Somogyi Hirlap, 1909. augusztus (6. évfolyam, 173-197. szám)
1909-08-18 / 187. szám
4 .SOMOGYI HÍRLAP 1909 augusztus 18 Rablógyilkosod a Fő-utcán. Agyonvert gazda. — Véres dráma a kukoricásban. — A téglások bűne. — Kihágásból rablógyilkosság. — A rendőrbiztos fortélya. — A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától. — Kaposvár, augusztus 17. Sok jót irt már a Somogyi Hírlap a kaposvári rendőrségről, amelyet Varga Lajos dr volt rendőrfőkapitány teljesen rekonstruált. Az ország egyik legkiválóbb rendőrségévé emelt és amelynek előrehaladása az új főkapitány alatt is szép irányt vett. A kaposvári rendőrség díszes babérkoszorújához a mai napon újabb babérlevél fűződik. Tegnap este 10 órakor történt, egy rablógyilkosság Zimony község határában és a tettesek ma reggel már a kaposvári rendőrség fogházában ültek, ahol ma délelőtt vallomásra bírta ügyes fogással az egyik bűnöst a rendőrség. Elismeréssel kell adóznunk annak az egyszerű közrendőrnek, aki ugyan nem rablógyilkosokat akart fogni ennek a két gyilkos elcsípésével, de aki épen olyan lelkiismeretesen teljesítette kötelességét két danoló csavargóval, mintha tudta volna róluk, hogy főbenjáró bűnt követtek el. Elismerés illeti azt a rendőrbiztost is, aki abban a pillanatban, amelyikben a tegnap esti rablógyilkosságról értesült, nyomban megindította a nyomozást és ügyes ötleteivel néhány perc alatt vallomásra bírta az egyik tettest. Ez a mai szép eredmény újabb bizonyítéka annak, hogy a kaposvári rendőrség hivatása magaslatán áll és kiváló erőkből áll a főnökétől a legfiatalabb rendőrig. A kaposvári rendőrség ügyes munkája által kézrekerült rablógyilkosok gaztettéről és a kézrekerítés körülményeiről az alábbi részletes tudósításunk ad számot: A nótázó legények. Ma hajnalban négy óra körül a Fő-utcán ittas állapotban haladt végig két suhanc. Munkáskinézésű emberek voltak, akik nagyon fölönthettek valahol a garatra, mert széles jókedvükben keskeny volt nekik a Fő-utca. Nótázva, kurjongatva haladtak az utcán. Csere János rendőr figyelmeztette a két részeget, hogy ne lármázzanak, de ezek nem hajlottak a figyelmeztetésre. Csete rendőr aztán a csendháborításért is, de még azért is, mert gyanús volt neki a két dúlt kinézésű ember bekísérte őket a rendőrségi központra. Idegen írások. Bujtor István ügyeletes rendőrőrmester vette át a két részeg legényt. Ezek azt is tagadták, hogy hogyan hívják őket, hanem a motozásnál aztán kiderült a két nótás legény kiléte, de kiderült egyéb is. A munkakönyvekből megállapította az őrmester, hogy az egyiket Olatzhoffer Ferencnek, a másikat Horváth Istvánnak hívják, mindketten téglagyári munkások, akik legutóbb a zimányi határban dolgoztak. Találtak azonkívül egy csomó idegen nevekre szóló írást is a két embernél. Ezekről az írásokról azt mondták, hogy az országúton találták őket. Gyanús bankók. Nagyon gyanús volt ez a véletlen találás és az őrmester tovább motozott, mégpedig eredményesen, mert az egyiknek rejtett zsebéből előkerült egy pénztárca egy csomó bankóval. Volt abban négy húszkoronás, egy tízkoronás, azonkívül hét koronányi aprópénz. Persze vallatóra fogták az elfogottakat, hogy honnan vették a pénzt, de ezek nem akartak sehogysem a pénzről beszélni. Horváth azt hangoztatta, hogy munkadíjban kapták, de Glatzhoffer a sok vallatás és keresztkérdés alatt azt vallotta, hogy a határban lopták egy alvó embertől. Gyilkosság a kukoricásban. A két gyanús embert becsukták és az esetről az őrmester terjedelmes jelentést terjesztett a biztosok elé. Siposs János rendőrbiztos ma reggel átvizsgálta az éjjeli jelentéseket és már éppen föl akarta hozatni a fogházból a két bűnös munkást, amikor egy asszony ment a biztos elé és könyhullatások között elmondta, hogy ma hajnalban vérbefagyva találták meg a sógorát holtan a zimányi határban. Ott feküdt a holttest a kukoricásban, a fején három fejszecsapással. Siposs biztos nyomban fölhozatta a két foglyot és hozzákezdett a vallatásukhoz. Nem én öltem meg. Külön-külön hallgatta ki Sipos a két bűnös embert. Előbb Glatzhoffer Ferenc került kihallgatásra. A rendőrbiztos ügyes fogással egy perc alatt vallomásra bírta a munkást. Amikor bevezették hozzá, egyenesen a következő kérdésekkel fordult felé : —■ Nézd Feri, hát hogy tehettetek ilyet ? Látod, a cimborád mindent elmondott, hogy ütöttétek agyon azt a szegény embert, hogy vettétek el tőle a pénzt. Hát mért csináltad ezt? Mért biztattad még a barátodat is? A fiatalembert megzavarta a biztos beszéde, azt hitte, hogy a társa mindent elmondott, pedig akkor még ki sem hallgatta Siposs biztos a másik gyilkost. Glatzhoffer egy pillanatra megdöbbent, aztán így válaszolt : — Nem igaz kérem, nem én biztattam, ő biztatott. Persze ez az elszólás éppen elég volt a biztosnak, hogy kivegye az igazságot a gyilkosból. Egyik keresztkérdést a másik után tette föl Glatzhoffernek, aki a vallatás alatt teljesen megtört és végre elejétől végig elmondta, hogy követték el a gyilkosságot. Vegyük el az öreg pénzét. Glatzhoffer igy mondta el a gyilkosság előzményeit és a véres bűntett elkövetését: — Együtt dolgoztam Horváth Istvánnal a zimányi határban és tegnap este úgy kilenc óra körül együtt mentünk be a faluba a munkabérért. Mikor a kukoricáson kérésztől mentünk, két ember ült a földön és beszélgettek. Az egyik Fintha Ferenc büssüi ember volt. Mind aketten jól ismertük Finthát és tudtuk, hogy mindig sok pénz szokott nála lenni. Horváth Pista mondta nekem, hogy el kellene venni az öregtől a pénzt, mert neki úgyis sok van, nekünk meg milyen jó volna, ha egyszerre volna egy csomó pénzünk. Beszélgettünk is a dologról egy darabig, de aztán csak haladtunk a faluba. Pénzt, vagy meghalsz. Tíz óra körül végeztük el a számadásunkat és akkor Pista azt mondta, hogy meg kellene nézni, ott van-e még az öreg, azután vegyük el a pénzét. Visszamentünk a kukoricásba, ahol akkor már egyedül hevert a földön Fintha Ferenc. Pista odament hozzá, aztán azt mondta neki, hogy adja ide mindenét, mert mi ketten vagyunk, fejsze is van nálunk (énnekem a vállamon volt a fejszém), aztán ha szép szerével nem ad pénzt, akkor erőszakkal is elveszszük tőle. Az öreg szabadkozott, hogy nincs a pipájánál egyebe, hanem a Pista csak erősködött, hogy adja ide a pénzét ha kedves neki az élete. Fogd meg, mert agyonváglak. Az öreg erre fölugrott a földről, el akart menekülni. Szaladt is egy darabig, de mi is nekiiramodtunk és a kukoricás szélében elfogtuk az öreget. Pistánál volt már ekkor a fejsze, mert már előbb elvette tőlem. Rámkiáltott, hogy fogjam le az öreg karját, hogy ne védekezhessék és ő nyugodtan kikutathassa a zsebeit. Én nem akartam neki segíteni, de akkor rámfogta a fejszét és azt mondta, hogy engem is agyoncsap, ha nem segítek neki. Halj meg kutya! Hátrafogtam a Fintha két kezét, Pista meg hozzákezdett a zsebeit kikutatni. Amíg Pista a zsebeiben turkált, az öreg nagyon erőlködött és egy percre ki is szabadította az egyik kezét és engem pofon vágott. Pista ekkor éktelen dühbe jött.