Somogyi Ujsag, 1922. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)
1922-08-01 / 172. szám
Kaposvár, 1922. I?. évfolyam 172 szára Kedd, augusztus 1 lHimEUS ELUSZTÍHT POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: JJ“ *TM “J naiiTStot"“. I Walérehatal: Felelos sierteni#: LOVASSTYI». “*»•* •»*■ fr» 3 koron, _ ” » Kaenwár, gprosantca 7. fisáffi. I » tilwImiAii A korona. A bankigazgató, jó fint. Wolff Károly a nemzetgyűlésen heves támadást intézett a nagybankok ellen, amelyek eredeti hivatásuktól, a hitelnyújtástól végkép elrugaszkodva, teljesen rávetették magukat a közszükségleti cikkekkel való spekulációra. Ez az oka a hajmeresztő drágaságnak és annak a közönség körében egyre erősebben hódító komor és sötét hiedelemnek, hogy Magyarországon tisztességes munkából már egyáltalában nem lehet többé tisztességesen megélni. A helyzet ma már annyira vigasztalannak látszik, hogy előbbutóbb, de sajnos, mihamar elveszti mindenki a hitét a munka becsületében, mert hiába dolgozik valaki körmeszakadtáig, az eredmény csak az emberi mivoltunkat megbecstelenítő éhség, nyomor és tehetetlen vergődés. Azaz, hogy megálljunk csak! A napról-napra orcátlanul drágább és drágább mindennapi kenyeret talán csak valami beteges lidércnyomás mutatja mármár elérhetetlennek a nincstelen fogyasztók számára ? Talán csak beteges agyrém és hallucináció az áraknak kötéltáncosi gyorsasággal történő szédületes emelkedése ? Talán ijesztgető dajkamese az egész, amelyet elavult ócska mumusok helyett eszelt ki a Wolff Károlyhoz hasonló csintalan gyerekek számára valami láthatatlan vasorruhába s csupán föl kell ébredni az álmukból és meg kell dörzsölni a szemünket és a nagybankok markában nyüzsgő piacok, húsvágók és élelmiszer üzletek mázsaszámra vagdossák a fejünkhöz az olcsó kenyeret, lisztet, zsírt, húst, cukrot és egyéb földi javakat. Ah, igen, igen, valószínűleg úgy van, úgy kell lennie, sőt benne is van a „Pester Lloyd” vasárnapi számában, hogy a nagybankok igazán, de igazán semminek sem az okai a mai drágaságban. Hiszen a bankigazgatók, akiket Kállay pénzügyminiszter Wolff Károly beszédének a hatása alatt rögtön értekezletre hívott össze, (nem azért, mintha... — mondja P. L. — hanem csak úgy, minden mellékgondolat nélkül), ismételjük, e nagy bankigazgatók ezen a gyors értekezleten tüstént, egy pillanat alatt kimutatták, hogy ők az ország nyomorúságában a középosztály és köznép ínségében az élelmiszerek égig nyúló Jákob létrájában és a korona leromlásában egytől-egyig olyan ártatlanok, mint a ma született bárány. Ugyan, de még mit is nem tetszik gondolni felőlünk, mikor mi bankdirektorok olyan jó fiúk vagyunk ! És,hogy megmutassák, hogy csakugyan mennyire tetőtől-talpig jó gyerekek, tehát mindjárt ott helyben azon az értekezleten kimondották, hogy a jövőben többet fognak foglalkozni a hitelnyújtással. Ne tessék félreérteni ! Nem azért, mintha Wolff Károlynak igaza volna, csak éppen, hogy a demagógiának ne adjanak alkalmat az övéhez hasonló gyanúsításokra. Mert Wolff, az nagyon rosszmájú honatya. Ők azonban bizony Isten egytől-egyig a legjámborabb és a legjobb fiuk a földkerekségén. Illain győz Barcson Barcs, július 31. (Saját tudósítónktól.) A szavazatok összeszámlálása még nem ért véget. Egy-két község még vissza van, azonban Ulain fölényes győzelme így is biztos. „Szégyenlem ezt a nevet kimondani: Trianon...” Az oxfordi egyetem hallgatói Fonyód—Bélatelepen (A Somogyi Újság kiküldött tudósítójától.) Fonyód-Bélatelep, julius 30. A nagy angol nemzet fiai jának a szűk határok közé szorított Magyarországot. Annak a nemzetnek fiai, amely segített földre teperni az Árpádok ezer éves birodalmát, tartotta a kést a kis senkik kezében, akik mohó, vad étvággyal szabdalták szét testünket. És mégis , nem tudunk ezekre a lelkes ifjakra haraggal nézni, azzal a haraggal, amit egy ellenség iránt kell éreznünk Ha nem is értjük a nyelvüket, valahogy összedobban a szívünk, a szemek egy vágytól sugároznak és az acélos kezek egy akaratban forrnak össze. Mr.. S. Harris beleharsogta a fájdalmas magat csendbe: Szégyenlem ezt a nevet kimondani: Trianon! És mi hittünk ennek a fiatal létekből jövő igaz kijelentésnek. Hittünk neki, mert hiszen ezek az ifjak felismerve azt a hallatlan igazságtalanságot, amit a magyar nemzettel elkövettek, már évek óta küzdenek a magyar ügyért önzetlenül, fiatal szívük minden melegével és rajongásával. Amelyik nemzetnek ilyen fiatalsága van, amely így tud önzetlenül, tisztán a szent igazságtól beintve küzdeni egy neki teljesen idegen nemzetért, az megérdemli, hogy a barát nélkül egyedül támolygó magyar megszorítsa a feléje nyújtott kezet.. . Ragyogó kék égbolt borul a magyar tengerre. Az egymást pajzánul kergető hullámok egybezsongó mesét mondanak a századok óta némán hallgató hegyeknek, amelyek nap nap után kíváncsian nézegetik magukat a csillogó tükörben. Egy egy fehér pillangónak tetsző kín vitorlás siklik a hullámok felett lágy könynyedtséggel, Balatonfüredről méltóságos lassúsággal szeli magát előre a „Kisfaludi”, hosszú füst farkat hagyva maga után a kék levegőben. Az ünnepi csendet a dübörögve előretörő vonalak oly idegen Tármája veri fel. A kis fehér falu, várszerű templom mellett megkondul az imára hivó harang, mintha a hullámok is értenék, a haragosak elsimulnak és lágy csobogással vetődnek a parthoz. Tizenkét óra után már gyülekeznek Bélatelep nyaralói a kis állomáson. Sok ismerős közöttük. Dalolva érkezik meg a 28 as számú erzsébetfalvai „Szent István* cserkészcsapat, majd utána a győri „Pacsirta* csapat, amelyek Bélatelepen táboroznak. A nap teljes erővel ontja alá sugarait a kék gyémánt kőként vibrálva ragyogó víztömegre. A csónakok admirálisa, bronzarcú öreg magyar, messzelátó szemével belenéz a távolba és megnyugtatva adja le véleményét, ma nem lesz eső. Mint szentírást fogadjuk e kijelentést. Végre megszólal az állomás jelző harangja. Pár percre rá befut a vonat. Megérkeztek az angol vendégek. Igmándy Aladár dr. köszönti őket magyar nyelven. — Üdvözlöm Önöket, hogy eljöttek közénk, hogy rátegyék kezüket vérző sebeinkre. A magyarok Istene hozta és vezérelje önöket körünkben. Dr Krisztics Sándor egyetemi magántanár tolmácsolta angol nyelven az üdvözlést, majd a vendégek nevében Mister Edinger válaszolt német nyelven. Roppant nagy érdeklődéssel szemlélték a két cserkész csapatot. Az angol ifjakat gróf Zichy Béla látta vendégül a Sirály szállóban egyszerű, de jó ebéden, ő maga betegsége miatt nem jelenhetett meg, igy a házigazdái tisztet gróf Hunyady Ferenc töltötte be. A Sirály szálló terraszáról, ahol ebédre terítve volt, mint eleven könyv nyilt elénk az egész vidék. A Balaton, a kékes távolba vesző túloldali hegyeivel, a haragos zöld, buja, parti növényzet, festő ecsetjére való kép, a nyugodt, fenséges természet, amely előtt kalaplevéve, áhítattal áll meg a földi halandó. Az ebéden részt vettek dr. Krisztics Sándor egyetemi magántanár, dr. Sebestyén Jenő theológiai tanár, dr. Kerekes Zoltán egyetemi magántanár kíséretében az egyetemi hallgatók: Mr. D. A. L. Lockhardt, Mr. T. F. Higham, Mr. D. Morrah, Mr. C. R. S. Harris, Mr. R I. L. Cary, Mr. F. S. Cameron, Mr. E. Spront, Mr. O. A. Edinger, Mr. F. A. Phillick, Mr. J. P. Walker, Mr. Mr. Telling, Mr. Summers, Mr. Sprigman, Mr. Hunti Carter, a londoni „New Age” lap szerkesztői, azonkívül gróf Hunyadi Ferenc, mint házigazda, Igmándy Aladár dr., Krieger Pál dr., Szaploncay László alezredes, Regedy Péter főszolgabíró, Bárány Ferenc főintéző, Wolnhoffer Ferenc, Svábi Aladár, Sóki Endre, Barcza Elemér főintézők. A fogadásnál megjelentek a Béla telepen nyaraló Petri Pál államtitkár és Huszka Jenő miniszteri tanácsos. A vendégeket gróf Hunyadi Ferenc üdvözölte az ebédnél angol nyelven. A székely katona esetére hivatkozott, aki imigyen fohászkodott az Istenhez: Uram Isten, te csak nézd, majd én ellátom a baját. Mi csak arra kérjük az antantot — mondotta — ha majd lesz valami — csak nézze, mi majd a lobbit elintézzük. A beszéd végeztével a zenekar az angol himnuszt játszotta. Meglepő és egyben újszerű volt, hogy gróf Hunyadi beszéde alatt az angol vendégek többször ütötték az asztalt tenyerükkel. Nem tudtam elgondolni, mi lehet ez, míg Krisztics Sándor dr. meg nem magyarázta, hogy ez náluk a tetszésnyilvánítás jele, ami a tapsot helyettesíti. Fonyód Béla telep igazgatósága nevében Wolnhoffer Ferenc üdvözölte őket angol és magyar nyelven, mondván, a Magna Charta országa nem lehet ellensége az aranybulla országnak. A vendégek nevében Mr. Higham a „Triniti” (Szentháromság) Collégu’ tanára köszönte meg a szíves fogadtatást. Amikor Magyarországba jöttek — úgymond —, mint az A mai számára 3 .