Somogyi Hirlap, 1906. október (3. évfolyam, 223-248. szám)

1906-10-18 / 237. szám

. A felhívást Lukács György egyesületi el­nök küldte. „Csak egy virágszálat!“ Ezzel a ké­réssel fordulunk halottak napján százez­rekhez. Ha minden síron, melyet a kegye­let fölékesít, csak egy virágszállal keve­sebbet tesznek koszorúba és egy mécses­sel kevesebbet égetnek, ezer meg ezer embernek életét menthetjük meg, akik kü­lönben a halállal vannak eljegyezve. Arra kéri az érseket, határoztassa el, hogy Mindszentek és halottak napján­­ a temetőkben közgyűlést rendez és annak zavartalan lefolyása biztosítására ellenőrző bizottságot küld ki. Nem is kételkedünk benne, hogy ezen jó gondolat testet ölt és halottak napján szép összeg gyűl egybe ezen nemes célra. 42 évig tanító, Jüngling István nyugalomban. A napokban mond búcsút Jüngling István kaposvári tanító közéletünk egyik férfia, aki oly pályán működött, amelyen legkisebb a hála és elismerés, mert a nemzet napszá­mosa, tanító volt, 42 évig hordozta az igát, hogy fölszántsa azon lelkeket, melyekbe a szép és jó rózsafáit kellett ültetnie. Tanító volt a szó szoros értelmében, mert nemcsak szóval, hanem példájával is taní­totta a haza és munkaszeretetét. A tanítói szigort egyesítette a szeretettel, mert tudta és érezte, hogy csak szeretettel lehet a gyer­mek szivéhez, lelkéhez férkőzni. Szeretettel gyomlálta azon kiskerteket, melyekbe a tu­domány, műveltség alapvető magvait hin­tegette. Szeretettel ápolta, edzette azon kis sziveket, melyekben a hazaszeretet és a szabadság lelkesítő eszméit kellett lángra­­lobbantani. Szerettei csepegtette a kis fe­jekbe az abc félelmes betűit. Egyszóval minden tette, minden munkája a szeretet je­gyében készült, mert szívvel-lélekkel tanító volt. Fáradalmat nem érzett, mert az iskola volt második otthona. Most is még ifjú a lelke, még testét sem törte meg az idők múlása, mert hisz még munkaképes. De mégis mennie kell, mert nagy hibája van, melyet kartársainak néme­lyike nem tudja neki megbocsátani és ez az, hogy már 32 évet szolgált. Ez volt az üt­köző pont, mely őt némely kartársaitól el­választá. Mindig ily kérdésekkel boszantották: — Mikor megy nyugdíjba? Miért nem mond le ? Sőt leirjam-e, mit egyik kartársa saját ott­honában mondott, mert hisz ő is sírva pa­naszkodott : — Aki 42 évet szolgált, megérdemli, hogy kidobják. Hát ez a jutalom 42 évi munkáért ? Hát ez a kartársi szeretet ? Most végre megérke­zett, föl van mentve, nyugdíjazva van, örül­hetnek. Örülnek is némely kartársai, mert nincs ki őket példájával megszégyenítse. De amily öröm hatja át egyes kartársait, 1906. október 18 „SOMOGYI HÍRLAP“ oly mély fájdalom, oly nagy szomorúság nyilat át hálás tanítványainak szivén, mert ő vele és ő benne ismét egygyel kevesebb lett azon tanítók száma, akiknek a tanítói pálya nem kenyérkereset, hanem hivatás. Egy tanítvány. Az ál­marthanzi. (A kolostorok vendége.) — A Somogyi Hírlap tudósítójától. — A „Mementó mozi“-val ajkain és az ön­megtagadás és alázatos áldozatkészség ne­mes erényeivel állított a rendházakba egy csu­­hás alak és bebocsátást kért. Albert barát, aki különben a Wildenauer Béla tisztes ne­vet viseli, de Berger Izidor és Szamicsa néven is szerepelt már, többnyire a büntető hatóságok előtt szerzetesi ruhában bekopog­tatott a rendházakba. Az alázatos, meggörnyedt barátot egyik Kaposvárhoz közel eső kolostorban felvezet­ték a terembe, ahol épen vacsoránál ültek a szerzetesek. A rendfőnök szívélyesen üd­vözölte a „Memento mori“ apostolát és maga mellé ültette. Nem is kérette magát sokáig, hozzáfogott az evéshez, miközben — horribile diktu — folyékony latinsággal be­szédbe elegyedett a barátokkal. Szépen ki­dolgozott mesével elmondotta zarándokútját. Franciaországi szerzetes, ahol több éven át hűségesen szolgálta a szent fogadalmakat és most egy likőrgyár felállítása érdekében végiggyalogolja a művelt Nyugatot. A meg­győző, szimpatikus előadást érdeklődéssel hallgatták végig és amidőn az estebédnek vége volt, Albert barát a többiekkel együtt elmondotta az esti imát is, amivel végkép meghódította a gyanútlan barátokat. Lenyug­vás előtt egy alkalmas pillanatban a vendég félrehivta a rendfőnököt és ezer bocsánat­kérés közepette egy kis anyagi támogatásért csengett. A­­rendfőnök megütközött a váratlan fordulaton, de adott Albert barátunknak pénzt, amit az számtalan gratias­ago kísé­retében el is tüntetett. Másnap hajnalban pedig a barát, a jól elvégzett munka tuda­tával tovább állt. A rendfőnöknek azonban meg sem tetszett az egész dolog és jelen­tést tett a csendőrségen, amely, nyomozni kezdett. Kiderült, hogy Albert barát soha­sem is volt Franciaországban, annál ke­­vésbbé volt szerzetes, de csalás miatt két ízben igen is volt már becsukva. Nyomozó­levelet is adtak ki már ellene. Ezen legutóbbi zseniális stiklije miatt in­dult meg ellene az eljárás. HÍREK. Vénasszonyok nyara. Benne vagyunk már javában az őszben. Szép, derült, meleg az ősz, mely az évnek talán a legszebb szaka, de a melynek a szépsége melancholiára hangolja az embert, épen mint a virág, vagy a múló­félben levő szépség, amely máris csak a múltból számíthatja diadalait. A tiszta kék égről még melegen tűz le a nap, de korán letűnik és hamar sötétben hagyja a világot. A fák lombja élénk tarkaságot mutat, csakhogy ez a kelle­mes szinvegyülék a levelek haldoklását juttatja eszünkbe s az a sok száraz hervadt levél a lábunk alatt szomorú jövőről zörög bánatos mesét. Rajta! ki ilyenkor a szabadba. Élvezzük a remek szép természetet, amely haldoklásában meghatóan szép és fenséges ! Töltsük vígan a szabadban az őszi napokat, ezek a legalkalmasabbak a szabadban való időzésre! Hamisított élelmiszerek. Kolozsvárott a református teológia ötven­három növendéke és négy szolgája súlyosan megbetegedett attól a kolbásztól, amelyet egy ottani hentes boltjából hozatva, vacso­rára megettek. A hentes ellen bizonyára meg­indul az eljárás és a vége egy kis pénzbün­tetés, esetleg néhány napi elzárás lesz, bár­mily szigorúan alkalmazzák is a törvényt. Mert ilyen a törvény. Csalni, lopni, sikkasz­tani börtönbüntetés terhe alatt nem szabad, még csekély kár esetében is. De ro­ssz élel­miszert igenis szabad forgalomba hozni. — Ezért csak egy kis pénzbüntetés, egy pár napi elzárás jár ki akkor is, ha ötvenhét ember betegszik meg tőle. Hát ez tarthatat­lan állapot. Éppen azért sürgősen követel­jük az élelmiszerekről szóló törvény revízió­ját. Legyen vége a romlott vagy hamisított ételek könnyelmű árusításának. A szegény ember hadd kapjon drága pénzért legalább jó, egészséges ennivalót. — A somogyi póttartalékosok kár­pótlása. Az ujoncmegszavazás díjá­val berendelt póttartalékosok kár­pótlása ügyében Somogyvárm­egye közigazgatási bizottsága Kapotsfy Jenő főispán elnöklete alatt a jövő héten ülést tart. — Dj népiskolai igazgató. Gróf Zichy Gyula megyéspüspök a szekszárdi összes róm. kath. népiskolák igazgatójává dr Fent Ferenc volt theologiai tanárt, szekszárd— újvárosi plébánost, szentszéki ülnököt ne­vezte ki. — Eljegyzés: Krázsovits Gyula eljegyezte Keresztúri Gizellát, Keresztúri János helybeli ácsmester leányát. — Ünnepnapok a bíróságnál. Polónyi Géza igazságügyminiszter körrendeletet intézett az összes bíróságok elnökeihez, amelyben fel­hívja őket, hogy a Rákóczi-ünnepély nap­jaira, október hó 27., 29. és 30-án tárgya­lást ki ne tűzzenek, amennyiben már kitűz­ték volna, azt más napra tegyék át. — Rákóczi alapítvány. Schönborn Károly gróf, mint az egykori beregi Rákóczi-birto­­kok tulajdonosa, nagy alapítványt tett Rá­kóczi hamvai hazahozatalának emlékére. A munkácsi állami főgimnázium internátusa részére 20 ezer korona alapítványt tett.­­ A kaposvári Kossuth-szoborra Fonai Vilmos kereskedő úr a mai postával 4 ko­ronát küldött szerkesztőségünkbe azzal, hogy az összeg a Kaposvárott felállítandó Kossuth­­szobor alapra fordítandó. Rendeltetési helyére Sipos Géza főjegyző ur kezeihez juttattuk. Helph figyelmébe -Hs női és gyermek-kalap raktáramat úgyszintén felus és gyermek ruha különlegességeimet a hires TURUL CIPŐGYÁR FÉRFI-, NŐI- ÉS GYERMEK-CIPŐIT, szőrme áruk és sapkák legnagyobb raktárát megtekinteni pp ixporp f­­­ipio FŐ UTCA 6. SZ. és a legolcsóbb áraimról meggyőződni: ■■■'■ —■= * LM­­- 1 L-­L/\jWO (EPEMEIly alota.)

Next