Somogyi Ujsag, 1924. augusztus (6. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-01 / 175. szám

Kaposvár, 1921 VI. évfolyam, 175. szám. Péntek, augusztus 1. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével minden nap délután 2 (14) érakor. Bxerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona-utca 7. szám. — Interurban telefon: 5. szám. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Lovas István. Előfizetési árak: Negyedévre .... 60.000 korona i .......Egy hónapra . . . 20.000 korona Hirdetések ára: Milümétersoronként 400 K, sző- i .1. i I* vegrészben 450 korona. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron dijazandók fiz állami takarékoskodás hatása sokkal hamarább és vészt­­jóslóbban jelentkezik, mint a sza­nálásért rajongók gondolhatták. Most tűnt ki, hogy az ország legnagyobb munkaadója az állam­­kincstár, amelyből mindenhova jut több vagy kevesebb. Kezd megakadni a közigazgatás, a csőd szélére került a tudomány, a szo­ciális intézmények pedig úgy zsu­gorodnak, mint a mesebeli sza­márbőr. Elszegényedett társadal­munk naponkint láthatja, hog^ a jingó sajtó, amely az állami taka­rékosság követelésében nem lan­kadó bevet tanúsított és ezzel sikerült maga mellett hangolni jóformán az egész közvéleményt, tulajdonképpen a magyar társada­lom dolgozó része alatt fűrészelte az ágakat. Törik is egyik a másik után és rövid idő alatt oda ju­tunk, hogy az állam kikapcsolódik a társadalom életéből, a kincs­tárba folyó adók tömege a nélkül og felhasználódni, hogy az or­szág vérkeringésében jelentéke­nyen észrevehető volna. Minden teher ránehezedik az egyesre és a polgárság, különösen a városok­ban, az adókon kívül olyan köte­lezettségekkel kénytelen számolni, amelyeket eddig vagy egyáltalá­ban nem, vagy csak kis mérték­ben ismert. Ez a helyzet a mai kereseti vi­szonyok között fokozza annak a társadalmi rétegnek gondját, amely eddig is súlyos áldozatokat hozott az államért a nélkül, hogy támo­gatásában részesült volna. Szakad­nak a szálak, amelyek a társadal­mat az állammal összekötötték, szünőfélben van az a hit, hogy az államért hozott áldozatok jó része támogatás fejében visszakerül oda, a honnan elvevődött. Szociális szempontból is káros következmények ezek, mert a tár­sadalom fokozottabb mértékben fogja megnyomoritójának tartani azt az államot, amelytől különö­sen intézményes rendelkezésekben minden bajában támogatást vár. Fogunk ismerni teherkivető, dézs­­mát követelő, a nemzeti vágyakat 1 tompító, se hideg, se meleg poli­tikát űző államot és elhomályosul előttünk az államnak, mint a tár­sadalom jóléte leghatalmasabb elő­mozdítójának képe. Nem kell ah­hoz nagy képzelő erő, hogy ennek a magyar jövő szempontjából mi­lyen óriási kárát fogjuk vallani. E jelenségek mellett különös tü- i netként figyelhetjük meg a sza- j nálást dicsőítő körök és sajtójuk ama követelését, hogy az állam sehol se takarékoskodjék ott, ahol az az ő érdekeikbe ütközik. A köz­vetítés és különösen a hitel terén sürgetően követelik a nekik ked­vező állami beavatkozást még ak­kor is, ha az állam részéről tete­mes anyagi áldozatokkal járna. Ez az önző eljárás egyúttal el­árulja azt a tendenciát is, hogy a takarékoskodás révén más téren elért eredményeket az állam oda ömlessze, ahol eddig se érezték a jólét megrendülését. Ez a szándék az elmúlt konjunktúra helyett uj konjunktúra teremtését célozza, gyeplőt akar akasztani a szanálás szekerét huzó aranyparipák nya­kába, hogy oda, arra irányítsák, amerre ők akarják. A magyar társadalomnak min­den erejét meg kell feszítenie, hogy ezt a szándékot meghiúsítsa. Ha másképen nem sikerül, provo­kálnia kell politikai téren azt a változást, amelynek segítségével sikeresen fordíthatja a szanálás szekerét a dolgozó társadalom el­hanyagolt dolgozó része felé, hogy az ne csak terheket viseljen a szanálásért, hanem szanálódjék maga is érdeme viselt terheinek aránya szerint, elszenvedett vesz­teségeinek méltányos kárpótlásául. jYíáv. a kormány beleegyezésével használta fel a vámjövedelme^et Egyes napilapokban olyan ér- i telmü hírek jelentek meg, ame­lyek arra a feltevésre engednek következtetni, mintha a m. kir. államvasutak bizonyos általuk beszedett vámjövedelmeket a kor­mány tudta nélkül saját céljaikra használtak volna fel. Erre vonat­kozólag illetékes helyen ma a kö­vetkező közlést teszik: Köztudomás szerint az állami üzemek és ezek között elsősorban a Máv. üzleti hiányait folyó évi junius 30-ig az állampénztár volt kénytelen fedezni. Az egyes üze­mekkel való elszámolás során az üzleti hiányt részben készpénz ellátmány folyósítása utján, rész­ben pedig úgy, hogy a Máv. által, beszedett vámjövedeJmek és egyes I adóbevételek beszolgáltatásától a kormány egyelőre eltekintett és a bevételeket ellátmány nyújtása helyett meghagyta az államvas­utaknak. A fent említett közleménynek ama beállítása, mintha az Állam­vasutak állami bevételeket önha­talmúlag elköltötték volna és ez most a szanálási akció során de­rült volna ki, teljesen téves és nyilvánvaló tájékozatlanságon ala­pul. Az, hogy az állampénztár ál­tal fedezendő hiányok megtérítése milyen alakban történik, csak forma kérdése és a lényeget tekintve teljesen közömbös, mert ennek el­bírálásánál egyedül a célszerűséget lehet irányadónak venni. Súlyos deficiteh a vármegyei hórházahnol A szanálás következtében sok „jó“ zuhant a nyakunk közé, hogy a fülünk is kétfelé áll tőle, de azért mégse gondoltuk, hogy ez a jobbra fordulás egyes intéz­ményeinket alapjukban rendíti meg. Ezek közé tartoznak a so­­mogymegyei kórházak, de elsősor­ban a kaposvári közkórház. A kórháznál ugyanis az volt a helyzet julius elsejéig, hogy a népjóléti minisztériumtól kiutalt pénzekkel dolgozott. Julius elsején \ez a kiutalás váratlanul megszűnt, •dacára az előzetes Ígérgetéseknek, hogy pénzt kapnak majd továbbra is és ezáltal a közkórház a leg­kellemetlenebb helyzet elé került és julius elsején egy krajcár nél­kül kezdette meg működését, el­lenben a népjóléti minisztériumnál yan 589 millió korona tartozása, ■nem is beszélve arról, amivel a (szerződéses szállítóknak tartozik. Augusztus elsejétől a tisztviselő­ket sem fizeti az állampénztár, ezt is magának a kórháznak kel­lene teljesítenie, azonban nincs miből. A súlyos helyzet tisztázására Tallián Andor alispán összehívta tegnap délután 4 órára a közkór­házi bizottságot. A bizottság közel két óra hosszáig tartó ülésen alaposan, tőviről-hegyére megvi­tatta a kérdést és arra az állás­pontra helyezkedett, hogy a kór­házakon segíteni kell. Hozzájárul­tak az alispán előterjesztéséhez, hogy a népjóléti minisztériumtól a (kaposvári kórház részére 500, a (szigetvárinak 60 és a marcali kór­ház részére 50 millió segélyt kér­jen. Minthogy azonban a segély sorsa nagyon bizonytalan, hogy a kórház zavartalan menetét bizto­sítsák, felemelték az ápolási dija­kat augusztus elsejétől a követ­kezőképen : I. oszt. 144.000, II. oszt. 76.000, III. oszt. 38.000 ko­rona. Felmerült egy másfél milliárdos kölcsön terve is, azonkívül egy másik terv, hogy a vármegye 312 községe arányosan kivetett búzá­ival (38 vagonra' lenne szükség) járuljon hozzá ' a három kórház fenntartásához. Foglalkozott az ügygyei ma délelőtt a pótállandó választmány is és azt a határoza­tot hozta Szigethy Gy. S. dr. egész­ségügyi főtanácsos, kórház igaz­gató és Tallián alispán felszólalá­sai után, hogy mindenben elfo­gadja a kórházi bizottság javasla­tait és azokat pártolólag terjeszti az augusztus negyediki közgyűlés elé. A javaslat szerint a kórház­ban az eddigi külön és közös osz­tályok mellett felállítják a második . osztályt, az ápolási dijakat feleme­­■ lik a fent jelzett összegre, a kór­­, ház részére csekkszámlát nyitanak, a tervezett másfél milliárdos köl­csönt, mint megvalósitbatatlant, j elvetik, ellenben a 3T százalékos (községi hozzájárulást, ami szintén másfél milliárdot tesz ki, elfogad­ják és felhatalmazzák az alispánt, hogy a hozzájárulást a községek­től beszedhesse. fi kisipar kívánságai A miskolci kisiparosgyfilés terve­zete — Hitei, nyngdij, balesetbiz­tosítás keli az iparosembernek A miskolci országos iparosgyü­­lés programmjában szerepel min­den kérdés, amely ma az iparos­ságot súlyos helyzetében foglal­koztatja. Az első a kisipari hitel ügye, amely nem nyert még meg­oldást azzal, hogy az iparosok országos központi szövetkezetének 22 milliárd korona áruhitelt ad­tak. A szövetkezeteken kivül álló kisiparosoknak is szükségük van hitelre. A gyűlés másik fontos pontja az iparosság régi óhajának, a kéz­­müveskamarának a felállítása, a mely egy táborba sorakoztatná az iparosságot. Ezzel volna kapcso­latos az ipartestületek reformja. A napirenden szerepelnek még az iparos nyugdíj kérdés megol­dása, amelyet az iparosság önere­jéből akar megvalósítani, de az állam erkölcsi támogatása és. tör­vényes oltalma mellett. A vándor­ipar szabályozását is sürgetni fog­ják, valamint a betegsegélyzö és balesetbiztosító törvénynek olyan reformját, amely különbséget tesz a gyári és kézmüvesipar között. Foglalkozni fognak az iparossá­got érdeklő adókérdésekkel és adó­­sérelmekkel, sürgetni fogják az építőipari törvény és a tanonckér­­dés rendezését, a Janoncotthonok felállítását. Az országos iparosgyülést aug, 14-én tartják Miskolczon. — A KANSz lépéseket tett a tizenhétezres szorzószám ellen. Jelentettük, hogy a tizenhétezres szorzószám a közalkalmazottak kö­rében nagy nyugtalanságot keltett, akik ezen az alapon augusztus hó­napban kevesebb fizetést kapnak, mint júliusban. A KANSz ez ügy­ben kéréssel fordult a miniszter­­elnökhöz, hogy a tisztviselőkre káló tekintettel intézkedjen a kormány, miszerint az augusztus havi fizetés ne legyen kevesebb, mint a júliusi. Értesülésünk szerint Vass minisz­ter, helyettes miniszterelnök még nem döntött ebben a kérdésben, illetőleg minisztertársait is tájékoz­tatta a kérésről és valószínű, hogy még a napokban dönteni fognak. Séthy Antal államtitkár, a KANSz elnöke a különböző irányadó ténye­zőkkel tárgyalt a megoldás tekin­tetében. á mai szám ára 1000 K

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék