Somogyi Ujsag, 1928. szeptember (10. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-01 / 198. szám

X. évfolyam # 198. szám. Ara 8 fillér Kaposvár, 1928. szeptember 1., szombat Előfizetési Ara: Egy hóra 2 pengő, negyedévre 6 pengő, postán vagy házhoz szállítva Hirdetések díjszabás szerint KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Ifj. EOLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal , Kaposvár, Koron­a­ u­tca 7. szám Interurban telefon 5. szám Nagy kedvezményt biztosít a munkásbizto­­sító a rendesen fizető munkaadóknak Annak idején beszámolt a So­mogyi Újság arról a nagy összegű hátralékról, amely a kaposvári Mun­­kásbiztosító Intézetnél a munka­adók részéről fennállott Megírtuk azt is, hogy ez nemcsak a kapos­vári intézetnél van így, hanem az ország több intézeténél is, amely hátralékok úgy keletkeztek, hogy a munkaadóknak az alkalmazottaik után járó betegségi biztosítási já­rulékok összege hónapról hónapra halmozódott, szaporodott. A népjóléti miniszter is foglal­kozott ezen országos jellegű prob­lémával, amelynek eredményeként a nemzetgyűlésnek olyan törvény­javaslatot terjesztett be a járulé­kok és különösen pedig annak ka­matainak feltűnően kedvezményes fizethetésére, amellyel elérhetőnek véli a járulékok időbeli befizetését. Az Országgyűlés ezen javaslatot magáévá tette s ezáltal belőle az 1928: XL. t.-c. lett. Ennek a tör­vénycikknek a 175. szakasza ki­mondja, hogy a hátralékos mun­kaadó, aki a reá 1928. május­­­ig kirótt járulékot legkésőbb szep­tember 8- ig kifizeti, az előírt ké­sedelmi kamatok háromnegyed ré­­szétől mentesül. A törvényre való hivatkozással a Munkásbiztosító kaposvári ke­rületi pénztára a munkaadókhoz most felhívást küldött a következő szöveggel: „Felhívjuk szíves figyelmét arra a körülményre, hogy a most ki­hirdetett 1928: XL. t.-o. 175. § a szerint az a hátralékos munkaadó, aki a reá 1928. május­­­ig kirótt betegségi biztosítási járulékokat legkésőbb 1928. szeptember 30-ig hiánytalanul kifizeti, a terhére előírt késedelmi kamatok három­negyed részétől mentesül, illetve a hátralék után esedékes havi 2 százalék kamat helyett csak fél százalék kamatot tartozik fizetni. Amidőn ezt a rendkívüli és a maga nemében páratlan kedvez­ményt tudomására hozzuk, bizto­san reméljük, hogy saját jól fel­fogott anyagi érdekéből sietni fog e kedvezménnyel élni és az Or­szágos Munkásbiztosító Intézet kerületi pénztáránál fennálló járu­lékhátralékait legkésőbb folyó évi szeptember 80-ig kiegyenlíteni.“ Vitéz Bobest Mátyás tábornok, vámőr­­kerületi parancsnok nyugalomba vonult Nagybányai vitéz Horthy Miklós, Magyarország kormányzójának aug. 17-én kelt magas elhatározásával zylhavai vitéz Bobest Mátyás tá­bornokot, a kaposvári vámőrkerü­let parancsnokát, saját kérelmére 1. évi szeptember elsejével nyug­állományba helyezte. A kitűnő, közszeretetben álló katona nyugalomba vonulása vá­rosszerte őszinte sajnálkozást vált ki, mert mindenki tisztelte, be­csülte a puritán gondolkozású, nagytudású katonát, akin katonái is rajongással p­engtek. Zythavai vitéz Bobest Mátyás tábornok egyike volt azoknak, a­ki a forradalmak után,­­a nemzeti gondolatért éjt nappallá téve, munkálkodott és nagy szervező erejével a konszolidáción munkál­kodott a maga hatáskörében. A nyugalomba vonuló vámőr­kerületi parancsnok 1896 ban ke­rült ki a Ludovika Akadémiáról. Folytonosan csapatnál szolgált. A háború alatt különös vitézsé­gével tűnt ki, amiért a számos magas kitüntetés mellett a vitézi címet megkapta. A nemzeti had­sereg megalakulásakor a 6. nagy­­kanizsai gyalogezred parancsnoka lett és ezt a tisztséget hat éven keresztül töltötte be. Kaposvárra ezelőtt három és fél éve került, mi­nt Scholcz Kálmán tábornok utóda és azóta állt a vámőrkerület élén. Utóda vitéz Németh Lajos ezredes Budapestről, a honvéde­­lemügyi minisztériumból jön Ka­­­posvárra. A motorosok serlegavató vacsorájáról... Nem vagyok motoros. Csak olyan műkedvelő. Ha hozzá­jutok egy autóhoz, élvezettel pusztítom, mint csendes szemlélő, a kilométereket, mert valami nagyszerű érzés ez így rohanni. Látni, hogy bukik, zuhan ,az országút a gép alá, hogy tűn­nek el a póznáik, fák, házak, faluk. De motoron, gyengébbek kedvéért: motorbiciklin még sohasem ültem. Csak nézni szeretem. Mert talán ez még szebb, mint az autó. Ahogy berregve, hajladozva nekiiramodik ,egy Super X., vagy Norton, lehet Méray is — de a »Putch«-ot, mint »régi motoros« már eleve leintem — hát ez valami remek. Már nézni. Lehet, hogy rajta ülni is. Azt mond­ják és én készséggel elismerem. * Ez az elismerés vitt fel tegnap este a Korona-szálloda egy máso­dik emeleti termébe, ahol a Somogy­­m­ megyei Automobil Club motoros szakosztálya tartotta serlegavató vacsoráját. Civil csak magam vol­tam. A többi mind kipróbált­­mo­toros, kemény, küzdelmes utak, tu­­ják hősei. Ott volt a VSAC elnöke, Littke Kálmán, azután a motoros szakosztály elnöke, Freytag Béla, Pogány Vilmos, Haidecker Pál, Menyhárt Gyula, dr. Wessely Antal, dr. Hegedűs János, dr. Lantos Jó­zsef, Bien Hubert, Soós József, Wolff József, meg a többi motor­rajongó. A jogcím, amiért az egybe­­gyűlés történt, valami egészen kü­lönös volt. Azért mondom, hogy különös, mert oly fiatal ez ,a moto­ros szakosztály, hogy az ember el­­ sem hinné, milyen szép, dicsősség­­gel teli múlt áll mögötte. Különö­sen a jó kaposiak, no meg a somo­gyiak nem hinnék. A kaposi, csak l­egyint. A somogyi, a falusi, le­gyint is... Pedig csak ülnének fel, futnának le egy versenyt, mondjuk Lillafüredre. Vagy csak egyszer ven­nék maguknak a fáradságot, elmen­ni közéjük, így a feh­ér asztal mellé... *is A lillafüredi út hozta össze ezt a kedélyes, meghitt társaságot. Tulajdonképpen a második ko­moly versenye volt ez a SAC motorszakosztályának és ezer aka­dályon keresztül dicsőséggel ab­szolválták. A minden egyes részt­vevőnél büszkén tartott ezüst ke­hely mellett egy nagy ezüst ser­leg is a fáradtság jutalma. E körül gyűltek össze áhitatos tisz­telettel a motorosok. Az asztal is stílszerűen illeszkedett bele a hangulatba. Zöld fehér (a SAC színe) díszítés,, kis levelekből ki­rakva: SAC. És itt, a fehér asz­tal mellett felelevenedtek a győ­zelmes verseny emlékei. Erről szólt a serlegavató ünnepi beszéd is, amit a szakosztály elnöke, Freytag Béla mondott.­­ Amikor a klub megalakult, mondotta többek között, el sem merte gondolni, hogy ilyen ered­ményeket ér el. Megtette a buda­pesti csillagtúrát, lehetetlen körül­mények között megjárta Lillafü­redet, csak azért, mert fut egy ideális célért, a zöld fehér zászló­ért. Amikor megalakult, nagy aver­zióval fogadták. Legyintettek. És legyintenek még­­ma is. De ez a kis társaság hallatlan energiával küzd egy célért és merem állítani, nagy respektust vívott ki magá­nak már eddig is sportkörökben. Csak itthon nem akarják tudomá­sul venni, mert például Budapes­ten határozott tekintélye van, az eredményei alapján. Pedig mi nem akarunk rekorderek lenni, nem az önző cél, a díjnyerés hajt minket a cél felé, h­anem dicsőséget sze­rezni a clubnak, a megyének, a városnak. Nem akarunk Góliátok lenni. Megelégszünk a Dávid sze­repével is. Azután szólt a bajtársias szel. lemről. — Az első szimbóluma ennek a szellemnek ez a serleg. Akik nyer­ték, áldja meg az Isten őket. Kí­vánom, hogy az abszolút össze­tartás, fegyelmezettség hasson át minden egyes tagot. * Nagyon komoly, ünnepélyes és kicsit talán szemrehányó szavak­­ezek. De nem hiába motoros,a mo­toros. Megy minden akadályon. Ezen is. És semmi nem zavarta a visszaemlékezés kellemes perceit, melyből lehet, hogy a hajnal ha­ladásával — új küzdelmek, új di­csőségei nyílnak ki. A sablonos vég így szokott hang­zani: ezután a megjelentek a leg­­jobb hangulatban maradtak együtt a késő éjjeli órákig. Ne mondjuk ezt. Hanem inkább azt. Bármeddig tartott is, abból csak haszna lesz a motoros ügynek. Mert nagyon ko­moly problémák kerültek megbe­szélésre. (e) A tanító és a jegyző együttműködése a nép­nevelés érdekében Felolvasta a görgetegi esperes­­kerület tank­egyezésén Hevesi Jenő babócsai segédjegyző (II.) Régi igazság, becsülj meg másokat, hogy , megbecsültessél. Van-e szebb, a megbecsülésnek ér­tékesebb példája, mint az, amit egy tanügyi lapból olvastam, amely Kossuth Lajosnak egy fővárosi is­merőséhez intézett levelének vég­ső sorait idézi: »Ne kicsinyelje ön­­a néptanítói állást. Nagyon magas állás ez az emberi nem fejlődésének processzusában. A legmagasabb i­0 a harmat. Már­pedig a harmat sze­repe nagyon szép szerep. Gázolja :ember- és marhasereg, de nyomá­ban virág kéll. Szép elismerés a másik részről, amit Pest vármegye főispánja mon­dott egy falu hősi emléktábla le­leplezésén a jegyző munkásságára vonatkozóan, mikor igy szól: A háború névtelen­­hősei­ mellett a második névtelen hős a családjáért küzdő magyar anya s a harmadik a munka névtelen hőse, mártírja a magyar jegyző. Látjuk tehát és tudjuk is, hogy mindegyik hivatás elismerésre mél­tó, nehéz, de magasztos hivatás, ismerjük el mi is, egymás érdemeit, támogassuk egymást megértéssel, egymásra utaltságunknál fogva. Ha v­an is hibája valakinek, — kinek nincsen? — ne kiabálja ki a jegy­ző a nép előtt a tanító hibáit, viszont a tanító se akarjon népsze­rűséget szerezni a jegyző kritizá­­lá­sa,, ócsárolásán ", mert jól je­gyezzük meg, hogy ezzel nem csak annak tekintélyét ássuk alá, hanem gyöngítjük önmagunkét is, ha ke­ressük minden dologban a szemét

Next