Somogyi Hirlap, 1912. április (9. évfolyam, 74-96. szám)

1912-04-18 / 87. szám

2 hat órakor. Esti hat órakor szedik ki aznap utoljára a leveleket s aki ezt nem tudja és Mégis belecsúsztatja a levelét a piros gyűjtő­­szekrénybe, azt az a kellemetlen csalódás éri, hogy a levele csak másnap reggel jóval nyolc óra után kerül a postára, amikorra pedig már körülbelül tizennégy órát-meg­késett a levélszekrényben való keveréssel. A vasúti menetrend szerint a kaposvári pályaudvarra éjfél után több vonat is fut be, de mi csak kettőt veszünk számításba: az éjfélkori Budapest felé haladó személy­­vonatot és a hajnali négy óra tájban Fiume felé igyekvő személyvonatot. Ez a két vonat természetesen csakis azokat a leveleket vi­heti magával, amelyeket a tulajdonos dél­után öt óráig megirt és este hat óráig a postai levélgyűjtő-szekrénybe belecsúztatott. Annak ellenére, hogy ez a jelzett két vonat éjfél után indul és hogy addig az időpontig teljes hat óra áll a posta rendelkezésére, hogy a hat órai kiszedés után a szekré­nyekbe került leveleket elvitesse, ez még­sem történik meg, azért mégis csak reggel szedik ki a leveleket a szekrényekből, ami­kor a vonatok közül a Budapest felé haladó másfél órával előbb elérte célját, a fiumei vonat pedig túlhaladt a Dráván. Ha ez a két vonat a levélgyűjtő-szekrénybe dobott leveleket elvitte volna, azok a levelek Buda­pesten reggel, legkésőbb kilenc órakor, a címzett kezében lehetnének, így azonban Budapestre csak délelőtt indulhatnak el a kaposvári postáról és délután érnek Buda­pestre s csak estefelé, esetleg másnap reggel kézbesittetnek. A nagy késés tehát nyilvánvaló. Okozója pedig — ez is világos dolog — a postai késedelmes levélgyűjtés. Ha tehát az ember azt akarja, hogy valami fontos levele ne órák hosszáig heverjen a szekrényben, ak­kor elmegy a postahivatalba, ahol föladja a nők egy cselédleányt el lehet képzelni. Juli alakja nem szürke és nem is játszotta így. Igaz, hogy az életben talán szürke lehet Juli, de a színpadon egy kissé szélesíteni kell a mozdulatokat és éreztetni olykor a szavak súlyát, mert ami egy szobában intim pár ember közt pompásan érvényesül, az néhány száz ember előtt elvész. És Szomoriné ezt megértette, egyszerű, közvet­len, öntudatos és mindig gondolkodó tudott lenni. Tökéletes csibészt csinált Remete Géza, ez az igazi, ravasz, romlottabb lelkű suhanc, aki Liliomot is vezeti. Az ő színész-talentu­­mától el is vártuk, hogy jó legyen. Nagyon jó volt Várnai Janka. Breznai Anna, aki az öreg fotográfusnál játszotta, pompás tanul­mányt csinált. Somogyi Károly tévedett, mikor a hordárt komikussá tette. A félszeg, utcasarki ember levelet a főgyűjtőben, onnét pedig tudva­levőleg minden vonat indulása előtt el kell vinni a leveleket. Hogy valóban elviszik-e, arról nincsen tudomásunk. Nemcsak kereskedelmi és hivatalos szem­pontból káros és tarthatatlan a levélszekré­nyeknek ez a mai szokás szerinti kiürítése, hanem a magánosoknak sem szolgálhat elő­nyére. Igaz, hogy az ember elviheti a levelét a postára, ha sürgősségről van szó, de ki az, aki azt kívánhatja ötven embertől, hogy esti hat óra után ötven levelet a postára vigyen ? Hol van az megírva, hogy minden egyes levéllel a postára kelljen menni még fényes nappal s ott a dolgozó hivatalnoko­kat az ajtók csapkodásával zavarni ? ! A pécsi postaigazgatóság, amely régóta ismeretes a közönség érdekeinek kitűnő ápolójáról, biztosan tudjuk, hogy ezeken az állapotokon változtatni fog. A hozzánk jutta­tott panaszokat egyenesen hozzá továbbítjuk az alábbi javaslatunkkal együtt: Mint a kaposvári viszonyoknak alapos is­merősei, szükségesnek tartjuk, ha a mostani levélgyűjtési idők betartása mellett az ösz­­szes kaposvári levélgyűjtő-szekrényekből este nyolc órakor, esti tíz órakor és esetleg éj­szakai tizenegy órakor, délután pedig még két órakor szedjék ki a leveleket. Vagyis összesen nyolc esetben kívánjuk összeszedni Kaposvárott a leveleket az utcai levélgyűjtő­­szekrényekből. Ez nem olyan sok munkát ad, de a kaposvári fejlődő ipari és keres­kedelmi életnek elmaradhatatlan szükséges­sége. .SOMOGYI HÍRLAP"_____ 1912 április 18 für Miért nincs az idén Baranyában kokra?? Pécsi tettyei kristálytiszta üdítő és borvizet isszák,­­ mely viz a legkellemesebb izü és legolcsóbb asztali és borviz .-: Óvszer minden fertőző betegség ellen. Kapható minden fűszerüzletben és vendéglőben. Nagybani elárusítás: Simon Károly füszernagykeresk. Kaposvár:­ ­ komolyan csinálja a maga dolgát és ha komi­kussá vá­ik a karaktere, a típusa révén nevet­séges, de nem azért, mert komédiázik. Nem kell ott komédiázni, ahol az emberek komolyan veszik magukat. H. Lévai Berta már eltalálta a szerepe hangját. A többi szereplők a leg­jobbat adták. A rendezés egy kissé széteső volt, nem elég sima és egyenletes. Nem vigyáztak, mert a legkomolyabb jelenetekben kaszinóz­tak hátul, a színfalak mögött. Ez pedig nem járja. A köhögős emberek mért nem marad­nak otthon ? A színház még­sem tüdővész­­szanatórium. Az egészségesek pedig járkál­nak és beszélgetnek. Előadás közben vala­hol egyszerre ajtó nyikorog, majd valaki suttog a színfalak mögött. Hol van ilyenkor a rendőr ? Nem moziban vagyunk, kérem a lássan, hanem színházban, éppen azért csendet kérünk. Kaposvár, április 17. Tegnap még csalogatott a remény, mint amikor a menthetetlen tüdőbeteg a tavasz lágy fuvallatára roncsolt tüdejének minden ösztönével még egyszer magába szívja a mámoros levegőt, mára aztán itt a ment­hetetlen kétségbeesés, a „Titanic” mégis el­­sülyedt s ezer négy­száz utasa a tengerbe fúlt. A rettenetes katasztrófa súlya megroppanja a legerősebb emberi agy szerkezetét is, a szó elhal az ajkakon s a megdöbbenés néma vergődésében víziószerűen feltűnik ezer­négyszáz vízbefutónak rettenetes harca az életért, még gondolatnak is iszonyú, amit a borzalmaknak ez az éjszakája a valóság számára megteremtett! Az elmélkedő agynak nincs semmi szerepe a közös hullámoír fölött, amelyben ezernégy­száz ember alussza mély, örök álmát. Itt megszégyenülten kell meghátrálnia minden emberi gondolatnak, amely hibát keres és ezernégyszáz tragédiáért egyetlen bűnbakot akar találni. Csak az emberiség közös gyá­szának van itt jogosultsága amiatt a tudat miatt, hogy a teknika legnagyszerűbb alko­tásában boszulta meg magát leggyorsabban a véres emberi elme erejének vak bizony­talansága. a reggel Berlinből érkezett jelentések Budapest, április 17. A világ legnagyobb tengeri hajó­jának katasztrófájáról megközelítő képet sem nyerhetünk azokból a tudósításokból, melyek a sajtó or­gánumaihoz eljutottak. A tengeri tudósítások mindent elhallgattak a katasztrófáról, ma pedig már bizo­nyos, hogy az elképzelhetetlenül küzdelmes, borzalmas és rettenetes haláltusa után a tengerben alussza örök álmát a Titanic hajó közel ezernégyszáz utasa, kiket sem meg­menteni, sem biztonságba helyezni nem lehetett. Budapest, április 17. Most már bizonyos, hogy nyolcszáz utast sikerült a végitéletszerű veszedelemből meg­menteni. Kérdés, hogy ebből a nyolcszáz­­ menekültből hány élte túl ezt az őrjitő ve­ V­illany csillárok­­­ és petróleum-lámpák legjobb beszerzési forrása P­olgár Samu ÁRUHÁZA KAPOSVÁR. 2­ 9 „Titanic“ katasztrófája — Budapesti tudósítónktól —

Next