Somogyi Hirlap, 1907. június (4. évfolyam, 123-147. szám)

1907-06-01 / 123. szám

­. A halál városa. Mikor lesz már tüdővészes pavilion? Mozogjon a hatóság is. Valahol messze Amerikában kongresszusra jöttek össze a tudós és a kevésbé tudós or­vosok, hogy megvitassák, mikép lehetne gyógyítani a legrettenetesebb, a leggyilko­­sabb betegséget : a tüdővészt. Ebben a tudós gyülekezetben felállott egy orvos, ki furcsa ideát vetett fel. Azt mon­dotta : Orvos urak ! Kolléga uraimék! Ha lát­nak önök egy szegény tüdővészes embert, tegyék meg azt, amit hasonló esetekben én is meg szoktam tenni, valami gyorsan ölő méreggel szabadítsák meg kínjaitól az il­letőt. Az orvos ellen, a ki a gyógyításnak e furcsa és kegyetlen módját ajánlotta kollé­gáinak, felzúdult a közvélemény, mely bor­zad a gyilkosságtól, mely hisz a csodákban s bízik a véletlenben s reménykedik abban, hogy felgyógyul az is, kit az orvos tudo­mánya képtelen meggyógyítani. Ösztönszerűleg megborzadunk a gyilkos­ságtól, de azt nem tartjuk gyilkosságnak, hogy azok, kiknek módjában áll, semmit sem tesznek a betegség terjedésének meg­akadályozására. A közigazgatási bizottsági üléseknek szo­morú mottója a t. főorvos hivatalos jelentésé­ből az a mondat, hogy a tüdővészesek száma hónapról-hónapra gyarapodik. És várjon mi történik ennek a megakadá­lyozására? Az amerikai orvost gyilkosnak kiáltják ki, mert a tüdővészeseket­ meg akarja ölni, hát akkor nem bűn-e semmit sem tenni az ellen, hogy a gyilkoló betegség ne terjedjen. Kaposvár a halál városa. Itt terjed legjob­ban a tüdővész. Beszívjuk bacilusait a ret­tenetes porban, élelmi­szereinkben, a már tüdővészesekkel való érintkezés folytán, de a hatóságunk semmit sem tesz, hogy csök­kentse a tüdővészesek számát, s csökkentse az alkalmat, hogy e gyilkoló betegség baci­­lusai megfertőzzék a levegőt. Néhány hónappal ezelőtt a társadalomban mozgalom indult meg arra, hogy pavilion állíttassák fel a tüdővészesek gyógyítására. Nem tudjuk, hogy mennyire haladt előre e társadalmi mozgalom, de az semmi esetre sem haladhat oly mérvben előre, mint ami­lyen mérvben a tüdővész terjed. A hatóságnak okvetlen tudomást kellett venni e mozgalomról, s méltán el lehetett volna várni, hogy erkölcsi és anyagi támo­gatással siessen a társadalmi mozgalomban részt venni. A mi hatóságunk azonban a jó akaratú semlegesség álláspontjára helyezke­dett. Nem tett a mozgalom ellen semmit, de a mozgalom érdekében még ennél is keve­sebbet. Köztisztasági közegészségügyi intézmények felállítását, temetkezési szabályrendelet alko­tását kérték. — Mindez nyugszik valahol az éji homályban, a tüdővészesek száma azon­ban aggasztóan szaporodik. vezettel együtt a héten veszi tárgyalás alá az O. M. G. E. A tervezet és az elaborátum szerint — mint már megírtuk — az egész országot 29 kerületre osztják föl s mindegyik kerületben egy-egy mezőgazdasági kamarát létesítenek. Ezek a kamarák nemcsak mezőgazdasági ügyekben való véleményadásra terjeszkedné­nek ki, hanem a gazdasági egyesületekkel kapcsolatban bizonyos ítélkezési jogkörrel ruháznák föl. A kamarákat illetékek fizetésé­ből tartanák fönn. Ez illetékeket a kamara tagjai fizetnék, akik nem földbirtokosok és földbérlők len­nének, hanem erdészek, gazdászok, szakírók, tanárok is A kamara választmányát kerüle­­tenként a tagok választanák. Azok azonban, akik nem fizetnek illetéket, aktív jogokat nem gyakorolhatnak, választható lesz minden birtokos, akikre nézve bizonyos cenzust állí­tanának föl. A választmány a kamarai tagok száma szerint legkevesebb 60 és legtöbb­­ 20 tagból állhat. Ezek a vidéki kamarák egye­sülnének egy országos központi kamarában. Az elaborátum szerint ezeknek a kamaráknak az egész országban egyszerre kell életbe lépniük. A vidéki kamarákat a következő tizennyolc városban állítanák föl: Arad, Budapest, Szeged, Zombor, Nagybecskerek, Temesvár, Nagyvárad, Debrecen, Kassa, Miskolc, Nyitra, Pozsony, Győr, Szombathely, Kaposvár, Székesfehérvár, Kolozsvár, Marosvásárhely. A tervezetnek tárgya elé nagy érdeklődés­sel tekintenek gazdakörökben. mezőgazdasági kamara Kaposváron. Az első lépés — előre. Már régebben mozgalom indult meg az iránt, hogy a magyarországi mezőgazdaság érdekében a képviselőház törvényhozás útján rendezze a viszonyokat Darányi Ignác föld­­mivelésügyi miniszter el is készített erre vo­natkozólag egy tervezetet és azt kiadta az O. M. G. E.-nek véleményadás végett. Rubinek Gyula, az O M. G. E. főtitkára a tervezetre az egyesület véleményét elabo­­rátumba foglalta. Ezt az eleboratumot a ter­ „SOMOGYI HÍRLAP“____ 1007 junius 1. — A kiskorúak nevében is lehet ipart űzni. Az Iparosközönséget bizonyára érde­kelni fogja a minisztertanács ama legújabb elvi jelentőségű határozata, amelyben kimon­dotta, hogy a kiskorúak nevében és javára, azok korára való tekintet nélkül lehet ipart űzni. A főkapitány a mészárosokhoz. Dr Varga Lajos rendőrfőkapitány lapunk útján a következő kör rendeletét intézi a ka­posvári mészáros és hentes mesterekhez. Jelentés létetett nálam, hogy Címzettek a vágóhídi szabályrendeletnek különösen a vágási órák és az állathajtás idejére és mó­dozataira vonatkozó rendelkezéseit nem min­dig veszik figyelembe. Jövőben leendő szi­gorú alkalmazkodás végett közlöm a vágó­hídi szabályrendelet vonatkozó szakaszainak intézkedéseit. A közvágóhídon a vágási órák: délelőt 7-től 12-ig délután 3-tól 6-ig tartanak A vágóhídra a marhák hajtása a népe­sebb utcák kikerülésével és a reggeli órák­ban vagyis nyáron (április 1-től szept. hó 30-ig) reggeli 6 óráig, télen pedig (október 1-től március 31-ig) reggeli 7 óráig be­zárólag van megengedve.­­ A nap többi részében a marhahajtás tilos. A hajtásnál a tulajdonos a biztonság iránt a legnagyobb gondosságot tartozik kifejteni s az eshető kárért úgy a maga, mint alkalmazottai személyi és vagyoni felelősséggel tartoznak. A levágott állatok húsa a közvágóhid­­ról illetőleg zárt kocsikon és teljesen le­takarva szállítható el. Ezen felhívás egy példányát köztudomás végett Bernár Márton vágóhídi felügyelő állatorvossal, Simicz Gábor vágóhídi szem­ésszel és Hady István rendőrbiztossal s általa a rendőrlegénységgel. Kaposvár, 1907. május 29-án. Dr Varga Lajos rendőrfőkpitány. HÍREK. Akácvirágzás. A tavasz hírnökei a fecske és a gólya az idén megkéstek s megkésett a ta­vaszban az akácok virágzása. Május utolsó hetéből áthúzódik junius havába a fehér fürtü virágok élete. Más évben már ilyenkor elnyitott az akác. Most javában illatoznak az utcák fái s ontják édes nehéz átható illatukat. Néhol meg­ered a fehér permeteg a fákról, hol az elvirágzás kezdődött. A nagyon dús vi­rágzás ez évben aligha váltja be azon­ban a jövendölést, hogy bő akácvirág­zásra, bőséges nyár szokott jönni. — Nagyon vékonyak, nagyon ritkák a bú­zák odakünn a szántóföldeken. Ha az „élet“ a „szem“ kevés és drága is lesz, egyelőre gyönyörködjünk az akácok fe­hér fürtű gazdag virágzásában. Boldog lesz a magyar- Dj pénz születik. A koronázás negyvenéves jubileuma álta­lában nem ígérkezik valami túlságosan fé­nyesnek. A szeretet vizei nagyon langyosan áradnak Budapestről Bécsbe és Bécsből Budapestre. De egy fénypontja már lesz en­nek a jubileumnak : koldus­szegény hazánk­ban uj pénz születik! Ma jelent meg a „Törvényjavaslat a koronaérték megállapítá­sáról szóló 1892. évi XVII. törvénycikk to­vábbi kiegészítéséről“ című törvénytervezet, melynek hosszú és értelmetlen címe alatt az a tény lappang, hogy a koronázás emlék­ünnepére „emlékérmek jellegével bíró, azon­ban éremrendszerünkbe mégis beilleszkedő százkoronás arany értékérmet“ veretünk. Ah ! Szép, nagy pénz lesz az arany százkoro­nás, olyan, mint a francia százfrankos, az amerikai húszdolláros, a japán húsz-venes pénzdarabok, amelyekhez életnagyságban ép oly kevéssé volt szerencsénk, mint a­hogy kérésünknek lesz az új aranypénzhez is. A százkoronásokat egy egész esztendőn át fogják verni, súlyát, formáját már meg­állapítja a törvényjavaslat. De az új pénz csak akkor jön világra, ha Ausztriával meg­tudunk egyezni erre vonatkozólag. S nehogy a külföld nagyon gazdagnak és előkelőnek tartson bennünket, a nagy aranypénzek mel­lett ezüst ötkoronásokat is veretnek, mert­­csak hatvannégymillió korona értékű van belőlük forgalomban . Mindenütt megkötötték már az aratószerződéseket. A tavasszal ri­asztó hír kelt szárnyra arról, hogy a munkások itt- ott vonakodnak ara­­tószerződéseket kötni. Bizonnyal min­denki megnyugtatására szolgál az a hír, hogy immár nincs gazda, aki az arató és részben cséplő munkára ne szerződött volna. A földmivelésügyi kormány az aratás akadálytalan menetére munkástartalékról is gon­doskodott. — Lemondás. Eszterházy Rudolf herceg, Eszterházy Miklós herceg fivére, hir szerint, az osztrák-magyar monarchia bajorországi követségénél viselt attaséi állásáról lemon­dott. — A püspök Kadarkúton, F. hó 25-én d. u. 5 órakor ágyuk dörgése között és lovasbandé­rium kíséretében érkezett Kranicz Kálmán püspök Kadarkút községbe, hol számtalan

Next