Somogyi Hirlap, 1908. július (5. évfolyam, 148-174. szám)
1908-07-17 / 162. szám
Kaposvár. Péntek, 1908. július 17. 162. szám. V. évfolyam. Előfizetési BflT évre 16 korona, fél évre 8 korona, negyedévre ... 4 korona, egy hóra 1 korona 50 fillér, ul.l Tanítóknak : igaz évre 12 korona. — Egyet szám ára 4 fill. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Felelős szerkesztő: MIKLÓS GYULA. Szerke8ztosÓ£ és kiadóhivatal* Korona-utca 7. sz Nyílt-tér, mulatságok, báli kimutaások és magánközlemények aoronkint . . . ....................................30 fillér. Eljegyzési és esketési értesítések dija ... 5 korona. 9137—1906. Btv. szám. Őfelsége a Király nevében! A pécsi kir. törvényszék, mint esküdtbiróság Hardi Sándor kir. törvszéki elnök elnöklete alatt, Koszár János és dr Jellachich Lajos kir. törvszéki birák, valamint dr Takács László kir. törvszéki aljegyző, mint jegyzőkönyvvezető részvétele mellett a pécsi kir. törvényszék vádtanácsának f. é. 8306. sz. B. vádhatározatában Miklós Gyula vádlott ellen nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt foglalt vád felett a kir. törvényszék mint esküdtbiróságnak 1906. évi 8306.B. sz. a kelt végzése folytán Vásárhelyi István kir. alügyésznek, mint közvádlónak, a szabadlábon levő vádlottnak és Oszmán Aurél dr ügyvéd, mint védőnek, a sértettnek és dr Kelemen Mózes ügyvéd, mint sértett képviselőjének jelenlétében Pécsett 1906. évi november hó 8-ik napján megtartott nyilvános főtárgyalás alapján a főmagánvádló vádja és a védelem meghallgatása után következően ítélt. A kir. törvényszék, mint esküdtbiróság miután az esküdtek a hozzájuk intézett következő I. alatti főkérdésre : „Bűnös-e Miklós Gyula kaposvári lakos vádlott abban, hogy a Kaposvárott megjelenő Somogyi Hirlap című politikai napilapnak 1905. szeptember hó 11. este megjelent és 1905. szeptember 12-ikéről keltezett 206. számában „Panama a kerületi betegsegélypénztárnál. Bűnügyi feljelentés Kardos Ignác pénztári titkár ellen. Sikkasztás ? Okirathamisitás?“ cím alatt közzétett cikkben, annak következő kitételeivel: „Panama a kerületi betegsegély pénztárnál. Bűnügyi feljelentés Kardos Ignác pénztári titkár ellen. Sikkasztás? Okirathamisítás?" Kaposvárnak is megvan a maga szomorú szenzációja. Már hónapok óta suttogták, rebesgették a városban, hogy a kaposvári kerületi betegsegélyző pénztárnál nagyobb szabálytalanságok történnek, hogy Kardos Ignác ügyvezető titkár nem a törvény és a szabályok által szigorúan megkövetelt módon vezeti az ügyeket, hanem oly slendriánsággal, amelybe kell, hogy a felettes hatósága, de a törvény emberei is beleszóljanak. — Mi is hallottuk a mindinkább terjeszkedő vádakat, de mint tárgyilagos, részrehajtatlan munkásai a napi sajtónak, nem mertünk azoknak hitelt adni, mert lehetetlennek tartottuk, hogy közvagyonnal, közpénzzel úgy bánjanak, mint a Csáky szalmájával, hogy egy közhivatalt ne úgy vezessen valaki, amint azt a törvény parancsolja, hanem, amint az ő kiváltságos személyének tetszik, vagy jól esik. És hogy most nyilvánosságra hozzuk a városszerte szellőztetett botrányt, vagy panamát, hírlapírói kötelességünket teljesítjük annál is inkább, mert idegen, hivatalos pénzek elkallódásáról, okmányhamisításról és hasonló cselekményekről van szó, amelyekkel e pillanatban már a kaposvári kir. ügyészség foglalkozik. Olyan szabálytalanságra jött reá, amelynek bejelentését annál is inkább szükségesnek tartja, nehogy bűnpártolást kövessen el. A többek között elmondta, hogy Kisfali János szolga címén, a kaposvári kerületi betegpénztár terhére Kardos Ignác által írt utalvány alapján a Somogy megyei közkórházba gyógykezelésre beutaltatott, e felmerült 38 kor. 88 fillér ápolási dij a pénztárt terheli. Pedig Kisfali János sem pénztári tag, sem pedig a pénztárnál szolgai minőségben sohasem volt. Kisfali János Kardosnál volt háziszolga. Aztán a mezőgazdasági ipar r. t. Kaposvárról alkalmazottjait 1902. március hóban kijelentette a pénztár tagjai közül. Két hóra eső tagdíj megfizetve lett ugyan, de a pénztárnál nem vételeztetett be. Megjegyzi Mihálik, hogy a mezőgazdasági ipar r. t. 301. sz. főkönyvlapja a főkönyvből Kardos Ignác által kitépetett. 117—1905. sz. alatt Pallós Ignác, mint mocsoládsiófoki vasút vállalkozója által felajánlott 500 kor. betegpénztári átalány 1905. március hó 24-én lefizettetett, de ezen összeg a pénztárba teljesen bevételezve nincsen. — 319—1905. sz. a. iktatott és a barcsi helyiérdekű vasút által felajánlott 1904. szeptember hó 30-án kifizetett 400 korona tagdíj bevételezve nincs. Kardos Ignácról, a kaposvári betegsegélyző pénztár titkáráról, mint szerző, nyomtatvány útján oly tényeket állított, amelyek valódiságuk esetében Kardos Ignác ellen a bűnvádi eljárás megindításának okát képeznék, vagy azt közmegvetésnek tennék ki. „Igen vagy nem ?“ „nem“-mel, a II. sz. külön kérdésre : „Bünös-e Miklós Gyula kaposvári lakos vádlott abban, hogy Kaposvárott megjelenő Somogyi Hirlap címü politikai napilapnak 1905. évi szeptem-ber hó 11-én este megjelent s 1905. évi szeptember 12-ről keltezett 206. számában „Panama a kerületi betegsegély pénztárnál.“ „Bűnügyi feljelentés Kardos Ignác pénztári titkár ellen.“ „Sikkasztás ?“ „Okirathamisitás?“ cím alatt közzétett cikkben, annak következő kitételeivel. „Panama a kerületi betegsegély pénztárnál. Bűnügyi feljelentés Kardos Ignác ellen. Sikkasztás? Okirathamisítás?“ Kaposvárnak is megvan a maga szomorú szenzációja. Már hónapok óta suttogták, rebesgették a városban, hogy a kaposvári kerületi betegsegélyző pénztárnál nagyobb szabálytalanságok történnek, hogy Kardos Ignác ügyvezető titkár nem törvény és a szabályok által szigorúan megkövetelt módon vezeti az ügyeket, hanem oly slendriánsággal, amelybe kell, hogy felettes hatósága, de a törvény emberei is beleszóljanak. Mi is hallottuk a mindinkább terjedő vádakat, de mint tárgyilagos, részrehatatlan munkásai a napisajtónak, nem mertünk azoknak hitelt adni, mert lehetetlennek tartottuk, hogy közvagyonnal, készpénzzel úgy bánjanak, mint a Csáky szalmájával, hogy egy közhivatalt ne úgy vezessen valaki, amint azt a törvény parancsolja, hanem amint az ő kiváltságos személyének tetszik, vagy jól esik.“ És hogy most nyilvánosságra hozzuk a városszerte szellőztetett botrányt vagy panamát, hírlapírói kötelességünket teljesítjük annál is inkább, mert idegen, hivatalos pénzek elkallódásáról, okmányhamisításról és hasonló cselekményekről van szó, amelyekkel e pillanatban már a kaposvári kir. ügyészség foglalkozik. Olyan szabálytalanságra jött reá, melynek bejelentését annál inkább szükségesnek tartja, nehogy bűnpártolást kövessen el. „A többek között elmondja, hogy Kisfali János szolga címén a kaposvári kerületi betegpénztár terhére Kardos Ignác által btr utalvány alapján a Somogy megyei közkórházba gyógykezelésre beutaztatott. A felmerült 38 korona 88 fillér ápolási díj a pénztárt terheli, pedig Kisfali János sem pénztári tag, sem pedig a pénztárnál szolgai minőségben sohasem volt. Kisfali János Kardosnál volt háziszolga. Aztán a mezőgazdasági ipar r.t. Kaposvárról alkalmazottjait 1992. március hóban kijelentette a pénztár tagjai közül. Két hóra eső tagdíj megfizetve lett ugyan, de a pénztárnál nem vételeztettek be. — Megjegyzi Mihalik, hogy a mezőgazdasági rt. 301. főkönyv lapja a főkönyvből Kardos Ignác által kitépetett.“ „117—1905. szám alatt Pallós Ignác mint a mocsolád—siófoki vasút vállalkozója által felajánlott 500 korona betegpénztári átalány 1905. március hó 24-én befizetett, de ezen összeg a pénztárba teljesen bevételezve nincsen“. „319—1905. sz. a. iktatott és a barcsi helyi érdekű vasút által felajánlott, 1904. szeptember 30-án kifizetett 400 korona tagdíj bevételezve nincsen“. — Kardos Ignác, a kaposvári betegsegélyző pénztár titkára ellen, mint szerző nyomtatvány utján meggyalázó kifejezéseket használt. „Igen vagy nem?“ Hatnál több igennel feleltek. Miklós Gyula 1865. évi március hó 8-án Nyírbátorban született, magyar anyanyelvű izr. vallásu, kaposvári lakos, nős, gyermektelen, a Kaposvárott megjelenő Somogyi Hírlap című napilap felelős szerkesztője, kiszolgált katona, gimnáziumi érettségit tett, vagyontalan vádlottat bűnösnek mondja ki a Btkv. 261. §-ába ütköző ezen szakasz első bekezdésének második tétele szerint minősülő és büntetendő nyomtatvány utján elkövetett becsületsértés vétségében és ezért öt a Btkv. 261. §. első bekezdésének második tétele alapján az ítélet foganatba vételétől számítandó (14) azaz tizennégy napi fogházra — mint fő — és az 1892. évi XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra 15 napi végrehajtás terhe alatt fizetendő s behajthatlanság esetén a Btkv. 53. §. alapján 10 napi fogházra is átváltoztatandó 100 korona pénz, mint mellékbüntetésre ítéli, a Btkv. 489. és 480. §. alapján kötelezi, hogy Kardos Ignác kaposvári lakos sértettnek 40 korona utánjárási, 200 korona ügyvédi, mint bűnügyi költséget 15 nap s végrehajtás terhe alatt, a m. kir. államkincstárnak pedig a 40 korona 40 fillér már felmerült, valamint a még felmerülendő bűnügyi költségeket az 1890. évi XXIII. t.-c. 9 §-ában meghatározott módon megfizesse, a m. kir. államkincstárt illető költségeket azonban vádlott vagyontalansága miatt az id. törv. c. 4. §-a alapján egyelőre behajthatatlanoknak nyilvánítja. A Btv. 277 §, s a Bpt. 574 §. alapján megrendeli, hogy a jogerős ítéletet egész terjedelmében a Somogyi Hírlap című politikai napilapnak a jogerős ítéletnek kihirdetése vagy kézbesítése után megjelenő első száma elején vádlott közzétegye. Dr Löwentritt Henrik ügyvéd díjait és költségeit 80.—, dr Kelemen Mózes ügyvédét pedig 120 koronában állapítja meg saját feleikkel szemben. Indokok: Minthogy az esküdtek a hozzájuk intézett I. a főkérdésre nemmel, a II. alatti külön kérdésre pedig hétnél több szavazattal igennel felelvén, vádlottat a II. alatti külön kérdésben megjelölt bűncselekményben bűnösnek nyilvánították. Minthogy vádlottnak azon cselekménye, melyet vádlott az esküdtek kijelentése szerint elkövetett a Btkv. 261. §-ba ütközik és annak második tétele szerint minősül és büntetendő. Minthogy az esküdtek beszámítást vagy büntethetőséget kizáró okot fenforogni nem láttak, a Bp. és 374. §. értelmében büntető ítéletet hozni és Miklós Gyula vádlottat a Btkv. 361. §-ba ütköző és ezen szakasz első bekezdésének második tétele szerint minősülő nyomtatvány útján elkövetett becsületsértés vétségében bűnösnek kimondani és a 261. §. 1. bekezdésének 2-ik tétele értelmében büntetni kellett. Vádlott büntetése kiszabásánál mint enyhítő körülmény figyelembe vétetett vádlott eddigi büntetlen előélete, hogy a tárgyalás folyamán bocsánatkérésre hajlandó lévén a sértéseket azáltal jóvátenni iparkodott, ellenben súlyosításul vétetett a sértések nagyobb száma, hogy vádlott sértő kifejezéseivel a sértettnek nemcsak egyéni becsületét, hanem hivatalnoki becsületét is érzékenyen sértette, mely körülmények kellő mérlegelésével a kir. törvényszék vádlottat bűnössége fokához mérten az ítélet rendelkező részében meghatározott büntetésre ítélte. Az eljárási és bűnügyi költségben tett marasztalás a Bp. 479. és 480. §-ain alapszik. Az Ítéletnek hivja... utján leendő közzétételének elrendelését a Bp. 574. §. negyedik bekezdése rendeli. Pécs, 1906. november 8-án. HARDI, elnök. LOVÁSZ, jegyző, 5627. szám. B. 1907. Hivatalos másolat: Őfelsége a király nevében a m. kir. Curia nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétségével vádolt Miklós Gyula elleni bünperben, amelyben a pécsi kir. törvényszék, mint esküdtbiróság, 1906. évi november hó 8-ik napján 9137. sz. alatt ítélt, a vádlottnak és védőjének ez ítélet ellen közbevetett semmiségi panaszát 1907. évi junius hó 11-ik napján tartott nyilvános tárgyaláson melyen Bernáth Géza másodelnök elnöklete alatt Valkai Bertalan, dr Tarnai János, dr Szegheő Ignác, Onaciu Sándor, Ribassy Kálmán és Valkó Pál itélőbirák vettek részt, a jegyzőkönyvet pedig dr Ráth István albíró vezette, dr Baumgarten Izidor helyettes koronaügyésznek, nemkülönben dr Oszmán Aurél ügyvédnek, mint vádlott védőjének meghallgatása után, következő ítéletet hozott: A semmiségi panasz elutasíttatik, de az esküdtbíróság ítéletének a marasztaló ítélet közzétételére vonatkozó része a Bp. 3805. §. 2. pontjának semmiségi okából hivatalból megsemmisittetik és a közzétételre a Somogyi Hírlap című újság kiadója köteleztetik. Indokok: A védő által Gerő Károlynak tanúként való kihallgatása miatt a Bp. 384. §. 9. pontja alapján bejelentett semmiségi panaszt, mint alaptalant a kir. Curia elutasította, mert e tanú, mint a bevádolt lap kiadója, joggal vétetett olyannak, mint aki a cikk megjelenésének körülményeiről tudomással bírhat és