Somogyi Hirlap, 1907. június (4. évfolyam, 123-147. szám)
1907-06-01 / 123. szám
. A halál városa. Mikor lesz már tüdővészes pavilion? Mozogjon a hatóság is. Valahol messze Amerikában kongresszusra jöttek össze a tudós és a kevésbé tudós orvosok, hogy megvitassák, mikép lehetne gyógyítani a legrettenetesebb, a leggyilkosabb betegséget : a tüdővészt. Ebben a tudós gyülekezetben felállott egy orvos, ki furcsa ideát vetett fel. Azt mondotta : Orvos urak ! Kolléga uraimék! Ha látnak önök egy szegény tüdővészes embert, tegyék meg azt, amit hasonló esetekben én is meg szoktam tenni, valami gyorsan ölő méreggel szabadítsák meg kínjaitól az illetőt. Az orvos ellen, a ki a gyógyításnak e furcsa és kegyetlen módját ajánlotta kollégáinak, felzúdult a közvélemény, mely borzad a gyilkosságtól, mely hisz a csodákban s bízik a véletlenben s reménykedik abban, hogy felgyógyul az is, kit az orvos tudománya képtelen meggyógyítani. Ösztönszerűleg megborzadunk a gyilkosságtól, de azt nem tartjuk gyilkosságnak, hogy azok, kiknek módjában áll, semmit sem tesznek a betegség terjedésének megakadályozására. A közigazgatási bizottsági üléseknek szomorú mottója a t. főorvos hivatalos jelentéséből az a mondat, hogy a tüdővészesek száma hónapról-hónapra gyarapodik. És várjon mi történik ennek a megakadályozására? Az amerikai orvost gyilkosnak kiáltják ki, mert a tüdővészeseket meg akarja ölni, hát akkor nem bűn-e semmit sem tenni az ellen, hogy a gyilkoló betegség ne terjedjen. Kaposvár a halál városa. Itt terjed legjobban a tüdővész. Beszívjuk bacilusait a rettenetes porban, élelmiszereinkben, a már tüdővészesekkel való érintkezés folytán, de a hatóságunk semmit sem tesz, hogy csökkentse a tüdővészesek számát, s csökkentse az alkalmat, hogy e gyilkoló betegség bacilusai megfertőzzék a levegőt. Néhány hónappal ezelőtt a társadalomban mozgalom indult meg arra, hogy pavilion állíttassák fel a tüdővészesek gyógyítására. Nem tudjuk, hogy mennyire haladt előre e társadalmi mozgalom, de az semmi esetre sem haladhat oly mérvben előre, mint amilyen mérvben a tüdővész terjed. A hatóságnak okvetlen tudomást kellett venni e mozgalomról, s méltán el lehetett volna várni, hogy erkölcsi és anyagi támogatással siessen a társadalmi mozgalomban részt venni. A mi hatóságunk azonban a jó akaratú semlegesség álláspontjára helyezkedett. Nem tett a mozgalom ellen semmit, de a mozgalom érdekében még ennél is kevesebbet. Köztisztasági közegészségügyi intézmények felállítását, temetkezési szabályrendelet alkotását kérték. — Mindez nyugszik valahol az éji homályban, a tüdővészesek száma azonban aggasztóan szaporodik. vezettel együtt a héten veszi tárgyalás alá az O. M. G. E. A tervezet és az elaborátum szerint — mint már megírtuk — az egész országot 29 kerületre osztják föl s mindegyik kerületben egy-egy mezőgazdasági kamarát létesítenek. Ezek a kamarák nemcsak mezőgazdasági ügyekben való véleményadásra terjeszkednének ki, hanem a gazdasági egyesületekkel kapcsolatban bizonyos ítélkezési jogkörrel ruháznák föl. A kamarákat illetékek fizetéséből tartanák fönn. Ez illetékeket a kamara tagjai fizetnék, akik nem földbirtokosok és földbérlők lennének, hanem erdészek, gazdászok, szakírók, tanárok is A kamara választmányát kerületenként a tagok választanák. Azok azonban, akik nem fizetnek illetéket, aktív jogokat nem gyakorolhatnak, választható lesz minden birtokos, akikre nézve bizonyos cenzust állítanának föl. A választmány a kamarai tagok száma szerint legkevesebb 60 és legtöbb 20 tagból állhat. Ezek a vidéki kamarák egyesülnének egy országos központi kamarában. Az elaborátum szerint ezeknek a kamaráknak az egész országban egyszerre kell életbe lépniük. A vidéki kamarákat a következő tizennyolc városban állítanák föl: Arad, Budapest, Szeged, Zombor, Nagybecskerek, Temesvár, Nagyvárad, Debrecen, Kassa, Miskolc, Nyitra, Pozsony, Győr, Szombathely, Kaposvár, Székesfehérvár, Kolozsvár, Marosvásárhely. A tervezetnek tárgya elé nagy érdeklődéssel tekintenek gazdakörökben. mezőgazdasági kamara Kaposváron. Az első lépés — előre. Már régebben mozgalom indult meg az iránt, hogy a magyarországi mezőgazdaság érdekében a képviselőház törvényhozás útján rendezze a viszonyokat Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter el is készített erre vonatkozólag egy tervezetet és azt kiadta az O. M. G. E.-nek véleményadás végett. Rubinek Gyula, az O M. G. E. főtitkára a tervezetre az egyesület véleményét elaborátumba foglalta. Ezt az eleboratumot a ter „SOMOGYI HÍRLAP“____ 1007 junius 1. — A kiskorúak nevében is lehet ipart űzni. Az Iparosközönséget bizonyára érdekelni fogja a minisztertanács ama legújabb elvi jelentőségű határozata, amelyben kimondotta, hogy a kiskorúak nevében és javára, azok korára való tekintet nélkül lehet ipart űzni. A főkapitány a mészárosokhoz. Dr Varga Lajos rendőrfőkapitány lapunk útján a következő kör rendeletét intézi a kaposvári mészáros és hentes mesterekhez. Jelentés létetett nálam, hogy Címzettek a vágóhídi szabályrendeletnek különösen a vágási órák és az állathajtás idejére és módozataira vonatkozó rendelkezéseit nem mindig veszik figyelembe. Jövőben leendő szigorú alkalmazkodás végett közlöm a vágóhídi szabályrendelet vonatkozó szakaszainak intézkedéseit. A közvágóhídon a vágási órák: délelőt 7-től 12-ig délután 3-tól 6-ig tartanak A vágóhídra a marhák hajtása a népesebb utcák kikerülésével és a reggeli órákban vagyis nyáron (április 1-től szept. hó 30-ig) reggeli 6 óráig, télen pedig (október 1-től március 31-ig) reggeli 7 óráig bezárólag van megengedve. A nap többi részében a marhahajtás tilos. A hajtásnál a tulajdonos a biztonság iránt a legnagyobb gondosságot tartozik kifejteni s az eshető kárért úgy a maga, mint alkalmazottai személyi és vagyoni felelősséggel tartoznak. A levágott állatok húsa a közvágóhidról illetőleg zárt kocsikon és teljesen letakarva szállítható el. Ezen felhívás egy példányát köztudomás végett Bernár Márton vágóhídi felügyelő állatorvossal, Simicz Gábor vágóhídi szemésszel és Hady István rendőrbiztossal s általa a rendőrlegénységgel. Kaposvár, 1907. május 29-án. Dr Varga Lajos rendőrfőkpitány. HÍREK. Akácvirágzás. A tavasz hírnökei a fecske és a gólya az idén megkéstek s megkésett a tavaszban az akácok virágzása. Május utolsó hetéből áthúzódik junius havába a fehér fürtü virágok élete. Más évben már ilyenkor elnyitott az akác. Most javában illatoznak az utcák fái s ontják édes nehéz átható illatukat. Néhol megered a fehér permeteg a fákról, hol az elvirágzás kezdődött. A nagyon dús virágzás ez évben aligha váltja be azonban a jövendölést, hogy bő akácvirágzásra, bőséges nyár szokott jönni. — Nagyon vékonyak, nagyon ritkák a búzák odakünn a szántóföldeken. Ha az „élet“ a „szem“ kevés és drága is lesz, egyelőre gyönyörködjünk az akácok fehér fürtű gazdag virágzásában. Boldog lesz a magyar- Dj pénz születik. A koronázás negyvenéves jubileuma általában nem ígérkezik valami túlságosan fényesnek. A szeretet vizei nagyon langyosan áradnak Budapestről Bécsbe és Bécsből Budapestre. De egy fénypontja már lesz ennek a jubileumnak : koldusszegény hazánkban uj pénz születik! Ma jelent meg a „Törvényjavaslat a koronaérték megállapításáról szóló 1892. évi XVII. törvénycikk további kiegészítéséről“ című törvénytervezet, melynek hosszú és értelmetlen címe alatt az a tény lappang, hogy a koronázás emlékünnepére „emlékérmek jellegével bíró, azonban éremrendszerünkbe mégis beilleszkedő százkoronás arany értékérmet“ veretünk. Ah ! Szép, nagy pénz lesz az arany százkoronás, olyan, mint a francia százfrankos, az amerikai húszdolláros, a japán húsz-venes pénzdarabok, amelyekhez életnagyságban ép oly kevéssé volt szerencsénk, mint ahogy kérésünknek lesz az új aranypénzhez is. A százkoronásokat egy egész esztendőn át fogják verni, súlyát, formáját már megállapítja a törvényjavaslat. De az új pénz csak akkor jön világra, ha Ausztriával megtudunk egyezni erre vonatkozólag. S nehogy a külföld nagyon gazdagnak és előkelőnek tartson bennünket, a nagy aranypénzek mellett ezüst ötkoronásokat is veretnek, mertcsak hatvannégymillió korona értékű van belőlük forgalomban . Mindenütt megkötötték már az aratószerződéseket. A tavasszal riasztó hír kelt szárnyra arról, hogy a munkások itt- ott vonakodnak aratószerződéseket kötni. Bizonnyal mindenki megnyugtatására szolgál az a hír, hogy immár nincs gazda, aki az arató és részben cséplő munkára ne szerződött volna. A földmivelésügyi kormány az aratás akadálytalan menetére munkástartalékról is gondoskodott. — Lemondás. Eszterházy Rudolf herceg, Eszterházy Miklós herceg fivére, hir szerint, az osztrák-magyar monarchia bajorországi követségénél viselt attaséi állásáról lemondott. — A püspök Kadarkúton, F. hó 25-én d. u. 5 órakor ágyuk dörgése között és lovasbandérium kíséretében érkezett Kranicz Kálmán püspök Kadarkút községbe, hol számtalan