Somogyi Hirlap, 1908. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1908-07-17 / 162. szám

Kaposvár. Péntek, 1908. július 17. 162. szám. V. évfolyam. Előfizetési BflT évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre ... 4 korona, egy hóra 1 korona 50 fillér, ul.­l Tanítóknak : iga­z évre 12 korona. — Egyet szám ára 4 fill. M­egjelenik hétfő kivételével minden nap. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerke8ztosÓ£ és kiadóhivatal* Korona-utca 7. sz Nyílt-tér, mulatságok, báli kimutaások és magánközlemények aoronkint . . . ....................................30 fillér. Eljegyzési és esketési értesítések dija ... 5 korona. 9137—1906. Btv. szám. Őfelsége a Király nevében! A pécsi kir. törvényszék, mint esküdtbiróság Hardi Sándor kir. törvszéki elnök elnöklete alatt, Koszár János és dr Jellachich Lajos kir. törvszéki birák, valamint dr Takács László kir. törvszéki aljegyző, mint jegyzőkönyvvezető részvétele mellett a pécsi kir. törvényszék vádtanácsának f. é. 8306. sz. B. vádhatározatában Miklós Gyula vádlott ellen nyom­tatvány utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt foglalt vád felett a kir. törvényszék mint esküdtbi­­róságnak 1906. évi 8306.B. sz. a kelt végzése foly­tán Vásárhelyi István kir. alügyésznek, mint köz­vádlónak, a szabadlábon levő vádlottnak és Oszmán Aurél dr ügyvéd, mint védőnek, a sértettnek és dr Kelemen Mózes ügyvéd, mint sértett képviselőjének jelenlétében Pécsett 1906. évi november hó 8-ik napján megtartott nyilvános főtárgyalás alapján a főmagánvádló vádja és a védelem meghallgatása után következően ítélt. A kir. törvényszék, mint esküdtbiróság miután az esküdtek a hozzájuk intézett következő I. alatti fő­kérdésre : „Bűnös-e Miklós Gyula kaposvári lakos vádlott abban, hogy a Kaposvárott megjelenő So­mogyi Hirlap című politikai napilapnak 1905. szep­tember hó 11. este megjelent és 1905. szeptember 12-ikéről keltezett 206. számában „Panama a kerü­leti betegsegélypénztárnál. Bűnügyi feljelentés Kar­dos Ignác pénztári titkár ellen. Sikkasztás ? Okirat­­hamisitás?“ cím alatt közzétett cikkben, annak kö­vetkező kitételeivel: „Panama a kerületi betegsegély pénztárnál. Bűnügyi feljelentés Kardos Ignác pénz­tári titkár ellen. Sikkasztás? Okirathamisítás?" Ka­posvárnak is megvan a maga szomorú szenzációja. Már hónapok óta suttogták, rebesgették a városban, hogy a kaposvári kerületi betegsegélyző pénztárnál nagyobb szabálytalanságok történnek, hogy­ Kardos Ignác ügyvezető titkár nem a törvény és a szabá­lyok által szigorúan megkövetelt módon vezeti az ügyeket, hanem oly slendriánsággal, amelybe kell, hogy a felettes hatósága, de a törvény emberei is beleszóljanak. — Mi is hallottuk a mindinkább terjeszkedő vádakat, de mint tárgyilagos, részrehaj­­tatlan munkásai a napi sajtónak, nem mertünk azok­nak hitelt adni, mert lehetetlennek tartottuk, hogy közvagyonnal, közpénzzel úgy bánjanak, mint a Csáky szalmájával, hogy egy közhivatalt ne úgy vezessen valaki, amint azt a törvény parancsolja, hanem, amint az ő kiváltságos személyének tetszik, vagy jól esik. És hogy most nyilvánosságra hozzuk a városszerte szellőztetett botrányt, vagy panamát, hírlapírói köte­lességünket teljesítjük annál is inkább, mert idegen, hivatalos pénzek elkallódásáról, okmányhamisításról és hasonló cselekményekről van szó, amelyekkel e pillanatban már a kaposvári kir. ügyészség foglal­kozik. Olyan szabálytalanságra jött reá, amelynek beje­lentését annál is inkább szükségesnek tartja, nehogy bűnpártolást kövessen el. A többek között elmondta, hogy Kisfali János szolga címén, a kaposvári kerületi betegpénztár ter­hére Kardos Ignác által írt utalvány alapján a So­­mogy megyei közkórházba gyógykezelésre beutalta­tott, e felmerült 38 kor. 88 fillér ápolási dij a pénz­tárt terheli. Pedig Kisfali János sem pénztári tag, sem pedig a pénztárnál szolgai minőségben soha­sem volt. Kisfali János Kardosnál volt háziszolga. Aztán a mezőgazdasági ipar r. t. Kaposvárról alkal­mazottjait 1902. március hóban kijelentette a pénz­tár tagjai közül. Két hóra eső tagdíj megfizetve lett ugyan, de a pénztárnál nem vételeztetett be. Meg­jegyzi Mihálik, hogy a mezőgazdasági ipar r. t. 301. sz. főkönyvlapja a főkönyvből Kardos Ignác által ki­­tépetett. 117—1905. sz. alatt Pallós Ignác, mint mocsolád­­siófoki vasút vállalkozója által felajánlott 500 kor. betegpénztári átalány 1905. március hó 24-én lefi­zettetett, de ezen összeg a pénztárba teljesen bevé­telezve nincsen. — 319—1905. sz. a. iktatott és a barcsi helyiérdekű vasút által felajánlott 1904. szep­tember hó 30-án kifizetett 400 korona tagdíj bevé­telezve nincs. Kardos Ignácról, a kaposvári betegsegélyző pénz­tár titkáráról, mint szerző, nyomtatvány útján oly tényeket állított, amelyek valódiságuk esetében Kar­dos Ignác ellen a bűnvádi eljárás megindításának okát képeznék, vagy azt közmegvetésnek tennék ki. „Igen vagy nem ?“ „nem“-mel, a II. sz. külön kér­désre : „Bünös-e Miklós Gyula kaposvári lakos vád­lott abban, hogy Kaposvárott megjelenő Somogyi Hirlap címü politikai napilapnak 1905. évi szeptem-­­­ber hó 11-én este megjelent s 1905. évi szeptember 12-ről keltezett 206. számában „Panama a kerületi betegsegély pénztárnál.“ „Bűnügyi feljelentés Kar­dos Ignác pénztári titkár ellen.“ „Sikkasztás ?“ „Okirathamisitás?“ cím alatt közzétett cikkben, an­nak következő kitételeivel. „Panama a kerületi betegsegély pénztárnál. Bűn­ügyi feljelentés Kardos Ignác ellen. Sikkasztás? Okirathamisítás?“ Kaposvárnak is megvan a maga szomorú szenzációja. Már hónapok óta suttogták, rebesgették a városban, hogy a kaposvári kerületi betegsegélyző pénztárnál nagyobb szabálytalanságok történnek, hogy Kardos Ignác ügyvezető titkár nem törvény és a szabályok által szigorúan megkövetelt módon vezeti az ügyeket, hanem oly slendriánság­gal, amelybe kell, hogy felettes hatósága, de a tör­vény emberei is beleszóljanak. Mi is hallottuk a mindinkább terjedő vádakat, de mint tárgyilagos, részreha­tatlan munkásai a napi­sajtónak, nem mertünk azoknak hitelt adni, mert lehetetlennek tartottuk, hogy közvagyonnal, kész­pénzzel úgy bánjanak, mint a Csáky szalmájával, hogy egy közhivatalt ne úgy vezessen valaki, amint azt a törvény parancsolja, hanem amint az ő kivált­ságos személyének tetszik, vagy jól esik.“ És hogy most nyilvánosságra hozzuk a város­szerte szellőztetett botrányt vagy panamát, hírlap­írói kötelességünket teljesítjük annál is inkább, mert idegen, hivatalos pénzek elkallódásáról, okmány­­hamisításról és hasonló cselekményekről van szó, amelyekkel e pillanatban már a kaposvári kir. ügyész­ség foglalkozik. Olyan szabálytalanságra jött reá, mely­nek bejelentését annál inkább szükségesnek tartja, nehogy bűnpártolást kövessen el. „A többek között elmondja, hogy Kisfali János szolga címén a kaposvári kerületi betegpénztár ter­hére Kardos Ignác által b­tr utalvány alapján a So­­mogy megyei közkórházba gyógykezelésre beutazta­­tott. A felmerült 38 korona 88 fillér ápolási díj a pénztárt terheli, pedig Kisfali János sem pénztári tag, sem pedig a pénztárnál szolgai minőségben sohasem volt. Kisfali János Kardosnál volt házi­szolga. Aztán a mezőgazdasági ipar r.­t. Kaposvárról al­kalmazottjait 1992. március hóban kijelentette a pénztár tagjai közül. Két hóra eső tagdíj megfizetve lett ugyan, de a pénztárnál nem vételeztettek be. — Megjegyzi Mihalik, hogy a mezőgazdasági rt. 301. főkönyv lapja a főkönyvből Kardos Ignác ál­tal kitépetett.“ „117—1905. szám alatt Pallós Ignác mint a mo­­csolád—siófoki vasút vállalkozója által felajánlott 500 korona betegpénztári átalány 1905. március hó 24-én befizetett, de ezen összeg a pénztárba tel­jesen bevételezve nincsen“. „319—1905. sz. a. iktatott és a barcsi helyi ér­dekű vasút által felajánlott, 1904. szeptember 30-án kifizetett 400 korona tagdíj bevételezve nincsen“. — Kardos Ignác, a kaposvári betegsegélyző pénztár titkára ellen, mint szerző nyomtatvány utján meg­gyalázó kifejezéseket használt. „Igen vagy nem?“ Hatnál több igen­nel feleltek. Miklós Gyula 1865. évi március hó 8-án Nyírbátorban született, magyar anyanyelvű izr. vallásu, kaposvári lakos, nős, gyer­mektelen, a Kaposvárott megjelenő Somogyi Hírlap című napilap felelős szerkesztője, kiszolgált katona, gimnáziumi érettségit tett, vagyontalan vádlottat bű­nösnek mondja ki a Btkv. 261. §-ába ütköző ezen szakasz első bekezdésének második tétele szerint minősülő és büntetendő nyomtatvány utján elköve­tett becsületsértés vétségében és ezért öt a Btkv. 261. §. első bekezdésének második tétele alapján az ítélet foganatba vételétől számítandó (14) azaz tizennégy napi fogházra — mint fő — és az 1892. évi XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra 15 nap­i végrehajtás terhe alatt fizetendő s behajthatlanság esetén a Btkv. 53. §. alapján 10 napi fogházra is átvál­toztatandó 100 korona pénz, mint mellékbüntetésre ítéli, a Btkv. 489. és 480. §. alapján kötelezi, hogy Kardos Ignác kaposvári lakos sértettnek 40 korona utánjárási, 200 korona ügyvédi, mint bűnügyi költ­séget 15 nap s végrehajtás terhe alatt, a m. kir. ál­lamkincstárnak pedig a 40 korona 40 fillér már fel­merült, valamint a még felmerülendő bűnügyi költ­ségeket az 1890. évi XXIII. t.-c. 9 §-ában meghatá­rozott módon megfizesse, a m. kir. államkincstárt illető költségeket azonban vádlott vagyontalansága miatt az id. törv. c. 4. §-a alapján egyelőre behajt­­hatatlanoknak nyilvánítja. A Btv. 277 §, s a Bpt. 574 §. alapján megrendeli, hogy a jogerős ítéletet egész terjedelmében a So­mogyi Hírlap című politikai napilapnak a jogerős ítéletnek kihirdetése vagy kézbesítése után megje­lenő első száma elején vádlott közzétegye. Dr Lö­­wentritt Henrik ügyvéd díjait és költségeit 80.—, dr Kelemen Mózes ügyvédét pedig 120 koronában ál­lapítja meg saját feleikkel szemben. Indokok: Minthogy az esküdtek a hozzájuk intézett I. a fő­kérdésre nemmel, a II. alatti külön kérdésre pedig hétnél több szavazattal igennel felelvén, vádlottat­ a II. alatti külön kérdésben megjelölt bűncselekmény­ben bűnösnek nyilvánították. Minthogy vádlottnak azon cselekménye, melyet vádlott az esküdtek kijelentése szerint elkövetett a Btkv. 261. §-ba ütközik és annak második tétele szerint minősül és büntetendő. Minthogy az esküdtek beszámítást vagy büntethe­tőséget kizáró okot fenforogni nem láttak, a Bp. és 374. §. értelmében büntető ítéletet hozni és Miklós Gyula vádlottat a Btkv. 361. §-ba ütköző és ezen szakasz első bekezdésének második tétele szerint minősülő nyomtatvány útján elkövetett becsületsér­tés vétségében bűnösnek kimondani és a 261. §. 1. bekezdésének 2-ik tétele értelmében büntetni kellett. Vádlott büntetése kiszabásánál mint enyhítő kö­rülmény figyelembe vétetett vádlott eddigi büntetlen előélete, hogy a tárgyalás folyamán bocsánat­ké­résre hajlandó lévén a sértéseket azáltal jóvátenni iparkodott, ellenben súlyosításul vétetett a sértések nagyobb száma, hogy vádlott sértő kifejezéseivel a sértettnek nemcsak egyéni becsületét, hanem hiva­talnoki becsületét is érzékenyen sértette, mely körül­mények kellő mérlegelésével a kir. törvényszék vád­lottat bűnössége fokához mérten az ítélet rendelkező részében meghatározott büntetésre ítélte. Az eljárási és bűnügyi költségben tett marasztalás a Bp. 479. és 480. §-ain alapszik. Az Ítéletnek hivja... utján leendő közzétételének elrendelését a Bp. 574. §. negyedik bekezdése rendeli. Pécs, 1906. november 8-án. HARDI, elnök. LOVÁSZ, jegyző, 5627. szám. B. 1907. Hivatalos másolat: Őfelsége a király nevében a m. kir. Curia nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vét­ségével vádolt Miklós Gyula elleni bünper­­ben, amelyben a pécsi kir. törvényszék, mint esküdtbiróság, 1906. évi november hó 8-ik napján 9137. sz. alatt ítélt, a vádlottnak és védőjének ez ítélet ellen közbevetett semmi­ségi panaszát 1907. évi junius hó 11-ik nap­ján tartott nyilvános tárgyaláson melyen Bernáth Géza másodelnök elnöklete alatt Valkai Bertalan, dr Tarnai János, dr Szegheő Ignác, Onaciu Sándor, Ribassy Kálmán és Valkó Pál itélőbirák vettek részt, a jegyző­könyvet pedig dr Ráth István albíró vezette, dr Baumgarten Izidor helyettes koronaügyész­nek, nemkülönben dr Oszmán Aurél ügy­védnek, mint vádlott védőjének meghallga­tása után, következő ítéletet hozott: A semmiségi panasz elutasíttatik, de az esküdtbíróság ítéletének a marasztaló ítélet közzétételére vonatkozó része a Bp. 3805. §. 2. pontjának semmiségi okából hivatal­ból megsemmisittetik és a közzétételre a Somogyi Hírlap című újság kiadója kötelez­­tetik. Indokok: A védő által Gerő Károlynak tanúként való kihallgatása miatt a Bp. 384. §. 9. pontja alapján bejelentett semmiségi panaszt, mint alaptalant a kir. Curia elutasította, mert e tanú, mint a bevádolt lap kiadója, joggal vétetett olyannak, mint aki a cikk megjele­nésének körülményeiről tudomással bírhat és

Next