Somogyi Ujsag, 1924. június (6. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-01 / 125. szám

Kaposvár, 1924. VI. évfolyam, 125. szám. Vasárnap, jnnics 1. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével minden nap délután 2 (14) órakor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona-utca 7. szám. — Interurban telefon : 5. szám. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Lovas István. Elfíflvptpsii árak' Negyedévre .... 45.000 korona tiionzeiesi araa. Egy hónapra . . . 15.000 korona Hirdetések ára: Millimétersoronkónt 300 K szö­­mi .1 vegrészben 350 korona. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron dijazandók Az aszfaltozás már megkezdődött és ezzel egy­idejűleg a felszólítások is kijutot­tak a háztulajdonosokhoz, hogy ennyit és ennyit határidő alatt fizessenek be a város pénztárába ] az aszfaltozás költségeire. Akár emeletes ház, "akár régi időből itt felejtett ütött-kopott bogárhátu házacska, akár több lakóval hi­valkodó, vagy portálos üzlettel ékeskedő városi kúria, akár em­lékeken rágódó öregek rejtege­­tője, mindegy az, fizetni kell az uteafront hossza, a járda széles­sége szerint. Azelőtt is voltak városiak, akik a városi esztétikáért dünnyögve, morogva hoztak áldo­zatot, de ma mintha megsokaso­dott volna az aggodalmas panasz­­kodók száma és különösen azok sóhajtoznak, akik szeretik ezt a várost, mert itt születtek, takaré­koskodtak, dolgoztak, vesztettek munkájuk eredményéből és re­megnek a jelen nehézségei miatt a jövendőtől. Egyik-másik már meg is unta a panaszt, lemondás­sal legyint, csak szeme sarkából, szája keserű vonaglásából lehet látni, hogy mélységes elkesere­désére nem talál szavakat, csak olyanokat, amelyeket nem akar kimondani. Tudja mindenki, hogy a ház­­vagyon még ma is kötött jöve­delmű tőke. A szociális érdekért senki se hozott annyi áldozatot, mint a háztulajdonos. Annak nem volt konjunktúrája, hacsak nem a rendeletek teljes kijátszásával a másfajta konjunktúra élelmeseinek összejátszásával. De ezek csak ki­vételek voltak. A többség nyögte megfelelő jövedelem nélkül a | fenntartás terheit, tűrte a sokszor elbizakodott lakó kellemetlenkedé­seit, nem volt mentes a közter­hek alól se és mindegyiknek a feje felett lóg a jövendő terhe, a házvagyon teljes romlásának meg­akadályozásáért hozandó áldozat. A kellemetlen helyzetet még bo­gozza az a körülmény, hogy ke­vés háztulajdonos van, akinek ne volna foglalkozása, ipara vagy kereskedése, amely a gazdasági helyzet eddigi romlása alatt jöve­delemben zsugorodott és ennek dacára a szanálás még bizonyta­lan kilátásaiért súlyos áldozatokat kell hoznia. A torony alatt nagyon jól emlé­keznek azokra a kellemetlen na­pokra, amikor az adókivetés miatt zúgolódó polgárok elkeseredésük­ben vádoltak államot, várost, hánytorgatták az igazságtalansá­gokat és kívántak minden az adó­kivetésben részes hatóságnak Dante költői képzeletét meghaladó sorsot. Pedig az adó polgári köte­lesség. Szeri, száma nincs a kény­­szerkölcsön be nem fizetése miatt foganatosított foglalásnak se, pedig az kamatozó befektetés. És az aszfalt ? Csinosítása a városnak, kényelme a járó-Nyolc vitézt iktatott be telkébe a kormányzó Mohácson A beiktatott vitézek között volt vitéz Horváth Imre — „Arról az útról amelyen ehhez jutottatok, soha le ue térjetek“ ... példával járjanak elől az ekeszarva mellett, mint előljártak vitézségük­kel a harctereken.“ A kormányzó ezután kocsiba szállott és a sátorhelyi pusztára hajtatott, a beiktatás színhelyére. A különböző üdvözlések után személyesen nyújtotta át kis ko­sárkákban a vitézi telkeket jelké­pező rögöket a 8 vitéznek. A nyolc vitéz a következő : Horváth Imre, Arady József, Deák Ferenc, Deák Márton, Takaró János, László György, Szén Márton Ma­darast Péter. Az átadáskor a kor­mányzó a vitézekhez a következő szavakat intézte: Ök támadnak ... Zsidó provokálás a pécsi egyetemen — „Üsd a rothadt keresztényt“... Pécs, május 31. Pénteken dél­előtt az egyetemi anatómiai inté­zet helyiségeiben keresztény és zsidó egyetemi hallgatók között verekedés támadt, amelynek előz­ménye az, hogy az anatómiai in­tézet szolgáinak bemondása sze­rint kedden zsidó vallásu mediku­sok egy hullát állítólag vallás gu­­nyolással kisértek. Ez akkép történt, hogy a hulla vizbe mártott kezeivel kereszt­vetések között keresztény te­metési énekeket énekeltek. Ennek hírére a keresztény és zsidó hallgatók között éles szóváltásra került a sor, ami verekedéssé fa­jult. A keresztény hallgatók a dél­előtt folyamán a zsidó hallgatókat az anatómiai intézetből az utcára szo­rították, miközben a zsidó hallgatók „üsd a rothadt keresztényt“ kiabálással hagyták el az intézetet. A rendet a rendőrség állította helyre A magyar pestis Szomorú statisztika a szaporo­dásról Az összes európai államok kö­zül az elmúlt évben Magyarorszá­gon született aránylag a legkeve­sebb gyerek. Ezt állapította meg egy nemzetközi kongresszus. Meg kellene állítani a zeneszót a kávéházakban, el kellene némi­­tani az autó szirénjét és félre kel­lene verni a harangokat: — Tűz van, tűz van, emberek, a magyar anya szül legkevesebb gyereket Európában! Oh, ez már nem Papir Trianon, ez a Halál Trianon: belülről kor­had a fa. Minden tanulság gyümölcsö­zőbb, ha tisztán látunk. Lássuk tehát, mik az okai ennek a szó- [ moru statisztikának. Legnagyobb és első oka: koldus voltunk. A gyermek költség, a i gyermeknek tej kell, ruha kell, j lakás kell, de koldusok vagyunk: j nincs tej, nincs ruha, nincs lakás.: Csonkamagyarország vagyunk.1 A második szintoly fontos ok: \ letérés az erkölcsi alapról. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy rosszabbak vagyunk az állatnál. Azt jelenti, hogy a civilizáció egész ördögi praktikáját arra for­dítjuk, hogy minél kényelmesebb legyen az életünk. Mivel a gyer­­meksirás sérti a dobhártyámat, tehát nem kell gyerek; mivel a gyereket dajkálni kell s igy én nem mehetek mulatságba, tehát nem kell gyerek; mivel a gyere­ket szeretni kell, én pedig csak magamat tudom szeretni, tehát nem kell gyerek. Az erkölcstelen-, ség még lényegesebb oka a sza-j porodás csökkenésének, mint a nyo­morúság. Nem térhetünk ki rá, csak épen érintjük ennél a kérdésnél a kö­vetkező jelenségeket: a világnézet fontossága, (például a katolikus lakosság aránylagos szaporasága) ; a bábaintézmény szörnyű kinö­vései ; a kor effiminálódása (el­­nőisedése), a nők féktelen önzése, ellenszenve az anyaság iránt (a férfi általában több gyermeket akar). kelőknek, nem kamatozik, de terhet növel tulajdonosnak és lakónak egyaránt, az adóteher és kényszerkölcsön megtetézése a nélkül, hogy a szanálás szivárvá­­nyos ígéreteinek kincsesbányájá­ból csak talmi arannyal is ke­csegtetné a verejtékezőket. Valahogyan nem jól van ez igy. Érzi azt minden ember, csak az aszfaltot gondtalanul taposok nem, hogy a mai idők nem alkal­masak ilyen improduktív befekte­tésre. Annyi minden hiányzik még ahhoz is, hogy a jelen tűr­hető, a jövendő bizonytalansága kevésbbé nyomasztó legyen, hogy az aszfaltozás elmaradása miatt sem a keserűség, sem az elége­detlenség nem lett volna nagyobb. De ha már kikerülhetetlen, akkor meg kell találni a módját an­nak, hogy az aszfaltozás terhe ne növelje az elégedetlenséget és a város szépítése, a járókelők ké­nyelme ne a dolgozó polgárok, a kötött vagyonnal rendelkezők éle­tének nehezítésével éressék el, különben az aszfaltos utcákon megszaporodnak a koldusok, a tisztes munka eredménye pedig gyorsabban fog átvándorolni azok­hoz, akiknek nem a kezük kérge­sedéit meg a munkában, hanem a talpuk az aszfalt taposásban. Mi tehát a tennivaló? Először: a vallásos világnézet ■< ápolása, vallásos nevelés. Akinél I ez már késő, azt legalább erős pro- [ pagandával (mozi, irodalom etc.) a faja iránti szere tétből buzdítsák erre. Nőnevelés! Másodszor: igazi szociális po­litika. Ez ma nincs MagyarorszáA gon. Szemkitörlésre vannak intéz-( kedések, de ezek elégtelenek. Mi­vel ma az állam koldus, tehát a I társadalomnak kell itt sorompóba I állni! Rettenetes baja a magyar nem­zetnek, hogy nincs homogén, erős, céltudatos társadalma. Itt mindenki az államtól vár mindent. t Óriási szerep vár itt a Falu sző­á mai szám ára 1000 S „Lelkem legbensőbb örömével jöttem erre az ünnepségre, bogy a i 8 vitéznek jutalmát átadjam és a nemeslelkü felajánlónak köszönetét mondjak. Ebben a nagyszerű pillanatban gondolataim oda szállnak azokhoz, akik ifjú életüket áldozták fel a hazáért, jutalmat már nem kaphatnak, de hinni akarom, hogy a sok vér nem folyt hiába. Bajtár- j saim! Átadom ezt a földet, amit hűséggel és vitézséggel védtetek meg, azzal, hogy arról az ntról, amelyen ehhez jutottatok, soha le ne tér­jetek. Maradjatok meg értékes polgárai e hazának, mutassátok meg, hogy amint elsők voltatok a harctéren a vitézségben, úgy elsők lesz-j tek a munkában is.“ j1 Lelkesen megéljenezték a kor- kormányzó kíséretével vonatra ' , mányzó szavait, aki ezután Al- ' szállott és Mohácson, Villányon ; brecht királyi herceggel megtekin- és Pécsen át Budapestre utazott. 1 tette az uradalmat. Ebéd után a 1 -------------- j ii ...................... " 11 ........... —............ ....1..—.ii... Mohács, május 30. Horthy Mik­lós kormányzó ma reggel Mo­hácsra utazott, hogy a sátorhelyi pusztán adományozott telkek tu­lajdonosait beiktassa uj birtokaikba. 9 órakor érkezett meg a kor­mányzó és kíséretének külön vo­nata, amelyet a hivatalos közege­ken kívül igen nagy számú lelkes közönség fogadott. Baranyavár­­megye alispánja üdvözölte a kor­mányzót, aki válaszában a követ­kezőket mondotta: „Benső örömmel jöttem Ba­ranya történelmi múltú földjére. Amikor 8 magyar vitézt jöttem beiktatni a vitézi telekbe, azt kí­vánom, hogy e vitézek olyan jó

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék