Somogyi Hirlap, 1911. augusztus (8. évfolyam, 173-198. szám)
1911-08-31 / 198. szám
1991. augusztus 31 SOMOGY 1 HÍR LAP* kell majd a színház télen hangversenyekhez s más egyebekhez, mert — kérjük szeretettel — nálnk van közönsége a művészi hangversenyeknek is. Hogy Kinizsin van e, nem tudjuk. De épp azért, mert itt van közönsége, nagy közönsége mindannak, ami művészi, mi már a nyári primadonnákon, Prüntyikéken túl vagyunk régen, ők már rég nem keresik föl Kaposvárt. Elmennek kisebb helyekre, ahol fényesen kielégítik a magasabb igényeket, akármennyire ne tessék ez kitűnő laptársunknak. Minket még a néhai való derék Somogyi Károly szoktatott le a Prüntyikékről. Itt csak jó, nívós társulat élhetett meg. Polgárt először látjuk most falaink között, de már, hisszük, ismeri igényeinket. Mert mi még azt se írjuk vakon alá, hogy ami Pozsonynak jó, nekünk is jó. Hogy anyagiakban hogy bírjuk majd a szezont, meglássuk. Ez a mi dolgunk. Hogy azonban a színház költségei miatt se fájjon a mi fejünk kitűnő laptársunknak, négyszemközt elárulhatjuk, hogy a mi színházunk csak úgy néz ki, mintha félmilliós volna. Tényleg 350.000 koronába került, amely összegnek nagy része azonban államsegély. Tehát egy tisztességes, jobb aréna is belekerült volna annyiba a városnak, berendezéssel együtt, mint ez az épület. Amit egészben véve a vidéki városok művészietlenségéről, rendszertelenségéről ir jó kollégánk, azt tán otthon tapasztalta. Van itt kérem érzék mindenfajta művészet iránt. Utalunk az évről-évre ismétlődő kiállítások s az ezeken történő vásárlásokra. Van Rónai- Ripplünk, Unguvarynk, Bosznaynk, akik ha nem is élnek itt, időnkint fölkeresnek bennünket, van szobrászunk, Kopits. Van zeneiskolánk, vannak zenekedvelőink, kiknek a téli szezonban havonkint tartott estélyén tolong a közönség. Könyv is van elég. A vármegye hatalmas könyvtára mellett egész sereg egylet és kör rendelkezik saját könyvtárral , a Szabad Lyceum, szabadiskolák fölolvasásainak látogatottsága ugyancsak nem szégyeníti meg Kaposvárt a tudomány kedvelői előtt. Nem mezítlábhoz cilinderkalap a mi színházunk, de egy átérzett kulturszükséglet kielégítése. Hogy csakugyanaz, bizonyítja létesülésének ténye. Hiszen szabad polgárok szavaztak meg, saját zsebük terhére. De sőt ugyanegy időben épült a Turul szállodában, magánvállalkozásból, direkte hangversenyterem is. Ugye, ezt se látta fekete pápaszemes látogatónk? Valamint azt sem, hogy a színház az ötödik középület, amely ez évben elkészült s ezek között nem a színház a legköltségesebb ? Az olcsó viccelődés terére nem lépünk, de városunknak más területeken, a kereskedelem, ipar, szóval anyagi tereken is tett haladásának bizonyítékait se soroljuk föl. Tud ezekről laptársunk eléggé, és egy komoly megjegyzésünk még van. Elmúlott az az idő, amikor ennek„a szegény országnak minden kultúráját, minden erejét egyetlen fővárosa abszorbeálta. Ma a vidéki városok közül azokra, amelyek fekvésük s szerencsés viszonyaiknál fogva alkalmasak arra, hogy vidéki anyagi és szellemi központjai legyenek, nagy hivatás vár. Tudjuk, érezzük ezt a hivatásunkat, s ha teljesítése körül áldozatokat hozunk, akkor ezért nem olcsó vicceket s gúnyolódást, de a becsületes munka elismerését várjuk. Aki pedig vénasszonyos, kicsinykedő irigységgel nézi a mi fiatalos, erőtől duzzadó életünket, annak csak egy mosolyunk lehet. Ne mérgelődjék néni, árt ez már a maga szépségének ! Anyát keresnek . . . A Kapes-folyóban egy kis csecsemőhullát találtak — A brutális anyát keresi a hatóság* Anyát keresnek, egy „kegyetlen, szivtelen* anyát, aki három-négy hónapos csecsemőjét vízbe dobta, vízbe fojtotta, úgy, mint akár más ember a kutyája, vagy macskája fölösleges kölykeit. A gyermeket kihalászták. Hatóságilag megállapították, hogy a három négy hónapos csecsemőt a vízbe dobták és a csecsemő a vízben megfulladt. S a nagy hivatalos kolosszus megindult, mert keresni kell a „kegyetlen, szívtelen anyát.“ Csak úgy sejtik, hogy a csecsemő gyilkosa csakis az édesanyja lehet és valószínűleg jól sejtik. Épen olyan jól, mintha csak látnák azt az egy, két. . . száz anyát, aki hónapok gyötrő éjszakáin hánykolódik árva egyedüliségben és épen úgy nem tudják jövő sorsukat, hogy mit tevők legyenek, mint nem tudja az a parány, aki rövid, tudatlan pályafutásainak végét egy gyönge körívben éri, amíg leesik a vízbe, a temetőbe, mely a legvalószinűbb tenger sok szenvedéstől váltja meg idejekorán. És ez az egy, két . . . száz anya olt futkos a víz partján a szivében hordja a minden anya szeretetét a magzata iránt és azt a fájdalmat, melyet a már megrögzött tudat kelt, hogy gyermekét el fogja veszíteni. Az agyát temeti az a gondolat, hogy mint megbélyegzett, céltáblájául szolgál az igazságos, magát, bevett szokásait sérteni nem engedő, szigorú társadalomnak, amely kérlelhetetlenül követeli az apát és bűnösnek tartja, egy egész életen át az anyát, bűnben fogamzottnak az ártatlan gyermeket. S az ölében tartja a kisdedet, mely alig néhány száz grammnyi súlyával mázsás terheket rótt máris a fiatal anyára, aki előtt a legsötétebb színben tárul föl a kietlen, sivár, csak a nyomorúság képét magán viselő jövő. Mi lesz ? Egész életén át élő bizonysága legyen szégyenének ? De hiszen úgy sem él meg. Miből élne? Hiszen magára is alig tud keresni. Nyomorog az egyedülléten, miből és mire nevelje gyermekét. Nem is nevelheti, mert akkor nem kereshet. Külön éljenek ? S ha a gyermek felnő, nem ismeri az anyját, akinek szeretetét nem érezhette soha sem, Kiknek a kezei közé kerül. Ezer és ezer gondolat kergeti egymást az anya fejében, amelyek közül talán egyetlen egy is elég ahhoz, hogy kihajtsa a víz partjára, ahol deliriámos lázárában föl és alá jár, futkoz s közben gondolkozik a maga módja és tehetsége szerint. És a pusztító gondoltok végén megjelenik a bűnre csábító: „hatha . . .“ Hatha nem tudják meg. Szétoszlik, elmerül a puha test és két ember mentve van. Az anya, aknek nem kell még idegen tájakon is szégyenkezni a gyermekéért és a gyermek, akinek nem kell egy emberöltőn át szégyenkezni az anyjáért. És nem fog szenvedni a gyermek, mert nem ismeri meg a nyomait. És . . . egy néhány hullámgyűrű ... az anya menekül, búvik a saját bűntudata elől. Hiába menekül. Világosság derül a bűntényre, aminthogy mindenre világosság derül, csak épen az igazi, nyomor sötétségének eloszlatásához nem kerül egy néhány fénysugár. Alapittatstt 1863-bas. «#• i) régi Langsfeld cég fényképészeti műterme Korona-utca 4. mely 80 év óta LANGSFELD MUKI vezetése o o alatt áll, ajánl bármely alkalomra o a legújabb Sepia képeket. Csoportképek, gyermek- és sportfelvételek saját o o különleges eljárás szerint készülnek, o o Kaposvárott egyedül villanyfelvételekre berendezett műterem, ahol felvételek borult időben is el eszközöltetnek. o Zágrábiak Kaposváron Az atléták nagy disz-, sport- és football-versenye — Szeptember hó 3-án — Kaposvár, augusztus 20. (A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától.) A Kossuth szobor leleplezési ünnepélyébe méltó módon illeszkedik be a Kaposvári Athletikai Club nagy sportünnepélye. Ez alkalommal a Zágrábi Horvatski Akademski Sport Club football csapatát látja a KAC. vendégül. Ez a mérkőzés a KAC. legutóbbi zágrábi látogatása alkalmával köttetett le avval a különbséggel, hogy e napon a KAC. csapata játszik Zágrábban. Közbejövén a Kossuth-szobor leleplezési ünnepélye, a KaC. vezetősége is hozzá akart járulni az ünnepség fényének emeléséhez, amikor elhatározta, hogy a zágrábiakkal e napra tervezett mérkőzést Kaposváron fogja megtartani. A horvátok a legnagyobb készséggel tettek eleget a KaC. meghívásának, mintegy demonstrálni akarván a köztük fennálló barátságot. Közönségünk előtt nem ismeretlen a horvát egyetemi atléták csapata. Mikor Kaposváron játszottak, valósággal