Somogyi Ujsag, 1922. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)
1922-08-01 / 172. szám
Kaposvár, 1922. í?. évfolyam 172 szára Kedd, augusztus 1 lHimEUS ESUSZTÍHT POLITIKAINAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁBAK: JJ“ *TM“J n>iiTSto't"“: I Waléfehatal: Fslelós sierteni#: LOVAS 1STYÍ». “*»•* •»*■ ír> 3 koron, _ ” » Kaenwár, gprosa-ntca 7. fisáffi. I » tilwImiAii A korona. 9 banhigazgatób jó fiuts Wolff Károly a nemzetgyűlésen heves támadást intézett a nagybankok ellen, amelyek eredeti hivatásuktól, a hitelnyújtástól végkép elrugaszkodva, teljesen rávetették magukat a közszükségleti cikkekkel való spekulációra. Ez az oka a hajmeresztő drágaságnak és annak a közönség körében egyre erősebben hóditó komor és sötét hiedelemnek, hogy Magyarországon tisztességes munkából már egyáltalában nem lehet többé tisztességesen megélni. A helyzet ma már annyira vigasztalannak látszik, hogy előbbutóbb, de sajnos, mihamar elveszti mindenki a hitét a munka becsületében, mert hiába dolgozik valaki körmeszakadtáig, az eredmény csak az emberi mivoltunkat megbecstelenítő éhség, nyomor és tehetetlen vergődés. Azaz, hogy megálljunk csak! A napról-napra orcátlanul drágább és drágább mindennapi kenyeret talán csak valami beteges lidércnyomás mutatja mármár elérhetetlennek a nincstelen fogyasztók számára ? Talán csak beteges agyrém és hallucináció az áraknak kötéltáncosi gyorsasággal történő szédületes emelkedése ? Talán ijesztgető dajkamese az egész, amelyet elavult ócska mumusok helyett eszelt ki a Wolff Károlyhoz hasonló csintalan gyerekek számára valami láthatatlan vasorru bába s csupán föl kell ébredni az álmukból és meg kell dörzsölni a szemünket és a nagybankok markában nyüzsgő piacok, húsvágók és élelmiszer üzletek mázsaszámra vagdossák a fejünkhöz az olcsó kenyeret, lisztet, zsírt, húst, cukrot és egyéb földi javakat. Ah, igen, igen, valószínűleg úgy van, úgy kell lennie, sőt benne is van a „Pester Lloyd* vasárnapi számában, hogy a nagybankok igazán, de igazán semminek sem az okai a mai drágaságban. Hiszen a bankigazgatók, akiket Kállay pénzügyminiszter Wolff Károly beszédének a hatása alatt rögtön értekezletre hivott össze, (nem azért, mintha... — mondja P. L, — hanem csak úgy, minden mellékgondolat nélkül), ismételjük, e nagy bankigazgatók ezen a gyors értekezleten tüstént, egy pillanat alatt kimutatták, hogy ők az ország nyomorúságában a középosztály és köznép Ínségében az élelmiszerek égig nyúló Jákob létrájában és a korona leromlásában egytől-egyig olyan ártatlanok, mint a ma született bárány. Ugyan, de még mit is nem tetszik gondolni felőlünk, mikor mi bankdirektorok olyan jó fiuk vagyunk ! És, 'hogy megmutassák, hogy csakugyan mennyire tetőtől-tal(A Somogyi Újság kiküldött tudósitójától.) Fonyód-Bélatelep, julius 30. A nagy angol nemzet fiai jánák a szűk határok közé szorított Ma gyaroiszágot. Annak a nemzetnek fiai, amely segített földre teperni az Árpádok ezer éves birodalmát, tartotta a kést a kis senkik kezében, akik mohó, vad étvággyal szabdalták szét testünket, És mégis — nem tudunk ezekre a lelkes ifjakra ha raggal nézni, azzal a haraggal, amit egy ellenség iránt keil éreznünk Ha nem is értjük a nyelvüket, valahogy összedobban a szivünk, a szemek egy vágytól sugároznak és az acélos ke^ek egy akaratban forrnak összs. Mr. C R. S. Harris beleharsogta a fájdalmas mag ar csendbe: Szégyenlem ezt a nevet kimondani: Trianon! És mi hittünk ennek a fiatal létekből jövő igaz kijelentésnek. Hittünk neki, mert hiszen ezek az ifjak felismerve azt a hallatlan igazságtalanságot, amit a magyar nemzettel elkövettek, már évek óta küzdenek a magyar ügyért önzetlenül, fiatal szi vük minden melegével és rajongá sávai. Amelyik nemzetnek ilyen fiatalsága vsn, amely igy tud önzet lenül, tisztán a szent igazságtól he vitve küzdeni egy neki teljesen idegen nemzetért, az megérdemli, hogy a barát nélkül egyedül támoíygó magyar megszorítsa a feléje nyújtott kezet.. . Ragyogó kék égbolt borul a magyar tengerre. Az egymást pajzánul kergető hullámok egybezsongó mesét mondanak a századok óta némán hallgató hegyeknek, amelyek nap pig jó gyerekek, tehát mindjárt ott helyben azon az értekezleten kimondották, hogy a jövőben többet fognak foglalkozni a hitelnyújtással. Ne tessék félreérteni ! Nem azért, mintha Wolff Károlynak igaza volna, csak éppen, hogy a demagógiának ne adjanak alkalmat az övéhez hasonló gyanúsításokra. Mert Wolff, az nagyon rosszmájú honatya. Ők azonban bizony Isten egytől-egyig a legjámborabb és a legjobb fiuk a földkerekségén. nap után kíváncsian nézegetik magukat a csillogó tükörben, Egy egy fehér pillangónak tetsző kía vitorlás siklik a hullámok felett lágy könynyedtséggel, BalatonfüredrŐl méltóságos lassúsággal szeli magát előre a „Kisíaludi*, hosszú füst farkat hagyva maga után a kék levegőben. Az ünnepi csendet a dübörögve előretörő vonalok oly idegen Tár mája veri fel. A kis fehér falu, várszerü templom mellett megkondul az imára hivó harang, mintha a hullámok is értenék, a haragosak elsimulnak és lágy csobogással vetődnek a parthoz. Tizenkét óra után már gyülekeznek Bélatelep nyaralói a kis álló máson. Sok ismerős közöttük. Dalolva érkezik meg a 28 as számú erzsébetfalvai „Szent István* cserkészcsapat, majd utána a győri „Pacsirta* csapat, amelyek Bélatelepen táboroznak. A nap teljes erővel ontja alá sugarait a kék gyémánt kőként vibrálva ragyogó víztömegre. A csónakok admirálisa, bronzarcu öreg magyar, messzelátó szemével belenéz a távolba és megnyugtatva adja le véleményét, ma nem lesz eső. Mint szentirást fogadjuk e kijelentést. Végre megszólal az állomás jelző harangja. Pár percre rá befut a vonat. Megérkeztek az angol vendégek. Igmdndy Aladár dr. köszönti őket magyar nyelven. — Üdvözlőm Önöket, hogy eljöttek közénk, hogy rátegyék kezüket vérző sebeinkre. A magyarok Istene hozta és vezérelje önöké* körünkben. Dr Krisztics Sándor egyetemi magántanár tolmácsolta angol nyelven az üdvözlést, majd a vendégek nevében Mister Edinger válaszolt német nyelven. Roppant nagy érdeklődéssel szemlélték a két cserkész csapatot. Az angol ifjakat gróf Zichy Béla látta vendégül a Sirály szállóban egyszerű, de jó ebéden, ő maga betegsége miatt nem jelenhetett meg, igy a házigazdái tisztet gróf Hunyody Ferenc töltötte be. A Sirály szálló terraszáról, ahol ebédre terítve volt, mint eleven könyv nyiit elénk az egész vidék. A Balaton, a kékes távolba vesző túloldali hegyeivel, a haragos zöld, buja, parti növényzet, festő ecsetjére való kép, a nyugodt, fenséges természet, amely előtt kalaplevéve, áhítattal áll meg a földi halandó. Az ebéden részt vettek dr. Krlsxtics Sándor egyatemi magán tanár, dr. Sebestyén Jenő theológiai tanár, dr. Kerekes Zoltán egyetemi ma gántanár kíséretében az egyetemi hallgatók: Mr. D. A. L. Lockhardt, Mr. T. F. Higham, Mr. D. Morrah, Mr. C. R. S. Harris, Mr. R I. L. Cary, Mr. F. S. Cameron, Mr. E. Spront, Mr. O. A. Edinger, Mr. F. A. Phillrik, Mr. J. P. Walker, Mr. Mr. Telling. Mr. Summers, Mr. Sprigmaa, Mr. Hunti Carter, a Ion. doni „New Age* lap szerkesztői«, azonkívül gróf Hunyadi Ferenc, mint házigazda, Igmándy Aladár dr., Krieger Pál dr., Szaploncay László alezredes, Begedy Péter főszolgabíró, Bárány Ferenc főintéző, Wolnhoffer Ferenc, Svábi Aladár, Sóki Endre, Barcza Elemér főintézők. A fogadásnál megjelentek a Béla telepen nyaraló Petri Pál államtitkár és Huszka Jenő miniszteri tanácsos. A vendégeket gróf Hunyadi Ferenc üdvözölte az ebédnél angol nyelven. A székely katona esetére hivatkozott, aki imigyen fohászkodott az Istenhez: Uram Isten, te csak nézd, majd én ellátom a baját. Mi csak arra kérjük az antantot — mondotta — ha majd lesz valami — csak nézze, mi majd a lobbit elintézzük. A beszéd végeztével a zenekar az angol himnuszt játszotta. Meglepő és egyben újszerű volt, hogy gróf Hunyadi beszéde alatt az angol vendégek többször ütőt ték az asztalt tenyerükkel. Nem tudtam elgondolni, mi lehet ez, mig Krisztics Sándor dr. meg nem magyarázta, hogy ez náluk a tetszésnyilvánítás jele, ami a tapsot helyettesíti. Fonyód Bélatelep igazgatósága nevében Wolnhojjer Ferenc üdvözölte őket angol és magyar nyelven, mondván, a Magna Charta országa nem lehet ellensége az aranybulla országnak. A vendégek nevében Mr. Higham a „Triniti* (Szentháromság) Collég«’ tanára köszönte meg a szives fo' gadtatást. Amikor Magyarországb3 jöttek — úgymond —, mint az Illáin győz Barcson Barcs, julius 31. (Saját tudósitónktól.) A szavazatok ősszeszámlálása még nem ért véget. Egy-két község még vissza van, azonban Ulain fölényes győzelme igy is biztos, „Szégyenlem ezt a nevet kimondani: Trianon...” Az oxfordi egyetem hallgatói Fonyód—Bélatelepea A mai szám ára 3 &