Somogyi Hirlap, 1916. április (13. évfolyam, 75-99. szám)

1916-04-23 / 94. szám

4 . SOMOGYI HÍRLAP 1916. április 23. Mikor Kossuth Lajost Kaposvár képviselőjévé választották Kossuth Lajos levele a kaposvári kerület választóihoz. Kaposváron csak kevesen tud­ják, hogy 1869-ben Kossuth Lajost a kaposvári kerület kép­viselőjévé választották. Kossuth ellenjelöltje S­o­m­s­s­i­c­h Pál volt, aki azonban ezen a válasz­táson megbukott. Kossuth Lajos azonban nem vállalta el a man­dátumot s ez alkalomból levelet irt a kaposvári kerület választói­hoz. A történelmi nevezetességű levelet, melynek tartalmát csak néhányan ismerik Kaposváron, Bereczk Sándor városi fő­mérnök szívességéből módunk­ban áll közölni: Kovács Imre elnök, Szalay Károly választmányi alelnök, Né­meth Ignác választmányi jegyző uraknak és általuk kaposvári ke­rületi választók ellenzéki része választmányának s választó­pol­gárainak. Tisztelt Uraim! Volt szerencsém kézhez kapni március 22-éről kelt becses le­velüket, mely által a kaposvári kerület országgyűlési képviselő­jévé lett megválasztásomról érte­síteni, egyszersmind a díszes tisztnek elvállalására meleg, szí­vélyes szavakkal ösztönözni mél­­tóztattak. Hogy hamarább nem válaszol­tam, oka az, hogy nem véltem renden lenni a megválasztás el­vagy nem fogadása iránt nyilat­kozni, mielőtt megválasztásom hivatalos alakban tudtomra adatik. Most, miután a választási jegy­zőkönyv egyik példánya, szent­­margitai Folly József választási elnök úr által megküldve néhány nap óta kezeimnél van, elérkezett az idő, hogy becses felszólítá­sukra határozottan nyilatkozzam. Mindenek­előtt legőszintébb hálás érzéssel mondok köszöne­tet a nagybecsű bizalomért, mellyel engem a kaposvári kerület válasz­tóinak jelentékeny többsége meg­tisztelni méltóztatott s melyet annál nagyobbra becsülök, minél inkább sejteti velem becses leve­lek tartalma, hogy e bizalomnak épen a kaposvári kerületben ér­vényre juttatása a fenforgó viszo­nyok közt, szinte annyi önmeg­tagadást kívánt, mint erélyt és szilárdságot igényelt. Legyenek is tisztelt Hazámfiai meggyőződve, hogy irántam ily nehéz körülmények közt tanúsí­tott­ bizalmukra mély hálával fo­gok viszontagságos életem hátra­levő napjain át emlékezni. És most megvallom, hogy megilletődéssel olvasott s újra megolvasott jeles szerkezetű le­velek nekem a nyilatkozást na­gyon nehézzé tette. Mert e levél, Hazánk jelen államjogi helyzeté­nek alapos bírálása mellett, az ellenzék éppen Somogy megye székvárosi kerületében kivívott győzelmének politikai fontossá­gát oly találóan ecseteli, s azon­kívül oly mély meggyőződés hangján s annyira szívből és szívhez szól, miszerint attól kell tartanom, hogy kedvetlenséget fogok önöknek okozni tisztelt Hazámfiai, ha a reám ruházott képviselői tisztet el nem fogadom. Pedig nem fogadhatom el. Er­kölcsi lehetetlenség, hogy elfo­gadjam. Felemelt fővel mondhatom Is­ten és Hazám előtt, hogy egész éltemen át, a szoros kötelesség­érzet embere voltam. Engedjék meg nekem, hogy az maradjak rendületlenül mind halálomig. Földi pályám vége felé jár. Egye­düli támaszom a lelkiismeret azon nyugalma, melyet a kötelesség­hez­ önzéstelen hűség nyújt. Hadd tartsam én meg halálom órájára e nyugalmat. Megmértem az okokat, melyek az elfogadás mellett és ellen szóltalnak, mérlegbe vetettem tisz­tán hazafias szempontból előnyt és hátrányt, hasznot és kárt, és megkérdeztem a kebel titkainak vesztegeth­etetlen biráját, a lelki­ismeretet. És e biró kimondta reám az ítéletet, hogy nekem most és igy amint a dolgok álla­nak számkivetésemből hazatér­nem nem szabad. E birótól be­csületes ember nem ismer feleb­­bezést. Tanácsot kérem a hideg ősz­től érett megfontolással, indula­tos elfogultság és szenvedély nélkül és azon meggyőződésre jutottam, hogy most és így haza­térnem menthetetlen politikai hi­ba volna. Tehát a lelkiismeret tilalma s a politikai számvetés egyiránt kö­telességemmé teszi, hogy önök szívélyes unszolásának ne en­gedjek. Én azt gondoltam, hogy azon nyilatkozatok után, melyeket a Jászladányiak felszólítása óta több ízben közzé tenni alkalmam volt, s különösen a kevéssel a válasz­tások előtt írott­am a nyílt leve­leim után, melyekre Önök is hi­vatkoznak, az én elhatározásom iránt kétség már nem is fordult­­hat elő a Házában. Minthogy azonban becses le­velek az elhatározásom meginga­tására van irányozva, úgy látszik, nem volna felesleges, mellőznöm a tartózkodást, melyet eddigi nyilatkozataimnál szabálynak te­kintettem, egész nyíltsággal indo­kolnom, hogy miért nem tartom és sem szabadnak, sem tanácsos­nak elhatározásomon változtatni. Fájdalom azonban ezt nem tehetném anélkül, hogy Önöknek, kiknek nagy hálával tartozom, a gyanakodó hatalom részéről bajt okozzak. Emlékezni fognak önök tisz­telt Hazámfiai! Váci levelemre. Nyugodt lélekkel merek a törté­nelem ítéletére és a független érzelmű polgárok lelkiismeretére hivatkozni, hogy e levélben sa­ját meggyőződésemet nem ugyan feláldozva (mert ezt becsületes ember nem teheti) hanem a köz­vélemény jelen iránya előtt hát­térbe szorítva, az önmegtagadá­sig vitt oly lojalitással nyilatkoz­tam, hogy az — állítani merem — még legszenvedélyesebb po­litikai elleneimtől is­ méltánylást érdemelt volna. Mégis mit mindent nem olva­sott ki abból a hatalom az éppen nem független bíróság s a kor­mányt derűre-borura támogató országgyűlési többség­ és minő üldözésekre nem merítettek abból ürügyet! Üldözésekre, melyek egy jeles becsületes hazafinak kora halálát vonták maguk után, kinek jellemtisztaságától még po­litikai ellenei sem tagadhatták meg az elismerést. És miként állanak önök most az országban! Azon tömérdek visszaélés közt, melyet a válasz­tások alatt magának a hatalom megengedett, számos önkényes elfogatások is fordultak elő. Az alkotmányosság legelemibb fo­galmainak kigúnyolásáig, sőt valóságos botrányig van fokozva az embertelen könnyelmű játék, melyet a felségsértési vád rém kockájával az a hatalom s mely történelmünk legszomorubb kor­szakaira emlékeztet. Hozzájárul ezekhez, hogy — amint a lapok hírül hozták — Somogyot királyi biztossal aján­dékozta meg, vagy készül meg­ajándékozni a hatalom. Ami annyi mint az alkotmányos intézmények felfüggesztése, tehát törvényen kívül helyezés. Ha ily körülmények közt, én belebocsátkoznám annak tartóz­kodás nélküli fejtegetésébe, hogy miért érzem én magamat a pol­gári kötelesség érzete által a hazatérhetéstől most eltiltottnak, mennyi zaklatásokra nem merít­hetnének szavaimból ürügyet Ön­nek ellen tisztelt Hazámfiai! kik a kormány szemében megbocsát­hatatlan ama szörnyűséget me­részelték elkövetni, hogy magu­kat a több mint egy nemzedék ideje óta meggyökeresedett vezér befolyás járszalagáról emancipál­ták , s megvonva bizalmukat azon fényes tehetségű férfiútól, ki a Magyar Hazánkat az Osztrák birodalommal egy állammá össze­forrasztó boldogtalan műnek lét­rehozói, bajnokai és végrehajtói közt oly kitünőleg szerepelt, en­nek ellenében nevemet, az or­szággyűlési többség helyeslése mellett „brevi manu“ notóriusnak nyilatkoztatott. Száműzött nevét írták zászlójukra, nem csak. De sőt e zászlónak diadalra juttatá­sával oly erkölcsi csapást intéz­tek a közös ügyek szerkezetére, melynél az egész országban csakis éppen két más választó­­kerületben lehetett volna az ellen­zék győzelme súlyosabb hord­erejű. Mentsenek tehát fel engem, kérem indokaim bővebb magya­rázatától s ajándékozzanak meg annyi bizalommal, hogy elhigy­­jék miként jól megfontolva cse­lekszem s elengedhetlen szoros hazafiui kötelességet teljesítek midőn bánatos öreg napjaimtól megtagadom a hazai levegő bal­zsamát, mely után a honvágy lázas epedésével sóvárgok. Nem fogom azonban érdekei­ket kockáztatni, ha némi észre­vételt teszek becses levelek egy részére, mely elvi fejtegetést nem igényel, mert csak hasznoság praktikus tekintetére vonatkozik. Önök azt látszanak hinni tisz­telt Hazámfiai! hogy én igen sok jónak lehetnék eszközölője, ha most a Hazába visszatérnék. Úgy egyesekektől, mint testüle­tektől vett számos levelekből sejtem, hogy e hitükben mások is osztoznak, még pedig számo­san. Csak e napokban is vettem egy levelet, mely képletileg akar­ván e várakozást kifejezni, arról értesít, miként egy bizonyos vi­déken a nép azt hiszi, hogy én ha hazamennék, még a vizek „SOMOGYI VIRTUS“ sötétszínű­, magasfokú duplamaláta tápsörkülönlegesség. Gyártja a KAPOSVÁRI SÖRFŐZDE. 8021

Next