Somogyi Ujsag, 1922. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

Kaposvár, 1922. í?. évfolyam 172 szára Kedd, augusztus 1 lHimEUS ESUSZTÍHT POLITIKAINAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁBAK: JJ“ *TM­“J n>iiTSto't"“: I Waléfehatal: Fslelós sierteni#: LOVAS 1STYÍ». “*»•* •»*■ ír> 3 koron, _ ” » Kaenwár, gprosa-ntca 7. fisáffi. I » tilwImiAii A korona. 9 banhigazgatób jó fiuts Wolff Károly a nemzetgyű­lésen heves támadást intézett a nagybankok ellen, amelyek eredeti hivatásuktól, a hitelnyúj­tástól végkép elrugaszkodva, teljesen rávetették magukat a közszükségleti cikkekkel való spekulációra. Ez az oka a haj­meresztő drágaságnak és an­nak a közönség körében egyre erősebben hóditó komor és sö­tét hiedelemnek, hogy Magyar­­országon tisztességes munkából már egyáltalában nem lehet többé tisztességesen megélni. A helyzet ma már annyira vi­gasztalannak látszik, hogy előbb­­utóbb, de sajnos, mihamar el­veszti mindenki a hitét a mun­ka becsületében, mert hiába dol­gozik valaki körmeszakadtáig, az eredmény csak az emberi mivoltunkat megbecstelenítő éh­ség, nyomor és tehetetlen ver­gődés. Azaz, hogy megálljunk csak! A napról-napra orcátlanul drá­gább és drágább mindennapi kenyeret talán csak valami be­teges lidércnyomás mutatja már­­már elérhetetlennek a nincste­len fogyasztók számára ? Talán csak beteges agyrém és hallu­cináció az áraknak kötéltáncosi gyorsasággal történő szédületes emelkedése ? Talán ijesztgető dajkamese az egész, amelyet el­avult ócska mumusok helyett eszelt ki a Wolff Károlyhoz hasonló csintalan gyerekek szá­mára valami láthatatlan vasorru bába s csupán föl kell ébredni az álmukból és meg kell dör­zsölni a szemünket és a nagy­bankok markában nyüzsgő pia­cok, húsvágók és élelmiszer üz­letek mázsaszámra vagdossák a fejünkhöz az olcsó kenyeret, lisztet, zsírt, húst, cukrot és egyéb földi javakat. Ah, igen, igen, valószínűleg úgy van, úgy kell lennie, sőt benne is van a „Pester Lloyd* vasárnapi számában, hogy a nagybankok igazán, de igazán semminek sem az okai a mai drágaságban. Hiszen a bank­­igazgatók, akiket Kállay pénz­ügyminiszter Wolff Károly be­szédének a hatása alatt rögtön értekezletre hivott össze, (nem azért, mintha... — mondja P. L, — hanem csak úgy, minden mellékgondolat nélkül), ismételjük, e nagy bankigazga­tók ezen a gyors értekezleten tüstént, egy pillanat alatt kimu­tatták, hogy ők az ország nyo­morúságában a középosztály és köznép Ínségében az élelmisze­rek égig nyúló Jákob létrájában és a korona leromlásában egy­től-egyig olyan ártatlanok, mint a ma született bárány. Ugyan, de még mit is nem tetszik gon­dolni felőlünk, mikor mi bank­direktorok olyan jó fiuk va­gyunk ! És, 'hogy megmutassák, hogy csakugyan mennyire tetőtől-tal­(A Somogyi Újság kiküldött tudó­sitójától.) Fonyód-Bélatelep, julius 30. A nagy angol nemzet fiai jánák a szűk határok közé szorított Ma gyaroiszágot. Annak a nemzetnek fiai, amely segített földre teperni az Árpádok ezer éves birodalmát, tar­totta a kést a kis senkik kezében, akik mohó, vad étvággyal szabdal­ták szét testünket, És mégis — nem tudunk ezekre a lelkes ifjakra ha raggal nézni, azzal a haraggal, amit egy ellenség iránt keil éreznünk Ha nem is értjük a nyelvüket, valahogy összedobban a szivünk, a szemek egy vágytól sugároznak és az acélos ke^ek egy akaratban forrnak összs. Mr. C R. S. Harris beleharsogta a fájdalmas mag ar csendbe: Szégyen­­lem ezt a nevet kimondani: Trianon! És mi hittünk ennek a fiatal létek­ből jövő igaz kijelentésnek. Hittünk neki, mert hiszen ezek az ifjak fel­ismerve azt a hallatlan igazságtalan­ságot, amit a magyar nemzettel el­követtek, már évek óta küzdenek a magyar ügyért önzetlenül, fiatal szi vük minden melegével és rajongá sávai. Amelyik nemzetnek ilyen fia­talsága vsn, amely igy tud önzet lenül, tisztán a szent igazságtól he vitve küzdeni egy neki teljesen idegen nemzetért, az megérdemli, hogy a barát nélkül egyedül tá­­moíygó magyar megszorítsa a feléje nyújtott kezet.. . Ragyogó kék égbolt borul a ma­gyar tengerre. Az egymást pajzánul kergető hullámok egybezsongó me­sét mondanak a századok óta némán hallgató hegyeknek, amelyek nap pig jó gyerekek, tehát mindjárt ott helyben azon az értekezle­ten kimondották, hogy a jövő­ben többet fognak foglalkozni a hitelnyújtással. Ne tessék félre­érteni ! Nem azért, mintha Wolff Károlynak igaza volna, csak éppen, hogy a demagógiának ne adjanak alkalmat az övéhez hasonló gyanúsításokra. Mert Wolff, az nagyon rosszmájú honatya. Ők azonban bizony Isten egytől-egyig a legjámbo­­rabb és a legjobb fiuk a föld­kerekségén. nap után kíváncsian nézegetik ma­gukat a csillogó tükörben, Egy egy fehér pillangónak tetsző kía vitorlás siklik a hullámok felett lágy köny­­nyedtséggel, BalatonfüredrŐl méltó­­ságos lassúsággal szeli magát előre a „Kisíaludi*, hosszú füst farkat hagyva maga után a kék levegőben. Az ünnepi csendet a dübörögve előretörő vonalok oly idegen Tár mája veri fel. A kis fehér falu, vár­­szerü templom mellett megkondul az imára hivó harang, mintha a hullámok is értenék, a haragosak elsimulnak és lágy csobogással ve­tődnek a parthoz. Tizenkét óra után már gyülekez­nek Bélatelep nyaralói a kis álló máson. Sok ismerős közöttük. Da­lolva érkezik meg a 28 as számú erzsébetfalvai „Szent István* cser­készcsapat, majd utána a győri „Pacsirta* csapat, amelyek Bélatele­­pen táboroznak. A nap teljes erővel ontja alá sugarait a kék gyémánt kőként vibrálva ragyogó víztömegre. A csónakok admirálisa, bronzarcu öreg magyar, messzelátó szemével belenéz a távolba és megnyugtatva adja le véleményét, ma nem lesz eső. Mint szentirást fogadjuk e ki­jelentést. Végre megszólal az állomás jelző harangja. Pár percre rá befut a vo­­nat. Megérkeztek az angol vendé­gek. Igmdndy Aladár dr. köszönti őket magyar nyelven. — Üdvözlőm Önöket, hogy el­jöttek közénk, hogy rátegyék ke­züket vérző sebeinkre. A magyarok Istene hozta és vezérelje önöké* körünkben. Dr Krisztics Sándor egyetemi ma­gántanár tolmácsolta angol nyelven az üdvözlést, majd a vendégek ne­vében Mister Edinger válaszolt né­met nyelven. Roppant nagy érdek­lődéssel szemlélték a két cserkész csapatot. Az angol ifjakat gróf Zichy Béla látta vendégül a Sirály szálló­ban egyszerű, de jó ebéden, ő maga betegsége miatt nem jelenhe­tett meg, igy a házigazdái tisztet gróf Hunyody Ferenc töltötte be. A Sirály szálló terraszáról, ahol ebédre terítve volt, mint eleven könyv nyiit elénk az egész vidék. A Balaton, a kékes távolba vesző túloldali hegyeivel, a haragos zöld, buja, parti növényzet, festő ecset­jére való kép, a nyugodt, fenséges természet, amely előtt kalaplevéve, áhítattal áll meg a földi halandó. Az ebéden részt vettek dr. Krlsx­­tics Sándor egyatemi magán tanár, dr. Sebestyén Jenő theológiai tanár, dr. Kerekes Zoltán egyetemi ma gántanár kíséretében az egyetemi hallgatók: Mr. D. A. L. Lockhardt, Mr. T. F. Higham, Mr. D. Morrah, Mr. C. R. S. Harris, Mr. R I. L. Cary, Mr. F. S. Cameron, Mr. E. Spront, Mr. O. A. Edinger, Mr. F. A. Phillrik, Mr. J. P. Walker, Mr. Mr. Telling. Mr. Summers, Mr. Sprigmaa, Mr. Hunti Carter, a Ion. doni „New Age* lap szerkesztői«, azonkívül gróf Hunyadi Ferenc, mint házigazda, Igmándy Aladár dr., Krie­ger Pál dr., Szaploncay László al­ezredes, Begedy Péter főszolgabíró, Bárány Ferenc főintéző, Wolnhof­­fer Ferenc, Svábi Aladár, Sóki Endre, Barcza Elemér főintézők. A foga­dásnál megjelentek a Béla telepen nyaraló Petri Pál államtitkár és Huszka Jenő miniszteri tanácsos. A vendégeket gróf Hunyadi Fe­renc üdvözölte az ebédnél angol nyelven. A székely katona esetére hivatkozott, aki imigyen fohászko­dott az Istenhez: Uram Isten, te csak nézd, majd én ellátom a ba­ját. Mi csak arra kérjük az antan­tot — mondotta — ha majd lesz valami — csak nézze, mi majd a lobbit elintézzük. A beszéd végez­tével a zenekar az angol himnuszt játszotta. Meglepő és egyben újszerű volt, hogy gróf Hunyadi beszéde alatt az angol vendégek többször ütőt ték az asztalt tenyerükkel. Nem tudtam elgondolni, mi lehet ez, mig Krisztics Sándor dr. meg nem ma­gyarázta, hogy ez náluk a tetszés­nyilvánítás jele, ami a tapsot he­lyettesíti. Fonyód Bélatelep igazgatósága ne­vében Wolnhojjer Ferenc üdvö­zölte őket angol és magyar nyel­ven, mondván, a Magna Charta or­szága nem lehet ellensége az arany­bulla országnak. A vendégek nevében Mr. Higham a „Triniti* (Szentháromság) Collég«’ tanára köszönte meg a szives fo' gadtatást. Amikor Magyarországb3 jöttek — úgymond —, mint az Illáin győz Barcson Barcs, julius 31. (Saját tudósitónktól.) A szavazatok ősszeszámlálása még nem ért véget. Egy-két község még vissza van, azonban Ulain fölényes győzelme igy is biztos, „Szégyenlem ezt a nevet kimondani: Trianon...” Az oxfordi egyetem hallgatói Fonyód—Bélatelepea A mai szám ára 3 &

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék