Somogyi Hirlap, 1946. október (2. évfolyam, 213-239. szám)

1946-10-01 / 213. szám

tv. 40 fillér II évfolyam, 213. szám, Kaposvár, 1946. október 1., kedd A magyar-csehszlovák közvetlen tárgyalások nem vezettek eredményre a szlovákiai magyarság kérdésében A magyar csehszlovák albizott­ság a pozsonyi hídfő kérdésében hozott döntése után áttéri a 200.000 szlovákiai magyar kitelepítésére benyújtott csehszlovák pótindít­vány tárgyalására. Az ügy tanul­mányozására kiküldött albizottság szombaton úgy határozott, hogy a két ország közvetlen tárgyalások­kal oldja meg ezt a kérdést. A közvetlen tárgyalásokra va­sárnap került sor. A jelentések szerint a tárgyalások nem ve­zettek eredményre s így az al­bizottság az ügyet a főbizottság elé terjesztette döntés végett. Az United Press párisi tudósí­tója ezzel kapcsolatban megálla­pítja, hogy az angol és amerikai hivatalos körök határozatlan a lakosság kitelepítése ellen foglaltak ál­lást s helytelenítik a kitelepítés elvét. A vármegye alispánjának megbí­zásából dr Nádasdy főjegyző a mai nap folyamán küldte szét a dr Fekete Tibor Somogy vár­megye főispánjának ünnepélyes be­iktatására szóló meghívókat. A meg­hívó szerint a rendkívüli közgyűlés szombaton délelőtt 10 órakor lesz a A magyar—csehszlovák albizott­ság legutóbbi zárt ülésén egyéb­ként a csehszlovák delegátus vis­szavonta azt a pótindítványát, hogy­, a magyar hadsereg létszámát szál­lítsák le 45 ezerre. * vármegyeháza nagytermében A rendkívüli közgyűléssel kap­csolatban a Független Kisgazdapárt vármegyei szervezete ezúton is fel­kéri a vármegyei th. bizottság tag­jait, hogy az installációs közgyű­lésen feltétlenül jelenjenek meg. Szombaton lesz dr Fekete Tibor főispán beiktatása A Kisgazdapárt főtitkára határozott­an, keményen, őszintén, világosan tárta fel szept. 28-án megjelent cikkében a magyar bel­politikai élet hibáit és mutatott rá azokra az okokra, amelyek a bé­kés és nyugodt együttműködést lép­­ően-nyomon megakadályozzák. Sen­ki sem tagadhatja, hogy a tönkretett é és elszegényedett ország vagyunk,­­ éppen ezért nekünk magyaroknak mindent el kell követnünk, hogy a­ testvérvillongásokat elkerüljük.­­ Ezért van koalíciós kormány. Ta­­­gadhatatlan, hogy a koalícióra­­ szükség van és azt az ország érde­kében is erősíteni kell. A Füg­­­getlen Kisgazdapárt ezen a téren minden tőle telhetőt elkövetett és meghozta a legmesszebbmenő áldo­zatokat is, a koalíció mindennek dacára lépten-nyomon recseg-ropog és ingadozik. Hol itt a hiba? Erre ad választ Kovács Béla »Nélkülünk pincs demokrácia című cikkében. A most kirobbant válsággal kap­­­csolatban így ír: »A legújabb politikai vihar első jelentkezésénél a Kommunista Párt hivatalos lapja felvetette a kérdést, hogy kié legyen az ország. Válla­lom a kérdést s megfelelek rá:" A népé legyen. Az egész nemzeté, te­hát a mi népünké is. Amíg mi politikai tényezők vagyunk Magyarország­on, ad­dig nem lehet róla szó, hogy az ország a Baloldali Blokk, vagy közelebbről megjelölve a Kommunistapárt hitbizománya legyen. Az ország nagykorú és politikai jogokkal felruházott férfi- és nő­­lakosságából megállapíthatóan leg­alább hárommillió lélek áll mögöt­tünk. Ez a hárommillió lélek, a mi értelmezésünk szerbit, vallja és szolgálja Magyarország demokrati­kus fejlődését. Velük számot kell vetnie minden józan politikusnak és azzal is, hogy ez a tömeg nem­ kommunista és nem marxista. Ha a Baloldali Blokk türelmetlen ve­zetői —­ szerencsére vannak türel­mes és megfontolt vezetők is — úgy látnák, hogy velünk nem lehet együtt dolgozni a koalícióban és kí­sérletet tennének, hogy kiiktassa­nak bennünket, mint pártot, az or­szág vezetéséből, maguk maradná­nak a hatalmon, de azzal — gon­dolom — Révay József, Szakasits Árpád és Bán Antal is tisztában van, hogy nélkülünk csak kisebb­ségi diktatúrát tudnának csinálni és ez talán még az ő értelmezésük szerint sem volna demokrácia. Bár lehet, hogy te vetlek*. A politikai életünk napirendjén levő és sokat vitatott községi vá­lasztásokkal kapcsolatban így ír: »Azt mondja Szakasits Árpád és ezt Bán Antal, hogy ezzel a válasz­tójogi törvénnyel többé nem válasz­tunk. Lehetséges. De csak akkor történhetik változás, ha mi, a nem­­­zetgyűlés többsége is hozzájárulunk a választójogi törvény megváltoz­tatásához. A Baloldali Blokk kez­deményezhet változtatásokat, de nem parancsolhatja rá akaratát a nem­zetgyűlésre. Különben megint Emlékeztetnem kell barátainkat, hogy 1945-ben nem mi találtuk ki, hogy kinek legyen, kinek ne legyen választójoga. A békesség kedvéért elfogadtuk a Kommunista Párt ja­vaslatát és az ellen sem tiltakoz­tunk, hogy a választójogból kire­kesztő fórumok a politikai rend­­őrség és a népbírósági szervek mun­káspárti irányítás alatt voltak. A nemzet többsége mellénk állt. Rög­tön utána kijelentették munkás­párti barátaink, hogy mi a reakció­sok szavazataival győztünk. Most pedig, minél közelebb jutunk ah­hoz az időponthoz, amikor egyik koalíciós megállapodásunk szerint meg kell tartanunk a községi vá­lasztásokat, annál kevesebben köve­telik a szavazásra jogosítottak kö­rének szűkítését. Jogfosztást tervez­nek.« Majd így folytatja: »A nép tü­relmes. Hatalmat kapott a demo­kráciában és hatalmával élni fog. Az óriások nyugodt fölényével el­nézi, hogy emberek idefenn, Buda­pesten, a változó idők és változó szükségletek szerint skatulyázzák a népet jobbra vagy balra, nevezik demokratának vagy reakciósnak, de hiba volna azt hinni, hogy az óriás­nak nincs­­önérzete.­­Én minden pártvezérnek és minden pártit­kárnak lelkére kötném, hogy tisz­telje a nép — a parasztok, a mun­kások és polgárok — természetes érzékenységét. A pártunkat ért fenyegetésekkel kapcsolatban a következőképpen ír: »Szeretném, ha tudomásul ven­­nék a fenyegetések értelmetlensé­gét és azt, hogy önmaguknak árta­nak vele a tömegek előtt. Ha való­ban demokraták és a népet nem já­tékszernek, nem eszköznek, hanem a hatalom forrásának tekintik, ak­kor meg kell­­­áltoztatni politikai módszereiket. Mi, független kisgaz­dák, nem Révay Józseftől és nem Szakasits Árpádtól tanuljuk a de­­moráciát és mégis demokraták va­gyunk. Nem vagyunk marxisták, mi vagyunk és nem leszünk kom­munisták. Lehetséges, hogy a MKP és talán a Szociáldemokrata Párt néhány vezetője is bűnül rója fel ezt nekünk, de talán hajlandók be­ismerni, hogy a marxizmuson és a kommunizmuson innen is van tisz­ta demokrácia és akkor már nem tagadhatja meg tőlünk és sok millió magyartól a jogot, hogy a maga mód­ján keresse politikai üdvösségét. Majd így folytatja: .-Vannak módszerek, amelyek Magyarorszá­gon teljességgel használhatatlanok. Tömegeink mindenkit meghallgat­nak, de­­minden erőszakossággal szemben bizalmatlanok. Lehetséges, hogy itt-ott az erőszak hatása alatt párt­tagok lesznek, de sohase lesz­nek párt­hívek. Szentül meg va­gyok győződve róla, hogy Szakasits Árpád öklének emlegetése egyetlen lélekkel sem szaporította a Balol­dali Blokkot.« A tüntetésekkel kapcsolatban pe­dig a következőket írja: »Bár nem vagyok barátja ezeknek az akciók­nak, szeretném, ha az ilyen célra mozgósított tömegek meglátogatnák­­azokat a munkáspárti minisztereket is, akik léggyel és mással még adó­saink ezekből a koalíciós megálla­podásokból. Remélem, hogy Rajk László személyiségéhez és mozgal­mi súlyához méltó rendkívüli tö­meg fogja felkeresni a belügymi­niszter urat és ráveszi őt azoknak a kisgazdapárti rendőrtiszteknek a kinevezésére, akikről mostanában megint mintha nem akarna halla­ni. Vagy talán inkább az volna a helyes, ha most már nyíltan ki­mondanánk, hogy a koalíciós egyezmények megtartása csak a Független Kisgazdapártra kötele­ző? A bizalomteljes együttműködés­nek egyik alapfeltétele, hogy az adott szót és ígéreteket mindenki komolyan vegye és minden ,erejé­vel azok beváltására törekedjék. Nekünk ebben a tekintetben igen sok kifogásolni és követelni­­valónk volna.« Cikkét a következőképpen foly­tatja: Nap mint nap hallunk és olvasunk bűnökről és visszaélések­ről, amelyek mellett nem mehetünk el pirulás nélkül. Akinek szeme van a látásra és erkölcsi érzéke a jó és rossz elbírálására, annak nem kell bizonygatnom, hogy mekkora hibák élnek és virulnak rendőrségünknél, milyen siralmasan működik igaz­ságszolgáltatásunk. Akik ezt eltűrik, azok lehetnek talán jó párttagok valahol, de állítom, hogy ellenségei a magyar demokráciának .« A hatalommegoszlás kérdésével kapcsolatban így ír: »Meg­ kell kér­deznem: hogyan aránylik B. Szabó István államminiszteri befolyása Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád államminiszteri befogásához? Tény­leges hatalommal tehát így va­gyunk és sokat tudnék még beszél­ni munkáspárti államtitkárok be­­folyásáról is, egyes kisgazda mi­nisztériumokban. A munkáspártok hatalmi befolyásának növekedése semmiesetre sem jelentené a ma­gyar demokrácia megerősödését. Sőt ellenkezőleg. Fokozná a tömegek­ bizalmatlanságát a demokráciával szemben, mert ott is előtérbe állí­taná a pártpolitikai elfogultságot, ahol ez mostanáig egyáltalán nem, vagy csak kismértékben érvénye­sült és növelné azoknak a tömegét, akik máris úgy érzik, hogy ki akar­ják szorítani őket az ország veze­téséből.« Kovács Béla cikkéhez nem kell kommentárt, magyarázatot fűzni, mert mindenki megérti. A cikkben foglaltak igazságáról meg van győ­ződve a Baloldali Blokk is, de po­litikai taktikából elkendőzéssel és mellébeszéléssel igyekszik napi­rendre térni a tárgy felett. Pedig a magyarság fejlődése­ és jövője ér­dekéb­en a mostani időkben igazán félre kellene tenniök a hatalmasko­dás politikáját és mint magyar a magyart megérteni, legyen az bár­milyen pártnak is a tagja. A koalí­cióval sem volna semmi baj, ha odaát megszívlelnék Kovács Béla cikkének befejező néhány sorát: »Ha a munkásvezérek nem a budapesti pártirodák hangján tár­gyalnák a koalíció kérdéseit, ha­nem azon a nyelven beszélnének­, amit a jó munkás használ odakint a falvakban, ahol olyan szépen megértik egymást a dolgozó pa­raszttal, bizony mondom, hogy ke­vesebb volna a válság, több volna a munka és több az eredmény ebben az országban.. .­­ .

Next