Somogyi Hirlap, 1916. április (13. évfolyam, 75-99. szám)
1916-04-23 / 94. szám
4 . SOMOGYI HÍRLAP 1916. április 23. Mikor Kossuth Lajost Kaposvár képviselőjévé választották Kossuth Lajos levele a kaposvári kerület választóihoz. Kaposváron csak kevesen tudják, hogy 1869-ben Kossuth Lajost a kaposvári kerület képviselőjévé választották. Kossuth ellenjelöltje Somssich Pál volt, aki azonban ezen a választáson megbukott. Kossuth Lajos azonban nem vállalta el a mandátumot s ez alkalomból levelet irt a kaposvári kerület választóihoz. A történelmi nevezetességű levelet, melynek tartalmát csak néhányan ismerik Kaposváron, Bereczk Sándor városi főmérnök szívességéből módunkban áll közölni: Kovács Imre elnök, Szalay Károly választmányi alelnök, Németh Ignác választmányi jegyző uraknak és általuk kaposvári kerületi választók ellenzéki része választmányának s választópolgárainak. Tisztelt Uraim! Volt szerencsém kézhez kapni március 22-éről kelt becses levelüket, mely által a kaposvári kerület országgyűlési képviselőjévé lett megválasztásomról értesíteni, egyszersmind a díszes tisztnek elvállalására meleg, szívélyes szavakkal ösztönözni méltóztattak. Hogy hamarább nem válaszoltam, oka az, hogy nem véltem renden lenni a megválasztás elvagy nem fogadása iránt nyilatkozni, mielőtt megválasztásom hivatalos alakban tudtomra adatik. Most, miután a választási jegyzőkönyv egyik példánya, szentmargitai Folly József választási elnök úr által megküldve néhány nap óta kezeimnél van, elérkezett az idő, hogy becses felszólításukra határozottan nyilatkozzam. Mindenekelőtt legőszintébb hálás érzéssel mondok köszönetet a nagybecsű bizalomért, mellyel engem a kaposvári kerület választóinak jelentékeny többsége megtisztelni méltóztatott s melyet annál nagyobbra becsülök, minél inkább sejteti velem becses levelek tartalma, hogy e bizalomnak épen a kaposvári kerületben érvényre juttatása a fenforgó viszonyok közt, szinte annyi önmegtagadást kívánt, mint erélyt és szilárdságot igényelt. Legyenek is tisztelt Hazámfiai meggyőződve, hogy irántam ily nehéz körülmények közt tanúsított bizalmukra mély hálával fogok viszontagságos életem hátralevő napjain át emlékezni. És most megvallom, hogy megilletődéssel olvasott s újra megolvasott jeles szerkezetű levelek nekem a nyilatkozást nagyon nehézzé tette. Mert e levél, Hazánk jelen államjogi helyzetének alapos bírálása mellett, az ellenzék éppen Somogy megye székvárosi kerületében kivívott győzelmének politikai fontosságát oly találóan ecseteli, s azonkívül oly mély meggyőződés hangján s annyira szívből és szívhez szól, miszerint attól kell tartanom, hogy kedvetlenséget fogok önöknek okozni tisztelt Hazámfiai, ha a reám ruházott képviselői tisztet el nem fogadom. Pedig nem fogadhatom el. Erkölcsi lehetetlenség, hogy elfogadjam. Felemelt fővel mondhatom Isten és Hazám előtt, hogy egész éltemen át, a szoros kötelességérzet embere voltam. Engedjék meg nekem, hogy az maradjak rendületlenül mind halálomig. Földi pályám vége felé jár. Egyedüli támaszom a lelkiismeret azon nyugalma, melyet a kötelességhez önzéstelen hűség nyújt. Hadd tartsam én meg halálom órájára e nyugalmat. Megmértem az okokat, melyek az elfogadás mellett és ellen szóltalnak, mérlegbe vetettem tisztán hazafias szempontból előnyt és hátrányt, hasznot és kárt, és megkérdeztem a kebel titkainak vesztegethetetlen biráját, a lelkiismeretet. És e biró kimondta reám az ítéletet, hogy nekem most és igy amint a dolgok állanak számkivetésemből hazatérnem nem szabad. E birótól becsületes ember nem ismer felebbezést. Tanácsot kérem a hideg ősztől érett megfontolással, indulatos elfogultság és szenvedély nélkül és azon meggyőződésre jutottam, hogy most és így hazatérnem menthetetlen politikai hiba volna. Tehát a lelkiismeret tilalma s a politikai számvetés egyiránt kötelességemmé teszi, hogy önök szívélyes unszolásának ne engedjek. Én azt gondoltam, hogy azon nyilatkozatok után, melyeket a Jászladányiak felszólítása óta több ízben közzé tenni alkalmam volt, s különösen a kevéssel a választások előtt írottam a nyílt leveleim után, melyekre Önök is hivatkoznak, az én elhatározásom iránt kétség már nem is fordulthat elő a Házában. Minthogy azonban becses levelek az elhatározásom megingatására van irányozva, úgy látszik, nem volna felesleges, mellőznöm a tartózkodást, melyet eddigi nyilatkozataimnál szabálynak tekintettem, egész nyíltsággal indokolnom, hogy miért nem tartom és sem szabadnak, sem tanácsosnak elhatározásomon változtatni. Fájdalom azonban ezt nem tehetném anélkül, hogy Önöknek, kiknek nagy hálával tartozom, a gyanakodó hatalom részéről bajt okozzak. Emlékezni fognak önök tisztelt Hazámfiai! Váci levelemre. Nyugodt lélekkel merek a történelem ítéletére és a független érzelmű polgárok lelkiismeretére hivatkozni, hogy e levélben saját meggyőződésemet nem ugyan feláldozva (mert ezt becsületes ember nem teheti) hanem a közvélemény jelen iránya előtt háttérbe szorítva, az önmegtagadásig vitt oly lojalitással nyilatkoztam, hogy az — állítani merem — még legszenvedélyesebb politikai elleneimtől is méltánylást érdemelt volna. Mégis mit mindent nem olvasott ki abból a hatalom az éppen nem független bíróság s a kormányt derűre-borura támogató országgyűlési többség és minő üldözésekre nem merítettek abból ürügyet! Üldözésekre, melyek egy jeles becsületes hazafinak kora halálát vonták maguk után, kinek jellemtisztaságától még politikai ellenei sem tagadhatták meg az elismerést. És miként állanak önök most az országban! Azon tömérdek visszaélés közt, melyet a választások alatt magának a hatalom megengedett, számos önkényes elfogatások is fordultak elő. Az alkotmányosság legelemibb fogalmainak kigúnyolásáig, sőt valóságos botrányig van fokozva az embertelen könnyelmű játék, melyet a felségsértési vád rém kockájával az a hatalom s mely történelmünk legszomorubb korszakaira emlékeztet. Hozzájárul ezekhez, hogy — amint a lapok hírül hozták — Somogyot királyi biztossal ajándékozta meg, vagy készül megajándékozni a hatalom. Ami annyi mint az alkotmányos intézmények felfüggesztése, tehát törvényen kívül helyezés. Ha ily körülmények közt, én belebocsátkoznám annak tartózkodás nélküli fejtegetésébe, hogy miért érzem én magamat a polgári kötelesség érzete által a hazatérhetéstől most eltiltottnak, mennyi zaklatásokra nem meríthetnének szavaimból ürügyet Önnek ellen tisztelt Hazámfiai! kik a kormány szemében megbocsáthatatlan ama szörnyűséget merészelték elkövetni, hogy magukat a több mint egy nemzedék ideje óta meggyökeresedett vezér befolyás járszalagáról emancipálták , s megvonva bizalmukat azon fényes tehetségű férfiútól, ki a Magyar Hazánkat az Osztrák birodalommal egy állammá összeforrasztó boldogtalan műnek létrehozói, bajnokai és végrehajtói közt oly kitünőleg szerepelt, ennek ellenében nevemet, az országgyűlési többség helyeslése mellett „brevi manu“ notóriusnak nyilatkoztatott. Száműzött nevét írták zászlójukra, nem csak. De sőt e zászlónak diadalra juttatásával oly erkölcsi csapást intéztek a közös ügyek szerkezetére, melynél az egész országban csakis éppen két más választókerületben lehetett volna az ellenzék győzelme súlyosabb horderejű. Mentsenek tehát fel engem, kérem indokaim bővebb magyarázatától s ajándékozzanak meg annyi bizalommal, hogy elhigyjék miként jól megfontolva cselekszem s elengedhetlen szoros hazafiui kötelességet teljesítek midőn bánatos öreg napjaimtól megtagadom a hazai levegő balzsamát, mely után a honvágy lázas epedésével sóvárgok. Nem fogom azonban érdekeiket kockáztatni, ha némi észrevételt teszek becses levelek egy részére, mely elvi fejtegetést nem igényel, mert csak hasznoság praktikus tekintetére vonatkozik. Önök azt látszanak hinni tisztelt Hazámfiai! hogy én igen sok jónak lehetnék eszközölője, ha most a Hazába visszatérnék. Úgy egyesekektől, mint testületektől vett számos levelekből sejtem, hogy e hitükben mások is osztoznak, még pedig számosan. Csak e napokban is vettem egy levelet, mely képletileg akarván e várakozást kifejezni, arról értesít, miként egy bizonyos vidéken a nép azt hiszi, hogy én ha hazamennék, még a vizek „SOMOGYI VIRTUS“ sötétszínű, magasfokú duplamaláta tápsörkülönlegesség. Gyártja a KAPOSVÁRI SÖRFŐZDE. 8021