Somogyi Ujsag, 1924. március (6. évfolyam, 51-74. szám)

1924-03-02 / 52. szám

TI wMym 52 szám. ¥a árilap, március 2 KapwTór, 1924. ■«8IBHH1K KIBTrt»TPOUTHH HiHUf SIÓFIZETÉ5I ABAK: í.’l.V.V VI 8roi«ttiÍ^6stoí6Mial«i: r«hM« iwtmil: IWiS BTTil. »WeM »• 18 j a a. 5, sz. Sannstár. Eorens uíoa 7, n._________________ 100 kor.. siíwgréísbeB 130 taron». Mtw SBr0Bl I á tskarítfeeroaa mi árfoifataa; ICO tekaríkHvroaa — 103 papír­­korosával. Rormányk­épes ellenzék A Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt k­ibavaló ünnepén olyan be­szédek hangza­tak el, ameyek az egész magyar közvéezvény­­eké­ben visszhangra találnak. A három vezéregyéniség Wolff, Z­ohy és Ernszt évértes hársiémában nyi­­latko­ztk a párt program­járól és a kormánnyal szemben elfoglalt ál­­láspon­táról. Mintegy kiegészíti e vét e három beszéd a miniszter­­elnök minapi beszédének, amelyben a kormány feje a gazdasági rendet jelöl­te meg a­­ önszel dáció alapjá­nak. Amilyen le­z a gazdasági rend olyan­or­sz a magyar élet Ha a gaz­dasági életben a minden nemzeti hagyományt és törekvést figyelmen kívül hagyó liberá­izmus fog dia­dalmaakodni, akikor le kell m­onda­­nunk arról, hogy keresztény po­litikát csináljunk és le kell monda­nun­k arról is, hogy a ma gyar tör­tént­em rúd­át a nemzeti célok felé irányítsuk. E három beszéd visszatérést sür­get arra az alapra, a­mi az orszá­got fenntartotta és teljes melézé­sét követeli annak a vi­ágnépe­nek, ameyik a pusztulást hozta ránk és ma se engedi érvényesülni a nemzeti akaratot. Nem kell nekünk forradalom ahhoz, hogy akaratun­kat kérész­ül vigye . A történet­ jog, a nemzeti cél, a magyar zöld szeretete elég ahhoz, hogy hátra toljuk azokat az erőket, amelyek utunkban állnak­. A keresztény politika iránya a múlt száza­db­vő is meg van, mi­kor a liberalizmus virágkorát érte. Két képviselője közül Zichy Nád­­dor gróf a szellemi, Károlyi Sán­dor g­ól a gazdasági élet terén ve­zérkedett Nem ismertetjük a küz­delmeket, melyekben a két vezér fázadott, csak rámu­ltunk a liberá­lis világnézet akkor is divatos harc­­módjiára. A sötétség, bigottság, marad­ság, tudatlanság, voltak a szelidebb szavak, amelyek a har­colók fejé e özönvíz módjára em­löttek. A híres gönci beszéd, amey megint kiféje van a keresztény ma­gyarság gazdasági szervezkedésé­nek, Sándor Pál részéről, aki ma is vezetője a liberális seregnek, olyan éles választ kapott, amelyben a f­nhéjazás mellett az arany ha fáiménak é­lete, a­­ b­rái sok szer­vezkedésen k­ief­yezettsége teljes va­kságában megmutatkozott. Károlyi Sándor törekvéseit a gszpák nehezin értették meg, vagy nem tudtak hozzá ahamarkodni, mert a pénz felett, amelyre szük­ségük volt, Sándor Pál tábora rendelkezett. Zichy Nándor míg kevesebb eredményt ért el, mert a sajtóban, irodalomban az arany támogatásával ugyanaz a szellem ölte orgiáit, amelyet Sándor Fi­ képviselt. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között vergődve nem bírtuk ki a ránk szakadt katasztró­fát, amelyben a nemzeti erők még jobban meggyen­gültek és eredmé­nyezték a mai heyzetet. Amit akkor sokan nem láttak, ma már látják, hogy életünk fáját megrágták az élősdtek és kímélet­tel, megalkuvással n­em tudjuk a pusztítást megakadáyozni. Ke­zünkbe kell ragadni a legerőseb­ben ható eszközöket. Mindenkivel szervben érvényesíteni kell akara­tunkat, hogy zsengéjében le ne törjék törzsünk új hat­ásait. Ezt az elszántságot és az ahhoz szükséges képességet egy dal a Keresztény Nemzeti Gazdasági Pizíbia és vezéreiben látjuk, akik­ben meg van az akarat mellett minden kellék, hogy keresztény politikát tudjanak csinálni. Ez ko­moly ellenzék, amely célát nem abban látja, hogy minden áron kormányt buktasson, hanem hogy nyomást gyakoroljon a politikára. Ha ezt a célt nem éri el, akkor át tudja venni a hatalmat is, ami neki nem cél, hanem eszköz a magyar cél eléréséhez. 3 tatore Moroi» helyes értékm­egállapítása előfeltétele a közgazdasági élet bizonytalansága megoldásánál! Szakszerű nyilatkozatok a búzavalutáról és a taka­rék koronáról Amióta a zürichi korna­jegyzés a’a­uissa vette át a magyar köz­­gazdaság helyzetének Irány­zását, az emberek mint valóságos szá­molóművészek mindezs kopua összeget különféle ,állandó“ értik mérőhöz viszonyi­anak. Egyesek a svájci frank alip­án ,va •rizálnil',* mások buzavalutában számolnak, ismét má ok azt számítják ki, hogy egyes cikk­k békeber át» ,akkor* hány tatár áráik felett meg és mennyiért lehetne ma ugyanannyi tojást vá­­ro­ni. A pa­risi adósság — főleg nabjai — a dollár paritása alapján ,számol, ami azután a legkü­önfél­éb ered­ményekre vezet, tekintettel arra, hogy a dollár értékét egyrészt mesterségesen felhajtotta a rpeku­­­có, másrészt a bécsi, b­un», vagy prágai paritásban szántott tío­­árnak más és más az ellenértékű magyar so­orttban. Az állandó értékmérő bevezeté­sére a Magyar O­asz B­ank tette az első kísérletet, amikor néhány hó­nappa ezelőtt a bu a mi indenkori értékét váge alapul új rendszerű hírelépületek lebonyo­l­ásá­n vállal­kozott. A regus.b­an pedig — néhány nappal ezeőtt — a kor­mány is magáévá tette azt az ál­láspontot, hogy az állandó é­, egyre növekvő közgazdasági , ha őszből csak egy állandó értékmérő inaugurálása vezetheti ki az orszá­got, ezért a kormány az úgyneve­zett takazékkorona bevezetését ha­tározta el. Ebből az al­­a­lmból érdekesnek tartottuk egyrészt a Magyar Olasz Bankhoz kérdést intézni a huzavona körül szerzett tapasztalatok iránt, másrészt egy közgazdasági tekintély véleményét kikén­i a takarékko­­rcára vonat­kozóan. A két vagy érdekességtá­rulis o­kozatot a következőkben kö­ző­jük: — A búzahiel bevezetése — mondoták munk­atárs­unknak a Magyar O­a­z Bankkal — kitűnően sikerült. Meg kell állapitni azt az érdekes törvményt, hogy az újí­tás bevezetése utáni első időben a betevők csaknem kizárólag a vá­rost lakosság köréből kerültek ki. A városi közönség szivt­en he­lyezi el a pénzét buzahitellevelek flissében. A gazdaköz­önség íz­el,ő időben sznte­lzárólag hite­lekért jelentkezett. A takarékkorona bevezetése tulajdonképen nem m­ás, mint a búzahitel­evelek min­tájára annál széles­bb keretekben az állandő értékrzé­s inaugurálá­sára irányuló kísérlet. Egé-szen ter­mészetes az, Hogy a buzatiite cvéhel, illetve fcuzava­uta nem szolgálhat az egész kö­glzdisági éld alap án, mer­­t az iparos nyersaanya­gáért fhelendő vauták stb.­ára más törvények szerint emelkedik, ú­gy csökken mint a búza ín. A buzava­utinak tehát elsősorban a gazdikétömégre vaó jelentősége. A tak­ari­kko-on*ra vonatkozóan a közgazdasági élet egy tekintéges fok'on a következőket mondotta munkatársunknak: — A tak*rékko­cns sikere min­­den tekintetben at­ól függ, hogy s­kerül e mindenko­r értékét meg­­állapítani. Az ötlet maga, hogy a különféle világpaci érékek hul­lármásának figyelembevételével, egy, az ér­ékhul­ámzásokhoz mint­egy közforrányos , a halmszkodó érté­méőt teremtsenek n­a­gyon értékes és támogatásra érdemes, éiségha azonban ez az énekmeg­­a­lapítás nem fog a tényleges hely­z­thez alkalmazkodni, akkor a kö­zöns­é minden bizonny­l igye­kezni fog más alapokon Bvalori zálni® értéke te A D­brecenben is dikörg az Icfinenza. Debreczenbe­ jelentk, hogy ott is a legnagyobb erővel lépett fel az influenza járvány. A megbeteg dásek szára állandóan növekszik A járvá­n az isko­ls gyermekek közt van leginkább elter­jedve. A mai szám ára 600 . A jó ízlés nevében Szigorúan véve ízlés helyett er­­kölcsöt kellett volna írnunk, de esdetikai témáról akarunk néhány szót mondani és így a ksimszkod­­nunk kell az á­talános irodalmi szokáshoz, amely — sajnos — M­ vezette trónjából az erkölcsöt és annak keretein kívül keresi az eszteliksi szabályokat. M­egyőző­­désünk azonban, hogy mindent esetben kifogás alá esik a jó iz-és í­zerv pontjából is mindez, ami az erkölcs fogal-t­ártak legerőszakosab­ban nyújtott takarója alá nem fér el, tehát neír rá­­nk a megalkuvás csuszam­ós be­­éjére, ha erkölcs helyett a jó izlést választjuk irány­­m­utatónak­. N hány szavas megjegyzésünkre a kellemetlen és — hangsúlyoz­zuk — nem keresett alkalmat, lap­társunk, a­­Délmegyarorszég* ra­­génymellék­et­e épp. Ez újság február 23-ki­­zém?bifi között regényrészlet olyan ezines szava­k­­kel i­­­e egy rzerelmi páros je­le­n­et, amely épúgy nem l­ja el a nyomdafestéket, mint az olyen je­lenetet ábrázoló kép a világossá­got, a cselekedet a tanúi, a­z ilyet tárgyaló bírósági tárgyalás a hall­gatóságot. Mióta irodalom és képzőmű­vé­­szet van a világon, mindig töre­kedtek a realitásra és ugy sz­ó, mint a közép és újkorban voltak kísérl­etek, amely­ek a jó ízlés takarója alól kikendikáltak, de sohasem volt esztétikai irány, amely ezeket a kísérleteket mű­vészi alkotásoknak elismerte. A szépnek és a jónak, mint művé­szeti alapkellékneek fogalmáról már könyvsort kitevő művek beszélnek, és nem rendeződött e fogalmak­ról olyan filozófiai nézet, amely művészinek ismert volna el oyan alkotást, amelyről azért hiányzik a lepel, hogy a csúnyát mutassa. Nem szük­séges a keresztény egyház atyáira hivatkozni. Annyi pogány esztétikus, annyi pogány irodalmi és képzőművészi alkotás bizonyítja igazunkat, hogy felesé­­ge­nek tartjuk a keresztény erkölcs felté­elei­vel előhozakodni. A legújabb irányok még kio­tikus összevisszaságban kavarog­ók és a művészet szabadságának frigye alatt guerhia rajtaütéssél iparkodnak rést ütni az esztétika sok ezeréves bástyáin. De egyet­len számottevő fórum, akadémia, irodalmi és művészeti társaság, nagy tekintélyre szert tett egyéni­ség sem merészkedett az jó ízlés­sel ellentétes szabály kimondására. Ha pedig így volt és van ez az egész világon, akkor kétszeresen igy kell lennie csonka hazánkban, amelynek különösen irodalmát annyin ellepte a tetü —­ bocsánat a pórias szóért — hogy egyik­­másik helyen serkeréteg takarja. Milyen nehéz lesz ezt lekaparni! A szerelemről, mint művész ihlető

Next