Somogyi Ujsag, 1927. január (9. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

1927 január 1 SÜMOGHUMG ___________________3 részletfizetést engedélyezzen és az égők, villanyvasalók, ventillátor motorok, orvosi műszerek kicseré­­lésére, illetve átalakítására 600 mil­liót állapítson meg. Blen Dávid 15 milliója Dr. Babócsay Gyula visszaadni javasolja.­ Blen Dávid azt kívánja leszö­­geztetni a közgyűléssel, hogy ki fizeti a vezeték átalakítást. A ház­tulajdonos-e vagy lakó. Ezzel a kérdéssel tisztán haza beszél, mert a Koronába neki 15 milliót kellene kifizetni, de ő azt nem fizeti ki, akármit is csinál vele a közüzemi igazgató. Meiszterics Pál, Lamping József, Lengyel József, Friedrich Géza, dr. Hegyi Árpád, Rózsa János, dr. Biró Lajos felszólalása után a pol­gármester zárta be a vitát, beje­lentve, hogy ha megfelelő többletre tud szert tenni, ezt az átszerelési költségek enyhítésére fogják fordí­tani,­­ majd a közgyűlés név sze­rinti szavazással egyhangúan el­fogadta az igazgatóság javaslatát. Erősen megcsappant érdeklődés mellett több kisebb ügy letárgya­­lása után a közgyűlés egynegyed 7 órakor ért véget, a polgármester éljenzése és boldog új esztendő kívánása közben. Pajzán Miki naplója Séta a városban Csak most folytatom az írást, mert az ünnepek alatt mesélni kel­lett Nagynénémnek életem eddigi folyásáról, aztán meg kellemes lus­taságba keveredtem attól a han­gulattól, amit a mákos, diós, a töltött káposzta, a tyúkleves és a többi jó idézett elő. Az ünnep második napján sé­tára indultam. C . . . nagyszerű lett az én szülővárosom — a bel­városban. Aszfalt és aszfalt min­denütt. Sok fényes új üzletes te­lepedett meg, de az mind mádi, ahogyan a nevéről gondolom, az­tán annyi a rikkancs, akár a fő­városban és úgy is kiabálnak. (Talán rikkancs is lehetnék, de megkérdezem előbb a nénit). Aho­gyan büszkélkedve járok, a zsidó templom előtt vége szakad az asz­faltnak ; no, gondolom, azontúl már aligha laknak mádiak, mert akkor tovább is volna­­aszfalt, hát visszafordultam és minden utcát végigjártam, amelyik aszfaltos. Ha­mar vége lett a sétámnak. Hazamentem és mondom a né­ninek, hogy én azt hiszem az asz­falt ... Ne higyj te semmit — mondja ő, hanem ne koptasd a cipődet a kemény aszfalton, hogy a­z......... egye meg, aki kitalálta ezt a jár­dát, amelyik télen csúszós, nyáron meleg, amiből nincsen senkinek haszna, csak flanc az egész, ami azért van, hogy te a napot lopd rajta flangirozással és ha még egyszer arra fogsz járni, lehúzom a cipődet. Tyt a kelepelőjét, gondolom ma­gamban. Miki eregy te csak a régi téglán és hagyd meg az aszfaltot a módiaknak, mert nem neked való és azon­mód kifordultam a Donnerbe. Bámultam, hogy itt min­den a régi, a sár is, a billegő tégla is, csak egy széles torony benne az uj, amibe drótok men­nek. Be akartam menni, de nem lehetett, majd megnézem máskor, gondoltam és hazamentem. Mon­dom a néninek, hogy tornyot lát­tam, ami új és kérdeztem, mire való. Csak kérdezd, te semmi házi, te ... és kapkod a fülem után, alig tudtam elugrani vele, de ő csak utánam és meg akar fogni nagy mérgesen. De ném­, mondom, olyan rosz­­szat kérdeztem? Hogy rosszat-e, mondja, hát tudd meg, te ingyen­­élő, hogy ez a torony nekem más­fél millióba került, azért nem öl­hettem disznót, annak az árát kel­lett odaadni, mert ha a torony nem lenne, nem kellett volna új drótokat csináltatni a lakásba és minden újat, ami a villanyhoz tartozik, pedig a régi is nagyon jó volt, egészen új is volt, csak pár éves, de csövet is kellett a drótnak venni, hogy a­z......... egye meg, aki kigondolta és még se olcsóbb a villany, se nem vilá­gosabb, pedig az uram több adót is fizet, a szemem is rosszabb, hát csak beszélj a toronyról ne­kem, ha azt akarod, hogy kicibál­­jam tövestől a füledet, azt a sza­márfüledet, amelyik úgy áll el a tölcsidtől, mint az a torony a há­zaktól. Megszeppentem és úgy határoz­tam, hogy többet nem kérdezek a nénitől a toronyról, mert igen nagy, sok minden lehet benne, ami érdekes, amit jó lesz kiszedni, amikor kövér kis verebek lesznek benne, mint a templomtoronyban voltak. Most jut eszembe, hogy ilyen tornyot láttam én a zsina­góga felé kettőt is, hátha még több is lesz. Ez jó kilátás állásra is, verébpecsenyére is. EZÜsT, CHINAEZÜST, alpaccaezüst és alpacca dísz­tárgyak és evőeszközük 12 ÉVIG és 400 napig járó ÓRÁK, arany, ezüst, nikkel, acél, svájci zseb- és karórák óriási választékban. Arany és brilliáns ékszerek a legolcsóbban csak Csajághy Antal órás és ékszerésznél szerezhető be KAPOSVÁR, KORONA-UTCA 15. SZ. A-----------­ÚJÉVRE feltűnő olcsón vásá­rolhat a Szemere Divatházban. p. Kaposvár, Fő-utca 38. Pengő erszények négy választékban olesen a Korona illstacerták­ MA s Korona épületében. Újévi köszöntő Az öreg év odébb állt, megkesztük az ujjat, Kívánom, hogy jó legyön mindaz, mit az uj ad. Legyön ez év termékeny, búzába, mög borba, Hisány soha ne legyön lagziba, mög torba. Aki legény találjon haza feleséget, Az asszony meg ne roncson szájjal békességet. Lögyön fánk a kál­ába, hogyha a szél bungat, Töccse meg a Búd János búd gyellárisunkat. Egésségüket a baj soha ne rongálja, Lögyön minden magyarnak dud­a a tokája. Ne álhasson üresen istálló meg pajta, Ne busuljon a magyar lögyön áldás rajta. Ne szakaggyon csizmánknak se kérge, se szára, Ne férgjön a bukszánkba a gabona ára. Bor hijjába ne kellön vedelnünk a vizet, Szegény ember göbéje malacozzon tizet. Minden kis lyány a párgyát bizvást megtalálja, Legyön minden hízónak arasztos a hájjá. Tikunk alá a tojás soha ki ne foggyon, Gyerekökbe nemzetünk bőjen szaporoggyon. Fénánc kézbe ne essen a dohánpalánta, Ez újévbe ne legyön a kutyánk se sánta. Legyön tella a padlás,ne koroggyon a hordó. A gyomrunk meg — kitőrvén — ne löhessen korgó. Sonka, kóbász, szalonna lóghasson a füstön, Minden szegén főzhessen körmözőst az üstön. Hideglelés, frásztörés testünket ne ölje, Amit lead a tehén legyen sok a föle. Atyámfia ne essen semmi nyavalába, Tikszemünkre ne léptyön a ló patkós lába. Iramkodás, meg a csusz lábunkba ne essék, A borgyukat vásárra húszával vezessék. Kelés, ná'­ha porzsára, miránk ne találjon, Csikarásba, marásba a gyomrunk ne fájjon. Teljeseggyék mindenbe gondulattyuk vágyunk. Le ne törgyék alattuk álmukba az ágyuk. Ne essen a mételbe a marháink májja, El ne vággya nyakunkat a halál kaszája. Ne essünk be a kútba, na meg kanyaróba, A vész meg ne felezze disznaink az óba. Ne remöggyön a fejünk, inunk mög ne roggyék, Szegén ember malacca mög ne koszosoggyék. A jégverés ezévbe minket mög ne vággyon, 2 Dinnyehéjra a lábunk az uccán ne hággyon. Vesszen ki a szőllőbü a fenyerosszpora, Had lögyön a nemzetnek elegendő bora. Ne pörkölje házunkat a tűz veszedelme, A köccségné több legyön népünk jövedelme. Nénémasszony csibéit ne horgya a kánya, Zsibáinak azonkép ne legyön hiánya. Szúnyog, bogár, cserebek pusztuljon ki végleg, Kevesebbet ne mérgyön a botba a mérleg. Patikus meg a doktor tétlenségbe éljön, Téteménybe, rontásba egyikünk se léptyön. A pöngét a ládábul két marékkal mergyék, Tehenüket, lányukat szemmel meg ne vergyék. A tikokat ne horgya párgyával a róka, A szenmihál lovának ne ahaggyon dóga. Fijas lögyön tojása a récének, ludnak, Lögyön elég tettesünk, ha a csehek futnak. Szeresse meg az Isten feleségünk annyát, Kit napunknak nevezünk (nem mondom: a banyát.) Éltesse a jó Isten a drótozó tótot, Hogy a hibás fazékra ne mink vessünk tótot. Tekéncsen le Istenünk a szomgyus magyarra, A kocsmáros litergyét nyűtesse meg nagyra. Az oláhra hüggyön rá összébehuzó görcsöt, Gabonánkat ne rággya az egér, meg hörcsök. Most választott bírónkat az Úristen tarcsa, A lányát majd eltartyák, mer szép lyány a Marosa. Öspörösünk hintája érgye meg az ujjat, Aggyon Isten ólat is, hová góbénk bújhat. Jezzőnk kalamárisa be ne rozsdásoggyon, Csak amikor adót ir, csütörtököt mongyon. A kedves testőröknek legyön má­­j kertye, A mesterünk má eccel megáét is vergye. Koptyon el a farsangba cigányaink ujja, Főerdészünk a kását a fijának fújja. Lánnyal megvert szülőnek akadhasson veje, Fűzfas András könyének mentül több vevője Szerkesztőnek, nyomdásznak, ne csak laptya teljék, De a bugyellárist is nehezen cipeljék. Ladomának, Jávornak meg minden színésznek, Virág, pörgő teremgyön, amere csak néznek. A tanfölögyellőknek, Magyari Gyulának, A hangyálos üzletbe a szép Juliskának, Apátornak, papoknak, meg a tanáttóknak, Telefonyos Julcsának, péknek, tűzoltóknak, Szép hazámnak, akit most tépnek a zsiványok, Boldogságos újévet szüvemből kívánok. Fűzfa Androlt kispógir.

Next