Somogyi Ujsag, 1922. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

Kaposvár, 1922. I?. évfolyam 172 szára Kedd, augusztus 1 lHimEUS ELUSZTÍHT POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: JJ“ *TM “J naiiTSto­t"“. I Walérehatal: Felelos sierteni#: LOVAS­­STYI». “*»•* •»*■ fr» 3 koron, _ ” » Kaenwár, gprosa­ntca 7. fisáffi. I » tilwImiAii A korona. A bankigazgató, jó fint. Wolff Károly a nemzetgyű­lésen heves támadást intézett a nagybankok ellen, amelyek eredeti hivatásuktól, a hitelnyúj­tástól végkép elrugaszkodva, teljesen rávetették magukat a közszükségleti cikkekkel való spekulációra. Ez az oka a haj­meresztő drágaságnak és an­nak a közönség körében egyre erősebben hódító komor és sö­tét hiedelemnek, hogy Magyar­­országon tisztességes munkából már egyáltalában nem lehet többé tisztességesen megélni. A helyzet ma már annyira vi­gasztalannak látszik, hogy előbb­­utóbb, de sajnos, mihamar el­veszti mindenki a hitét a mun­ka becsületében, mert hiába dol­gozik valaki körmeszakadtáig, az eredmény csak az emberi mivoltunkat megbecstelenítő éh­ség, nyomor és tehetetlen ver­gődés. Azaz, hogy megálljunk csak! A napról-napra orcátlanul drá­gább és drágább mindennapi kenyeret talán csak valami be­teges lidércnyomás mutatja már­­már elérhetetlennek a nincste­len fogyasztók számára ? Talán csak beteges agyrém és hallu­cináció az áraknak kötéltáncosi gyorsasággal történő szédületes emelkedése ? Talán ijesztgető dajkamese az egész, amelyet el­avult ócska mumusok helyett eszelt ki a Wolff Károlyhoz hasonló csintalan gyerekek szá­mára valami láthatatlan vasorru­hába s csupán föl kell ébredni az álmukból és meg kell dör­zsölni a szemünket és a nagy­bankok markában nyüzsgő pia­cok, húsvágók és élelmiszer üz­letek mázsaszámra vagdossák a fejünkhöz az olcsó kenyeret, lisztet, zsírt, húst, cukrot és egyéb földi javakat. Ah, igen, igen, valószínűleg úgy van, úgy kell lennie, sőt benne is van a „Pester Lloyd” vasárnapi számában, hogy a nagybankok igazán, de igazán semminek sem az okai a mai drágaságban. Hiszen a bank­­igazgatók, akiket Kállay pénz­ügyminiszter Wolff Károly be­szédének a hatása alatt rögtön értekezletre hívott össze, (nem azért, mintha... — mondja P. L. — hanem csak úgy, minden mellékgondolat nélkül), ismételjük, e nagy bankigazga­tók ezen a gyors értekezleten tüstént, egy pillanat alatt kimu­tatták, hogy ők az ország nyo­morúságában a középosztály és köznép ínségében az élelmisze­rek égig nyúló Jákob létrájában és a korona leromlásában egy­től-egyig olyan ártatlanok, mint a ma született bárány. Ugyan, de még mit is nem tetszik gon­dolni felőlünk, mikor mi bank­direktorok olyan jó fiúk va­gyunk ! És,­­hogy megmutassák, hogy csakugyan mennyire tetőtől-tal­pig jó gyerekek, tehát mindjárt ott helyben azon az értekezle­ten kimondották, hogy a jövő­ben többet fognak foglalkozni a hitelnyújtással. Ne tessék félre­érteni ! Nem azért, mintha Wolff Károlynak igaza volna, csak éppen, hogy a demagógiának ne adjanak alkalmat az övéhez hasonló gyanúsításokra. Mert Wolff, az nagyon rosszmájú honatya. Ők azonban bizony Isten egytől-egyig a legjámbo­­rabb és a legjobb fiuk a föld­kerekségén. Illain győz Barcson Barcs, július 31. (Saját tudósítónktól.) A szavazatok összeszámlálása még nem ért véget. Egy-két község még vissza van, azonban Ulain fölényes győzelme így is biztos. „Szégyenlem ezt a nevet kimondani: Trianon...” Az oxfordi egyetem hallgatói Fonyód—Bélatelepen (A Somogyi Újság kiküldött tudó­sítójától.) Fonyód-Bélatelep, julius 30. A nagy angol nemzet fiai jának a szűk határok közé szorított Ma­gyarországot. Annak a nemzetnek fiai, amely segített földre teperni az Árpádok ezer éves birodalmát, tar­totta a kést a kis senkik kezében, akik mohó, vad étvággyal szabdal­ták szét testünket. És mégis , nem tudunk ezekre a lelkes ifjakra ha­raggal nézni, azzal a haraggal, amit egy ellenség iránt kell éreznünk Ha nem is értjük a nyelvüket, valahogy összedobban a szívünk, a szemek egy vágytól sugároznak és az acélos kezek egy akaratban forrnak össze. Mr.­­­­. S. Harris beleharsogta a fájdalmas mag­at csendbe: Szégyen­­lem ezt a nevet kimondani: Trianon! És mi hittünk ennek a fiatal létek­ből jövő igaz kijelentésnek. Hittünk neki, mert hiszen ezek az ifjak fel­ismerve azt a hallatlan igazságtalan­ságot, amit a magyar nemzettel el­követtek, már évek óta küzdenek a magyar ügyért önzetlenül, fiatal szí­vük minden melegével és rajongá­sával. Amelyik nemzetnek ilyen fia­talsága van, amely így tud önzet­lenül, tisztán a szent igazságtól be­intve küzdeni egy neki teljesen idegen nemzetért, az megérdemli, hogy a barát nélkül egyedül tá­­molygó magyar megszorítsa a feléje nyújtott kezet.. . Ragyogó kék égbolt borul a ma­gyar tengerre. Az egymást pajzánul kergető hullámok egybezsongó me­sét mondanak a századok óta némán hallgató hegyeknek, amelyek nap nap után kíváncsian nézegetik ma­gukat a csillogó tükörben. Egy egy fehér pillangónak tetsző kín vitorlás siklik a hullámok felett lágy köny­­nyedtséggel, Balatonfüredről méltó­­ságos lassúsággal szeli magát előre a „Kisfaludi”, hosszú füst farkat hagyva maga után a kék levegőben. Az ünnepi csendet a dübörögve előretörő vonalak oly idegen Tár­mája veri fel. A kis fehér falu, vár­­szerű templom mellett megkondul az imára hivó harang, mintha a hullámok is értenék, a haragosak elsimulnak és lágy csobogással ve­tődnek a parthoz. Tizenkét óra után már gyülekez­nek Bélatelep nyaralói a kis állo­máson. Sok ismerős közöttük. Da­lolva érkezik meg a 28 as számú erzsébetfalvai „Szent István* cser­készcsapat, majd utána a győri „Pacsirta* csapat, amelyek Bélatele­­pen táboroznak. A nap teljes erővel ontja alá sugarait a kék gyémánt kőként vibrálva ragyogó víztömegre. A csónakok admirálisa, bronzarcú öreg magyar, messzelátó szemével belenéz a távolba és megnyugtatva adja le véleményét, ma nem lesz eső. Mint szentírást fogadjuk e ki­jelentést. Végre megszólal az állomás jelző harangja. Pár percre rá befut a vo­­nat. Megérkeztek az angol vendé­gek. Igmándy Aladár dr. köszönti őket magyar nyelven. — Üdvözlöm Önöket, hogy el­jöttek közénk, hogy rátegyék ke­züket vérző sebeinkre. A magyarok Istene hozta és vezérelje önöket körünkben. Dr Krisztics Sándor egyetemi ma­gántanár tolmácsolta angol nyelven az üdvözlést, majd a vendégek ne­vében Mister Edinger válaszolt né­met nyelven. Roppant nagy érdek­lődéssel szemlélték a két cserkész csapatot. Az angol ifjakat gróf Zichy Béla látta vendégül a Sirály szálló­ban egyszerű, de jó ebéden, ő maga betegsége miatt nem jelenhe­tett meg, igy a házigazdái tisztet gróf Hunyady Ferenc töltötte be. A Sirály szálló terraszáról, ahol ebédre terítve volt, mint eleven könyv nyilt elénk az egész vidék. A Balaton, a kékes távolba vesző túloldali hegyeivel, a haragos zöld, buja, parti növényzet, festő ecset­jére való kép, a nyugodt, fenséges természet, amely előtt kalaplevéve, áhítattal áll meg a földi halandó. Az ebéden részt vettek dr. Krisz­­tics Sándor egyetemi magán­tanár, dr. Sebestyén Jenő theológiai tanár, dr. Kerekes Zoltán egyetemi ma­gántanár kíséretében az egyetemi hallgatók: Mr. D. A. L. Lockhardt, Mr. T. F. Higham, Mr. D. Morrah, Mr. C. R. S. Harris, Mr. R I. L. Cary, Mr. F. S. Cameron, Mr. E. Spront, Mr. O. A. Edinger, Mr. F. A. Phillick, Mr. J. P. Walker, Mr. Mr. Telling, Mr. Summers, Mr. Sprigman, Mr. Hunti Carter, a lon­­doni „New Age” lap szerkesztői­, azonkívül gróf Hunyadi Ferenc, mint házigazda, Igmándy Aladár dr., Krie­ger Pál dr., Szaploncay László al­ezredes, Regedy Péter főszolgabíró, Bárány Ferenc főintéző, Wolnhof­­fer Ferenc, Svábi Aladár, Sóki Endre, Barcza Elemér főintézők. A foga­dásnál megjelentek a Béla telepen nyaraló Petri Pál államtitkár és Huszka Jenő miniszteri tanácsos. A vendégeket gróf Hunyadi Fe­renc üdvözölte az ebédnél angol nyelven. A székely katona esetére hivatkozott, aki imigyen fohászko­dott az Istenhez: Uram Isten, te csak nézd, majd én ellátom a ba­ját. Mi csak arra kérjük az antan­tot — mondotta — ha majd lesz valami — csak nézze, mi majd a lobbit elintézzük. A beszéd végez­tével a zenekar az angol himnuszt játszotta. Meglepő és egyben újszerű volt, hogy gróf Hunyadi beszéde alatt az angol vendégek többször ütöt­ték az asztalt tenyerükkel. Nem tudtam elgondolni, mi lehet ez, míg Krisztics Sándor dr. meg nem ma­gyarázta, hogy ez náluk a tetszés­nyilvánítás jele, ami a tapsot he­lyettesíti. Fonyód Béla telep igazgatósága ne­vében Wolnhoffer Ferenc üdvö­zölte őket angol és magyar nyel­ven, mondván, a Magna Charta or­szága nem lehet ellensége az arany­bulla országnak. A vendégek nevében Mr. Higham a „Triniti” (Szentháromság) Collégu’ tanára köszönte meg a szíves fo­­gadtatást. Amikor Magyarországba jöttek — úgymond —, mint az A mai szám­ára 3 .

Next