Somogyi Ujsag, 1928. augusztus (10. évfolyam, 173-197. szám)
1928-08-02 / 174. szám
X. évfolyam * 174. szám Ara 8 fillér Kaposvár, 1928. augusztus 2., csütörtök Előfizetési ára: Egy hóra 2 pengő, ■sgyedévre 6 pengő, postán vagy házhoz szállítva Hirdetések díjszabás szerint KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Ifj. EOLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal- Kaposvár, Korona-utca 7. szán interjúban telefon 9k szán Visszhang Békés, Bánátból aratás után A nagyalföldi rónán, ahol még pár nappal ezelőtt sárga aranykalászokat ringatott a szél, most kopaszok, árvák, mert megpendültek a kaszák izmos férfikarok kezében. Zizegve idültek a kalászok a föld népe előtt, akik a forró nap hevében, kiszáradt torokkal, verejtékezve vágták, gyűjtötték, kötötték és hordták a Teremtő e legnagyobb adományát, a mindennapit , a kenyerünket. Igen, ezek az emberek megérdemelnék a megbecsülést, a köszöntést, különösen azoktól, akikért dolgoznak, akik a késznek csak neki rontanak, hogy elpusztítsák, a dologkerülők, akikért nem csak a földmívesnép, hanem a dolgozók minden rétege és faja verejtékezve dolgozik. Az is igaz, hogy az ipari, kereskedelmi és szellemi munkások nem dolgoznak reggel 3—4 órától este 8 óráig, de... Van egy nagyon jó magyar közmondás: ki hogyan él,úgy ítél, így is van ez. Nézzük csak meg azt az emberforma sápadt roncsokat is, akik csak nyolc órát dolgoznak ugyan, recsegő, ropogó, morajló gépek között, az olajban, piszokban, vagy négy füstös fal közt körmölve és ami a legrettenetesebb: egészségtelen, bűzös vagy poros levegőben. Ezeknek az embereknek nem énekelnek a Természet nagy dalosai, a madársereg nem hallják a szél suhogását, amint átszalad hegyenvölgyön, megsuhogtatva a fákat és ahogy zizegve keresztül nyargalász a hullámzó aranykalászos búzatáblákon. Nem látják a napot, azt, ami éltet, ami hiányában még a növény is elsatnyul, elhervad. Nincsenek megbámulva a naptól s nem rózsapiros az arcuk az egészségtől, az életerőtől. A Természet nem kárpótolja a munkájukat madárdallal, levegővel, trapsugárral. Ők rabjai a falaknak.Ezt tudni és érezni kell, mit jelent a szabadság és mit a négy fal, ahol hónapokat, éveket, sőt egy egész emberéletet kell leróni. Talán ezek az emberek is megérdemelnék a megbecsülést, a tiszteletet és a magyaros kézszorítást. Ezek is dolgoznak ám azért a mindennapiért, ha nem is közvetlen, de közvetve. Hiszen az a kasza, eke aratógép és számtalan más gazdasági felszerelés, ami megkönnyíti aföldmíves nép munkáját, nem készen búvik ám ki a föld gyomrából, azért is keservesen meg kell dolgozni, míg az rendeltetésének megfelel. Ne legyünk elfogultak és egyoldalúak, hanem értékeljük egymást és becsüljük, bármilyen munkával is szolgálja a társadalmat ,mert így lehetünk vállvetve, egyetértéssel erősek, nagyok, boldogok és igy haladhatunk a tudás jegyében a sorral s igy fejlődhetik ki a szakszerű intenzív mezőgazdaság is, ha az ipar és kereskedelem is fejlődik, így lehet aztán nagy és boldog Magyarország is. Bernáth Gyula nyoma Huszonöt év alatt 9178 tanulója volt a kaposvári polgári fiúiskolának Ha megnézzük a kaposvári Berzsenyi Dániel polgári fiúiskola most megjelent értesítő könyvét, első pillanatban is az a kimutatás ötlik szemünkbe, amely a tanulók tanévenkénti létszámáról beszél. A kaposvári polgári fiúiskola 1903 ban nyílt meg 60 tanulóval. 1919-ig folyton emelkedik a létszám és itt eléri a 453-at. A maximumot 549 tanulóval 1923 ban érik el, majd innen minden évben csökken, míg 1927—28 ban 434 tanuló tanulja a polgári tudományokat. Az az örvendetes körülmény, hogy rövid 25 esztendő alatt 9178 tanulója volt az intézetnek, bizonyítja ennek az iskolának fontos létjogosultságát. Remény van arra, hogy a következő években az új iskolában automatikusan ismét emelkedni fog a tanuló létszáma. Az értesítőben Gálos Ferenc, az intézet ügybuzgó igazgatója magas röptű, mély gondolatai után az elmúlt esztendő történetét olvassuk, amelynek kétségtelen legnagyobb eseménye az új iskola felavatása volt, melyet a város áldozatkészségéből 1927. augusztus 1 én, pontosan egy esztendővel ezelőtt adtak át hivatásának. Az iskolába beiratkozott az elmúlt évben 323 rendes és 110 magántanuló. A létszám így 433 volt. Összesen 3 párhuzamos és 1 IV. osztály volt, így 7 tanteremben 10 rendes és 1 óraadó tanár tanított. Tandíj kedvezményt 139 tanuló élvezett. Rendeztek 3 szülői értekezletet, 3 tanulmányi kirándulást és 7 díszelőadást. Az intézet kebelében működött a 37 es Berzsenyi cserkész csapat lukáts Gyula tanár vezetése alatt. , A tanulók előmenetele jó volt. Általános jeles 11, általános jó 65, elégséges volt 157 tanuló Elbukott 79, tehát a vizsgázott tanulók 26 százaléka. Megkezdődik a támogatásra szorult hadikölcsönjegyzők segélyezése Elkészült a rendelet • Milyen lesz a karitatív valorizáció Vass József népjóléti miniszter jóváhagyta azt a rendelettervezetet, amelyet a hadikölcsönök karitatív valorizációjára vonatkozó törvényes rendelkezések végrehajtásáról fognak a legközelebbi jövőben kibocsátani. Dréhl Imre népjóléti államtitkár a népjóléti kormány rendelkezéseiről a következőkben informálta a sajtót: " Az eljárás a lehető legegyszerűbb lesz, a hadikölcsöncímleteket a községi elöljáróságoknál, illetőleg a városi hatóságoknál letétbe kell helyezni és a népjóléti miniszter a Pénzintézeti Központhoz felterjesztett kérvényeket a miniszterközi bizottság meghallgatásával haladéktalanul elintézi. Az ügyiratok iktatását és bürokratikus huzavonáját teljesen mellőzni fogjuk. Miután törvény értelmében tudvalévően csak azok részesíthetők támogatásban, akik legalább összesen 5000 korona névértékű eredeti jegyzésű és nosztrifikált hadikölcsöncímlettel rendelkeznek, ennek következtében a többi hadikölcsönjegyzők nem nyújthatják be kérvényüket. A törvény előírja továbbá, hogy a nosztrifikált címleteket az illető hadikölcsöntulajdonosoknak a nosztrifikálás óta állandóan tulajdonukban kellett tartaniuk. Azt is előírja továbbá, hogy a hadikölcsöntulajdonosok bármely forrásból származó összjövedelme az évi 1500 pengőt meg nem haladhatja. Ez a jövedelmi határ minden egyes ellátatlan gyermek után 100 pengővel növekszik. A támogatás összege, ha a címletek névértéke összesen 5000 korona vagy ennél több, de a 20.000koronát meg nem haladja, legfeljebb évi 200 pengő lehet, ha 20.000 koronánál több, de a 30.000 koronát meg nem haladja, legfeljebb évi 300 pengő, ha 30.000 koronánál több, de az 50.000 koronát meg nem haladja, legfeljebb évi 400 pengő, ha az 50.000 koronánál több, de a100.000 koronát meg nem haladja, legfeljebb évi 500 pengő és fia 100.000 koronánál több, legfeljebb évi 600 pengő. A rendelet megjelenése után megkezdődik ezeknek az igényeknek az összeírása. A kérvényeket az illetékes községi, illetőleg városi hatóság jelölései alapján bírálják majd el. Valósággal széttépték, az utolsó betsijéig elolvasták a Somogyi Újságot a Genova melletti Andorrában nyaral kaposvári diákok Tegnap érkezett haja a 15 kaposvári gimnazista, akik 4 hétig voltak az olasz állam vendégei Tegnap korra reggel érkeztek meg Olaszországból az ott négy hétig nyaraló kaposvári diákok. A vasúti állomáson a szülők fogadták a vidám, jókedvű gimnazista diákokat, akik sok sok kellemes emlékkel tértek haza a vendéglátó Olaszországból. Amikor kérdezzük tőlük : Na fiuk, milyen volt a nyaralás, — kórusban kiáltanak : — Gyönyörű, elragadó volt minden. Elmondják a le nem írható, felejthetetlen fogadtatást, amelyben az olaszok, a hatóságok, mindenütt részesítették őket. Az andorai fürdőtelepről, ahol laktak, csodákat mesélnek. A legnagyobb kényelemmel volt berendezve, mindenki kényelmes ágyon feküdt s úgy gondozták, becézték őket, mint hon a szerető szülők. Megnéztek mindent,amit csak lehetett. Csak olaszul beszéltek, így minden fiú, az aránylag rövid idő alatt, elég jól megtanult olaszul és ahogy ők mondják, alig várták, hogy magyarul beszéljenek. A kis Szilárd Józsi elmondja azt is, hogy a Somogyi Újságért, amit az ő nevére küldtünk, szinte harcot iített a 15 kaposi diák. Sokszor már csak egyes darabokat kapott vissza. — Úgy örülünk a Somogyi Újságnak, hogy még a hirdetéseket is elolvastuk a legutolsó betűig — beszéli. Gyönyörű, felejthetetlen volt a bucsuzásuk. A száz magyar diák, köztük a kaposváriak is, a vendéglátók tiszteletére az utolsó estén hangversenyt rendeztek, amelynek legkiemelkedőbb számai a magyar nóták, költemények, táncszámok voltak. A megkapó bucsuünnepet az olasz Giovanezza és a magyarHimnusz eléneklése fejezte be. Az ünnepély után a 100 magyar diák dr. Moltffy Oszkár, a Markculeai gimnázium igazgatója vezetése alatt felszálltak a részükre fenntartott vasúti kocsikba, megnézték Milánót és még több olasz várost, mindenütt elgyönyörködtek az olasz föld csodás panorámáiban és egyedül álló szépségében. Az a tizenöt kaposvári diák, aki Olaszország vendégszeretetét négy héten keresztül élvezte, soha sem fogja azt elfelejteni s itthon ápolja azt a barátságot, amely a két