Somogyi Hirlap, 1913. július (10. évfolyam, 149-175. szám)

1913-07-27 / 172. szám

2 Befejezései az egész hadtest Somogyban tömörül és lezajlik a hadtest-gyakorlat. A budapesti negyedik hadtestnek mind a két hadosztálya, a 31. és a 32. gyaloghadosz­tálya ide érkezik. A hadtestgyakorlatok augusztus hó 21. és 30-án lesznek azon a területen, melyet föntebb körülírtunk. A hadtestgyakorlatot augusztus 30-án lefúj­ják s a 44. gyalogezred kaposvári zászlóalja augusztus 31 én már ismét Kaposváron lesz. Magától értetődik, hogy Kaposvár város­nak vezető szerep jut az egész augusztus havi manőver alatt, annál inkább, mert hi­szen Kaposvár lesz a főhadiszállás, József főherceg kaposvári tartózkodása eddig csak az ismételten jelzett határidőre van fikszí­­rozva, de szinte bizonyos, hogy a királyi herceghez ismételten lesz szerencsénk. A 31. gyaloghadosztály gyakorlatait nyilvánvalólag maga a hadosztályparancsnok főherceg ve­zeti s ekként augusztus 25-től 28 áig ismét itt lesz a királyi herceg. De megvan a való­­szinüsége annak is, hogy a két napos had­testgyakorlaton is maga a főherceg parancs­nokol a 31. gyaloghadosztály fölött. Szóval bizonyos, hogy augusztus hónap­ban ismételten lesz főherceg-járás Kaposvá­ron és Somogyban. A nagy manőverek alkalmából a királyi hercegen kívül a következő katonai előkelő­ségek lesznek Kaposvár és Somogy vendégei: nádasi Tersztyánszky Károly lovassági tá­bornok, a 4. hadtest parancsnoka, gyarmatai Dáni Adalbert vezérkari ezredes, hadtest-vezérkari főnök, Fail Griessler András, a 32. gyaloghadosz­tály parancsnoka, le Beau, Mellon és Podhoránszky vezér­őrnagyok, dandárparancsnokok, Schudawa Károly altábornagy, a 10. lovas­hadosztály parancsnoka, Schmidt Ferenc altábornagy, a 4. tüzér­dandár parancsnoka. Kívülök itt lesznek az összes ezredek pa­rancsnokai, a törzstisztek, segédtisztek és természetesen az egész tiszti állomány, ki­egészítve a tartalékos tisztekkel. Itt fognak sürögni-forogni a hadtest és a hadosztályok vezérkari tisztjei és a vezérkarhoz beosztott tisztek is. A tisztikarból jut bőven Dombó­várnak is. Kaposváron a Turulon kívül a többi szállót is erősen igénybe veszik s a tisztikarból és a legénységből jut majd a magánlakásokba is elég. Kaposvár nyári életét annál elevenebbé teszi a manőver, mert a 44. gyalogezred teljes zenekara az egész hónapon át a Turul­ban hangversenyezni fog. Más étteremben csak akkor lesz katonazene, hogyha az elöl­járó tisztikar ott tölti az estét. A nagy katonai forgalom érthető gazda­sági előnyt jelent Kaposvárra és az egész megyére. József főherceg részére ezúttal polgári fo­gadtatás nem lesz, miután a fenséges úr tisztán szolgálati célból fog ismételten Ka­posváron időzni. Nagymise Babylonban írta Bán Ottó Zsoltát a pokolról VIII. Megállt és számolta az ütéseket. —A gyorsvonat, gondolta. Tizenöt perc, amíg ideér, addig újra itt leszek. Vagy már nem leszek sehol s meglesz oldva a csomó . . . Csak az a lány... hátha megölném azt is... Erősen kisértette a gondolat. Menjen, ne menjen? Suhannak a percek, mint a szá­guldó vonat. Most meg tudná ölni. Hátha azután nem lesz ereje hozzá. Izgatta, hogy illan az idő s nem tud ha­tározni. Gyötörte a vér víziója. A véré, mely ömleni fog. Pirosan, vastag sugárban. Szé­dült s fojtogató hőség szárította ki a torkát. Rohant az ablakhoz, feltépte s kihajolt rajta. Belefigyelt az éjszakába. Forgott körülötte a sötétség s távoli robogást hallott. A váltó­­szekrényhez fordult. Ott álltak azon szép sorjában a váltók emelőkarjai, megszámozva. Nem látta a számokat, összefolyt előtte minden. Kábult fejjel, találomra kapott az egyikhez. Kimozdította helyéből s tántorogva ment az ajtó felé: — Megölöm őt is . . . megölöm . . . Csuklott a térde s a karja reszketett, ahogy az ablakhoz nyúlt. Megkoppantotta az üveget. Halkan. Várt. Odabenn semmi lesz, csönd. Türelmetlenül ismételte a kopogást, gyorsabban, erősebben. Veszedelmesen zör­­gött az üveg. A lány felébredt. Hallgatózott egy kicsit s álmosan közeledett az ablak felé. Páldi a sötét szobában élesen látta a fehér árnyékot. Olyan volt a lány, mintha lebegne. — Meg fog halni, mondta magában ijesztő elszántsággal. Az ablak felpattant: — Mit akar Páldi? Milyen furcsán néz. Istenem, szinte félek. Remegett a hangja s visszahúzódni ké­szült. A fiú tétovázott : — Elküld ? Megfogta a lány kezét. Erősen megszo­rította. Fájt. Forró kezében reszketett a puha fehérség s azután az egész világos árnyék felé hajolt, hozzásimult. Szerelmes, búgó ka­cagással intett: — Nem küldöm el. Nem tudom elkül­deni. De az előbb úgy dörömbölt, hogy akár anyus is meghallhatta volna. Még most is hogy dobog a szivem ! — Megijedt ? — Nagyon. De most már nem félek. Miért jött? S mert a fiú nem válaszolt, nyaka köré fonta karjait s hízelkedve szorította arcát a hajához. — No, mondja már, miért jött? Unszoló volt a hangja és lágyan dorom­bolt. A fiú akkor se szólt. Hallgatta a raesz­­sziről ide erősbbödő vonatrobogást s arra gondolt, hogy a fegyverhez kell nyúlnia. A lány pedig továbbzenélt: — Hát nem árulja el ? Majd megmondom én. Ugy­e, azért jött, mert be akarja vallani, hogy szeret. Eddig úgyse mondta még egy szóval se. Ugy­e, azt érezte, hogy el kell jönnie, be kell vallania, hogy megnőttem a szemében, nem vesz már kisleányszámba. Tüzelt az arca s bohó szégyenkezéssel mosolygott. A fiú hallgatta. Érzékeit bizser­­gette a dallamos beszéd. De az utolsó szó mintha szivén érte volna. Megrázkódott. — Igen, már nem kisleány . . . ezért jöttem. Ingerült volt hangja, szinte küzködve tört utat melléből. A lány csodálkozott és örült. — Tudtam, éreztem. »SOMOGYI HÍ­RL­A­P" 1913 julius 27 X Alapittatott 1863. .. Telefon 311. X­­ LÜNESFELD nm­­ ♦ modern fényképészeti műterme ♦ ♦ KAPOSVÁR, KORONA UTCA. ♦ ♦ ♦♦♦♦ ♦ 1 ♦♦♦♦ I i ♦♦♦♦ ! ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ • ♦ < ♦ ♦ ♦ X modern irányú képek. X X Olcsó díjazás mellett vidékre X X és házon kívül. ::: * I 6666 I Kaposvár, július 26. Somogy bizalma a miniszterel­nök és a kormány iránt. Márffy Emil főrendiházi tagnak azt az indítványát, hogy Somogy vármegye közönsége nevében a törvényhatóság üdvözölje Tisza István gróf miniszterelnököt és az összkormányt, az ál­landó választmány tudvalevőleg magáévá tett. Az indítvány tehát mint javaslat kerül az augusztus negyediki megyegyűlés elé. Az állandó választmány ülésén Széchenyi Aladár gróf, a megyei ellenzék vezére, bejelentette ellenvéleményét és abbeli szándékát, hogy a megyegyűlésen majd elmondja, miért visel­tetik mélységes bizalmatlansággal Tisza István gróf iránt. Kétségtelen ugyan, hogy a törvényhatóság nem kíváncsi Széchenyi Aladár beígért obstruálására, illetve arra, hogy miért bizalmatlan a miniszterelnök iránt, mindazonáltal nem érdektelen nyilván­tartani az ellenzéki főnemes szándékát, mert hiszen annál inkább megérlelődik az a bi­zalom, melyben Somogy vármegye a kormányt és elsősorban annak elnökét részesíteni kí­vánja. Nem is kívánság, nem is szándék ez, hanem befejezett tény, amivel szemben Széchenyi Aladár gróf és pártja állásfogla­lása nem egyéb egy kis jelentéktelen epizód­nál. Olyan epizódnál, ami vele jár bizonyos dolgokkal. Ami tarkázza az eseményeket. Lám, az aradi választás sem lett volna ér­dekes, hogyha Széchenyi Aladár fel nem lé­pett volna Tisza Istvánnal szemben. De sőt a Tisza—Károlyi-affér sem lett volna teljes, hogyha Széchenyi Aladár is részt nem kért volna belőle. Ő az epizód-ember, aki egy idő óta odaszegődött Tisza István mellé, hogy asszisztáljon a diadalainál. Minden­esetre érdekes szerep, sőt nagyon érdekes vállalkozás, csak gusztus kell hozzá. To­vábbá türelem és kitartás. De hogy idehaza, a saját territóriumán rendez magának fényes bukást Széchenyi Aladár gróf, ez több az érdekességnél. Ez nagylelkűség, amiért Tisza István gróf még hálás is lehet főnemestár­sának. — Különben elindulási pontunkhoz visszatérve, csak azt akarjuk mondani, hogy Somogyvármegye törvényhatósági bizottsága az augusztus negyediki megyegyűlésen fel­iratban üdvözölni és bizalmáról biztosítani fogja Tisza István gróf miniszterelnököt és kabinetjét.

Next