Somogyi Ujsag, 1924. augusztus (6. évfolyam, 175-199. szám)
1924-08-01 / 175. szám
Kaposvár, 1921 VI. évfolyam, 175. szám. Péntek, augusztus 1. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével minden nap délután 2 (14) órakor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona utca 7. szám. — Interurban telefon: 5. szám. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Lovas István. Előfizetési árak: Negyedévre .... 60.000 korona .......Egy hónapra . . . 20.000 korona Hirdetések ára: Miltimétersoronként 400 K, sze- i .1. i Iövegrészben 450 korona. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron díjazandók f az állami takarékoskodás hatása sokkal hamarább és vésztjóslóbban jelentkezik, mint a szanálásért rajongók gondolhatták. Most tűnt ki, hogy az ország legnagyobb munkaadója az államkincstár, amelyből mindenhova jut több vagy kevesebb. Kezd megakadni a közigazgatás, a csőd szélére került a tudomány, a szociális intézmények pedig úgy zsugorodnak, mint a mesebeli szamárbőr. Elszegényedett társadalmunk naponként láthatja, hogy a jingó sajtó, amely az állami takarékosság követelésében nem lankadó bevet tanúsított és ezzel sikerült maga mellett hangolni jóformán az egész közvéleményt, tulajdonképpen a magyar társadalom dolgozó része alatt fűrészelte az ágakat. Töbk is egyik a másik után és rövid idő alatt oda jutunk, hogy az állam kikapcsolódik a társadalom életéből, a kincstárba folyó adók tömege anélkülog felhasználódni, hogy az ország vérkeringésében jelentékenyen észrevehető volna. Minden teher ránehezedik az egyesre és a polgárság, különösen a városokban, az adókon kívül olyan kötelezettségekkel kénytelen számolni, amelyeket eddig vagy egyáltalában nem, vagy csak kis mértékben ismert. Ez a helyzet a mai kereseti viszonyok között fokozza annak a társadalmi rétegnek gondját, amely eddig is súlyos áldozatokat hozott az államért anélkül, hogy támogatásában részesült volna. Szakadnak a szálak, amelyek a társadalmat az állammal összekötötték, szünőfélben van az a hit, hogy az államért hozott áldozatok jó része támogatás fejében visszakerül oda, ahonnan elverődött. Szociális szempontból is káros következmények ezek, mert a társadalom fokozottabb mértékben fogja megnyomorítójának tartani azt az államot, amelytől különösen intézményes rendelkezésekben minden bajában támogatást vár. Fogunk ismerni teherkivető, dézsmát követelő, a nemzeti vágyakat tompító, se hideg, se meleg politikát űző államot és elhomályosul előttünk az államnak, mint a társadalom jóléte leghatalmasabb előmozdítójának képe. Nem kell ahhoz nagy képzelő erő, hogy ennek a magyar jövő szempontjából milyen óriási kárát fogjuk vallani. E jelenségek mellett különös tünetként figyelhetjük meg a szajnálást dicsőítő körök és sajtójuk ama követelését, hogy az állam sehol se takarékoskodjék ott, ahol az az ő érdekeikbe ütközik. A közvetítés és különösen a hitel terén sürgetően követelik a nekik kedvező állami beavatkozást még akkor is, ha az állam részéről tetemes anyagi áldozatokkal járna. Ez az önző eljárás egyúttal elárulja azt a tendenciát is, hogy a takarékoskodás révén más téren elért eredményeket az állam oda ömlessze, ahol eddig se érezték a jólét megrendülését. Ez a szándék az elmúlt konjunktúra helyett új konjunktúra teremtését célozza, gyeplőt akar akasztani a szanálás szekerét húzó aranyparipák nyakába, hogy oda, arra irányítsák, amerre ők akarják. A magyar társadalomnak minden erejét meg kell feszítenie, hogy ezt a szándékot meghiúsítsa. Ha másképen nem sikerül, provokálnia kell politikai téren azt a változást, amelynek segítségével sikeresen fordíthatja a szanálás szekerét a dolgozó társadalom elhanyagolt dolgozó része felé, hogy az ne csak terheket viseljen a szanálásért, hanem szanálódjék maga is érdeme viselt terheinek aránya szerint, elszenvedett veszteségeinek méltányos kárpótlásául. Sztáv: a kormány beleegyezésével használta fel a vámjövedelmeket Egyes napilapokban olyan értelmű hírek jelentek meg, amelyek arra a feltevésre engednek következtetni, mintha a m. kir. államvasutak bizonyos általuk beszedett vámjövedelmeket a kormány tudta nélkül saját céljaikra használtak volna fel. Erre vonatkozólag illetékes helyen ma a következő közlést teszik: Köztudomás szerint az állami üzemek és ezek között elsősorban a Máv üzleti hiányait folyó évi június 30-ig az állampénztár volt kénytelen fedezni. Az egyes üzemekkel való elszámolás során az üzleti hiányt részben készpénz ellátmány folyósítása útján, részben pedig úgy, hogy a Máv által, beszedett vámjövedelmek és egyes adóbevételek beszolgáltatásától a kormány egyelőre eltekintett és a bevételeket ellátmány nyújtása helyett meghagyta az államvasutaknak. A fent említett közleménynek ama beállítása, mintha az Államvasutak állami bevételeket önhatalmúlag elköltötték volna és ez most a szanálási akció során derült volna ki, teljesen téves és nyilvánvaló tájékozatlanságon alapul. Az, hogy az állampénztár által fedezendő hiányok megtérítése milyen alakban történik, csak forma kérdése és a lényeget tekintve teljesen közömbös, mert ennek elbírálásánál egyedül a célszerűséget lehet irányadónak venni. Súlyos deficitek a vármegyei kórházaknál A szanálás következtében sok „jó“ zuhant a nyakunk közé, hogy a fülünk is kétfelé áll tőle, de azért mégse gondoltuk, hogy ez a jobbra fordulás egyes intézményeinket alapjukban rendíti meg. Ezek közé tartoznak a somogymegyei kórházak, de elsősorban a kaposvári közkórház. A kórháznál ugyanis az volt a helyzet július elsejéig, hogy a népjóléti minisztériumtól kiutalt pénzekkel dolgozott. Július elsejénez a kiutalás váratlanul megszűnt,dacára az előzetes ígérgetéseknek, hogy pénzt kapnak majd továbbra is és ezáltal a közkórház a legkellemetlenebb helyzet elé került és július elsején egy krajcár nélkül kezdette meg működését, ellenben a népjóléti minisztériumnál van 589 millió korona tartozása, ■nem is beszélve arról, amivel aszerződéses szállítóknak tartozik. Augusztus elsejétől a tisztviselőket sem fizeti az állampénztár, ezt is magának a kórháznak kellene teljesítenie, azonban nincs miből. A súlyos helyzet tisztázására Tallián Andor alispán összehívta tegnap délután 4 órára a közkórházi bizottságot. A bizottság közel két óra hosszáig tartó ülésen alaposan, töviről-hegyére megvitatta a kérdést és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kórházakon segíteni kell. Hozzájárultak az alispán előterjesztéséhez, hogy a népjóléti minisztériumtól akaposvári kórház részére 500, aszigetvárinak 60 és a marcali kórház részére 50 millió segélyt kérjen. Minthogy azonban a segély sorsa nagyon bizonytalan, hogy a kórház zavartalan menetét biztosítsák, felemelték az ápolási díjakat augusztus elsejétől a következőképen : I. oszt. 144.000, II. oszt. 76.000, III. oszt. 38.000 korona. Felmerült egy másfél milliárdos kölcsön terve is, azonkívül egy másik terv, hogy a vármegye 312 községe arányosan kivetett búzáival (38 vagonra lenne szükség) járuljon hozzá a három kórház fenntartásához. Foglalkozott az ügygyel ma délelőtt a pótállandó választmány is és azt a határozatot hozta Szigethy Gy. S. dr. egészségügyi főtanácsos, kórházigazgató és Tallián alispán felszólalásai után, hogy mindenben elfogadja a kórházi bizottság javaslatait és azokat pártolólag terjeszti az augusztus negyediki közgyűlés elé. A javaslat szerint a kórházban az eddigi külön és közös osztályok mellett felállítják a második ámai számára 1000 . . osztályt, az ápolási díjakat feleme■ kik a fent jelzett összegre, a kórház részére csekkszámlát nyitanak, a tervezett másfél milliárdos kölcsönt, mint megvalósíthatatlant, elvetik, ellenben a 30 százalékosközségi hozzájárulást, ami szintén másfél milliárdot tesz ki, elfogadják és felhatalmazzák az alispánt, hogy a hozzájárulást a községektől beszedhesse. si kisipar kívánságai A miskolci kisiparosgyűlés tervezete — Hitel, nyugdíj, balesetbiztosítás kell az iparosembernek A miskolci országos iparosgyűlés programmjában szerepel minden kérdés, amely ma az iparosságot súlyos helyzetében foglalkoztatja. Az első a kisipari hitel ügye, amely nem nyert még megoldást azzal, hogy az iparosok országos központi szövetkezetének 22 milliárd korona áruhitelt adtak. A szövetkezeteken kívül álló kisiparosoknak is szükségük van hitelre. A gyűlés másik fontos pontja az iparosság régi óhajának, a kézműveskamarának a felállítása, amely egy táborba sorakoztatná az iparosságot. Ezzel volna kapcsolatos az ipartestületek reformja. A napirenden szerepelnek még az iparos nyugdíj kérdés megoldása, amelyet az iparosság önerejéből akar megvalósítani, de az állam erkölcsi támogatása és törvényes oltalma mellett. A vándoripar szabályozását is sürgetni fogják, valamint a betegsegélyző és balesetbiztosító törvénynek olyan reformját, amely különbséget tesz a gyári és kézművesipar között. Foglalkozni fognak az iparosságot érdeklő adókérdésekkel és adósérelmekkel, sürgetni fogják az építőipari törvény és a tanonckérdés rendezését, a tanoncotthonok felállítását. Az országos iparosgyűlést aug. 14-én tartják Miskolczon. A KANSz lépéseket tett a tizenhétezres szorzószám ellen. Jelentettük, hogy a tizenhétezres szorzószám a közalkalmazottak körében nagy nyugtalanságot keltett, akik ezen az alapon augusztus hónapban kevesebb fizetést kapnak, mint júliusban. A KANSz ez ügyben kéréssel fordult a miniszterelnökhöz, hogy a tisztviselőkre való tekintettel intézkedjen a kormány, miszerint az augusztus havi fizetés ne legyen kevesebb, mint a júliusi. Értesülésünk szerint Vass miniszter, helyettes miniszterelnök még nem döntött ebben a kérdésben, illetőleg minisztertársait is tájékoztatta a kérésről és valószínű, hogy még a napokban dönteni fognak. Séthy Antal államtitkár, a KANSz elnöke a különböző irányadó tényezőkkel tárgyalt a megoldás tekintetében.