Somogyi Hirlap, 1913. július (10. évfolyam, 149-175. szám)
1913-07-27 / 172. szám
2 Befejezései az egész hadtest Somogyban tömörül és lezajlik a hadtest-gyakorlat. A budapesti negyedik hadtestnek mind a két hadosztálya, a 31. és a 32. gyaloghadosztálya ide érkezik. A hadtestgyakorlatok augusztus hó 21. és 30-án lesznek azon a területen, melyet föntebb körülírtunk. A hadtestgyakorlatot augusztus 30-án lefújják s a 44. gyalogezred kaposvári zászlóalja augusztus 31 én már ismét Kaposváron lesz. Magától értetődik, hogy Kaposvár városnak vezető szerep jut az egész augusztus havi manőver alatt, annál inkább, mert hiszen Kaposvár lesz a főhadiszállás, József főherceg kaposvári tartózkodása eddig csak az ismételten jelzett határidőre van fikszírozva, de szinte bizonyos, hogy a királyi herceghez ismételten lesz szerencsénk. A 31. gyaloghadosztály gyakorlatait nyilvánvalólag maga a hadosztályparancsnok főherceg vezeti s ekként augusztus 25-től 28 áig ismét itt lesz a királyi herceg. De megvan a valószinüsége annak is, hogy a két napos hadtestgyakorlaton is maga a főherceg parancsnokol a 31. gyaloghadosztály fölött. Szóval bizonyos, hogy augusztus hónapban ismételten lesz főherceg-járás Kaposváron és Somogyban. A nagy manőverek alkalmából a királyi hercegen kívül a következő katonai előkelőségek lesznek Kaposvár és Somogy vendégei: nádasi Tersztyánszky Károly lovassági tábornok, a 4. hadtest parancsnoka, gyarmatai Dáni Adalbert vezérkari ezredes, hadtest-vezérkari főnök, Fail Griessler András, a 32. gyaloghadosztály parancsnoka, le Beau, Mellon és Podhoránszky vezérőrnagyok, dandárparancsnokok, Schudawa Károly altábornagy, a 10. lovashadosztály parancsnoka, Schmidt Ferenc altábornagy, a 4. tüzérdandár parancsnoka. Kívülök itt lesznek az összes ezredek parancsnokai, a törzstisztek, segédtisztek és természetesen az egész tiszti állomány, kiegészítve a tartalékos tisztekkel. Itt fognak sürögni-forogni a hadtest és a hadosztályok vezérkari tisztjei és a vezérkarhoz beosztott tisztek is. A tisztikarból jut bőven Dombóvárnak is. Kaposváron a Turulon kívül a többi szállót is erősen igénybe veszik s a tisztikarból és a legénységből jut majd a magánlakásokba is elég. Kaposvár nyári életét annál elevenebbé teszi a manőver, mert a 44. gyalogezred teljes zenekara az egész hónapon át a Turulban hangversenyezni fog. Más étteremben csak akkor lesz katonazene, hogyha az elöljáró tisztikar ott tölti az estét. A nagy katonai forgalom érthető gazdasági előnyt jelent Kaposvárra és az egész megyére. József főherceg részére ezúttal polgári fogadtatás nem lesz, miután a fenséges úr tisztán szolgálati célból fog ismételten Kaposváron időzni. Nagymise Babylonban írta Bán Ottó Zsoltát a pokolról VIII. Megállt és számolta az ütéseket. —A gyorsvonat, gondolta. Tizenöt perc, amíg ideér, addig újra itt leszek. Vagy már nem leszek sehol s meglesz oldva a csomó . . . Csak az a lány... hátha megölném azt is... Erősen kisértette a gondolat. Menjen, ne menjen? Suhannak a percek, mint a száguldó vonat. Most meg tudná ölni. Hátha azután nem lesz ereje hozzá. Izgatta, hogy illan az idő s nem tud határozni. Gyötörte a vér víziója. A véré, mely ömleni fog. Pirosan, vastag sugárban. Szédült s fojtogató hőség szárította ki a torkát. Rohant az ablakhoz, feltépte s kihajolt rajta. Belefigyelt az éjszakába. Forgott körülötte a sötétség s távoli robogást hallott. A váltószekrényhez fordult. Ott álltak azon szép sorjában a váltók emelőkarjai, megszámozva. Nem látta a számokat, összefolyt előtte minden. Kábult fejjel, találomra kapott az egyikhez. Kimozdította helyéből s tántorogva ment az ajtó felé: — Megölöm őt is . . . megölöm . . . Csuklott a térde s a karja reszketett, ahogy az ablakhoz nyúlt. Megkoppantotta az üveget. Halkan. Várt. Odabenn semmi lesz, csönd. Türelmetlenül ismételte a kopogást, gyorsabban, erősebben. Veszedelmesen zörgött az üveg. A lány felébredt. Hallgatózott egy kicsit s álmosan közeledett az ablak felé. Páldi a sötét szobában élesen látta a fehér árnyékot. Olyan volt a lány, mintha lebegne. — Meg fog halni, mondta magában ijesztő elszántsággal. Az ablak felpattant: — Mit akar Páldi? Milyen furcsán néz. Istenem, szinte félek. Remegett a hangja s visszahúzódni készült. A fiú tétovázott : — Elküld ? Megfogta a lány kezét. Erősen megszorította. Fájt. Forró kezében reszketett a puha fehérség s azután az egész világos árnyék felé hajolt, hozzásimult. Szerelmes, búgó kacagással intett: — Nem küldöm el. Nem tudom elküldeni. De az előbb úgy dörömbölt, hogy akár anyus is meghallhatta volna. Még most is hogy dobog a szivem ! — Megijedt ? — Nagyon. De most már nem félek. Miért jött? S mert a fiú nem válaszolt, nyaka köré fonta karjait s hízelkedve szorította arcát a hajához. — No, mondja már, miért jött? Unszoló volt a hangja és lágyan dorombolt. A fiú akkor se szólt. Hallgatta a raeszsziről ide erősbbödő vonatrobogást s arra gondolt, hogy a fegyverhez kell nyúlnia. A lány pedig továbbzenélt: — Hát nem árulja el ? Majd megmondom én. Ugye, azért jött, mert be akarja vallani, hogy szeret. Eddig úgyse mondta még egy szóval se. Ugye, azt érezte, hogy el kell jönnie, be kell vallania, hogy megnőttem a szemében, nem vesz már kisleányszámba. Tüzelt az arca s bohó szégyenkezéssel mosolygott. A fiú hallgatta. Érzékeit bizsergette a dallamos beszéd. De az utolsó szó mintha szivén érte volna. Megrázkódott. — Igen, már nem kisleány . . . ezért jöttem. Ingerült volt hangja, szinte küzködve tört utat melléből. A lány csodálkozott és örült. — Tudtam, éreztem. »SOMOGYI HÍRLAP" 1913 julius 27 X Alapittatott 1863. .. Telefon 311. X LÜNESFELD nm ♦ modern fényképészeti műterme ♦ ♦ KAPOSVÁR, KORONA UTCA. ♦ ♦ ♦♦♦♦ ♦ 1 ♦♦♦♦ I i ♦♦♦♦ ! ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ • ♦ < ♦ ♦ ♦ X modern irányú képek. X X Olcsó díjazás mellett vidékre X X és házon kívül. ::: * I 6666 I Kaposvár, július 26. Somogy bizalma a miniszterelnök és a kormány iránt. Márffy Emil főrendiházi tagnak azt az indítványát, hogy Somogy vármegye közönsége nevében a törvényhatóság üdvözölje Tisza István gróf miniszterelnököt és az összkormányt, az állandó választmány tudvalevőleg magáévá tett. Az indítvány tehát mint javaslat kerül az augusztus negyediki megyegyűlés elé. Az állandó választmány ülésén Széchenyi Aladár gróf, a megyei ellenzék vezére, bejelentette ellenvéleményét és abbeli szándékát, hogy a megyegyűlésen majd elmondja, miért viseltetik mélységes bizalmatlansággal Tisza István gróf iránt. Kétségtelen ugyan, hogy a törvényhatóság nem kíváncsi Széchenyi Aladár beígért obstruálására, illetve arra, hogy miért bizalmatlan a miniszterelnök iránt, mindazonáltal nem érdektelen nyilvántartani az ellenzéki főnemes szándékát, mert hiszen annál inkább megérlelődik az a bizalom, melyben Somogy vármegye a kormányt és elsősorban annak elnökét részesíteni kívánja. Nem is kívánság, nem is szándék ez, hanem befejezett tény, amivel szemben Széchenyi Aladár gróf és pártja állásfoglalása nem egyéb egy kis jelentéktelen epizódnál. Olyan epizódnál, ami vele jár bizonyos dolgokkal. Ami tarkázza az eseményeket. Lám, az aradi választás sem lett volna érdekes, hogyha Széchenyi Aladár fel nem lépett volna Tisza Istvánnal szemben. De sőt a Tisza—Károlyi-affér sem lett volna teljes, hogyha Széchenyi Aladár is részt nem kért volna belőle. Ő az epizód-ember, aki egy idő óta odaszegődött Tisza István mellé, hogy asszisztáljon a diadalainál. Mindenesetre érdekes szerep, sőt nagyon érdekes vállalkozás, csak gusztus kell hozzá. Továbbá türelem és kitartás. De hogy idehaza, a saját territóriumán rendez magának fényes bukást Széchenyi Aladár gróf, ez több az érdekességnél. Ez nagylelkűség, amiért Tisza István gróf még hálás is lehet főnemestársának. — Különben elindulási pontunkhoz visszatérve, csak azt akarjuk mondani, hogy Somogyvármegye törvényhatósági bizottsága az augusztus negyediki megyegyűlésen feliratban üdvözölni és bizalmáról biztosítani fogja Tisza István gróf miniszterelnököt és kabinetjét.