Somogyi Ujsag, 1927. január (9. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivitelével minden nap délután 2 (14) órakor Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona­ utca 7. szám.­­ Interurban telefonszám: 5. Hirdetések felvétetnek Bpesten Rudolf Mosse hirdetési ir­odájában IV., Podmaniczky­ u. 49. és a Mosse fiókokban Győrött és S­­­egeden KERESZTÉNT POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Lovas István Előfizetési árak: Negyedévre.................. 6 pengő­­' '' Egy hónapra................... 2 pengő Hirdetések ára: Magterenként 10 fül szöveg­■ ■■■■—!■■ részben 15 fillér. .: Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron dijazandók H. évfolyam, és 1. szám. Ára 12 filér Kaposvár, 1927. január 1., szombat Mit várhatunk? Erre a kérdésre ma sokan vár­nak feleletet. Minél sivárabb a magyar jelen, minél több remény teljesedésébe vetett hit lett sem­mivé, annál türelmetlenebbül ka­paszkodunk a felkelő új remény­ségekbe, annál követelőbben, el­­szántabban, lázasabban sürgetjük azok teljesedését. Mi teljesedik be azokból, amiket várunk, ki tudná azt megmondani? Az új eszten­dőbe megfogyatkozott reménység­gel, megkisebbedett hittel lépünk. Akármerre nézünk, megkopott eszményeket, félbehagyott utakat, hűtlenséget, önzést, hitehagyást látunk. A holt lelkek végzetesen céltalan útvesztőjében tévelygünk, mert prófétáink kiáltó szava el­halkult, vezéreink kezében a vi­lágító fáklya megüszkösödött a szeretetlenségtől, amelyet mutat­tunk. A trianoni átok végzetesebb volt ránk, mint közülünk a leg­sötétebben látók gondolták. A megszükült határokhoz igazodott látásunk, a ránk parancsolt kis feladatokhoz senyvedt izom és lelki erőnk. Nem összeverődtünk a veszedelemben, hanem szétfu­tottunk s egyet akarni csak akkor tudunk, ha kolduskezekkel tüle­kedhetünk az alamizsnáért. Kinek fáj, hogy testvéreink milliói idegm­­áromban vesznek el? Kinek fáj, hogy ők nem vár­nak tőlünk szabadulást, mi nem vesszük számon, hányan pusztul­tak el? Kinek gondja, hogy fehér!! Néhány szó a hypnotizmusról Írta: Hinteröcker Sándor tamási plébános (Folytatás) A múlt közleményemben a hyp­­notizmus történetével a középkor­ban nagyon röviden végeztem, meg kell még említenem Philippus, Aureolus, Paracelsus, Theophras­tus, Bombastust, a világhíres alki­­mistát, ki az orvos tudomány és chémiai gyógyszertan, alap tudo­mányait rakta le. Élt 1493-tól 1541-ig. Műveiben világ delejességről be­szél, mely mint mozgékony flui­dom tölti be az étert. A szinpátia és antipatia törvények alapján irá­nyítja a bolygók és velük kapcso­latban az ásványok és élő­lények sorsát. Jóval utánam, de még Mesmer előtt Hell páter tanítása jött az ásványi delejességről, ki még vas­­mágnessel gyógyított. Majd Mes­mer után jelenik meg Fária abbé, az Indiából Parisba került lelkész, ki már valóságos hypnotikus álomba merítette betegeit és úgy szuggerálta. Majd James Braid manceszteri angol bányaorvos és szemsebész, aki egy színpadi mag­­netize­melejes altatása után kezd foglalkozni a hypnozissal és azt ideges álomnak nevezi. Utánna Nancy­ban dr. Liebeault, nancy­i gyakorló-orvos szintén színpadi mutatványaik kapcsán fog­lakozik a hypno­izmussal és an­nak kulcsaként a szuggesztiót je­löli meg. Henri Bernheim a nancy-i egye­tem orvostanára, már a klinikákra viszi a hypnozist. A hypnotizmus­ról írt munkái nyomán hosszas harc indul meg a hypnotizmus körül, amely harc már a kliniká­kon folyik le. A hypotizmus úttö­rőinek és művelőinek egyik leg­­legnagyobb emberéről Coné Emil­ről kell most szól­janunk, azaz szél ő maga, mert én igazán nem ér­zem magam hivatva, hogy a nan­cy-i világhíres, ma is élő, gyógyító Coné Emilről nyilatkozom. Kérem soraim olvasóit, hozassák meg a Conéizmus „Egészség és Önfegyel­mezésit, irta Coné Emil, fordította, bevezetéssel és megjegyzésekkel ellátta dr. Völgyesi Ferenc című könyvet. Kiadta a „Tudományos Könyvkiadó Vállalat“ 1925 ben, Budapest. Conéről csak annyit közlök itt, hogy őt, bár gyógyszerész, nem merte kuruzslásért elítélni, a fran­cia orvosi kar, a­ki el­ítélte kuruzs­idéért, az emberiség egyik legna­gyobb jótevőjét, Pasteurt. Ma már a hypnotizmust az egész világ klinikáin alkalmazzák. Vi­lághíres idegyógyászunk, Morav­­ceik és Jend­esek csodálatos ered­ményekkel alkalmazták klinikái­kon. Ezzel eljutottunk a mai napok történetéhez. Nálunk, Magyaror­szágon úgy tudom a gyakorló­orvosok közül egyedül dr. Völgyesi Ferenc Budapest, Walter Sándor­ut 18., II. e. alkalmazza. Hogy mi jen­redménnyel ? Bizonyítja a nap-nap után délelőtt és délután mindenféle nyelvű pácienssel tele orvost váró szobák. . Megengedik kedves olvasóim hogy mielőtt Völgyesi dr. ered­ményes és szinte csodálatos mű­ködéséről szólnék, egy tudtommal a hypnózis terén még senki által sem említett világtörténelmi ese­ményről szóljak. Ez a hashisiek vagy assassinek felekezete Palesz­tinában. Mintha mesét olvasnánk, tündérmesét, mikor az assissinek (gyilkosok) történetét olvassuk. Abdallah, az egyiptomi alapította a felekezetet s a kairói kalifák évi 275 ezer arany subvencióval tar­tották fenn a felekezet főiskoláját. A khorossáni születésű (1050) Hassanban Sabbah vergődött kö­zülük világhírre. Ő belőle lett a Shejk ol Gebei, a hegy öregje. Hassan gondos nevelésben része­sülvén, Malek shah udvarába ké­rett. Itt azonban azt vette észre, hogy érdemeit nem jutalmazzák eléggé, azért átment a kairói ka­lifa, Mostanser udvarába, ahol be­lépvén az assancok főikoláj­ába, rövidesen annak dédelgetett tanára lett. A kalifa kegyei sok hatalmas ellenséget szereztek neki, kik csak­hamar száműzettek. A tengeren útközben óriási vihar támadt, mind­nyájan azt hitték, hogy elvesznek, csak Hassán bízott, mondván: „Az Úr megígérte nekem, hogy semmi baj sem ér“. Lecsillapulván a vi­­har, úti társai csodát láttak benne és Hassán követői lettek. Hassán prédikálva végig járta Perzsiát, az Irak szélén elfoglalta Dilemmel Alamut várát. Eleinte mindenütt a kairói kalifa hatalmát­­terjesz­tette. Később saját malmára haj­totta a vizet s az assisinok tanait megreformálta, daaik (tanitók) re­­fik (tanítványok) mellé a feda­­wiek vakon engedelmeskedő ön­feláldozók rendjét alapította, akik hófehérbe öltözve, a hegy öregjé­nek mintegy állandó testőrségét képezték. A fedawiek hite és kö­telessége a minden gondolkodás nélküli vak engedelmesség. Ép­pen ebben látom én azt, hogy a fadawiek a Soheik ol Gebei hyp­notikus natr­a alatt cselekedtek, mert hogy magyarázhatnék meg A kormánypárt liberálisainak kellemetlen a­­keresztény­ jelző Ugron Gábor is helyesnek tartja a kormánypárt névváltoztatását Az egyik délutáni liberális lap a következő hírt közli: „Egységespárti körökből kiszi­várgott hírek szerint mozgalom in­dult meg, hogy a párt „Keresz­tény-Kereszt­yény Kisgazda, Föld­műves és Polgári Párt“ címét vál­toztassák meg. A mozgalmat kü­lönböző oldalról indították meg, először is a párt címe és jellege ellen, másodszor pedig a párt cí­mében helyet foglaló keresztény­keresztyén jelző miatt, amennyiben a pártnak ma már sok olyan liberális tagja is van, akik­nek politikai felfogásával nem egyeztethető össze a „keresz­tény“ jelzőnek a tüntető hang­súlyozása. Voltak, akik a párt nevét a mai for­mában óhajtják fentartani, mert — mint mondják, — a forradalmak után ennek a pártnak történelmi ne­vezetessége van a politikai konszoli­dáció terén és a párt ezzel a címmel ment bele a választási küzdelmekbe. A liberális frakció azonban nagyon is óhajtaná, hogy a párt címében tényleg változás történjen. Való­színűnek tartják, hogy a minisz­terelnök maga fogja kezdeményezni a cím megváltoztatását a politikai élet megkezdése után, annál is in­kább, mert gróf Bethlen István­nak az a véleménye, hogy az ed­dig köztudatba átment „egységes“ jelző nagyon is kifejezi a párt összetételét. Munkatársunk kérdést intézett ebben az ügyben Ugron Gábor­hoz, aki a liberális frakciónak egyik vezető tagja és aki, mint ismeretes, a miniszterelnökkel tör­tént hosszú tanácskozás után lé­pett be a pártba. Ugron Gábor a hozzá intézett kérdésre a következőket mondotta : — Nagyon helyesnek tartanám, ha a párt nevében tényleg válto­zás történnék, mert nincs is ér­telme először ilyen hosszú cím fentartásának, másodszor pedig sokkal rövidebben fejezhető ki a párt neve, ha a köztudatba átment egységes párttá változtatják át. Ne­kem közvetlen tudomásom a moz­galomról nincs, ami azonban nem zárja ki azt, hogy mégis ilyen irányban történtek megbeszélések. Kijelentem, hogyha ilyen irányú mozgalom van, én szívesen fogok csatlakozni, annál is inkább, mert a magam részéről én is helyesnek tartom, ha a párt hosszú címében ilyen változás következik be. Mi azonban ezt nem fogjuk kezdemé­nyezni, mert bízunk a miniszter­elnökben és nem óhajtunk semmi­féle irányban nehézségeket gördí­teni az útjába. halál, ínség, gyilkos fegyver na­­­ponkint pusztítja a maradék ma-­­­gyárt? Ki töpreng azon, hogy­ mindig kisebb, silányabb lesz­­ asztalunkon a kenyér? Ki jajgat, hogy nemzettartó pilléreink közül eldőlt nem egy, se kettő, hogy pipogya lélek lett életünk ösztö­­kéje? És ki nem feledte, hogy mindennek ki, mi az oka? A sok kérdésre várjon mit fe­lelhetünk ? Hiszen, akit vigasztal, hogy hajótörötten, rozzant mentő­deszkán, rongy vitorlával bár, de hányódik, akit melegít­­ett helyett a szó, jelen helyett a múlt, biztos jövendő helyett az ígéret, aki megvakulva nem látja, hanem emlékeivel javítja a jelent, akit igénytelen öregségében néhány színtelen nap is gyönyörködtet, annak jó lehet így, mert a leg­rosszabbat, a legkevesebbel is megelégedett. De, aki magát a nemzet tagjának érzi, aki a maga terhét könnyebbnek érzi, mint a nemzetét, az riadva nézi, hogy mindig kevesebben lesznek az izzadva dolgozók, az emlékezők. Ezek kevesen mit felelnek a kér­désekre és mit várnak az új esz­tendőben ? Ezek azt szeretnék, azt várják az új esztendőben, hogy a magyar föld minden vértanújának, hősé­nek lelke költözzék közénk. Any­­nyian vannak, mint sehol, oly nagyok és dicsők, mint senki más, oly nagyon szükségünk van rájuk, mint senkinek soha. Kell nekünk parancsols, lelkesítő, igaz­ságos, fajszerető, örökké ezért a

Next