Somogyi Hirlap, 1946. október (2. évfolyam, 213-239. szám)
1946-10-01 / 213. szám
tv. 40 fillér II évfolyam, 213. szám, Kaposvár, 1946. október 1., kedd A magyar-csehszlovák közvetlen tárgyalások nem vezettek eredményre a szlovákiai magyarság kérdésében A magyar csehszlovák albizottság a pozsonyi hídfő kérdésében hozott döntése után áttéri a 200.000 szlovákiai magyar kitelepítésére benyújtott csehszlovák pótindítvány tárgyalására. Az ügy tanulmányozására kiküldött albizottság szombaton úgy határozott, hogy a két ország közvetlen tárgyalásokkal oldja meg ezt a kérdést. A közvetlen tárgyalásokra vasárnap került sor. A jelentések szerint a tárgyalások nem vezettek eredményre s így az albizottság az ügyet a főbizottság elé terjesztette döntés végett. Az United Press párisi tudósítója ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy az angol és amerikai hivatalos körök határozatlan a lakosság kitelepítése ellen foglaltak állást s helytelenítik a kitelepítés elvét. A vármegye alispánjának megbízásából dr Nádasdy főjegyző a mai nap folyamán küldte szét a dr Fekete Tibor Somogy vármegye főispánjának ünnepélyes beiktatására szóló meghívókat. A meghívó szerint a rendkívüli közgyűlés szombaton délelőtt 10 órakor lesz a A magyar—csehszlovák albizottság legutóbbi zárt ülésén egyébként a csehszlovák delegátus visszavonta azt a pótindítványát, hogy, a magyar hadsereg létszámát szállítsák le 45 ezerre. * vármegyeháza nagytermében A rendkívüli közgyűléssel kapcsolatban a Független Kisgazdapárt vármegyei szervezete ezúton is felkéri a vármegyei th. bizottság tagjait, hogy az installációs közgyűlésen feltétlenül jelenjenek meg. Szombaton lesz dr Fekete Tibor főispán beiktatása A Kisgazdapárt főtitkára határozottan, keményen, őszintén, világosan tárta fel szept. 28-án megjelent cikkében a magyar belpolitikai élet hibáit és mutatott rá azokra az okokra, amelyek a békés és nyugodt együttműködést lépően-nyomon megakadályozzák. Senki sem tagadhatja, hogy a tönkretett é és elszegényedett ország vagyunk, éppen ezért nekünk magyaroknak mindent el kell követnünk, hogy a testvérvillongásokat elkerüljük. Ezért van koalíciós kormány. Tagadhatatlan, hogy a koalícióra szükség van és azt az ország érdekében is erősíteni kell. A Független Kisgazdapárt ezen a téren minden tőle telhetőt elkövetett és meghozta a legmesszebbmenő áldozatokat is, a koalíció mindennek dacára lépten-nyomon recseg-ropog és ingadozik. Hol itt a hiba? Erre ad választ Kovács Béla »Nélkülünk pincs demokrácia című cikkében. A most kirobbant válsággal kapcsolatban így ír: »A legújabb politikai vihar első jelentkezésénél a Kommunista Párt hivatalos lapja felvetette a kérdést, hogy kié legyen az ország. Vállalom a kérdést s megfelelek rá:" A népé legyen. Az egész nemzeté, tehát a mi népünké is. Amíg mi politikai tényezők vagyunk Magyarországon, addig nem lehet róla szó, hogy az ország a Baloldali Blokk, vagy közelebbről megjelölve a Kommunistapárt hitbizománya legyen. Az ország nagykorú és politikai jogokkal felruházott férfi- és nőlakosságából megállapíthatóan legalább hárommillió lélek áll mögöttünk. Ez a hárommillió lélek, a mi értelmezésünk szerbit, vallja és szolgálja Magyarország demokratikus fejlődését. Velük számot kell vetnie minden józan politikusnak és azzal is, hogy ez a tömeg nem kommunista és nem marxista. Ha a Baloldali Blokk türelmetlen vezetői — szerencsére vannak türelmes és megfontolt vezetők is — úgy látnák, hogy velünk nem lehet együtt dolgozni a koalícióban és kísérletet tennének, hogy kiiktassanak bennünket, mint pártot, az ország vezetéséből, maguk maradnának a hatalmon, de azzal — gondolom — Révay József, Szakasits Árpád és Bán Antal is tisztában van, hogy nélkülünk csak kisebbségi diktatúrát tudnának csinálni és ez talán még az ő értelmezésük szerint sem volna demokrácia. Bár lehet, hogy te vetlek*. A politikai életünk napirendjén levő és sokat vitatott községi választásokkal kapcsolatban így ír: »Azt mondja Szakasits Árpád és ezt Bán Antal, hogy ezzel a választójogi törvénnyel többé nem választunk. Lehetséges. De csak akkor történhetik változás, ha mi, a nemzetgyűlés többsége is hozzájárulunk a választójogi törvény megváltoztatásához. A Baloldali Blokk kezdeményezhet változtatásokat, de nem parancsolhatja rá akaratát a nemzetgyűlésre. Különben megint Emlékeztetnem kell barátainkat, hogy 1945-ben nem mi találtuk ki, hogy kinek legyen, kinek ne legyen választójoga. A békesség kedvéért elfogadtuk a Kommunista Párt javaslatát és az ellen sem tiltakoztunk, hogy a választójogból kirekesztő fórumok a politikai rendőrség és a népbírósági szervek munkáspárti irányítás alatt voltak. A nemzet többsége mellénk állt. Rögtön utána kijelentették munkáspárti barátaink, hogy mi a reakciósok szavazataival győztünk. Most pedig, minél közelebb jutunk ahhoz az időponthoz, amikor egyik koalíciós megállapodásunk szerint meg kell tartanunk a községi választásokat, annál kevesebben követelik a szavazásra jogosítottak körének szűkítését. Jogfosztást terveznek.« Majd így folytatja: »A nép türelmes. Hatalmat kapott a demokráciában és hatalmával élni fog. Az óriások nyugodt fölényével elnézi, hogy emberek idefenn, Budapesten, a változó idők és változó szükségletek szerint skatulyázzák a népet jobbra vagy balra, nevezik demokratának vagy reakciósnak, de hiba volna azt hinni, hogy az óriásnak nincsönérzete.Én minden pártvezérnek és minden pártitkárnak lelkére kötném, hogy tisztelje a nép — a parasztok, a munkások és polgárok — természetes érzékenységét. A pártunkat ért fenyegetésekkel kapcsolatban a következőképpen ír: »Szeretném, ha tudomásul vennék a fenyegetések értelmetlenségét és azt, hogy önmaguknak ártanak vele a tömegek előtt. Ha valóban demokraták és a népet nem játékszernek, nem eszköznek, hanem a hatalom forrásának tekintik, akkor meg kelláltoztatni politikai módszereiket. Mi, független kisgazdák, nem Révay Józseftől és nem Szakasits Árpádtól tanuljuk a demoráciát és mégis demokraták vagyunk. Nem vagyunk marxisták, mi vagyunk és nem leszünk kommunisták. Lehetséges, hogy a MKP és talán a Szociáldemokrata Párt néhány vezetője is bűnül rója fel ezt nekünk, de talán hajlandók beismerni, hogy a marxizmuson és a kommunizmuson innen is van tiszta demokrácia és akkor már nem tagadhatja meg tőlünk és sok millió magyartól a jogot, hogy a maga módján keresse politikai üdvösségét. Majd így folytatja: .-Vannak módszerek, amelyek Magyarországon teljességgel használhatatlanok. Tömegeink mindenkit meghallgatnak, deminden erőszakossággal szemben bizalmatlanok. Lehetséges, hogy itt-ott az erőszak hatása alatt párttagok lesznek, de sohase lesznek párthívek. Szentül meg vagyok győződve róla, hogy Szakasits Árpád öklének emlegetése egyetlen lélekkel sem szaporította a Baloldali Blokkot.« A tüntetésekkel kapcsolatban pedig a következőket írja: »Bár nem vagyok barátja ezeknek az akcióknak, szeretném, ha az ilyen célra mozgósított tömegek meglátogatnákazokat a munkáspárti minisztereket is, akik léggyel és mással még adósaink ezekből a koalíciós megállapodásokból. Remélem, hogy Rajk László személyiségéhez és mozgalmi súlyához méltó rendkívüli tömeg fogja felkeresni a belügyminiszter urat és ráveszi őt azoknak a kisgazdapárti rendőrtiszteknek a kinevezésére, akikről mostanában megint mintha nem akarna hallani. Vagy talán inkább az volna a helyes, ha most már nyíltan kimondanánk, hogy a koalíciós egyezmények megtartása csak a Független Kisgazdapártra kötelező? A bizalomteljes együttműködésnek egyik alapfeltétele, hogy az adott szót és ígéreteket mindenki komolyan vegye és minden ,erejével azok beváltására törekedjék. Nekünk ebben a tekintetben igen sok kifogásolni és követelnivalónk volna.« Cikkét a következőképpen folytatja: Nap mint nap hallunk és olvasunk bűnökről és visszaélésekről, amelyek mellett nem mehetünk el pirulás nélkül. Akinek szeme van a látásra és erkölcsi érzéke a jó és rossz elbírálására, annak nem kell bizonygatnom, hogy mekkora hibák élnek és virulnak rendőrségünknél, milyen siralmasan működik igazságszolgáltatásunk. Akik ezt eltűrik, azok lehetnek talán jó párttagok valahol, de állítom, hogy ellenségei a magyar demokráciának .« A hatalommegoszlás kérdésével kapcsolatban így ír: »Meg kell kérdeznem: hogyan aránylik B. Szabó István államminiszteri befolyása Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád államminiszteri befogásához? Tényleges hatalommal tehát így vagyunk és sokat tudnék még beszélni munkáspárti államtitkárok befolyásáról is, egyes kisgazda minisztériumokban. A munkáspártok hatalmi befolyásának növekedése semmiesetre sem jelentené a magyar demokrácia megerősödését. Sőt ellenkezőleg. Fokozná a tömegek bizalmatlanságát a demokráciával szemben, mert ott is előtérbe állítaná a pártpolitikai elfogultságot, ahol ez mostanáig egyáltalán nem, vagy csak kismértékben érvényesült és növelné azoknak a tömegét, akik máris úgy érzik, hogy ki akarják szorítani őket az ország vezetéséből.« Kovács Béla cikkéhez nem kell kommentárt, magyarázatot fűzni, mert mindenki megérti. A cikkben foglaltak igazságáról meg van győződve a Baloldali Blokk is, de politikai taktikából elkendőzéssel és mellébeszéléssel igyekszik napirendre térni a tárgy felett. Pedig a magyarság fejlődése és jövője érdekében a mostani időkben igazán félre kellene tenniök a hatalmaskodás politikáját és mint magyar a magyart megérteni, legyen az bármilyen pártnak is a tagja. A koalícióval sem volna semmi baj, ha odaát megszívlelnék Kovács Béla cikkének befejező néhány sorát: »Ha a munkásvezérek nem a budapesti pártirodák hangján tárgyalnák a koalíció kérdéseit, hanem azon a nyelven beszélnének, amit a jó munkás használ odakint a falvakban, ahol olyan szépen megértik egymást a dolgozó paraszttal, bizony mondom, hogy kevesebb volna a válság, több volna a munka és több az eredmény ebben az országban.. . .