Somogyi Hirlap, 1911. szeptember (8. évfolyam, 200-223. szám)

1911-09-03 / 201. szám

01. szeptember 3 a Kossuth-szobor környékét. A szobor előtt padok fognak állni a hölgyközönségnek. Magas póznákra erősített girlandok övezik körül a teret, a póznákon apró zászlókat lenget a szél és Kaposvár város címerét helyezték el. Az idegenek megérkezése egész napon át tartott. A Dunántúlról érkeztek vendégek, akiket a rendezőbizottság elszállásolt és útbaigazítással látott el a holnapi ünnepségekre. Vasárnap délelőtt tíz órakor a városháznál gyülekeznek a küldöttségek, az egyesületek, testületek. A közlekedés elől elzárják az útvonalat az Erzsébet úti és Teleki utcai följárótól, a Kontrássy- és Berzsenyi-utcák sarkáig. A Kossuth-szobor előtt a küldöttségek és a koszorúk elhelyezésének sorrendje a következő: A képviselőház küldöttsége Nagy Ferenc vezetésével, a nemzeti munkapárt, a 48-as függetlenségi Kossuth-párt, a függetlenségi Justh-párt, az országos kisgazdapárt, Bács- Bodrog megye, Baranya megye, Somogy megye, Pécs város, Somogy megyei függetlenségi kör, Pécsi függetlenségi és 48 as kör, Kaposvári függetlenségi és 48-31 kör, Kaposvári demokrata kör, Katolikus kör, Berzsenyi szabadkőmives páholy, Nemzeti Kaszinó, kir. törvényszék, kir. ügyészség, az állami főgimnázium, polgári fiú- és leányiskola tanári kara, Hivatalnokok társasköre, Kaposvári kereskedők egyesülete, Donnervárosi kör, Szigetvár, Nagyatád, Felsősegesd, Kinti és az alsoki körjegyzőség küldöttsége. Az országos kisgazdapárt koszorúja után helyezi el Németh István polgármester Budapest széketfőváros „Kossuth Lajos emlékének“ feliratot viselő, piros, fehér, kék szalagos, hatalmas babérkoszorúját, majd Győr megye koszorúját is. A gyülekezés délelőtt fél tizenegykor lesz a városháza nagytermében. Az ünnep programja Az ünnepély tizenegy órakor kezdődik a következő programmal : Szózat, énekli a Postás Dalárda. Ünnepi megnyitó, tartja Makfalvay Géza főispán. Ünnepi beszéd, mondja Papp Káint árvaszéki ülnök. Alkalmi óda, irta és szavalja .Pusgay Gyula postatiszt. A szobor átadása. A adja Kacskovics Lajos alispán, átveszi Németh István polgármester. Hymnus, énekli a Vasúti Dalkör. A koszorúk elhelyezése. Délután egy órakor bankett a Koronában. Este nyolc órakor a színházban díszelőadás. Beregi Oszkárral színre kerül „Bánkbán“. Az előadás előtt a társulat a Hymnust énekli. Ma még a következők jelentenék be részvételüket : Kir. törvényszék, kir. ügyészség, az állami főgimnázium tanári kara, a polgári fiú és a polgári leányiskola tanári kara, Hivatalnokok társasköre, a Kereskedők Egyesülte, a Demokrata kör, a Katolikus kör, a Nemzeti kaszinó, a Berzsenyi Szabadkőműves páholy. „SOMOQYI HÍRLAP* Alapittatott 1863-ban. 4996 írési Langsfeld cég fényképészeti műterme Korona-utca 4. mely 30 év óta LANDSFELD MUKI vezetése o o alatt áll, ajánl bármely alkalomra o a legújabb Sepia képesket. Csoportképek, gyermek- és sportfelvételek saját o o különleges eljárás szerint készülnek, o o Kaposvárott egyedül villanyfelvételekre berendezett műterem, ahol felvételek borult időben is al eszközöltetnek. o p i Kossuth csókja Irta : Tass István úr Legendás időknek elringató szellője száll, száll felém . . . s a dicső, sirámmal telt krónikákról regél, ezüstös fátyollal átnőtt történetet mesél . . . Álmodom a régi idők mélyébe tűnt valót, az édes bús múltat s hallom a bércek ormán megtört ágyudörgések visszhangját, a kanyargó szőke Tisza mentén fölzugó harci riadót. Napsugaras, vérrózsákat fakasztó, újra élni való idők! S ahogy végignyargal káprázatos színeivel a lelkem előtt, tűnődöm, hol állítsam meg. Sok kép győzelemtől mámoros, sok iszonyattal telt. Nehéz levegőjüek, ne pihenjenek meg . . . Egyszer csak átsuhan, mintha virág lehelne, csöndes éjszaka mélyén sóhajtaná, az, az a Tiszamenti emlék. Leszögeződik. És a mese életre kel, újra él.. . A magyar tábor harcra készen, ébren áll. Törökszentmiklóstól föl Szolnokig a mélyen hajlongó füzesek között siető Tisza átölelve körülfogja Damjanich tábornok katonáit. Izgalmat rejtők, nehezen röppenek a percek, mert az ellenséges ármádia lába alatt, már hallják, dübörög a föld. Az egész Tisza környékét őr csapatok portyázzák keresztül s a biztosított körön, lélek se be, se ki. Damjanics katonája legény a talpán. A szabadságért küzdő csapatok vezérkara ez alatt Törökszentmiklóson az Almásy kastélyban intézi a jövőt. Ott van a kormányzó is. A kétfejű sas katonái, spionjai sem tétlenkednek s már a Tisza füzesei között bujkálnak. Egyik rajta veszt. Lengyel, a magyar csapat vitéz 3-ik zászlóaljának fiatal tizedese csípi nyakon s egyenesen az Almásy kastélyba tart vele. Fáradtan, porosan, büszkén, dobogó szívvel ér Damjanics tábornok elé. A kastélyban éppen ebédnél ül a vezérkar a kormányzóval. Lengyel hetykén, katonásan állít be , bátran így szól a tábornokhoz: .Jelentem alásan tábornok úr, egy spiont hoztam az előőrsről.“ Kikérdezik részletesen a spionról, Damjanics is, Kossuth is. A tizedes állja a kérdést. A kihallgatás végeztével Kossuth oda fordul Damjanicshoz: „Miért nem ajánlja tábornok ur ezt a vitéz fiút hadnaggyá ! Damjanics tábornoknak fölragyog a szeme s valami mély tűz lobog benne. Nézi a délceg tizedest s megfelel Kossuthnak. — Bocsásson meg, kormányzó ur — szólt . A TURUL nagy szálloda megnyitása Kaposvár újabb nevezetessége — Tüneményes fény, pazar kényelem — Kaposvár, szeptember 2. (A „Somogyi Hirlap” tudósítójától.) Ami az emberek együttélését megkönnyíti, közös munkájuk sikerét előmozdítja, az a kultúrának válik hasznára. Türelmetlenné, érzékennyé lett élesünkben érzéseink bonyodalmasabbak, színesebbek lettek, így finomítani kellett hozzá a művészeteket. És minden vonalon megindult a fejlesztés és a díszítés új munkája. Szarvas Imre földbirtokos áldozatkészségéből a város rohamos fejlődéséhez méltó monumentális épületet kapott a Fő uttcán. Előkelően, csillogóan berendezett hatalmas szálloda, kávéház és étterem áll a kaposvári ember igényeinek kielégítésére és a Turulépület messze túlhaladja a vidék valahány kávéházát, éttermét és szállóját. Szalonélet nincs Kaposváron, de a szalon már a legnagyobb mértékben elvesztette társadalmi, de kivált kulturális jelentőségét. Nem azért, mintha azok a szép dolgok, amik a szalonemberséget tették, általánosságban megcsökkentek volna. Az emberek nem lettek illetlenebbek, se durvábbak, se ízléstelenebbek, se szellemtelenebbek. Azok az emberek, akik a jól nevelt formák között jól érzik magukat, akik szeretik művészetté tökéletesíteni azt a mesterséget, amivel a társas együttlétet kellemessé lehet tenni, azok se lettek kevesebben. Sőt egész bizonyosan többen lettek az életművészetnek, a szellemességnek, jólneveltségnek egész mennyisége kétségkívül megszaporodott. — nem tehetem, mert az egész harmadik zászlóalj mind ilyen derék fiukból áll, aki egytől-egyig megérdemelné a tiszti rangot. De akkor hova lenne a dicső vitéz zászlóaljam ? — Igaza van tábornok úr, mondá erre Kossuth és Lengyel tizedeshez lépve, az egész tisztikar előtt megölelte és megcsókolta. A lelkesedés átragadt az egész tisztikarra s a hatalmas éljenzéstől megremegett az Almásy-kastély . .. Lengyel tizedes a legszebb érdemrenddel, amit magyar katona valaha kapott, ment vissza a táborba. Égett az arca, reszketett a szive ... Mire a csillagok milliárdjaitól ragyogó éjszaka ráborult a vitéz táborra, a sátrak mélyén szájról szájra szállt a hír. Belopódzott a szőke Tisza hajlongó füzesei közé is, honnan csak a magyar nép szivét csókolni kapja föl olykor a legendás idők elringató szellője s száll, száll . . . ... És Damjanics tábornok vitéz zászlóalja, a kormányzó fanatikus katonája, mire újra leáldozott a nap, a rongyos, tépett magyar lobogóval rohant új, győzelmes csatára. ... Eltűnődöm s úgy érzem, újra élni való idők. Él a Tiszamenti mese, mintha virág lehetne, csendes éjszaka mélyen sóhajtaná...