Somogyi Hirlap, 1912. január (9. évfolyam, 1-23. szám)

1912-01-18 / 12. (13.) szám

t arra, hogy a törekvő egyesület a jövőben még fokozottabb mértékben folytathatja mű­ködését. Az 1912. évre előirányzott költségvetés is­mertetése után a közgyűlés véget ért. Mozgóképek a kaposvári mozikról — Második rész — Kaposvár, január 17. Asia Nielsen a koronás helyen Asta Nielsen az egy nagy nő. Ő a dán udvari színház Jászaija, Márkus Emmája, Pálmay Ilkája. Szóval úgy látszik, tehetséges nő. Ásta Nielsenért eddig több száz ember lett öngyilkos és lesz még néhány száz, ta­lán csak azért, mert azt hiszik, hogy remény­telenül szerelmesek beléje. Egyszerűsíteni lehetne a dolgot, ha ezek a kétségbeesett emberek Kopenhágába, vagy Berlinbe utaz­nának és ott személyesen fejeznék ki érzel­meiket az észbontó művésznőnek. Asta Niel­sen rajongói főleg a koronás hely publiku­mából kerülnek ki. Ezek kellő mértékben tudják méltányolni grandiózus toalettjeit, esz­ményi soványságát és pikáns szépségét. Amikor Asta Nielsen játszik, akkor Ret­­tichné őnagysága berendeli a moziba a fri­­zernőjét, hogy lenézze a művésznő frizurá­ját, mert őnagysága holnap már olyan frizu­rával óhajt megjelenni a színházban. Az ösz­­szes divatszalonok szuverénjei ott szoronga­nak a moziban, mert azt holtbiztosra veszik, hogy egyik vagy másik hölgy ilyen vagy olyan alá­ista Nielsen ruhát akar csinál­tatni. A férfiak sóvárgó szemekkel lesik ennek az eszményi soványságnak minden mozdula­tát. Ha mosolyog, elbűvölten bámulnak ma­guk elé, ellenben, ha csábos táncot jár, hát mozgás, fészkelődés jelzi a tánc hatását. Minden rokonszenv az övé, egészen mind­egy, hogy a nemes erkölcs képviseletében van-e dolga vagy pedig egy veszedelmes apacs mindenre kész szeretőjét játsza. Tisztes családapák, megfeledkezve összes kötelmeikről, hangosan lelkesednek a csodá­latos nőért és komolyan foglalkoznak a vá­lás gondolatával, hogy a kitűnő Nielsenhez hasonló nőt vehessenek feleségül. Szóval, épületes hatása van Ásta Nielsennek a ko­ronás hely közönségére. Van olyan mozi­ha­­bottás is, aki hangos megjegyzéssel kíséri az eseményeket. Ha például a gazdag bankár megtagadja azt a rongyos húsz millió koro­nát, amit Nielsen kisasszony udvarlója kér megfelelő fenyegetések kíséretében, biztos, hogy megszólal Klemm úr, aki városszerte ismert Harpagon: — Ugyan adja már oda azt a rongyos pénzt! Akad olyan lovag is, aki magából kikelve tiltakozik az ellen, hogy Astát megfojtsák és ha mégis megfojtották, olyan jajveszéke­lésbe törnek ki, mint a zsidók a jeruzsálemi templom pusztulása felett. Szóval, Asta Nielsen maga a siker és ép ezért a derék Nordiszk Film Company úr méreg drágán adja Ásta Nielsen méterjét. És, ha meggondoljuk, hogy Ásta Nielsen alig adja ezer méteren alul, hát ez a bájos hölgy sok sok pénzt vitt már ki Norvégiába. Az olcsó helyek publikuma Paliért, a ko­ronás közönség Astáért lelkesül, nagy szo­morúságára a természetnek, amelynek leg­szebb, legmegkapóbb részleteit is halálos unalommal nézi végig a mozi publikuma. Konkurrens csak egy van, még­pedig a detektív regények hőse, Sh­erlock Holmes, akinek szörnyű bonyolult eseteiből is be­mutatunk majd egy maroknyit. Riport Karnevál őfensége birodalmából Kaposvár, január 13. (A „Somogyi Hírlap“ tudósítójától.) Az eladó lányok, meg az újságírók érzik legjobban, hogy itt a farsang és hogy Kar­nevál herceg a legkedvesebb és legzsarno­­kabb uralkodója a világnak. A leányok sze­rint a legkedvesebb, mert mulatságot és az sem lehetetlen, hogy férjet hoz a nagy ru­tinnal kifeszített hálóba, az újságírók pedig joggal zsarnoknak titulálják Őfenségét, mert minden alkalommal kizsarol egy ingyen reklámot. A reklám már készül is. Karnevál herceg megelégedett mosollyal dörgölte kezeit, de most becsapódott, mert drágán fizette meg az ingyen reklámot. Referálni kellett neki az idei farsangról. Őfensége kézzel-lábbal tilta­kozott ez ellen: — Lehetetlen, lehetetlen ez kedves bará­tom, unmöglich! — Warum? kérdeztem ijedten. — Azért kedves barátom, mert nagyon el vagyok foglalva. Olvassa például ezt a le­velet : Tisztelt Uram ! A „ Kaposvári Izraelita Nőegylet“ 1912. január 10-én este 9 óra­kor, a Turul szálló nagytermében tánccal egybekötött jótékonycélú zártkörű jelmez­estélyt rendez. Kérjük, hogy a rendezői tisztséget elfogadni és a bál érdekében min­den lehetőt elkövetni méltóztassék. A ren­dezés körébe vágó bővebb megbeszélés cél­jából január 17-én délután négy órakor a Turul szálló földszinti éttermében megje­lenését kérjük. Tisztelettel: A vigalmi bi­zottság. — Hisz ez semmi, ez csak egy mulatság. — És a többi kutya? Annyi van, hogy nem tudom mit csináljak ! De azért még sem sok — szólt Karnevál Őfensége és mint aki a legkedvesebb témájára akadt, fecsegni kezdett, még pedig nagyon sokat­­ az idei farsangról. — Mulatság, az lesz Kaposváron elég, de félek nem sikerül úgy, amint szeretném. Már a házasságközvetítői szerepről le is mondtam, hisz a férfiak között táncos is a ig akad. A kaposvári fiatalembereknek már a boszton sem jó, nekik már macsics kell, de az is csak úgy, ha mások táncolják. Nagyon szeretném, ha minden bál után az újságok statisztikát hoznának a majomszige­­tekről. Már tervezetet is készítettem. Nézze meg, hogy jó-e? (Kezembe nyomott egy papirost.) Nőegyleti bál. Három majomsziget. Tagok: Balláb doktor, báró Agglegény, Monoklesz Sándor, Fikszirozó Lajos, Vén Kecske stb. — Ez az egyetlen mód, hogy a majora­­szigetek megszűnjenek. Azután még azt is nagyon szeretném, ha a csárdásra­ csárdást és nem pedig bosztont táncolnának. Pláne most már nagy bajok vannak, a kaposvári leányok már bizonyosan elolvasták a párisi divatlapokban, hogy rohamosan közeledik a duplaboszton. Nem szeretem ezt a nagyon komplikált, ölelgető táncot. Nagyon félek, hogy a jelmezbálon egy elvetemedett nadrá­­gos maszk már duplaboszton közben ölelkezik. — És ez fáj magának ? — kérdeztem gú­nyosan. — Fáj a pokolnak, láttam én már különb dolgot is. Hanem az igenis fáj, hogy a csa­­­ládapák elpártoltak tőlem. Folyton azt em­­­­legetik, hogy nagyon sokba kerülök nekik. Azt mondják, hogy fele jövedelmem rámegy a leányom báli toalettjére, a házbért pedig nem tudom kifizetni. Azután meg melyik fiatalember bolond ebben a drága világban megnősülni. Megjegyzem, igazuk van a csa­ládapáknak, mert a fiatalemberek tényleg nehezen nősülnek. Egy rossz humorú fiatal­ember meg is indokolta ezt: „Szépen adok én egy nőnek teljes ellátást, hogy még a kávéházba se járhassak.“ — Ne fecsegjen erről már, inkább beszél­jen a kaposvári bálokról. — A Nőegylet jelmezestélyében nagyon bízom. Elegáns, finom bál lesz. Már­is sok családapa ment tönkre egy egy toalett miatt. — Hisz maga pesszimista ? — Na, nem úgy ment tönkre, hanem so­kat tanulmányozta a báli dekoltázst. Hanem én már unom ezt a beszédet. Különben is annyi a dolgom, hogy már a fejemet is el­vesztettem. — Mire teszi föl majd a csörgősipkát ? — kérdeztem nevetve. — Ön téved. Az idén én is cilinderben járok. Hitelbe vettem. De ki nem vesz hivi­telbe?* Azt hiszem, nem indiszkréció, hogy meg­írtam Karneval őfensége fecsegéseit. Hiszen ez nem árt, hanem használ neki. Különben is azért mondotta, hogy megírjam. Nagyon jó reklámember Karnevál. .SOMOGYI HÍRLAP­1912 január 18. Weisz Kálmán S£ hamannáb vaskereskedése EISrCgCIK­ HUI­UuUlVUN­ 3 és 3,50 korona. Kaposvár, Széchenyi-tér 8. Eisblame Nickel 5 korosa.

Next