Somogyi Ujsag, 1928. április (10. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-01 / 76. szám

X. évfolyam * 76. szám Ara 12 fillér Kaposvár, 1928. április 1., vasárnap Előfizetési ára: Egy hóra 2 pengő, negyedévre 6 pengő, postán vagy házhoz szállítva Hirdetések díjszabás szerint KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Ifj. EGLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Koron a-u tea 7. szám Interurban telefon 5. szám Ma este hat órakor tartja a katolikus egyház­­község első ülését: Amiről írni kell... Ma egy esztendeje, hogy meg­halt Prohászka Ottokár székes­fehérvári megyéspüspök a szószé­ken. Hare közben érte utói a halál, mert harcolt Ő a gonosszal, a megtévedt emberi lelkekért. A gyarló földi ember valahogy úgy van, hogy elsiratja, meggyászolja halottjait, de azután az élet for­gatagában mindig kevesebbszer emlékezik meg róla. Rút és csúnya dolog ez, de meglesz mindaddig, amig csak ember lába tapossa ezt a földet. De Prohászkával és az 6 emlékével egészen másként vagyunk. Nemcsak frázis az, hogy: örökké élni fog közöttünk. Itt ó 0 még most is. Csak szemünk nem látja az arcát, fölünk nem hallja a hangját. De az ember nemcsak a szemével lát, nemcsak a fülével hall. Ä szavakkal nem érzékelhető, mondjuk talán szfé­rikus hullámoknak is van, egy felvevője: az emberi lélek. És ez a lélek, ha magábaroskadtan Hozzá fordul, látja az arcát, ame lyik jóságosán mosolyog, hallja a hangját, amelyik simogat. A lel­künket simogatja. Ezen a napon, amikor utóljára szólt, amikor utóljára láttuk mo­solyogni, sok sok kicsi gyarló lélek röppen el a székesfehérvári kriptához. Imádkozzunk. Hogy Ő is imádkozzon érettünk. * Szobrot állítanak néhai Szabó Istvánnak, akit a kerülete után röviden csak „nagyatádinak“ hív­tak. Ez az akció csak most indult. Pedig folyik egy másik is, ame­lyik a csendes erdőcsokonyai te­metőben méltóképpen akarja meg­örökíteni emlékét. Mert még min­dig csak fakereszt jelzi sírját. Erről eszembe jut más is. Az, hogy a Vezér halála óta nagyon elcsendesedett a kisgazdamozga­lom. Mintha ebben a mozgalom­ban csak ő tartotta volna a lelket, az ő léte jelentette volna életét. Nem mi mondjuk ezt. Itt Kapos várott, ahonnan pedig kiindult, nem is olyan régen, a kisgazda­­párt gyűlésén említették fel, mint fájdalmas panaszt. És beszédesen mutattak rá a mezőgazdasági bi­zottsági tagválasztások. Széthullik, ha nem kap összefogó, élő erőt, mert úgy látszik az emlék nem elég. * Nagy idegességgel fogadták Franciaországban Mussolini beszé­dét a békeszerződések revíziójáról. Megértjük őket. De sajnálni nem igen érünk rá. Mert ők se törőd­tek azzal, amikor országszabdaló késük mélyen az elevenünkbe vá­gott. Sőt. Még rossznéven vették, hogy „idegességgel fogadtuk...“ Hódié mihi, eras tibi... Most kezd a sor rajtunk lenni... A Katolikus Egyházközség va­sárnap tartott alakuló ülésén, mint ismeretes, megválasztották a 140 tagból álló képviselőtestületet, melynek az alapszabályok szerint az alakulástól számított 15 nap alatt össze kell ülni. Ennek értel-Szinte már hagyományos, hogy a felsőkereskedelmi iskola minden évben megrendezi a húsvéti szü­netben a maga tanulmányi kirán­dulását. Először Németország, azután Olaszország, tavaly pedig Párisba vitt az ütjük, hogy az idén Európa másik szélére repül­jenek a vonattal. 1-től 11-éig tart a programm és két állomása van: Szófia, Konstantinápoly. Szófiába érkeznek 2 án 12 óra 50 perckor, tartózkodás 2. és 3 án. A szófiai Magyar Egylet kalauzo­lása mellett megtekintik a várost és 3 án 14 óra 5 perckor indul­nak, hogy 4 én 18 óra 32 perckor megérkezzenek a világ egyik leg­szebb fekvésű városába, Konstanti­nápoly ba. Itt 5., 6. és 7-én időz­nek és ez alatt megtekintik a vá­ros összes nevezetességeit és át­mennek Kis-Ázsiába is. Termé­szetesen megtekintik a Szent Be­noit templomba Rákóczi sírját is. Vissza indulnak 8 án 8 óra 15 perckor, Szófiába érkeznek 9-én 18 óra 15 perckor. Még egy na pót töltenek a bulgár fővárosban, Az orgona-bokrom úgy várja a tavaszt, Nagy zöld rügyek figyelik az eget, Keresik a napot, napsugárajkakat. Az orgona-bokrok viz-zöld levél rügye, Nem tud kinyíltam, nem tud csodát hozni. Szomorú várása ez a tavasznak, a napnak. Majd, ha hirtelen beszökik 'a tavasz, Elérkezik hozzánk az Isten csodája, A sok kövér rügyből kipattan az élet, Akkor a tavaszba, a napba, a muzsikába Ketten: Te, Én, két bolondos ember ki­tágult pupillákkal Beleszaladunk és az Idegennek letagad­tuk, hogy Beszélgettünk a napsugarakkal a tavasz [szent, Üzenethozó lovagjával és hogy két ember [szeret És hogy két ember elmegy a természet [felébredésében Megkeresni egy elvesztett, agyon keresett Muzslkaszöveget, amelynek az volt akkor [a cime: Tavaszi imádság a szent várakozás haj­[nalán. FONYÓ ISTVÁN. mében a képviselőtestület első ülését ma, szombaton délután 6 órakor tartja a Katolikus Kör nagytermében. Az ülésen megvá­lasztják a tisztikart, a tanács tagjait és megállapítják az ügy­rendet. hogy 10 én 18 óra 15 perckor vég leg haza induljanak és Budapesten 11-én 15 óra 3 perckor, Kapos­várra pedig az esti gyorsvonattal megérkezzenek. A nagyon szép programm ki­rándulásnak, mint mindig, Báisony János igazgató a lelke, irányítója. Akik résztvettek már egy ilyen kiránduláson, azok sóba nem tud ják elfelejteni azt az apai gondos­kodást, utánozhatatlan szeretőire méltóságot, amivel ő őrködik zász­lója minden egyes tagja felett. A „vezérkarhoz“ tartoznak Eszteliczky Ándrás, dr. Merényi Oszkár, Rőt tensteiner Richárd tanárok. Csatla­koznak a tanulmányúihoz mint kí­sérők : Biró Sándomé, Lengyel Mária, Molnár Ernő, Sárközy Klára, Biró Sándor gazdasági felügyelő, dr. Csehy János megyei aljegyző, Schüttler Imre terménykereskedő. A tanulók közül a következők mennek: Kiss Dénes I. b), Fischer Ferenc, Huber Károly, Fuchs La jós, Kohn Andor, Kundler Gyula, SziebereAdám, Vermes Miklós IV. oszt. tanulók. Irta: Dr. Rulszné, Szily Bella Lenge, szellőkarját megmozdítva, lassan bontogatni kezdi, sürü fekete bársony köppenyét, — az éjsza­kát — az asszonyok legszebbike — a Nap. Ahogy szellőkezével megoldja az éj-köpenyét, mind több és több lesz látható a köpeny szürke se­lyem felhőbéléséből, ami elomlik az űrben, s magábaolvasztja az átlátha­tatlan feketeséget, az éjt. De ime — a szürke fényű selyem felhő alól, mint nagy folyó ezüst tükre, bukkan ki az isteni nő tes­tét burkoló kékes ezüst-fátyoly, mit a szeszélyes szellő-kéz, mint rezgő párát tereget szét. Ahogy terjed, kúszik a kékes ezüst fátyoly-pára, mind diadalma­sabban ragyog fel csillogva, az asz­­szony aranyvörös sugarakból szőtt ruhája, hogy ragyogásával elhomá­lyosítsa az ezüst fátyol-pára misz-Nyolcezer pengő segélyt kapott a pécsi szín­­társulat Kecskemét Is számított az n] ka­posvári színigazgatóra Most már csak annyiban érdekel bennünket, hogy a pécsi társulat játszott a télen Kaposvárott is. Nagy reményekkel mentek át tőlünk Pécsre, de ezek nem váltak valóra. Valószínű a pécsieké sem, mert csak igy magyarázható, hogy bi­zony nagyon gyéren látogatják a színházat. Ez a részvétlenség szerepelt tegnap a pécsi szinügyibizottság ülésén is. Ugyanis Fodor Oszkár színigazgató beadványt intézett a bizottsághoz. A színigazgató beadványában rá­mutatott a mai lehetetlen gazdasági viszonyokra, amelyek sajnos, a szín­háznál is éreztetik hatásukat. A kö­zönség oly csekély számban láto­gatja a színházat, hogy a bevételek a napi kiadásokat sem fedezik. Kéri azért a bizottságot, hogy a színház részére 8000 pengő segélyt folyó­sítsanak. Nagy vita után a bizottság úgy ha­tározott, hogy a segélyt kölcsön for­májában kiutalja, azonban előbb egy bizottsággal vizsgáltatja felül a színház számadásait. Az ülés végén Nendlvich polgármester bejelentette, hogy Kaposvár megszüntette a szín­házi közös együttműködést. A be­jelentést a bizottság tudomásul vette. Mint ismeretes Kaposvár szinügyi bizottsága Gulyás Menyhért nyír­egyházai színigazgatónak adta ki a színházat. A határozat nemvárt visz­­hangot keltett — Kecskeméten. — Ugyanis a kecskemétiek is Gulyás­nak szerették volna kiadni gazdát­lanná vált színházukat. Hogy most Gulyás ide jön, a szegedi színház­zal kezdtek tárgyalásokat. tikus fényét. És omlik szét az űr­ben, az égbolton végig a biborruha, itt-ott hullámot vetve, ahogy a szép­asszony, a Nap isteni testének rit­mikus mozgásával igazítja. Betölti biborruhájának fényével az eget, a földet, s nézegeti magát gyönyörködve tükrében, a föld vi­zeiben. Lassan megrázva fejét, arany ha­jának zuhatagát omlasztja végig ru­háján s hajának fénye még tün­­döklőbbé teszi a ragyogást. Végül türelmetlenül ledobva bi­­borruháját — szélkezével elhajítja magától s testének vakító, tündöklő szépségével, újra és újra rabjává teszi a Világokat, a kis Földet s a gyarló, tehetetlen Embert; ki elva­kulva a szépség ily ragyogó fényes­ségétől — kezével takarja be sze­meit s hódolva hajtja meg térdét a a minden asszonyok legtündöklőbb, legszebb asszonya — a Nap — előtt. Holnap reggel fél 7 órakor indul a felsőkereskedelmi iskola ezévi tanulmányutjára, hogy megtekintse Szófiát, Konstantinápolyi — Április 11 én érkeznek ▼Issza a kirándulók — Három napot töltenek Konstantinápolyban Várás A nap

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék