Somogyi Ujsag, 1928. augusztus (10. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-02 / 174. szám

X. évfolyam * 174. szám Ara 8 fillér Kaposvár, 1928. augusztus 2., csütörtök Előfizetési ára: Egy hóra 2 pengő, ■sgyedévre 6 pengő, postán vagy házhoz szállítva Hirdetések díjszabás szerint KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Ifj. EOLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal- Kaposvár, Koron­a-u­tca 7. szán interjúban telefon 9k szán Visszhang Békés, Bánátból aratás után A nagyalföldi rónán, ahol még pár nappal ezelőtt sárga aranykalászo­kat ringatott a szél, most kopaszok, árvák, mert megpendültek a kaszák izmos férfikarok kezében. Zizegve idültek a kalászok a föld népe előtt, akik a forró nap hevében, kiszá­radt torokkal, verejtékezve vágták, gyűjtötték, kötötték és hordták a Teremtő e legnagyobb adományát, a mindennapit , a kenyerünket. Igen, ezek az emberek megérde­melnék a megbecsülést, a köszön­tést, különösen azoktól, akikért dol­goznak, akik a késznek csak neki rontanak, hogy elpusztítsák, a do­logkerülők, akikért nem csak a föld­­mívesnép, hanem a dolgozók min­den rétege és faja verejtékezve dol­gozik. Az is igaz, hogy az ipari, keres­kedelmi és szellemi munkások nem dolgoznak reggel 3—4 órától este 8 óráig, de... Van egy nagyon jó magyar közmondás: ki hogyan él,­­úgy ítél, így is van ez. Nézzük csak meg azt az emberforma sápadt ron­csokat is, akik csak nyolc órát dol­goznak ugyan, recsegő, ropogó, mo­rajló gépek között, az olajban, pi­szokban, vagy négy füstös fal közt körmölve és ami a legrettenetesebb: egészségtelen, bűzös vagy poros le­vegőben. Ezeknek az embereknek nem éne­kelnek a Természet nagy dalosai, a madársereg nem hallják a szél suhogását, amint átszalad hegyen­völgyön, megsuhogtatva a fákat és ahogy zizegve keresztül nyargalász a hullámzó aranykalászos búzatáb­lákon. Nem látják a napot, azt, ami éltet, ami hiányában még a növény is elsatnyul, elhervad. Nincsenek megbámulva a naptól s nem rózsapiros az arcuk az egész­ségtől, az életerőtől. A Természet nem kárpótolja a munkájukat madárdallal, levegővel, trapsugárral. Ők rabjai a falaknak.­­Ezt tudni és érezni kell, mit jelent a szabadság és mit a négy fal, ahol hónapokat, éveket, sőt egy egész emberéletet kell leróni. Talán ezek az emberek is meg­érdemelnék a megbecsülést, a tisz­teletet és a magyaros kézszorítást. Ezek is dolgoznak ám azért a min­dennapiért, ha nem is közvetlen, de közvetve. Hiszen az a kasza, eke aratógép és számtalan más gazda­sági felszerelés, ami megkönnyíti a­­földmíves nép munkáját, nem készen búvik ám ki a föld gyomrából, azért is keservesen meg kell dolgozni, míg az rendeltetésének megfelel. Ne legyünk elfogultak és egyol­dalúak, hanem értékeljük egymást és becsüljük, bármilyen munkával is szolgálja a társadalmat ,mert így lehetünk vállvetve, egyetértéssel erősek, nagyok, boldogok és igy haladhatunk a tudás jegyében a sorral s igy fejlődhetik ki a szak­szerű intenzív mezőgazdaság is, ha az ipar és kereskedelem is fejlődik, így lehet aztán nagy és boldog Magyarország is. Bernáth Gyula nyoma Huszonöt év alatt 9178 tanulója volt a kaposvári polgári fiúiskolának Ha megnézzük a kaposvári Ber­zsenyi Dániel polgári fiúiskola most megjelent értesítő könyvét, első pillanatban is az a kimutatás ötlik szemünkbe, amely a tanulók tanévenkénti létszámáról beszél. A kaposvári polgári fiúiskola 1903 ban nyílt meg 60 tanulóval. 1919-ig folyton emelkedik a létszám és itt eléri a 453-at. A maximumot 549 tanulóval 1923 ban érik el, majd innen minden évben csök­ken, míg 1927—28 ban 434 tanuló tanulja a polgári tudományokat. Az az örvendetes körülmény, hogy rövid 25 esztendő alatt 9178 ta­nulója volt az intézetnek, bizo­nyítja ennek az iskolának fontos létjogosultságát. Remény van arra, hogy a következő években az új iskolában automatikusan ismét emelkedni fog a tanul­ó létszáma. Az értesítőben Gálos Ferenc, az intézet ügybuzgó igazgatója magas röptű, mély gondolatai után az elmúlt esztendő történetét ol­vassuk, amelynek kétségtelen leg­nagyobb eseménye az új iskola felavatása volt, melyet a város áldozatkészségéből 1927. augusztus 1 én, pontosan egy esztendővel ezelőtt adtak át hivatásának. Az iskolába beiratkozott az el­múlt évben 323 rendes és 110 magántanuló. A létszám így 433 volt. Összesen 3 párhuzamos és 1 IV. osztály volt, így 7 tante­remben 10 rendes és 1 óraadó ta­nár tanított. Tandíj kedvezményt 139 tanuló élvezett. Rendeztek 3 szülői értekezletet, 3 tanulmányi kirándulást és 7 díszelőadást. Az intézet kebelében működött a 37 es Berzsenyi cserkész csapat lukáts Gyula tanár vezetése alatt. , A tanulók előmenetele jó volt. Általános jeles 11, általános jó 65, elégséges volt 157 tanuló El­bukott 79, tehát a vizsgázott ta­nulók 26 százaléka. Megkezdődik a támogatásra szorult hadikölcsönjegyzők segélyezése Elkészült a rendelet • Milyen lesz a karitatív valorizáció Vass József népjóléti minisz­ter jóváhagyta azt a rendelet­­tervezetet, amelyet a hadikölcsönök karitatív valorizációjára vonatkozó törvényes rendelkezések végrehajtá­sáról fognak a legközelebbi jövőben kibocsátani. Dréhl Imre népjóléti ál­lamtitkár a népjóléti kormány ren­delkezéseiről a következőkben in­formálta a sajtót: " Az eljárás a lehető legegysze­rűbb lesz, a hadikölcsöncímleteket a községi elöljáróságoknál, illetőleg a városi hatóságoknál letétbe kell helyezni és a népjóléti miniszter a Pénzintézeti Központhoz felterjesz­tett kérvényeket a miniszterközi bi­zottság meghallgatásával haladékta­lanul elintézi. Az ügyiratok iktatását és bürokratikus huzavonáját teljesen mellőzni fogjuk.­­ Miután törvény értelmében tudvalévően csak azok részesíthetők támogatásban, akik legalább össze­sen 5000 korona névértékű eredeti jegyzésű és nosztrifikált hadiköl­­csöncímlettel rendelkeznek, ennek következtében a többi hadikölcsön­jegyzők nem nyújthatják be kérvé­nyüket.­­ A törvény előírja továbbá, hogy a nosztrifikált címleteket az illető hadikölcsöntulajdonosoknak a nosztrifikálás óta állandóan tulajdo­nukban kellett tartaniuk. Azt is elő­írja továbbá, hogy a hadikölcsön­­tulajdonosok bármely forrásból szár­mazó­ összjövedelme az évi 1500 pengőt meg nem haladhatja. Ez a jövedelmi határ minden egyes ellá­tatlan gyermek után 100 pengővel növekszik.­­ A támogatás összege, ha a címletek névértéke összesen 5000 korona vagy ennél több, de a 20.000­­koronát meg nem haladja, legfel­jebb évi 200 pengő lehet, ha 20.000 koronánál több, de a 30.000 koro­nát meg nem haladja, legfeljebb évi 300 pengő, ha 30.000 koronánál több, de az 50.000 koronát meg nem haladja, legfeljebb évi 400 pengő, ha az 50.000 koronánál több, de a­­100.000 koronát meg nem ha­ladja, legfeljebb évi 500 pengő és fia 100.000 koronánál több, legfel­jebb évi 600 pengő.­­ A rendelet megjelenése után megkezdődik ezeknek az igények­nek az összeírása. A kérvényeket az illetékes községi, illetőleg városi hatóság jelölései alapján bírálják majd el. Valósággal széttépték, az utolsó betsijéig elol­vasták a Somogyi Újsá­got a Genova melletti Andorrában nyara­l ka­­posvári diákok Tegnap érkezett haja a 15 kapos­vári gimnazista, akik 4 hétig vol­tak az olasz állam vendégei Tegnap korra reggel érkeztek meg Olaszországból az ott négy hétig nyaraló kaposvári diákok. A vasúti állomáson a szülők fo­gadták a vidám, jókedvű gimna­­zista diákokat, akik sok sok kelle­mes emlékkel tértek haza a vendéglátó Olaszországból. Ami­kor kérdezzük tőlük : Na fiuk, mi­lyen volt a nyaralás, — kórus­ban kiáltanak : — Gyönyörű, elragadó volt min­den. Elmondják a le nem írható, fe­lejthetetlen fogadtatást, amelyben az olaszok, a hatóságok, mindenütt részesítették őket. Az andorai für­dőtelepről, ahol laktak, csodákat mesélnek. A legnagyobb kénye­lemmel volt berendezve, mindenki kényelmes ágyon feküdt s úgy gondozták, becézték őket, mint h­­on a szerető szülők. Megnéztek mindent,­­amit csak lehetett. Csak olaszul beszéltek, így minden fiú, az aránylag rövid idő alatt, elég jól megtanult ola­szul és ahogy ők mondják, alig várták, hogy magyarul beszélje­nek. A kis Szilárd Józsi elmondja azt is, hogy a Somogyi Újságért, amit az ő nevére küldtünk, szinte harcot iített a 15 kaposi diák. Sokszor már csak egyes darabo­kat kapott vissza. — Úgy örülünk a Somogyi Újságnak, hogy még a hirdetése­ket is elolvastuk a legutolsó be­tűig — beszéli. Gyönyörű, felejthetetlen volt a bucsuzásuk. A száz magyar diák, köztük a kaposváriak is, a ven­déglátók tiszteletére az utolsó es­tén hangversenyt rendeztek, amely­nek legkiemelkedőbb számai a magyar nóták, költemények, tánc­számok voltak. A megkapó bucsuünnepet az olasz Giovanezza és a magyar­­Himnusz eléneklése fejezte be. Az ünnepély után a 100 magyar diák dr. Moltffy Oszkár, a Markc­ul­eai gimnázium igazgatója veze­tése alatt felszálltak a részükre fenntartott vasúti kocsikba, meg­nézték Milánót és még több olasz várost, mindenütt elgyönyörködtek az olasz föld csodás panorámáiban és egyedül álló szépségében. Az a tizenöt kaposvári diák, aki Olaszország vendégszeretetét négy héten keresztül élvezte, soha sem fogja azt elfelejteni s itthon ápolja azt a barátságot, amely a két

Next