Somogyi Ujsag, 1926. november (8. évfolyam, 248-271. szám)

1926-11-03 / 248. szám

fill évfolyam. • 248 szám. Ara 1200 korona. Kaposvár, 1926. november 3, szerda. Mill •lsnik isftífó is osnap at&oi oav felvitelén! I minden Jisp délntin S (14) (nbi. $MNfkss*t0s6g éa ktedShimtei: Sjepmviz, KMona-utas T. Häm. * Intexurban teleim: i. sí ám. OMSUMk íelTéletaok Kernen BbíoU Míi«iC kbtftíéel iicdfiJSSai, (f. Paimwaluky *. «, éa « »íes.e IdtoesiieSrSr^Mét leegedfiii KERESZTÉNY POLITIKAI NApÍÍAP. * *** Felelős szerkesztői Lovas István. te», ; Sgg g* éa péniinléaetl hirdetések magasabb áron dijssandél Utat a jövőnek! Irta: Hnnyady Fereno gróf Most, amikor a közeledő általá­nos választások titokban, de annál intenzivebben foglalkoztatják a mértékadó köröket; most, amikor a tervek sokfélesége még nem érett meg elhatározásokká, felaka­rom emelni én is szavamat a ma­gyar jövőért, az uj magyar gene­ráció jogaiért az életre és az ér­vényesülésre. Tehetem pedig azért, mert magam is ezekhez a fiata­lokhoz tartozom és a születésnek véletlen szeszélye nem akadályoz­hat meg engem nemzetem szolgá­latában, sőt fokozottabb mérték­ben kötelez. Ismerem és sejtem mellettem azokat a fiatal erőket, kik súlyos körülmények között küzdenek jövőjükért és küzdené­­nek a magyar nemzet jövőjéért is. Gondolok azokra a többnyire mű­velt, erkölcsileg magas értékű, de elszegényedett középosztályból szár­mazó férfiakra, akik tanulmányaik befejezése és a harctérről való visszatérésük óta hat, nyolc, vagy tiz éve dolgoznak már hivatalok­ban, vagy működnek szabadpá­lyán; kiket fényes tanulmányaik után a lövészárokba szólított a sors és ha onnét az élettel, ha nem is ,mindig egészséggel, meg­tértek, a mindennapi élet nehéz munkájában acélosodtak férfiakká szenvedésekben, talán nyomorban. Azokra az emberekre gondolok, akik az élet természetes rendje szerint, ha nem is holnap, hanem holnapután hivatva lesznek az or­szág gondját vállaikra venni, — azokra gondolok, akik a ma po­litikusainak természetes utódai. A parlamentárizmusról eltérő vé­lemények lehetnek, deamig Európa­­szerte és nálunk ez a rendszer uralkodik, úgy gondoskodnunk kell, hogy a lehető legtökéleteseb­ben működhessen, mert minden szerv, amelynek utánpótlása szü­­nétel, beteg, elhal. A magyar államférfiak kötelessége gondos­kodni, hogy az öregek, a hivatot­tak és az érettek mellé egy olyan fiatal nemzedék kerüljön a ma­gyar nemzetgyűlésbe, melynek ma ott még tanplnia kell, hogy egy­kor a fáradtak helyébe léphessen. De, ha Európa míiadeh országában bölcsesség, . nálunk életszükséglet erről a succrescenciáról gondos­kodni. Azok az évjáratok, ame­lyekről szólok, a békebeli Ma­gyarországra csak gyermekálmai­kon keresztül emlékeznek. Ezeket az évjáratokat a háború, a forrada­lom és ellenforradalom évei ugyan­annyi évtizeddel vénitették meg, hogy szenvedéseik prizmáján ke­resztül már majdnem történelmi távlatból látják a tegnapot. A régi idők minden hagyománya, nagy­sága, értéke csak nekik szép iga­zán, mert ném részesedték benne, a múlt minden hibáját már felis­merhetik, mert nem volt részük benne, csak nekik lehet a múlt igazán iaeál, mert számukra alig volt valóság és csak ők hozhatják meg a fájó áldozatokat, melyre a jövőt fel lehet építeni. Az ifjúság rázza a kaput, nem forradalom, önző szándék vezeti, tanulni akar, okulni és részesedni a munkában és felelősségben is. Ezért kiáltok a pártok vezéreihez, első sorban gróf Bethlen István miniszterel­nökhöz és gróf Zichy Jánoshoz, a nagy konstruktiv államférfihoz: t Ali adjatok helyet a magyar jövőnek! Neveljetek magatoknak utódokat, : kik szeretettel, félve veszik majd vállaikra éltetek munkáját és ne örökösöket hagyjatok osak maga­tok mögött felnőni, kik sóvár sze­mekkel néznek arra, amit nem ta­nultak megérteni és kiknek kap­zsi keze talán egyszer még eleven értékeket szakítana a nemzet fá­járól, ha ti nem tanítjátok fegye­lemre és önuralomra. Bolognában merényletet követtek el Mussolini ellen, de sértetlen maradt, merénylőiét azonban valósággal szét­szedte a feldühödött tömeg Btlogaa, november 1. (Stefani). Amikor Mussolini az „Archi Muzeum“ épületéből, ahol 4 tudományos előhaladás kon­gresszusát megnyitotta, a pályaud­varra ment, ezernyi közönség lel­kesedése közepette egy kb. 18 évesnek látszó fiatalember revol­verrel rálőtt. Mussolini sértetlen maradt. A merénylőt azonnal kö­rülfogta a tömeg és meglinoselte. Mussolini folytatta útját a pálya­udvarra, ahol az összegyűlt tisz­tekhez beszédet intézett, majd kü­lön vonaton Forliba utazott. A tettes .közvetlenül azután, hogy sikerült a kordon láncát át­törnie, adta le revolverlövését Mus­­solinire. Egy karabélyos és több fascista nyomban a merénylőre vetették magukat, agy, hogy csak esés közben adhatta le második lövését. A király Mussolinihoz táviratot intézett, amelyben kifejezi mély megvetését a merénylettel szem­ben, majd a szerencsés megmene­külés alkalmából szeretettel átha­tott üdvözlését fejezi ki úgy a maga, mint a királyi család nevé­ben. (MTI). Róma, november 1. A Mussolini ellen elkövetett merénylet híre este 9 óra felé vált ismeretessé. Minden nyilvános helyen nagy tüntetéseket rendeztek a minisz­terelnök mellett. A külföldi dip­lomácia képviseletének vezetői a Palazzo Chigiben gyűltek össze. A város utcái . ünnepélyesen ki voltak világítva. NagyJémbertőmeg Mussolini éltetése közben vonult végig a városon. Eddig incidensek nem történtek. A kővetsógi épüle,­­teket katonaság őrzi. Hir szerint Rómában és a vidéken néhány le­tartóztatás történt. (MTI). Róma, november 1. (Stefani.) A Szentatya nyomban a merénylet hirülvótele után Mussolini minisz­terelnöknek kifejezte mély sajná­latát a merénylet felett, valamint üdvözletét a miniszterelnök sze­rencsés megmeneküléséért, (MTI.) Róma, november 1. Mussolini merénylője egy Anteo., Zamboni nevű 15 éves fiú, egy jómódú bolognai könyvnyomdász fia. A merénylő személyazonosságának megállapítása úgy vált lehetsé­gessé, hogy az apa, aki fiának délután 5 óráig adott kimenőt, az esti órákban a rendőrségen jelen­tést tett fiának távolmaradásáról és végül a merénylő erősen meg­csonkított holttestében fiára ismert. (MTI.) Éueh óta nem látott tömeg Kereste fel tegnap I temetői Blethodlsta hitbuzgalom ia tömegben Á keresztény egyház nagyobb ünnepeihez tartozik a Mindenszen­tek ünnepe. Ezen a napon az egész világ keresztény temetőiben ezer és ezer gyertyaláng gyűl a sirdombokon, amelyek alatt a leg­drágább kincs földi porai hever­nek. A kegyelet és az emlékezés nagy napja ez. Kaposváron tegnap akkora tö­meg zarándokolt ki a keleti teme­tőbe, amilyenre évek óta nem em­lékeznek. Methodlsta hlttérltés Egy szekta, amely Tab központ­tal működik Somogyvármegyőben, arra használta fel a kegyelet és az emlékezés ünnepét, hogy röpcédu­lákat nyomasson ős. osztogasson. Kis gyermekek hordozták ezeket a röpcédulákat és mindenkinek a kezébe nyomtak egyet. — Tessék kérem elolvasni, igen szép dolgok vannak bepne — mondották. Amikor azután elol­vastuk a rókáról szóló »szép“ történetet, önkéntelenül is elmoso­lyogtuk magmát. Két kis síró leányka, akik elvesztették a tömegben hoz­zátartozóikat, vont maga köré nagy tömeget. Akármelyiket kérdezték, noszogatták, hogy hol lakik, egyik sem felelt, inig végre mindegyik­nek megjöttek a hozzátartozói. Az est lassan és titokzatosan eresz­kedett le a temetőbe. Amint sötéte­dik, úgy világit mindig és mindig jobban a száz és száz gyertya, amelyeket gondos, szerető kezek böktek be a földbe és gyújtottak meg az emlékezés és szeretet láng­jául. Fél hatkor már olyan a te­mető, mint egy nagy tüzes nézésű szem, amely a csend birodalmá­ból ránéz a körülötte mozgó, zsi­bongó embertömegre. Hét órakor a városban, a temetőkben meg­szólaltak a harangok. A halotta­kért is zúgtak, zúgtak egészen addig, amíg odakünn a sírok vilá­gában átvette birodalmát újra a csend és némaság. A gyertyák el­égtek s egy virágos temetőből ezer és ezer ember sietett haza, hogy újra kezdje az életet, amíg a nagy ur, a. halál suhintó kaszája el nem vágja az élet fonalét, hogy mindannyian, akik itt vagyunk, örök pihenésre vissztérjünk oda, ahonnan vagyunk. A 44 es bajtársi egyesület mint minden esztendőben, úgy az idén is lerótta a kegyelet háláját, fögnap délelőtt 10 órakor küldött­­sőgileg vonult a szinház kertbe» lévő emlékműhöz, ahol dr. Gauser Rezső kir. s. tanfelügyelő szép beszéd kíséretében helyezte el a koszorút. Innen a temetőbe vo­£

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék