Somogyi Ujsag, 1924. március (6. évfolyam, 51-74. szám)

1924-03-01 / 51. szám

Kaposvár, MH 24. VI évfolyam 51. szám. Szombat, március 1 ■ E81ELEHIK KERESZTÉHT POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ARAK: Jw-J*»m r.'iVi'.Vih" S­eresiteség MSili Mu­ratal: felelít »érként«: LOVIS ISTVÁN. Hintett* tok, mmtoitersereitenl ■» “***'l a t o n, 6. a«. Kapogvik­, Korona-utoa 1. ss. ____________________________________ 100 kor., szövegrészben MO korona. 6000 sorona. a takarékkorona nal árfolyama: 100 takarékkorona , 162 papír­­koronával. A felszín alatt tovább folyik az aknázás. A kom­munista szervezetek, amelyek minden kormányintézkedés és rendőri el­lenőrzés dacára is m­űködnek, fi­­rt­­hatatlanul, elszántan, dolgoznak, hogy újáb­b katasztrófát készítsenek el a keserves küzdelemben fára­dozó polgári társadalom számára. Bár biztosak vagyunk benne, hogy Magyar­országon még egy szenyáradás nem lehetséges, mert a társadalom sokkal jobban tudatá­ban van anank, hogy mai nyomo­rúságát annak az uralomnak kö­szönheti, amely erkölcstelen indító okai mellett az emberiség század­o­kon át kia­ al­u­l rendjének tőké ét­s lerombolását tűzte célul, mégis meg kell döbben­nünk azon a vakmerő­ségen, amely a folyton megújuló kísérle­­kben nyilván­osságra jut. Hogy azon­ban ez a felszín alatti akasz is még mindig lehetséges, abb­an nemcsak a kommunista vi­lágnem­­ hibás, hanem az állapot is, amelyben a magyar társadalom sn­yődik és bizony még az a bá­tortalanság is, amely ez állapot meg­vátoz­­ásá célzó intézkedésekben megnyilvánul. A m­iiszterelnök nagyon jól mon­dotta minapi beszédében, hogy a gazdasági é­rt rendje az a apja a nyugalomnak. Mióta a magyar po­litika - szerv világnézeti harcát vívja, a rr­é­gebben látók kezdettül fogva hirdeik ez az igazságot, a magyar közvélemény pedig a sa­ját bőén tanulta megisme­ri. Azt várnók tehát a kormá­ntól, hogy ha már ismeri a nyugtalanság okait, akkor több gonr­t kellene fordítania azoknak megszüntetésére és amíg radiális, kimé­­­len esz­­kö­­kkel torolja meg a nyugtalan­ságot, úgy moly­an eélyel feküd­jék neki a gazdasági bajok meg­szü­le­ésének is. A gazdasági heyzet jobbra for­d­ulásu­n­k feltétele, hogy a válto­zott viszonyokhoz kép­st formál­juk át azokat a törvényeinket is, amelyek a változatlanul szilárdan álló régi rend kitérei voltak. Ez a követelés éppen olyan jogosult, mint a rendőri intézkedéseknek a viszonyokhoz való alkalmazása. Lehetetlenül helyte­lnnek és igaz­ságtalannak kell tekintenünk a gazdasági téren elharapózott er­kölcstelenség megtorló árak esz­közeit. A gaz­dasági téren is van­nak bombave­rsek, amelyek sokk­a nagyobb károkat okozn­ak, mint a valóságos bombák, mert a­pjóban rendí­­k meg az egész társadalmat és valóságos bomba-e­őket te­nyésztenek. Az a legiá­­apot, amely az anarchisztikus elfajulást termeli ki, csak olyan gazdasági rendetlen­ségben lehetséges, amelyben mi vagyunk. A béke idejében is küzdés volt az élet és farkasszemet nézi ki a vagyon a szegénységgel. De akkor az irigység fű­­tte a szegénység keblét, a vagyon pe­dig szabályszerű életet élt és a megalapozottság lát­szatát tudta felke­teni. Ma a vagyon nagy része olyan tevékenység ered­­ménye, amelyből hiányzik a szold­ság, a kitartó munka, az erkölc­s érzésnek még látszata is, sőt hiány­zik belőle a szándék, hogy a nagy szegénység késet­tségének elozta­tásfeleen segédkezzék, nem is szó­va arról, hogy az ilyen módon szerzett vagyon egyá­talában nem akarja fejét a magyar sors szekerének igája alá haj­tani. Azonkívül az új gazdagok, űzve attól a nyugtalan lelkiismerettől, a­mely szerzett vagyonuk eszközei felő­l mond ítéletet, kiméletlen mó­don védelmezik az eszközöket, mert érzik, hogy a vi­ág erkölcsi rendje szerint nem szerezhették vo­la meg és nem tarthatják meg. Nem is lesz addig a magyar társadalomnak nyugalma és ennek következ­ében tovább fog tartani az aknázás a felszín alatt, míg a küzdő társada­lom nem kapja meg az elégtételt a rendetlen eszközökkel szerzett vagyon megrendszabá­lozásában. A politika hírei A magyar kormány még nem foglalkozik a szovjet elisme­résének kérdésével Budapest, február 29. Értesülé­sünk szerint a szombati naptól kezdve szerdáig, azaz március 5 éig nem tart ülést a nemzetgyű­lés tekintettel a farsang utolsó napjaira. A fajvédők csoportja éles tám­a­dásra készül a kormány azon eljá­rása ellen, hogy Győrffy László őrnagy hadbíró ellen a fegyemi eljárást megindította. Gömbös Gyula és Eckhardt Tibor fogják a nemzetgyűlésen ezt az ügyet szóvátenni. A megüresedett pénzügyi és igazságügyi tárcák betöltése még mind­g ne­m történt meg. Vaskó Lajos ideiglenes pénzügyminiszter kijelentette azonban, hogy egy pár napig lesz csak pénzügyminiszter, mert rövidesen kinevezik az új pénzügyminisztert. Mint értesülünk a hét végére nemcsak az új pénz­ügyminisztert nevez­i ki, hanem az igazságügyminisztert is. Az igazságügy miniszteri tárcára Pesthy Pál mellett már Zsitvay Tbort emlegetik. Kállay Tibor, mint is­meretes, lemondása ellenére részt vesz a kölcsöntárgyalásokban, va­lamint a pénzügyi programm végre­hajtásában Az „Új Nemzedék"­ tegnapi szá­mában feltűnő közlemény jelent meg arra, hogy Magyarország, Anglia és Oaszország példájára elismeri Szovjetoroszországot A kül­ügy­minisztériumban erre vonatko­zólag a következő értesítést kap­tuk: Nncs tudomásunk arról, hogy az „Új Nemzedék" milyen beava­bott helyről nyerte információit és ki kell jelentenünk, hogy Magyar­ország abban az irányban hogy Szovjetoroszországot de jure elis­merje, mindezideig, semmilyen lé­pést nem tett Éppen ezért azt mondhatjuk, hogy mindezideig a magyar kormány részéről szóba sem került Szovjetoroszország elis­merése és a magyar kormány egy­előre nem tárgyal Szovjetoroszor­­szággal. Mit kellene valorizálni? Mióta a valo­izáció foga­mát be­ledobták a közélet amúgy is ka­vargó forgatagába, azóta arról igen sok és egymással ellentétes véle­mény hangzott el. Vitatták ugyan pro és kortra ezt a kérdést, de mégsem al ott addig a k­özeld homlokterében, míg a jegyintézeti hitelek vs­orizá­­lá­ciól kormányintézt­eetés rém történt. Mikor napfényre került a kormány ezirányu állás foglald­a, lett elyen hadd el hadd, olyan jer­ibói lárma, hogy egész európa visszhangzik tőle. A liberális lapok rög­ön megszólaltad­­k nagyágyúi­­kat, vizsktskintéyeiket* (Krausz Sírni et comp.) akik kétségbeeset­ten érvelnek kereskedelmünk bénu­lásáról, a pénzügyi konsro­ldáció haláláról beszélnek. Hogy a ma­gyar közvélemény, a dolgozók tö­megének érdeke mit kíván és hogyan gondolkozik erről a kér­désről, az nekik mellékes. Nekik az a fontos, hogy majdnem ingyen fénzin, állami szubven­cióval to­vább űzhessék a sitalás, árdrági­tás ntm.es mesterségét. Mert azt már rég bebizonyították a nemz­et ő társai, hogy a drágaságnak a ke­reskedelmi hitelik, a jegyintiézet vaphatatlan kölcsönek az okai. Jegyintézeti pénzt­ vásároltak és halmoztak fel árukat. Ha az állam­tól pénzt egyátalán nem, vagy csak valoriálva kaptak volna az árak irányítói, nem lett volna mód­juk­­p kulálni, hanem piacra kel tett volna de bri­­tingévő árukész­leteiket, hogy hozzájussanak a ke­reskedelemben feltétlenül szükséges forgótőkéhez. S ezen piseradobás­­nak (kínálatnak) meg lett volna a természetes következménye: az áak olcsóbbodása. De van egy másik szempont, a tönkrementek szempontja, amely a A mai szám ára 400 . valorizáció végrehajtását, sőt ki­­terjesztését követeli. És kik ezek a tönkrementik ? Az árvák és akik­nek a pénze takarékbetétként sze­repel Csak két esetit említek. Az egyik árvára ötezer korona örökség szállt 1910 ben anyja halálakor. Akkor ezt a pénzt, amely tí­­­z hord jó földet, vagy két és fél vagyoni bú­zát vehettek volna, elvitte az árva­szék és a mai napig­­gyümölcsöz­­tette*. A gyermek nagykorú lett és fel akarja venni anyai öröksé­gét s kap sage, und schreibe két 4 klgr. búza árat.Hát nem égbekiáltó igazságtalanság ez? A másik. Egy földmives, akinek más vagyona, mint a két karja, nem vét, keserves munkájának árát heti egy két korona megtakarí­tott pénzét berakta a taksákba, vagy a hitelszövetkeze­te. Évek során át az e­gy két ezüst koroná­ból 3 ezer korona lett. Abban a reményben ringatta magát, hogy öregségére annak kamataiból elél­­degél. A pénz most is benn van s ha kiveszi, ihatok rajt’ egy liter bort. A szív, a szociális érzés köve­teli, hogy a törvényhozás, a kor­mányzat ezekről a szerencsétle­nekről ne feledkezzék meg s ren­deleti, vagy törvényhozási uton adja vissza vagyonukat. K I. — A pécsi siód a békebeli ár­nak negyvede p­erszereséra emelke­dett. Csak február 2- án állap­ot­­ták meg újból országszerte a szén m­­as árát, ma már­­ re­mint, hogy a pécsi szénbányák szénel­­árusító irodáa a megrendelt új szénre métermázsánkint 40.000 ko­ronát kér előlegként, azon föntar­­tással, hogy A szén új ára, mely még nincsen végleg megálapítva, ezen árnál magasabb, vagy esetleg alacsonyabb lesz. Ez az áremels a pécsi békebeli szénárnak negyven­­ezerszeres emelését jelenti, tehát rekordot jelent az áremelések te­ré­n és enn­ek elő­szonérű követ­kezménye abban fog megnyilvá­nulni, hogy a pécsi gázgyár és vil­amostelep felügyelő bizottsága kénytelen fa­z­a gáz és villanyfo­­gyasztás árát esetleg száz percent­­tel fölenselni. Lehet, hogy még arra is sor kerül, hogy a szénár ezen horribilis emelését visszamenőleg léptetik­éle­be, mely esetben a vi­lágítási üzemek is kénytelenk len­nének a feiemélt díjakat a vissza­menőleg fizetni. — Kér­­im, bizalmiakat vá­lasztottak a bányászok. A Pécsvi­­de­i bányáknál ma kezdi­k meg azoknak a bizalmi férfiaknak a vá­lasztását, akik a munkásságot a munkaadókkal szemben képviselni fogják. A régi Ferenc József akna és György akna munkásai Bernát József Matti és Nagy István Piri ktr. szoc bányászokat választotta meg bizalmiaknak. Választások még holnap és holnapután is lesznek

Next