öt kiskorú árva hátrahagyásával elhunyt. A megboldogult egyike volt a legszorgalmasabb tanítóknak, s mégis fájdalom, oly nagy nyomorban kellett családját hátrahagynia, hogy temetése felől a község saját költségén volt kénytelen gondoskodni. Valóban szomorú sors a nép nevelője számára. — A cselédek költözködése. Április hó 24-ik napja, mely a vármegye területére nézve általános cselédváltozási napot képez, az idén husvét másnapjára esik, mely ünnepre tekintettel. Gabsovits Károly vármegyei főjegyző a cselédváltozás határnapjául folyó évben április 24. helyett annak 25 ik napját tűzte ki s erői valamennyi főszolgabirót és a kaposvári polgármestert megfelelő intézkedés végett értesítette. Egy katonai léghajó útja. Ritka látványosságban volt része hétfőn a zágrábiaknak. A város közepéről bocsájtották útra a „Turul“ katonai léghajót, amely ezrekre menő kiváncsi embert csalt arra a térre, ahol a léghajót töltötték. A léghajó indulását délelőtt 9 órára hirdették, de 10 óra lett, mire az óriási gömb az 1400 köbtartalmú gázt fölvette. Ekkor Kral István budapesti főhadnagy, Manusbarth 53. gyalogezredben főhadnagy, Rudovics és Kaffkaépítészekkel elfoglalták helyüket a léghajó kosarában. Tíz óra 35 perckor bocsájtották el a tartóköteleket. Az alant álló tömeg a horvát néphimnuszt énekelte, így szállt a magasba a léghajó. A felszállás helyén több automobil arra vállalkozott, hogy üldözni fogja a léghajót, de kísérletük sikertelen maradt. A léghajó d. u. 3 óra 30 perczkor minden baj nélkül Somogy megyében, Visonta község közvetlen közelében ereszkedett le a földre. — Jutalom egy tanítónak. A közoktatási miniszter Kunder Menyhért boldogasszonyfai róm. kath. kántortanitót A magyar nyelv sikeres oktatása és terjesztése közül tanúsított kitűnő szorgalma elismerésül 100 korona jutalomban részesítette. Az Állami Tisztviselők Országos Szövetsége vasárnap délután négy órakor tartotta rendes évi közgyűlését a pesti vármegyeház tanácstermében Vörös László volt államtitkár elnök vezetésével. Napirend előtt Vörös László elnök bejelentette Solymossy Miklós alelnök elhunytát, amit a közgyűlés nagy részvéttel fogadott. Kzsérete. Az őrnagy körülnéz . . . mély csend, halott halottat fed. A hídfőnél három„ rongy°s- verzo katona áll, az egyik az őrmester, ki előlép, tiszteleg s elgyengült hangon jelenti: „Jelentem az őrnagy urnák, három ember él !“ Az őrnagy vad dühvel ordít az őrmesterre: Gyáva kutyák s ti mit lebzseltek itt ? !“ Az őrmester tiszteleg: „Jelentem alásan őrnagy urnak a parancs ..." — Befejezni nem tudta, az őrnagy kardja lesújt, az őrmester fejéhez kap, megtántorodik, egy lépést tesz, megbotlik egy tetemen s összerogy . . . Harmadnapra egy kis japán csapat ért a hidhoz s temették a halottakat. A hid túlsó oldalán két halottra akadtak, kik szorosan átkarolva, ajkaikon, hevertek a földön. Hiába iparkodtak őket elválasztani, a fagy megderzesztette és elválaszthatatlanná tette a tagokat. A japán katona rájuk néz, majd így szól: „Derék oroszok vagytok, azért is megnézem neveiteket!“ — Az egyiknek kabátja bélésében ott volt a szám és név : „Trav Dusán közlegény s a másikén Sztrom György őrmester, születési helyük Bjeev.“