Somogyi Hirlap, 1946. május (2. évfolyam, 98-113. szám)
1946-05-03 / 98. szám
II. évfolyam, 98. szám. ARA: 500.000 P Kaposvár, 1946. május 3., péntek A FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT LAPja Havas úr nagyobbszabású cikkel pottyantott a Somogy vármegye tegnapi számába ,s ott igen nagy erőlködéssel kívánja bizonyítani, hogy a vele szemben felségsértésnek számító »Jegyzet a széljegyzetekhez« című közleményt én írtam a Somogyi Hírlap számára. A mimóza-lélek érzékenységével panaszkodik a cikk eldurvult hangja miatt, azután mintegy rosszul rendezett kölcsönkönyvtár polcain a könyveket — úgy hánytorgat tarka össze-visszaságban vádakat, rágalmakat, törvényhatóságot, pártot, parasztságot, rendőrséget, földrajzot s mindent, ami szükséges ahhoz, hogy a körmén koppintott kópé elterelje a figyelmet a lényegről s kiabáljon arról a tűzről, amelyet ő maga gyújtott meg. Sem időm, sem kedvem nincs ahhoz, hogy hosszas polémiába kezdjek azzal a Havas Bélával, aki egy-két társával együtt nem állallotta a május 1. örökszép gondolatát és jelentőségét megszeplősíteni azzal, hogy itt Kaposvárott és az egész vármegyében az ünnepi gyűlések keretében indítottak ellenem oly hangú támadást, amelytől saját pártjuk nagy része s a vármegye lakossága csöszörrel fordul el. Higyje el, Havas Úr, a kettőnk vitáját nem ön, nem a Somogyvármegye és nem a májusi népgyűlések fogják eldönteni s nehéz, hosszú újságírói működésemről, annak konstruktiv, vagy destruktív jellegéről nem a Csongrádi Sherlok Holmes Bélának Máramarosszigeten sebtében összekapart adatai szerint fognak illetékes körök ítéletet mondani, ítéletet mondtak már azok a fegyelmi iratok, amelyeket éppen Kolozsváry-Borcsa Mihály, Gáspár Jenő és Antal István szerkesztettek meg ellenem s végül betiltották lapomat azért, mert többek között egy üldözött ruszin újságírót (Bojcsuk József) és két öreg zsidó újságírót (Dénes Sándort, dr Klein Jenőt; hithű, deréig zsidók s egyben derék magyar emberek voltak, hitüket mindig bátran megvallották!) tartottama lapnál. A lapot teljesen ők szerkesztették, hiszen én mindössze hat hetet töltöttem Máramarosszigeten és később csak 5—6 hetenként rándultam fel egy-egy napra, hogy pénzt és papírt vigyek felabból a fizetésből,amit a budapesti Fried-bőrgyártól kaptam (1940— 1943), mint titkár és személyzeti, főnök. A lapot utolsó percig így tartottam fel, minden szubvenció nélllkül, Havas Ur.. § ,ezzel nagy szolgálatokat tettem az átteni hatóságok és anagyarok minden áskálódása dacára — a tiszta értelemben vett nemzeti gondolatnak, a román—magyar barátságnak s Máramarossziget derék zsidóságának. Hálájuk sok-sok bizonyítékáról majd ön is tudomást szerez, Havas Úr, rövid időn belül! De maradjunk a sorrendnél: a felségsértő cikket — amely méltó válasz az ön jegyzeteire — nem én írtam, de minden sorával azonos A nemzetgyűlés tegnapi ülésén Nagy Ferenc miniszterelnök beszámolt a moszkvai út eredményeiről. Elmondotta, hogy a moszkvai tanácskozásokon felvetették természetesen a magyar békecélokat. A magyar kormány célja az idegen fennhatóság alatt élő magyarság sírom magam, érte magam is vállalom a felelősséget. ön, Havas Úr, s két-három társa megszokták már, hogy politikai hitbizományként kezeljék az egész vármegyét. Szabadon rágalmazzanak, félemlítsenek, suttogjanak olyan dolgokról, amelyeket a hivatalos orosz és magyar tényezők számtalanszor megtagadtak. Önök meglehetősen pehelysúlyú egyéniségük alátámasztása végett állandóan a Kommunista Pártra hivatkoznak. A kommunizmust, mint tant és elméletet ismerem magam is, legalább annyira, mint ön, Havas Úr. A tiszta demokrácia elméletével, sőt gyakorlatával is jó ismeretségben vagyok, Íriszen jártam Finnországban, Angliában, Svédországban, Dániában s alaposan megfigyelhettem az igazi demokrácia élő organizmusát s nálunk is annyira kívánatos erényeit. Itt mindössze az a baj, hogy én önt és pár társát nem ismeremel a demokrácia hivatott apostolainak, akiknek személye szent és sérthetetlen! Én önöket potyautasoknak tartom a demokrácia vonatán, önök ide jegyet nem váltottak, csak hirtelenében felkapaszkodtak rá, nem úgy, mint Pártjuknak sok-sok régi, derék, hűséges harcosa, akik 1919-től annyi üldöztetés, börtön, megaláztatás és szenvedés után szerezték meg az igényjogosultságot. ön, Havas Úr, épp oly újdonsült demokrata, mint amilyen ifjú újságíró, ön ezelőtt 3 évvel még kitiltotta boltjából a Népszavát, mert nem volt »cikk«, nem jelentett konjunktúrát, viszont igen kiadós agitációt végzett a Magyarság, Esti Ujság stb.,nyilas lapok terjesztése céljából. Nekem akkor már a negyedik (Heves megyei Lapok, Tanyavilág, Kecskeméti Ellenzék, Uj Máramaros) napilapomat tiltották be, (Bethlen Istvántól Bárdossyig) mit gondol, miért? Bizonyára nem azért, amiről öltök prédikáltak május 1-én s amiről ön köntörfalat — kétségkívül emelkedett és hófehér stílussal — tegnapi cikkében. Hogy én nyilas, vagy MÉP ,agrisum leneatis amici!), vagy Antall, Imrédyt dicsérő voltam? Befelé ön is nevetett, amikor kifelél megírta mindezt! Egyben azonban igaza van! Ezeket az embereket csiszolt, nagyszerű koponyáknak tartóstani s tartom ma is. Az egész magyar politikai élet (a szociáldemokraták is) nagy reménykedéssel nézett Imrédy és Bárdossy miniszterelnöksége felé, mert bennük (mindkettő Angliában nevelkedett) kemény kiállást vártunk a németekkel szemben. Ezt szűkebb körben meg is ígérték, itt-ott meg is kezdték, fájdalom, a konjunktúra szele elkapta őket, hitünkkel beletapostak, sorsuk megmaradt intő példának: népet, hazát áruba bocsájtani a legfulább bűn a világon ! Havas Úr, ön azután sok másról is elmélkedik: az alispánválasztáskor a megegyezést és békét én mentettem meg az utolsó pillanatban, ugyanígy én jelöltem meg a módot arra is, hogy a vármegyei tisztviselők választása a pártközi béke jegyében történjen. Ön bírálja — persze megint ezerien tiszta stílusban — szónoki és egyéb készségeimet. Látja, én, mindig szerény ember voltam. Ma is az vagyok, csak keményen állok bizonyos elvi síkon. Elismerem azt is, hogy ön kiválóbb, képzettebb, nagyobb hatású szónok, mint én. Éppen azért itt azonnal megrendelek tíz példányt az ön beszédeinek most készülő gyűjteményes kiadásából, higgye el, komoly stúdiumra használom fel őket. Ön azt is írja, hogy én a nők között szerzek szólamokkal párthíveket. Havaskám, a rézangyalát, ne szerénykedjék túlzottan, hiszen tudja, hogy e téren ön alaposan lefőzött engem! A külföldi újságírók? Hát valóban itt voltak, itt is vannak még a Balatonnál. Személyesen is megismerheti őket, ugyanis vasárnap három angol képviselővel egyetemben Balatonbogláron és Leilén lesznek, este ide érkeznek s kérdések tekintetében a legmesszebbmenő támogatást helyezték kilátásba. Beszélt aztán a miniszterelnök arról, hogy az egyes híresztelésekkel ellentétben, felelős angolszász körök a legnagyobb megértéssel kezelik a moszkvai utat, önt is keresni fogják. Az újság, írók közül az egyik (amerikai) Kupeczky nevű, nagyapja vándorolt ki Komárom megyéből Amerikába. Az unoka még jól beszél magyarul, ő informálta a hallottakról két kollégáját, ugyanis a török kolléga (Csanak) is tud angolul. De Havas Úr, előttük hallgassuk, titkoljuk el a múlt napok eseményeit, stb. s ne tudják, ne lássák mindazt, ami nem válik díszére demokráciánknak. Tovább nem nyújtom Havasr, a választ. Sőt megígérem: bármit ír a Somogyvármegye, válaszolni nem fogok rá. Van értelme? Eldönt valamit megnyugtató módon? Ön is tudja, hogy nem. A parasztságot pedig hagyják meg nekem. Ott hinthetik a konkolyt: az én fajtám tudja, érzi, hogy életem legfőbb célja az ő szolgálata és oly sokszor megalázott életének felemelése. Látja, ezért szeretnek engem most is, ezelőtt 10 évvel is így szeretlek, amikor gyalog, jegyzők, csendőrök, szolgabírák leselkedése közben, bizony nem egyszer korgó gyomorral jártam falvaikat. Mindent, mindenkit elidegeníthetnek tőlem, de őket soha! Meglátja, Havas Úri, nekem lesz igazam. Akkor is, ha ha, élek, akkor is, ha (s erre önök" már összeesküdtek) elpusztulok az önök tervei szerint! VIDOVICS FERENC. Angol javaslat a megszállócsapatok csökkentésére Magánjellegű tanácskozásokon igyekeznek kiküszöbölni az ellentéteket Párisban A tegnapi párisi külügyminiszteri értekezletről sem adtak ki hivatalos jelentést. Francia hír szerint az olasz békeszerződés egyes kérdéseiben már megtörtént a megegyezés. A volt olasz szigetek Jugoszláviához tartoznak majd, de nem szabad őket hadászati célra felszerelni. Stokholmi jelentés szerint a trieszti tízhatalmi ellenőrző bizottságban Magyarország is helyet kap. A francia külügyminiszter javaslatára magánjellegű tanácskozásokat is folytattak a külügyminiszterek, hogy az egyes kényes kérdésekben ne feszélyezze a minisztereket a tanácsterem nyomasztó légköre. Bevin angol külügyminiszter azt a javaslatot terjesztette elő, hogy már a tanácskozások időtartamára az Ausztriát megszálló csapatokat mind a négy nagyhatalom egyenként 15 ezer főre csökkentse. Amerika véleménye szerint, Németország kivételével, az összes megszálló csapatokat ki kell vonni a a középeurópai országokból. Nagy Ferenc miniszterelnök leszögezte a magyar békecélokat Angolszász felelős körök megértéssel kezelik a moszkvai utat jogainak megvédése s Magyarország természetes életigényeinek megfelelő területi igények kielégítése. Moszkvában nyugodtan előterjeszthettük békecéljainkat mondotta a miniszterelnök és a legnagyobb megértésre találtak. Szovjet körök ezenkívül egyes Felhívás a cserkésztisztekhez — Felhívás a cserkésztisztekhez! Értesítem a kaposvári cserkésztiszteket, hogy a magyar cserkészet újra az építő munka terére akar lépni Kaposváron is. Kérem ezért az összes kaposvári cserkésztiszteket, hogy tegyék szívügyükké szándékunkat és mint a cserkészetnek régi harcosai csatlakozzanak hozzánk, különös tekintettel a közelgő világjambokra. Alakuló gyűlésünket május 3-án délután 6 órakor a polgári fiúiskola tanári szobájában tartjuk meg. Cserkészüdvözlettel: Takáts Gyula megbízott szervező.