Somogyi Hirlap, 1912. február (9. évfolyam, 24-47. szám)

1912-02-17 / 37. szám

1912 február 17 .SOMOGYI HÍRLAP* Vendéglős-bál * Kaposvár, február 16. (A S­o­m­o­gy­i Hírlap tudósítójától.) Tegnap zajlott le a kaposvári vendéglősök táncestélye a Turul-szálló nagytermében. A vendéglősök, akik a farsangi szezonnak annyi mulatságát szolgálják végig, ezúttal maguk is mulatságra jöttek össze. Megállapíthatjuk, hogy a derék vendéglősök itt is kitettek magukért. Szépszámú közönség jelent meg a mulatságon, amelly a legjobb hangulatban a hajnali órákig tartott. A vendéglősök a pincér-szakiskola javára rendezték estélyüket. Hatszáz koronánál több bevétele volt a mulatságnak s igy tekintélyes összeg jutott a jótékony alapra is. A kedé­lyes mulatságon jelen volt hölgyek névsorát a rendezőség a következőképen állította össze: Lengyel Józsefné, Horváth Istvánná és nővére, Friedmann Bernátné és nővére, Meggyesi La­­josné (Pécs), Friedmann Lipótné, Mayer Bér­­ciné, Domsits Istvánná és nővére, Lőcser Mihályné, Szukics Sándorné és nővére, Fe­kete Sándorné, Léhner Albertné, Léhner Sán­dorné (Szenna), Czigelidh Irina, Kraut Ja­­kabné, Breuer Mariska, Rechnitzer Netti, Czetting Olga, Breuer Józsefné, Kiss Mik­­lósné, Haberfeld Adolfné, Kemény Lajosné, Lázár Dezsőné, Herneszné és leánya, Vog­­ronics Jánosné, Rosenberg Izidorné és leánya, Léhner Olga, Léhner Irén, Haberfeld Janka stb. Nagysokára hosszas kapacitálásra mégis mondott valamit. — Kérem szépen, menjen el ebbe a pá­linkamérésbe, ott esetleg kaphat fölvilágosí­­tást... Egy-két nehezen összerótt fapad, hamaro­san összetolt asztal, körülötte a sok ittas, szegény ember. A szobában nehéz, fojtó pá­linkaszag. A tulajdonos nincs itthon, a fele­sége fogad. Amikor meghallja, hogy miért jöttem, kereken megtagadott minden fölvilá­­gosítást. — A legjobb vendégeink egyike. Nagyon sok pálinkát fogyaszt el. Addig el se megy, amíg teljesen el nem ázott. Az üzlet érdeke, hogy ne áruljak el róla semmit. De nem is mernék, mert ha józan, olyan erős, olyan robosztus, hogy még agyonütne ... Egy szóval se lehetett többet kivenni belőle. Ott áltam az utcasarkon, amint ki­felé vergődtek a pálinkásból vendégei. Ö­n­­kénytelenül utánuk néztem. A következő sarkon egy másik bolt, mind oda tért be újra. Én is követtem őket, hátha sikerül valamit megtudni. Itt már a segéd fogadott. Fiatal, beszédes legény. Amikor kiejtettem az első szavakat, megragadta a karomat: — Pszt! Csöndesen! Ott ül . . . Lassan, hogy feltűnő ne legyen, arra fordultam. A többiektől teljesen elkülönítve egy prémesbundájú ember ült. A fejét büsz­kén felszegte, üres tekintettel nézett ki az utcára, ahol a szegény emberek lapátolták a havat. Kemény kalapja már nagyon kopott volt, de a kefe nyoma meglátszott rajta. A bajusza a szájába lógott, az ital már nagyon sok ráncot varázsolt az arcára, a szeme is csak gyöngén pislogott. Hosszúnyaku pálin­­kásüveg volt előtte, szórakozottan ragadta meg s egy csöppig kiitta. Aztán intett, újat hoztak . . . A segéd magyarázni kezd: — Ha valaki ránéz erre a szerencsétlen emberre, nem is sejti, hogy milyen kálváriát járt már meg. Hogy idezüllött, csak az ital­nak köszönheti. Nagyon előkelő famíliából származott, összeköttetései is voltak, egy­kettőre hadnagy, majd a kaposvári ezrednél főhadnagy lett. De ekkor már hatalmába ké­rhette az ital. A bor, a pezsgő már nem tudta kielégíteni, a pálinkához fordult. Ami­kor egy kis szabad időre tett szert, inni kez­dett. Leitta magát, másnap mámorosan je­lentkezett szolgálatra és csakhamar sem­mire se lehetett használni. Amikor jólán volt, sírva fogadta, hogy többé egy korty alkohol se csúszik le a torkán. De nem volt tétje az önmegtartásra. Tiszttársai eleinte vissza akarták téríteni a helyes útra, de minden hiábavaló volt. A hatóság könyörületes volt iránta. Azt mondották neki, hogy idegbaja miatt nyugdíjazzák. Eleinte hallani se akart róla, de később kénytelen-kelletlen belenyu­godott. Itt kezdődik a kálváriája. A kevés nyugdíjból nem tudott megélni. Igaz, hogy hazulról is segélyezték, de a pálinkára min­den pénz kevés volt. A barátai behozták a városhoz. Az ital innen is kiüldözte. Azután több banknál alkalmazták. Egy két napig tartotta magát, majd a részegsége miatt nem használhattak. Most itt van .. . Az élete nagyon egyhangú. Belenyugodott már a megváltozhatatlanba. Addig marad itt, vagy a másik boltban, amíg teljesen elveszti eszméletét, aztán fölmegy a lakására és ki­­alussza a mámorát. Ez így megy nap-nap után. Hogy meddig fog tartani, senki sem tudja. Ha józan, senkivel szóba se áll, csak ha nagyon elázott, barátkozik össze a napszá­mosokkal, téglahordókkal. Amikor azonban a mámora elszáll, visszautasít minden bizal­maskodást. (p. ö.) Is lejtőn lefelé... Egy kaposvári főhadnagy kálváriája Budapest, február 16. (Budapesti tudósítás.) Egy ember össze­esett az utcán. Az ital verte le a lábáról. A pálinka csak dőlt a szájából, az arcának vonásait is ijesztően undorítóvá varázsolta az ital mérge. ízléstelen, durva nótákat da­lolt, nem lehetett elhallgattatni. Akik az éjszakába barangoltunk, kevés szánalommal, egy kis kíváncsisággal felléje csoportosultunk. Egy rendőr is ott termett, de mirdin hiába­való volt. — Most jön velem a kapitányságra! — mondotta a rendőr. Ebben a pillanatban felült a szerencsétlen ember. Ijedten nézett kimeredt szemével a rendőrre, majd furcsán vonaglott az ajka és nehezen kifakadt a torkából valami rekedt kacagásféle: — Engem, engem akar bevinni a rendőr­ségre. Abból nem eszik. Magas pártfogóim vannak . . . Épp most ittam Krúdert egy főhadnagygyal . . . Az ittas embert tiltakozása dacára bevit­ték a kapitányságra. Reggelig kialudta a mámorát, a csendháborításért kitöltötte a büntetését és elhagyta az épületet. Nekem már első pillanatra föltűnt a mosdása, el­fogtam az utcán és ki akartam kérdezni a főhadnagy barátsága felől. — Kérem, részeg voltam, nem tudtam magamról, — védekezett a napszámos — össze-vissza hazudtam mindent... 3 EDISON I (Pő-utca 4-ik szám) CSÜTÖRTÖKÖN ÉS PÉNTEKEN: A látomás. Tragikus költemény. AZ ŐRÜLT. Dráma. A fehér ágy titka. Detektív történet. Palkó lelkiismerete. Vidám kis történet. A titok. Humoros. Felsőmagyarország. Látkép. A kutyamosó szererádja. Komédia: csak arról győződhetünk meg, hogy órákat, ékszereket és dísztárgyakat 5435 legnagyobb választékban,­­ szolid árak mellett : 57K­OWU­ és 0DK­G­^ órások és ékszerészeknél (Kaposvár, Erzsébet szálló mellett) vásárolhatunk. Vidékre választék bérmentve. Teleden 277. Telefon 277* Mű. .. HOLNAP

Next