Somogyi Ujsag, 1924. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-01 / 1. szám

Kaposvár, 1924. n. 1. szám. Kedd, fannál ■ EBIELEHIK ISBESZTÉST POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 11/.V.VIV Saerfessítöség 6» kisdéhivatal: reierös nwkenU: L0143 ISTVÁN. Dird.téii árak: mui tariarsarmk@it 1­9 19 19 Kaposvár, Koroas-utCS 7. 87.____________________________________60 korona,szövegrészben 80 korona, 410­ korona. t 1923 A múlandóság végtelen láncola­tában ismét oly a ponthoz érkez­tünk, arrely mellett megáll az egész viág, amely nemcsak az egyes embernek jelentőséges, hanem min­denkinek, aki tuda­os tagja az em­beri társadalomnak. Ki mit köszön­het az elmúlt esztendőnek, a jól csak magának számol, de, hogy ki mit tett ez idő alatt embertársainak, nemzetének, arról mások számol­nak. Ellentmondás nélkül megálla­­píthatjuk, hogy az elmúlt évre öröm­mel, hálával nagyon kevesen gon­­do­latnak és e kevesek között is igen sokan vann­ak, akik mást érde­meltek volna, min­t amit kaptak. A nemzet nagy többségének ez az esztendő a pokol tornáca volt, ahonnan a tisztultak, a jobbak ki akarták vezetni, hogy bele ne ro­hanjon a pokol örökkévalóságába. Mi sikerült a jó szándékok közül, közelebb jutottunk-e ahhoz az út­hoz, amelyen járva vágyaink telje­sülését megérhetjük, arra biztos választ adni a múl­ó esztendő utolsó napján senki se tudhat, mert nincs ember, aki képes volna belátni a vesékbe, a szívekbe. A jobbak, a tisztultak hisznek a jövendőben és abban, hogy célunk­hoz közelebb jutottunk, mert az erkölcsi v­lág nem ismeri a jó szán­dék végleges elbukását, az erényes akarat céltalanságát. Nemzeti múl­tünkban a sok szerencsétlenség mellett annyi az erkölcsi érték, hogy aki e nemzetnek hű fia, annak nem szabad kétségbeesnie jövőnk felett. Az elmú­t esztendő is még a káosz állapotában folyt is. Egyik terv a másikhoz ütődött, tört me­dorként zuhant a fényes ragyo­gási) tervek közül nem egy, kísér­leti pályát futott igen sok. A hazai társadalom egy része bámészan gyönyörködött a látványban, másik része babonás félelemmel minden jelenségben katasztrófa jelét látta. Akik gyönyörködtek, azoknak jó dolguk volt, akik féltek, azok kis­­hitűek voltak. Csak nagyon keve­sen tudták, hogy a tünetek elvá­laszthatatlanul hozzátartoznak a káoszhoz, hogy a tökéletes rend­ben is vannak rendellenességek. A nemzet sorsát sem a bámészko­dók, sem a kishitűek nem intézhe­tik, mert sokkal kisebbek, semhogy a nemzeti lét fenségét megérteni tudnák, sokkal önzőbbek, semhogy bele mernének nézni a világot moz­gató erkölcsi rendbe és ki tudnák várni a káosz félelmetes kavarodá­sának végét. A nemzet életében egy esztendő nagyon rövid idő és a józanul gon­dolkodók azt is tudják, hogy a saoss rendbe változása sok időt, sok áldozatot követel. Ha az elmúlt esztendőben minden reményünk teljesedett volna, akkor is benne lennénk még a káoszban, mert nagyon közel van még hozzánk annak kezdete és igen sokan van- Liberális roham a kormány ellen Budapest, december 31. A csütörtökön megnyitó nemzet­gyűlésen az ellenzék egységesen fog fellépni Tekintet nélkül a kül­földi kölcsön tárgyalásokra, szín vallásra akarja kényszeríteni a kor­mányt, hogy elenséges a rend­bontó elemeknek, vagy sem. A már feliratkozott szociáldemokrata képviselőkön ki­nl felszólal még Balsay Kán­­y, Vázsonyi Vik­r­o , Fábián Béle, Pakots József és más ellenzéki pártok képviselői. A kormánypárt ezidőszerint a várako­zás álláspontján van az ellenzék készülődéseivel szemben. Szerdán, de legkésőbb csütörtökön este értekezletet tart az egységes párt és ezen fog foglalkozni a legutóbb elállott politikai helyzettel. Az el­enzék hír szerint követelni fogja, hogy a kormány az Ébredő Magyarok Egyesületét és az ösz­­szes illegitim alakulatokat és társa­dalmi egyesületeket, amelyeknek közvetett, vagy közvetlen részük volt, vagy idi ítélt a merényletek­nél, orz­assa fel. Mint értesülünk az EME. veze­tősége a napokban ü­ést tart és ezen az ülésen szóba fog szerü­li a merényletbe kevert csongrádi ébredők helyzete,, maga a bomba­­merénylet. Az EME. vezetősége m­­át a merényletet a legéleseb­ben el fogja ítélni, mert az új tisztikar ellensége minden véres merényletnek és programnak. Ha a kihallgatások során beigazolódik, s Hogy a merénylők ébredők, akkor Eckhardt Tibor le fog mondani elnöki tisztéről és vele együt lemondanak a vezetőség összes tagjai. De F­anger Dezső kúriai bíró január 14 ére tűzte ki a főtárgya­lást az U­ain ügyben Mintegy 12 tanút idéztek be. É­resülésünk sze­rint Ulain Ferenc, Bobula Titusz és Szemere védői értekezletet tar­tottak, amelyen elhatározták, hogy nem nyugszanak bele abba, hogy a jó gyapotra csupán a vád ta­nult idézzék be, hanem a maguk részéről is jelentenek be tanukat, így több" minisztert és nemzetgyű­lési képviseőt, köztük Friedrich Istvánt, Gömbös Gyulát, Vázsonyi Vilmost és másokat. Értesülésünk szerint alaposan utána jártak an­­nak is, hogy Döhmel miért jött el Bajorországból. Az itt beszerzett adatok szerintük gén alkalmasak lesznek a védelem számára. Viharossal! Ígérkezik a város szilveszteri közgyűlése Szilveszter napján délután 3 óra­kor tartja Kaposvár r. t. város kép­viselőtestülete az 1923as eszten­dőben uolsó közgy­űését. M­ntha csak egy esztendő mulasztásait akarnák helyrehozni az utolsó na­pon, halaim is, 36 pontból álló tárgysorozattal lepték meg a város atyákat. Félő, hogy a közgyűlés elrontja a szilveszteri hangulatot, mert nagyon könnyen meglehet, hogy a késő esti órákig is eltart. Ha csak az ő esztendő halottas ágyánál valami megbocsátás féle el nem fogja a város atyákat. Az előjelekből itélve, az egy­hangú, színtelen közgyűlések után parázs viharra van remény. Első­sorban a leánygimnázium ügye az, ami felkorbácsolja a szenvedélye­ket. Itt egy kis „hivatalos” viharra is számítanak. Magán jeligű, de bóraszerű vihar keveredését várják az István u­rai Máv. lakások épí­tése miatt is. Ugyanis itt az tör­tént, hogy az épülő kétemeletes pa­lotával a szó szoros értelmében eldugaszolták a Kereszt utcára merő­legesen haladó megnyitandó utca bejáratát , volt­­ a környék lakói és legérzékenyebben érintett telek­­tulajdonosai egységes támadásra határozták el magukat. Nem utolsó helyen szerepel a város 1924. évi anyaköltségelő­irányzata és 1923 évi pótköltség­­előirányzata. A 2040, illetve 1500 százalékos pótadó, mint fában a szó, úgy rág a lelkekben és való­színű, hogy innen is keverednek kellemetlen szellők. Viharral megyünk át az új esz­tendőbe, hacsak valami paktummal le nem szerelték az elégedetlen­kedőket. Tekintve a hivatalos kö­rök alig begombolkozását — ez sem lehetetlen. — Szilveszteri záróra Az állam rendőrségtől vett hivatalos értesítés szerint a belügyminiszter Szilvesz­ter éjszakájára a zárórát reggel 4 órában állapította meg. Ez vonat­kozik minden helyiségre és a ze­nélésre is. nak, akik a rendezetlenségben látják a maguk rendjét, akik, mint a tol­vajok, fölgyújtják a házat, hogy a jajveszékelők fejetlen zavarában m­e □ekülhessenek. Az elmúlt esztendőnek csak akkor van ránk nézve jelentősége, ha bele­helyezzük a történelem fo­lyamába, mert akkor nem látjuk, nem érezzük benne magunkat, ha­nem csak a nemzetet, amelynek örökkévalónak kell lenni, ha önér­zetesen akarunk élni. És ha a nem­zetért éltünk, akkor tettünk olyant, amely méltó a történelemre. Hányan mondhatják el ezt magukról az 1923. év utolsó napján? A mai szám ára 300 . Magyar anya gondolatai. Irta: Temesfalvi Antal. Hajtsd le szőke fejed, ide ez ölembe, drága kis facskám, édes jó gyermekem... Ne nézd az ar­com, zárd le szimpaládat, úgy is megérzi gyermeki lelked, a szemem­ből omló, forró fennypatakot... Figyelj a zárt reám, kicsikém ! Szived, ha dobban, gondolj az apádra, ki idegen földön fekszik egy hant alatt. . . Szemed, ha könnyes, tö­röld le, drágám, ne folyjon végig harmatos, szép arcodon. Ne sírjon lelked, ha gyászomat látja, fojts vissza mindent, mindent, ami fáj, — csak Erdély sóhajtása kisérjen téged minden utadon... Szived se fájjon, majd egyszer, ha nagy le­szel, akkor tépj fel szikedből min­dent, ami addig oda volt fojtva, most csak hallgass rám... — Volt egyszer egy ország, Pa­radicsom kei. •*!. Ezt a kertet élő kerítésként zárta körül a Kárpátok erdőkoszoruja és a kis: Adria. Egy napon, ezer év atár­s rossaszi-Li felhők osztadozni kezdtek el,­eré­lyükbe sötét, gyászos felhők, forra­dalmak jöttek. A paradicsomi kertben most ide­genek járnak. Égig csapó lárma veri fel a csendet, melyben a siró magyar panaszos szavát nem halja senki. És most az az ország, melyet magyarnak hívlak, c­onkán össze­tépve, kéregésvé koldul. Most én kérdem, könnyes éjsza­káknak álmatlan rabja, — annyi dal, költemény után, ami rólad zengett, édes szép Hazám, ki volna az, aki nem szeretne téged?... Annyi hős vértől áztatott földed, ki volna az, ki meg nem véddené? Egy hosszú ezer év hősöket ne­velt, kik testükkel védték otthonu­kat és vérükkel tették szenté a paradicsomi kert minden kis rögét Ha tehát voltak, lesznek is ha­­zátvédő hősök, férfiak! — Csak aludj, fiacskám és ál­modj, de álmod ne legyen édes, rózsaszínű álom. Tövisen járjál és a felszaggatott tested ne enyhítse könnyed. Amitől szived vérzik, arat sorvasztja lelked, zárd al magadban, még vonagló ajkad se mutasson semmit... Szeresd hazádat és tanuld meg gyűölni az ellent, ki elrabolta föl­dünk és most törvényt ül egy ős­­nemzet felett... Audj, fiam ... Daló viharban e védtelen kis fé­szek, gyászos életünknek néma otthona. Virrasztok benne hosszú éjszakákat és siratom hősünket, drága jó apádat. Csak aludj, fiam ... Ha majd elapadnak, kifolynak a kö­­nyek ás a várva várt Hősünk mégsem jönne vissza, — úgyis fel­keltelek, feltépem szived, ő­ a sebet és útnak eresztelek a sötét éjsza­kába ... Zörgesd meg ablakát minden magyar háznak és ordítsd a fülek-

Next