Somogyi Ujsag, 1927. január (9. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-01 / 1. szám
Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivitelével minden nap délután 2 (14) órakor Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona utca 7. szám. Interurban telefonszám: 5. Hirdetések felvétetnek Bpesten Rudolf Mosse hirdetési irodájában IV., Podmaniczky u. 49. és a Mosse fiókokban Győrött és Segeden KERESZTÉNT POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Lovas István Előfizetési árak: Negyedévre.................. 6 pengő' '' Egy hónapra................... 2 pengő Hirdetések ára: Magterenként 10 fül szöveg■ ■■■■—!■■ részben 15 fillér. .: Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron dijazandók H. évfolyam, és 1. szám. Ára 12 filér Kaposvár, 1927. január 1., szombat Mit várhatunk? Erre a kérdésre ma sokan várnak feleletet. Minél sivárabb a magyar jelen, minél több remény teljesedésébe vetett hit lett semmivé, annál türelmetlenebbül kapaszkodunk a felkelő új reménységekbe, annál követelőbben, elszántabban, lázasabban sürgetjük azok teljesedését. Mi teljesedik be azokból, amiket várunk, ki tudná azt megmondani? Az új esztendőbe megfogyatkozott reménységgel, megkisebbedett hittel lépünk. Akármerre nézünk, megkopott eszményeket, félbehagyott utakat, hűtlenséget, önzést, hitehagyást látunk. A holt lelkek végzetesen céltalan útvesztőjében tévelygünk, mert prófétáink kiáltó szava elhalkult, vezéreink kezében a világító fáklya megüszkösödött a szeretetlenségtől, amelyet mutattunk. A trianoni átok végzetesebb volt ránk, mint közülünk a legsötétebben látók gondolták. A megszükült határokhoz igazodott látásunk, a ránk parancsolt kis feladatokhoz senyvedt izom és lelki erőnk. Nem összeverődtünk a veszedelemben, hanem szétfutottunk s egyet akarni csak akkor tudunk, ha kolduskezekkel tülekedhetünk az alamizsnáért. Kinek fáj, hogy testvéreink milliói idegmáromban vesznek el? Kinek fáj, hogy ők nem várnak tőlünk szabadulást, mi nem vesszük számon, hányan pusztultak el? Kinek gondja, hogy fehér!! Néhány szó a hypnotizmusról Írta: Hinteröcker Sándor tamási plébános (Folytatás) A múlt közleményemben a hypnotizmus történetével a középkorban nagyon röviden végeztem, meg kell még említenem Philippus, Aureolus, Paracelsus, Theophrastus, Bombastust, a világhíres alkimistát, ki az orvos tudomány és chémiai gyógyszertan, alap tudományait rakta le. Élt 1493-tól 1541-ig. Műveiben világ delejességről beszél, mely mint mozgékony fluidom tölti be az étert. A szinpátia és antipatia törvények alapján irányítja a bolygók és velük kapcsolatban az ásványok és élőlények sorsát. Jóval utánam, de még Mesmer előtt Hell páter tanítása jött az ásványi delejességről, ki még vasmágnessel gyógyított. Majd Mesmer után jelenik meg Fária abbé, az Indiából Parisba került lelkész, ki már valóságos hypnotikus álomba merítette betegeit és úgy szuggerálta. Majd James Braid manceszteri angol bányaorvos és szemsebész, aki egy színpadi magnetizemelejes altatása után kezd foglalkozni a hypnozissal és azt ideges álomnak nevezi. Utánna Nancyban dr. Liebeault, nancyi gyakorló-orvos szintén színpadi mutatványaik kapcsán foglakozik a hypnoizmussal és annak kulcsaként a szuggesztiót jelöli meg. Henri Bernheim a nancy-i egyetem orvostanára, már a klinikákra viszi a hypnozist. A hypnotizmusról írt munkái nyomán hosszas harc indul meg a hypnotizmus körül, amely harc már a klinikákon folyik le. A hypotizmus úttörőinek és művelőinek egyik leglegnagyobb emberéről Coné Emilről kell most szóljanunk, azaz szél ő maga, mert én igazán nem érzem magam hivatva, hogy a nancy-i világhíres, ma is élő, gyógyító Coné Emilről nyilatkozom. Kérem soraim olvasóit, hozassák meg a Conéizmus „Egészség és Önfegyelmezésit, irta Coné Emil, fordította, bevezetéssel és megjegyzésekkel ellátta dr. Völgyesi Ferenc című könyvet. Kiadta a „Tudományos Könyvkiadó Vállalat“ 1925 ben, Budapest. Conéről csak annyit közlök itt, hogy őt, bár gyógyszerész, nem merte kuruzslásért elítélni, a francia orvosi kar, aki elítélte kuruzsidéért, az emberiség egyik legnagyobb jótevőjét, Pasteurt. Ma már a hypnotizmust az egész világ klinikáin alkalmazzák. Világhíres idegyógyászunk, Moravceik és Jendesek csodálatos eredményekkel alkalmazták klinikáikon. Ezzel eljutottunk a mai napok történetéhez. Nálunk, Magyarországon úgy tudom a gyakorlóorvosok közül egyedül dr. Völgyesi Ferenc Budapest, Walter Sándorut 18., II. e. alkalmazza. Hogy mi jenredménnyel ? Bizonyítja a nap-nap után délelőtt és délután mindenféle nyelvű pácienssel tele orvost váró szobák. . Megengedik kedves olvasóim hogy mielőtt Völgyesi dr. eredményes és szinte csodálatos működéséről szólnék, egy tudtommal a hypnózis terén még senki által sem említett világtörténelmi eseményről szóljak. Ez a hashisiek vagy assassinek felekezete Palesztinában. Mintha mesét olvasnánk, tündérmesét, mikor az assissinek (gyilkosok) történetét olvassuk. Abdallah, az egyiptomi alapította a felekezetet s a kairói kalifák évi 275 ezer arany subvencióval tartották fenn a felekezet főiskoláját. A khorossáni születésű (1050) Hassanban Sabbah vergődött közülük világhírre. Ő belőle lett a Shejk ol Gebei, a hegy öregje. Hassan gondos nevelésben részesülvén, Malek shah udvarába kérett. Itt azonban azt vette észre, hogy érdemeit nem jutalmazzák eléggé, azért átment a kairói kalifa, Mostanser udvarába, ahol belépvén az assancok főikolájába, rövidesen annak dédelgetett tanára lett. A kalifa kegyei sok hatalmas ellenséget szereztek neki, kik csakhamar száműzettek. A tengeren útközben óriási vihar támadt, mindnyájan azt hitték, hogy elvesznek, csak Hassán bízott, mondván: „Az Úr megígérte nekem, hogy semmi baj sem ér“. Lecsillapulván a vihar, úti társai csodát láttak benne és Hassán követői lettek. Hassán prédikálva végig járta Perzsiát, az Irak szélén elfoglalta Dilemmel Alamut várát. Eleinte mindenütt a kairói kalifa hatalmátterjesztette. Később saját malmára hajtotta a vizet s az assisinok tanait megreformálta, daaik (tanitók) refik (tanítványok) mellé a fedawiek vakon engedelmeskedő önfeláldozók rendjét alapította, akik hófehérbe öltözve, a hegy öregjének mintegy állandó testőrségét képezték. A fedawiek hite és kötelessége a minden gondolkodás nélküli vak engedelmesség. Éppen ebben látom én azt, hogy a fadawiek a Soheik ol Gebei hypnotikus natra alatt cselekedtek, mert hogy magyarázhatnék meg A kormánypárt liberálisainak kellemetlen akeresztény jelző Ugron Gábor is helyesnek tartja a kormánypárt névváltoztatását Az egyik délutáni liberális lap a következő hírt közli: „Egységespárti körökből kiszivárgott hírek szerint mozgalom indult meg, hogy a párt „Keresztény-Keresztyény Kisgazda, Földműves és Polgári Párt“ címét változtassák meg. A mozgalmat különböző oldalról indították meg, először is a párt címe és jellege ellen, másodszor pedig a párt címében helyet foglaló kereszténykeresztyén jelző miatt, amennyiben a pártnak ma már sok olyan liberális tagja is van, akiknek politikai felfogásával nem egyeztethető össze a „keresztény“ jelzőnek a tüntető hangsúlyozása. Voltak, akik a párt nevét a mai formában óhajtják fentartani, mert — mint mondják, — a forradalmak után ennek a pártnak történelmi nevezetessége van a politikai konszolidáció terén és a párt ezzel a címmel ment bele a választási küzdelmekbe. A liberális frakció azonban nagyon is óhajtaná, hogy a párt címében tényleg változás történjen. Valószínűnek tartják, hogy a miniszterelnök maga fogja kezdeményezni a cím megváltoztatását a politikai élet megkezdése után, annál is inkább, mert gróf Bethlen Istvánnak az a véleménye, hogy az eddig köztudatba átment „egységes“ jelző nagyon is kifejezi a párt összetételét. Munkatársunk kérdést intézett ebben az ügyben Ugron Gáborhoz, aki a liberális frakciónak egyik vezető tagja és aki, mint ismeretes, a miniszterelnökkel történt hosszú tanácskozás után lépett be a pártba. Ugron Gábor a hozzá intézett kérdésre a következőket mondotta : — Nagyon helyesnek tartanám, ha a párt nevében tényleg változás történnék, mert nincs is értelme először ilyen hosszú cím fentartásának, másodszor pedig sokkal rövidebben fejezhető ki a párt neve, ha a köztudatba átment egységes párttá változtatják át. Nekem közvetlen tudomásom a mozgalomról nincs, ami azonban nem zárja ki azt, hogy mégis ilyen irányban történtek megbeszélések. Kijelentem, hogyha ilyen irányú mozgalom van, én szívesen fogok csatlakozni, annál is inkább, mert a magam részéről én is helyesnek tartom, ha a párt hosszú címében ilyen változás következik be. Mi azonban ezt nem fogjuk kezdeményezni, mert bízunk a miniszterelnökben és nem óhajtunk semmiféle irányban nehézségeket gördíteni az útjába. halál, ínség, gyilkos fegyver naponkint pusztítja a maradék ma-gyárt? Ki töpreng azon, hogy mindig kisebb, silányabb lesz asztalunkon a kenyér? Ki jajgat, hogy nemzettartó pilléreink közül eldőlt nem egy, se kettő, hogy pipogya lélek lett életünk ösztökéje? És ki nem feledte, hogy mindennek ki, mi az oka? A sok kérdésre várjon mit felelhetünk ? Hiszen, akit vigasztal, hogy hajótörötten, rozzant mentődeszkán, rongy vitorlával bár, de hányódik, akit melegített helyett a szó, jelen helyett a múlt, biztos jövendő helyett az ígéret, aki megvakulva nem látja, hanem emlékeivel javítja a jelent, akit igénytelen öregségében néhány színtelen nap is gyönyörködtet, annak jó lehet így, mert a legrosszabbat, a legkevesebbel is megelégedett. De, aki magát a nemzet tagjának érzi, aki a maga terhét könnyebbnek érzi, mint a nemzetét, az riadva nézi, hogy mindig kevesebben lesznek az izzadva dolgozók, az emlékezők. Ezek kevesen mit felelnek a kérdésekre és mit várnak az új esztendőben ? Ezek azt szeretnék, azt várják az új esztendőben, hogy a magyar föld minden vértanújának, hősének lelke költözzék közénk. Anynyian vannak, mint sehol, oly nagyok és dicsők, mint senki más, oly nagyon szükségünk van rájuk, mint senkinek soha. Kell nekünk parancsols, lelkesítő, igazságos, fajszerető, örökké ezért a