Somogyi Hirlap, 1915. március (12. évfolyam, 49-73. szám)

1915-03-04 / 51. szám

2 közelharcokban mindenütt mi győztünk. Állásainkat erősen tartjuk. Az argonnei erdőségben több árkot elfoglaltunk, 80 foglyot ejtettünk és öt aknavetőt zsákmányoltunk. A Vauquois ellen intézett támadásokat véresen visszavertük. A Vogézekben a legutóbbi napokban kivívott előnyöket heves ellentámadások ellenére is megtartottuk. A franciáknak tegnap este Cellestől északkeletre ellenünk intézett támadásai rájuk nézve különösen veszteségteljesek voltak. A legfőbb hadvezetőség. (A miniszterelnökség sajtóosztálya.) Japán-kínai konfliktus. London, március 3. A japán-kínai konfliktus veszedelmesen kiélesedett. Kína eddigi engedményeit nem tekinti véglegeseknek és azok egy részét máris visszavonja. Ha Kína Japán követelését elutasítja, úgy Japán szárazföldi csapataival megszállja az északi kínai kikötőket. Hadfelszerelési cikhelf, úgymint: ér , térd* és hasmelegítője, hósapkák, himalája ujjas mellények, láger alsó ruházat, tábori takarók, vízmentes hálózsákok hajlik. Kórházi felszereléshez tartozó cikhelf, úgymint: kötszerek, matrac és szalmazsákok, ágytakarók, ágyneműek és egyéb kórházi fehérneműek legnagyobb választékban jutányosan szabott árak mellett kaphatók Lőw divatházban Kaposvárott. Vidéki megrendelések legpontosabb elintézést nyernek. Somogyi Sairlap 1915 március 4 reformátusok gyűlése Huszár Aladár beszéde. A belsősomogyi református egyházmegye ma délelőtt 9 órakor tartotta tavaszi közgyűlését a városháza nagytermében Huszár Aladár egyházmegyei gondnok és Nagy Lajos esperes elnöklésével. A közgyűlést Nagy Lajos hazafias imája vezette be, melyben dicsőségesen harcoló katonáinkra kérte az Isten áldását és fegyvereink győzelméért könyörgött. A magas szárnyalású ima után Huszár Aladár törvényszéki elnök, a belsősomogyi ref. egyházmegye gondnoka a következő lendületes és kiváló szónoki készséggel előadott beszédet mondta: Nagytiszteletű és tekintetes egyházmegyei közgyűlés ! Engedtessék meg nekem most, midőn az Önök bizalmából elnyert gondnoki tisztemben, első ízben van szerencsém az egyházmegye közgyűlésének megnyitásánál már, az egyik elnöki széket elfoglalni, hogy Önöket az igaz szeretet hangján üdvözölhessem. Szerettem volna ez alkalommal Uraim, egyházmegyénk érdekében kifejtett üdvös ténykedésekről számolni be, de sajnos ennek lehetőségétől megfosztott engem a ma dúló világháború, mely egész Európa békéjét feldúlva, mindannyiunk kezére békét kötött és megbénított az élethalál harccal szorosan össze nem függő minden üdvös munkát. Vigasztaljon bennünket Uraim az a 7 hónapi erős küzdelem eddigi eredményeiből is jogosan levonható alapos remény, hogy a magyarok Istene szeretett hazánkat ezután is meg fogja oltalmazni minden nagyobb bajtól és győzelemre fogja segíteni hazánk védelmében oly hősiesen küzdő katonáinkat és dicső szövetségeseinkkel vállvetve ki fogjuk küzdeni azt a várva-várt szebb és boldogabb jövőt, mely tért fog nyitni a békés, hasznos munkának és eredménnyel fog jutalmazni minden erre irányzott becsületes törekvést. Ha ennek a mai borzalmas s az egész világot izgalomba ejtő kegyetlen háborúnak okait kutatjuk, úgy a helyes nyomra vezet bennünket a biblia és a világtörténelem. Mint a tapasztalat mutatja, amikor a jólét és a tökéletesség elérésére irányzott törekvés eléri tetőfokát s a fejlettség és tudomány termékeny melegágyában, mérges gombát növel az elbizakodottság, az önös érdekét szolgáló és csupán ezért élő önzés, akkor időközönként megrázza magát az anyaföld és eltemeti a sivárt, a bűnöst, az önzőt. Egy második babilóniai zavar, egy második özönvíz ez a mai háború is Uraim, melyből csak az erény, csak a becsület, csak a tiszta erkölcs kerülhet ki győztesen! Ha mégis volnának csüggedők és kételkedők, kik a mi győzelmünkben kétségeskednének, azoknak csak azt tanácsolhatom, hogy kislelkűséget félretéve, szálljunk magunkba, vizsgáljuk meg önmagunkat, ismerjük fel múltunkban azt a selejtest, azt a bűnt, melynek kiirtására, megtisztítására szolgáló méltó büntetés, ez a borzalmas világháború s irtsuk azt ki magunkból s csupán azt tartsuk meg a jövő élet számára, ami jó, ami dicső, ami keresztyéni. S itt örömmel kell reámutatnom arra, hogy ezek a jövő életre, a második évezredre predestináló jó tulajdonságok nem vesztek ki a magyar nemzetből, mert hisz bámulattal látjuk azt az igaz hazaszeretetből fakadó önzetlen hazafiságot, mely nemzetünk fiait a harctéren ezer veszély között is megtartja honfiúnak s megtartja őket a vallásnak s őket a jelen elpuhult kortól őszintén szólva nem remélt, de az ősi magyar dicsősség által igazolt hőstettekre indítja. Nézzük a szeretni tudó magyar nép példás és magától mindent elvonó áldozatkészségét, nézzük szűkebb körben vizsgálódva a mi lelkészeink és tanítóink hősi küzdelmét, mikor öldöklő fegyverrel, avagy áldást hozó lelki gondozással szolgálják ezer veszély között is nemzetünket, egyházunkat. Nézzük azokat az itthon maradott lelki vezetőinket, kik az itthon maradt aggódókat, gyászolókat vigasztalva s fájdalmaikat enyhítve lelki megnyugtatással teszik őket kitartókká és bizakodókká, sőt a harctéren lévő híveiket is utánuk küldött imádságokkal és biztató sorokkal bátorítva, óvják meg a csüggedéstől és serkentik további nagy tettekre. Büszkén konstatálom, hogy a nemesben, a jóban is előljár a mi somogyi népünk, mert az ő lelki vezetőik hivatásuk magaslatán állanak és hazánk, vallásunk iránti kötelességüket méltóan teljesítik. E helyen és mindannyiunk, az egész magyar nemzet nevében mondok azért köszönetet a mi lelkészi, a mi tanítói karunknak, s további kitartásra, további hős küzdelemre buzdítva kérem őket arra is, hogy jó cselekedeteik babérkoszorújába kössék bele a legszebb világot, a harcban hősi halált halt apák, árva, serdületlen gyermekeinek lelki és anyagi gondozását. — Bocsássák magukhoz, úgy mint Jézus tette, a kisdedeket s ezeket istápolva neveljék őket a hazának, apáikhoz méltó hit fiaivá s az egyháznak hasznos tagjaivá. Ha mindezt megtesszük és szüntelen csakis ezt tesszük, úgy győzni fogunk s győznünk kell! S ha mi vagyunk kiszemelve arra, hogy ezen újabb világcsapásból, a XX. század ezen borzalmas özönvizéből kimentessünk, úgy vigyük bele abba a Noé bárkába azt a fehér galambot, azt a kis bárányt, a békességet, a tiszta erkölcsöt, a becsületet és főleg a jézusi szeretetet, s ha ezeket megmentve a jövő élet számára, lerázzuk magunkról a föld porát, úgy Magyarország második ezredévét biztos alapra építjük fel s ekkor igazán híven szolgáljuk imádott hazánkat és szeretett egyházunkat. Hogy igy legyen ezt kívánom és ily irányú munkálkodásunkra kérem az Isten áldását! Lelkes éljenzés zúgott fel a beszéd nyomán. Ezután a közgyűlésen megjelent Kacskovics Lajos alispánt üdvözölte és rátértek a napirendre, az esperesi jelentés tárgyalására, melyet elfogadtak. Majd az uj világi tanácsbíró, Béky Tamás tette le az esküt. Jóváhagyta a közgyűlés a megye területén megejtett lelkészválasztásokat. Görgetegen Kovács Károly, Nagykorpádon Horváth Károly, Magyaregresen pedig Réthi László választattak meg ref. lelkészekül. Több apróbb ügy elintézésével ért véget a közgyűlés, melyet délután 1 órakor a Turulban társasebéd követett.