Somogyi Hirlap, 1905. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1905-07-01 / 147. szám
. Nem volt sem ének, sem szavalat s az ünnep jellege mégis mintha fensége- sebb lett volna, mint sok sablonos iskola kényszerünnepe. Mert hiába a tények és s az életet nagyon is közelről érdeklő adatok nagyobb hatással vannak az ifjak lelkéire is, mint m minden elkoptatott frázis és a betanult érzelgés. Már pedig az igazgatói beszédje, mely egyedüli programmpontja volt az ünnepélynek, csupa tények és életbevágó adatok constatálása volt, melyek Demosthenesnél ékesszólóbban hatottak a lelkekre. Megtudtuk e beszédből, hogy mily nagy veszteség volt az elmúlt évben két legkiválóbb tanárának Pintér Edének és Szántó Jánosnak elhunyta Megtudtuk, hogy mennyi sok betegséggel kellett tanároknak és tanulóknak az elmúlt esztendőben küzdeniük s az eredmény mégis mily tisztességes az országos átlagról néhány százalékkal jobb. 454 tanuló közül baj nélkül keresztül ment 368, javíthat 38, ismételhet 48. A bukottak körülbelül l9°0-at tesznek ki, holott más intézetben a 25 öt is meghaladja. Megtudtuk, hogy magaviselet dalóban is dicséret illeti meg a tanulókat. résbbel 37 szabályszerű és csak 4 ke- szabályszerü, dicsőd tényének rövid vázolása után következett az ösztöndíjak és jutalmak kiosztása usak látni kellett azt a büszke néztet, melyiyel egy-egy tanuló s neki jutott , bármily csekély jutalmat fogadta. Ehhez csak a csatatéren szerzett dicsőség hason- 'litható. Legmeghatóbb volt az a jelenet, mi-den egy kis jutalmazott a pódiumhoz lépve felvette az igazgató kezeiből a jutalmat: 76 koronát s ezt egyenesen a kö-zönség soraiban ülő édes anyjához vitte, s átadta neki a azzal ismét társai közé sietett. A jutalmazottak névsora különben a következő : 800 koriát kaptak: Pozsgay Sándor és Pozsgay Dezső, 260 koronát: Virágh Mihály, Pozay Pál, Nagy József és Pintér Ferer, 126 koronát: Guzsvenitz István, 10 koronát: Bechine Lajos, Szalay Ferenc/fj Gyula, 76 koronát : Egri Károly, Irraa György, Egerszegi Lajos és Gibi József, 60 koronát: Szabados Sándor, 1 koronát: Berényi Ármin, 40 koronát Takács Béla, Szilán Károly, Horváth Kaán, Lengyel István, Varga János, Csági Sándor és Szeres Aladár. Kisebb jutalikat pénzben vagy könyvekben nyerte meg: Pollák Imre, Simon György, Scéder József, Sugár Endre, Petrás Jóf, Szalay Ferenc, Szegő Albert, Ausztin Károly, Lőke Imre, Babócsai Gy, Gutheil Jenő, Nyári Ferenc, Kelemen Bor, Armuth Sámuel és Varga Imre. Az openszámot a közönség sűrű tapsaira Nagy F. Józsefnek, az igazgatójának egy csinos dalával toldották meg. A „Virágálom“, Tordai G. Erzsi allergonkus verses játéka, a műsor fénypontja következett most sorra...Orsrágok festői csoportban, mintha a földhöz volnának nőve, félálomban szenderegnek. Megjelen közöttük a virágtündér (Zwerina Mariska). Fenséges, könnyű párducléptekkel lép be a színre. Vagy nem- is párducléptekkel, inkább egy aranyosancsillogó, fiatal kígyó nesztelen és graciózus siklásáva]. A szendergő virágokat altatja: Rózsám, téged szivem szeret, Őrködöm a tilrom felett, Orgonámat elringatom, Gyöngyvirágom betakarom . . Mindegyiket áldom, áldom Ringasd őket édes álom ! Ám a rózsa ?Bán elkerül az álom, Békémet én már nem találom. Kicsiny nekem a kerti ágy. Épeszt, gyötör, megöl a vágy! Azután a virágok sorra előadják panaszaikat, s azt kívánják a tündértől, adi jön nekik szabadságt, hogy az emberek módjára élhessenek mert: Szeretni egyszer mber szívvel Vagy gyűlölni ifjobb talán, Mint föld porábafprott rabnak Mosolyt hazudniakán. Hiába igyeksz őket a virágtündér szándékuktól elterel szilárdan megmaradnak óhajtásuk mllett, mit a virágtündér teljesít is. Ebből a kiaotakozásból származik a második felvonás bonyodalma. A virágok — emberi mód — először is királyt akarnak választani. A rózsát (Kisfaludy Mariska és Sárköz Ilona) szemelték ki a virágok, ám a babarózsa (Schwarz Józsa, Stauber Panna) mg a tulipán (Szigeti Gy. Erzsi és Vámos Ime is erősen versengenek a trónért. Sz a pipacs (Neumann Ilonka) is bejelent igényét. Megindul hát a választási hadjárt, melyet a tudós rezeda (Plachner Pireka) vezet. Befolynak a választásba: a ramaring (Herceg Dóra) szegfű (Kopácsy Erzi, Szaploncay Erzsi) orgona (Acél Emma) liliom (Havas Erzsi, Krieger Márta, Seid Anna) gyöngyvirág (Kelemen Magda) vola (Szilágyi Rózsa) nefelejts (Bereck Ildika) búzavirág (GrüuAzt hittük, hogy a leszerződött aratók sztrájkja teljesen megszűnt, hogy az aranykalászokat a dolgos nép hangyaszolgatva hamarosan keresztekbe rakja s íme a forrongás újra kitört. A felizgatott s már lecsendesedett kedélyek újból háborognak, s a mezőkön már piros vér folyik, nem a magyar hasa veszélyben le ő szabadságáért, hanem a reinetien ousiowald Anna) vadrózsa (Pakky Ilona) Írisz (Korai Jolán) ibolya (Kemény Irma, Percel Sarolta) orchidea (Darnay Panna) margitvirág (Hermann Rózsa) árvácska (Matolcsy Irén) vizirózsa (Hegyi Iza.) A rózsát már-már kikiáltják királynővé, de a tulipán nem nyugszik meg a választásban, kérkedik : Az őseim mind nemesek. Előkelők voltak Szépségeknek hercegek és Királyok hódoltak, A tulipán családfának Gyökere is hires, Címerünk, történetünk Egyként nevezetes. A másik trónkövetelő, a bazsarózsa már vígan lépeget a „Be szeretnék rá más csizmát viselni ... 11 dallamára: A királynő heje-huja én leszek, A fejemre szép koronát én teszek! Arany lesz a karima, Gyémántkővel kirakva . . . A választás mégis a rózsának kedvezett. A lázadó tudpán meg a bazsarózsa, azonban ellenszegülnek és végül megölik a rózsát. A virágok álma ezzel végződik. A harmadik fölvonásban újra megjelen a tündér és felkölti a virágokat. 1905. Szombat, julius 1. „SOMOGYIHIRLAP“ Gazdáigyülése. (Dunántúli gazk Balatonfürtien.) — Saját tósitónktól. — 1j Magyar Gadaszövetség balatoni földvísi közgyűlése megelőzőleg gazda, oryülés valunaiatok-vi-aleiu am^'yen --y számmal -ott rész a Balátnvidék földbirtokossága. A Magyar Gazdaszövetség elnökét, Dannyi Ignácot, aki Pallavicini Ede sírgróf társaságában utazott a fővárosból a gyűlésre, Siófokon a Veszprém* megyei Gazdaság^ Egyesület impowns küldöttsége fogadta. Ug 'apusak itt tisztelgett .'irányi előtt a siófoki, roxszabadi, siómai, lepsényi kössgi elöljáróság Balatonfüredtől sl érkező vendégeket először Halaskyprián tihanyi apát üdvözölte, majd Hardenay Ferenc főispán toltnácsolta a zab -igyei gazdák üdvözletét; végül pedig Forster Elek üdvözölte Darányit, mint a tapolcai választókerület képviselőjét. A gazdagyűlés délután 3 órakor kezdődött. A gyűlést Darványi Ignác dr. a „Magyar Gazdaszövetség“ elnöke nyitotta meg. Köszönetet mondott Pallavicini Ede őrgrófnak és Herttlendy Ferencnek, valamint a Somogy, Zala, Veszprém megyei Gazdasági Egyesületeknek a gyűlés sikere érdekében kifejtett fáradozásaikért. Az a nagy érdeklődés, ami a gyűlés iránt megnyilatkozik, azt mutatja, hogy a közgyűlési tárgyak szoros összefüggésben vannak a Balatonvidék gazdasági érdekeivel. Annak az óhajnak ad kifejezést, hogy a testvéri érzés kapcsolja össze mind a két partvidék gazdáit. Szól azután a szőlőfölújításról. A fölújítás teljesen sikerült, de ennél tovább kell menni. A Balatonvidékről nincs kivándorlás, sőt azok is akik kimentek, visszatérnek, mert itt oly gazdasági politika folyik, ami a népet kielégíti. Erre törekszik a Magyar Gazdaszövetség is. A szövetkezetek külünböző célok szolgálatában állnak, de a feladatuk azonban mindegyiknek az, hogy az öntevékenység útján segítsék elő a szövetkezetekbe tömörülők boldogulását. Az elnöki megnyitót hosszantartó éljenzéssel és tapssal honorálta a gyűlés közönsége. lankás forradalom. (Mézet munkások és mezőgazdasági cselédek színiájkja) — Saját tudósitónktól. —