Somogyi Hirlap, 1912. március (9. évfolyam, 48-73. szám)

1912-03-09 / 55. szám

. Itt áll ezen fényesen berendezett hajlék.­­ Amint az előcsarnokban elhelyezett kis márványtábla tanúsítja, a Márffy Emil bő­kezű támogatásából. Talán furcsának tűnhetik föl, hogy egy előkelő úri társaság ajándékok elfogadását így honorálja, mintha ez megalázkodás volna. Közügyek és közjónak szolgáló intéz­mények adományokkal elősegítése, nemes lelkek tulajdona, a közönség kötelessége pedig a hálás köszönet. De nem rideg ajándékozás tárgya volt ez, hanem lelkes támogatása a közügynek, a társadalom nemes munkájának elősegítése, mert az ajándékozó egész építkezés ideje alatt maga személyesen intézte, vezette az építkezés dolgát, ahol hiányt látott, azt azon­nal pótolta sajátjából és végül földiszítette ekként, amint áll, saját vagyonából, anélkül, hogy valaha bárkitől erre fölhívást várt volna. A történelem azt tanúsítja, hogy az er­kölcsi világban csak azok tudtak maradandó alkotásokat biztosítani, akik meleg érzéssel, az emberek nemes indulataira hivatkoztak. Márffy Emil munkája ilyen irányú volt, így tűnt el lassanként a kishitűség, a kétséges­kedés és helyet foglalt a bizalom, a közügy győzelme. Ez az erkölcsi hatás érezhető a Nemzeti Kaszinó életében, ahol a kölcsönös bizalom, az összetartozandóság érzete, a közügyek szeretete napról-napra erősödik és e díszes hajlékban nemes irányzat uralkodik. Elhatározták a Kaszinó tagjai, hogy Márffy Emil arcképét megfestetik, hogy a késő kor is ismerje azon férfiút, aki ezen egyesület éle­tére olyan kiváló befolyást gyakorolt, nem csupán nagylelkű adományaival, de erkölcsi erejének hatásaival. Íme itt az arckép, amit ezennel bemuta­tunk és kérjük az Istent, hogy az élő kép­másnak adjon hosszú életet a közjó javára. Szabó Kálmán megható beszéde után Márffy Emil válaszolt: Tisztelt barátaim! Szónok nem vagyok, egyszerű szavak­kal válaszolok igen tisztelt, jeles szónokuk beszédére. Meg vagyok hatva a szeretet által, hogy érdemesnek tartották az én arcképemet megörökíteni. Keresetlen, egy­szerű szavakkal akarok Önöknek hálás köszönetet mondani. Másokkal karöltve dolgoztam, mert ennek a városnak érdeke volt, hogy ez az előkelő, lelkes sereg állandó otthont találjon. Itt az elérzékenykedés vett erőt Márffy Emilen. Nagy éljenzés és taps után így foly­tatta beszédét: Mikor a Kaposvári Nemzeti Kaszinó megépítése megérlelődött lelkemben, gróf Széchenyi István szelleme lebegett előt­tem. Azt akartam, hogy a magyarság, az értelmiség tömörüljön, hogy ez az egyesü­lés járjon mindig jó példával elől. Nem tekintem ezt az arcképet érdem­nek és jutalomnak. Buzdításnak tekintem és így fog hatni reám a jövőre nézve. Köszönöm az irántam tanúsított bizalmat és barátságot, fogadom, hogy azt a leg­mélyebb érzéssel viselem szívemben. A nagy, szívből jövő éljenzéssel és viha­ros tapssal kisért beszéd után dr Szaplon­­czay Manó megyei főorvos egy hatalmas fehér virágcsokrot nyújtott át Márffy Emil­nek a következő szavakkal: — A szép leányoknak az a serege, akik Méltóságod által létesített tennisz- és teke­pálya élvezeteiben részesültek, megbíztak en­gem azzal, hogy átadjam ezt a csokrot. Fo­gadja Méltóságod szívesen azzal a szeretet­tel, mint amilyennel én, az ő nevükben át­nyújtom. Márffy Emil átvette a gyönyörű fehér csokrot és maga elé tette az asztalra. Dr Szaplonczay Manó igy fejezte be beszédét: — Mélyen tisztelt Uraim, a lefolyt ünnep­ség után lássunk a vacsorához. * Márffy Emil főrend ünneplésére összegyűlt hatalmas társaságnak a Nemzeti Kaszinó dísztermében volt feltörítve. A terítést, asztal­­díszítést, valamint az ételrendet Horváth István, a Turul vendéglő és kávéház bérlője rendezte meglepő ízléssel, igazán fényesen. Egy m. betű alakban felállított három sor asztalnál százötvenen foglaltak helyet. Az asztalokon rózsa- és szegfügikiand vonult végig cserépvirágokkal és virágtortákkal tar­kítva. A kiszolgálás pontos és gyors volt. Este nyolc órára járt az idő, mikor meg­kezdődött a vacsora, Barcza— Babák­ zene­kara húzta a régi csárdásokat, majd egyszerre Szabó Kálmán állott föl szólásra. — Mélyen tisztelt uraim, Kaposvár kö­zönségének, társadalmának, közéletének, úgymond, van egy kiváló vezéralakja, jót­­tevője, mecénása: Márffy Emil ur őméltó­sága. Ő azon hazafiak sorában foglal helyet, kik lelkük egész erejével munkálkodnak a közjóért, jótettüket titkolják még akkor is, ha már el nem titkolhatják. Oly férfiú ő, ki a közügyet szivének minden melegével, tiszta lélekkel, a legnagyobb odaadással szolgálta. Emléktáblát emeltünk nemrég az ő tiszteletére, de hogy emlékét még jobban megörökíthessük, lefestettük arcképét, hogy ne csak mi lássuk nap-nap után, hanem a késő utódok is tudják azt, hogy a kapos­vári Nemzeti Kaszinó új életre támasztását kinek köszönhetjük. Hálánk és elismerésünk vele szemben még ez is mind csekélység és ezért egy indít­vánnyal lépek a Kaszinó tagjai elé. Hatá­rozzuk el, hogy a mai nagy nap emlékére egy Márffy serleget adományozunk a Kaszi­nónak és kötelezőleg kimondjuk, hogy min­den évben, e nap fordulóján a legelső szónok az ő egészségére üríti ki ezt a serleget. (Él­jenzés, taps.) Ami gróf Széchenyi Istvánunk szellemében ürítem a serleg helyett, pohara­mat Márffy Emilre és kívánom, hogy ő a haza javára még sokáig éljen. Most Márffy Emil állott szólásra: — Oly jutalom jutott most osztályrészül nekem, mondotta, melyet meg nem érde­meltem. ígérem, hogy a jövőben is a leg­nagyobb odaadással, a legjobb szívvel és lélekkel fogok Nemzeti Kaszinónk előrehala­dásán munkálkodni. Az önök jósága, meg­tisztelő barátsága, szeretete egész életemben a legszebb emlékem lesz. A szűnni nem akaró éljenzés után dr Bárdió György királyi közjegyző beszélt. El­mondta, hogy első­sorbban üdvözölheti Márffy Emilt a fehér asztalnál, de most ő a Kaszinó érdemekben gazdag igazgatóját és mindazo­kat élteti, akik megépítették a Kaszinót és dolgoztak azon, hogy ez a kiváló testület állandó helyet kapjon. Bakonyi Ferenc és Kellauer Gábor beszélt még ezután. A banker étrendje a követ­kező volt: MÁRFFY EMIL UR Őméltósága arcképteleplezésének ünnepélye alkalmából Nemzeti Kaszinó 1912 évi március 7-én ÉTREND: Fogas jó asszony módjára Bélszín tűzdelve és borjú vegyesen Vegyes körítés és idény saláta Túrós és almás rétes Kertészke Sajt HORVÁTH ISTVÁN „Turul“ vendéglős A vacsora tiz órakor ért véget. A díszes társaság még sokáig maradt együtt. .SOMOGYI HÍRLAP"_____ 1912 március 9 A kormány lemondása Kaposvár, március 8. A Khuen Háderváry-kormány beadta le­mondását. Őfelsége döntését a miniszterel­nök a képviselőhöz mai ülésén jelentette be és ugyanakkor a Ház az üléseit is elnapolta. A válság tehát­­■ nem az egyszerű kor­mányválság, hanem egy ennél sokkal kompli­káltabb, mélyebben járó válság­­ forma szerint is kitört. Különböző okokból, mi a Khuen-Héder­­váry-kormányt, bár válságba jutott, nem temetjük. Nem sietjük el a sírfeliratát, mert a jövőbe senki se láthat. Ha valaha volt magyar kormányválság, amely érdekes és nem várt fordulatokban bővelkedő s amely meglepetéseket tartogathat a tarsolyában: ez a mostani válság ilyen. Ám ha még nem temetjük is a kormányt, mélabús gondolatok támadnak bennük, vizs­gálva az okokat, a­melyek lemondásra kény­­szerítették. Nem kívánunk elébe vágni a miniszter­­elnök bejelentő nyilatkozatának, annyit azon­ban, a bennünket lenyűgöző korlátok dacára hirdethetünk, hogy a lemondás állapotában levő Khuen-Héderváry-kormány ezt a sorsot meg nem érdemelte. Kilenc hónapig kikötve a véderőjavaslatok sziklájához, ellenzéki kese­lyűktől körülvijjogva és tépdesve: tragikus sors, hogy nem fejezhette be küzdelmét; hogy mikor már az eléje tornyosuló nehéz­ségek kilenc tized részét legyőzte, akkor kel­lett megérnie, hogy a miért küzdött, a­miért a lelkét kitette, — a védermi javaslatok — zátonyra futottak. Különös játéka a véletlennek, hogy egy oly kormány, amely az országot a politikai anarchia örvényéből kiszabadította, egymás­sal meghasonlott párttöredékek helyébe egy tömör és megbízható többségi pártot hozott össze, puszta létezésével, kivihető, józan

Next