Somogyi Ujsag, 1928. november (10. évfolyam, 249-272. szám)
1928-11-03 / 249. szám
X. évfolyam * 249. szám Ara 10 fillér Kaposvár, 1928. november 3., szerda Előfizetési ára: Egy hóra 2 pengő, aegyedévre 6 pengő, postán vagy házhoz szállítva Hirdetések díjszabás szerint KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Ifj. EGLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal Kaposvár, Koron a-u tea 7. s z á Interurban telefon 5. szám bensőbb érzetével, aki nem akarna erőt és kitartást, bátorságot és reményt szerezni az ő ezeréves magyar földön pihenő magyar történelemről véres betűkkel fejfáikra rótt magyar sírjaiknak rejtekébő!! ;£s ha talán mégis akadna csak egy is, ki megfeledkezett volna magáról, akár megalkuvással, akár haszonlesésből, akár gyáva hitszegésből, annak ezerszer is emlékezetébe idézem a magyar Mementot, mely sok...sok tízezer magyar vitéznek sírjából támad fel elé a végtelen orosz síkságokon, a magyar szent Kárpátok szorosaiban és fensikjain, Doberdónak és a többi Karsztoknak sziklaüregeiben, az Isonzó hullámaiban, Szerbiának, Albániának, Montenegrónak hegyeiben, völgyeiben és gyilkos mocsárvidékein, Verdun poklában és Törökországnak homoksivatagjain! És f ha még mindez nem elég, tetemre hívom az ezeréves hazának magyar vitézségben és idegen érdekek védelmében elhalt millióit, végül minden magyar történelmi hősét és vitézeit. Merítsetek az ő erőikből, az ő hazafias lelki nagyságukból, az ö honszeretetükből, az ő rendíthetetlen magatartásukból, az ő vitézsé' igeikből erőt és lelkesedést az «eljövendő nagy napokra, melysirbaborult hazánknak feltámadását újabb ezeresztendőre megépítését teszik szent kötelességeinkké! Emlékezz magyar hogy a vénülőfélben tespedő Európának te voltál mindenkor igazi lovagias rettenthetlen hőse, kinek most is hivatása és történeti küldetése a hit, erkölcs és kultúra védelme a keleti végeken! Memento móri és sohasem pihenj, mig célodhoz nem érsz! Csendes közgyűlés keretében, közmegelégedésre töltötték be az alispán elnöklése mellett a városi irnoki és végrehajtói állást Viharos közgyűlést jósoltak, amelyből olyan csendes közgyűlés lett sz'erdán délelőtt 11 órakor, a melyhez hasonlóra tisztújító közgyűléssel kapcsolatosan a városnál nem emlékeznek. A rendkívüli városi közgyűlésen tekintve, hogy részleges tisztujitásról volt szó, Tallián Andor alispán íelnökölt. Az alispán meg»yitó szavai után Vétek György dr. polgármester emelkedett szólásra, hogy elbucsuztassa a hivatalos minőségben utoljára működő alispánt. Szép és emelkedett beszédben méltatta a polgármester Tallián Andor érdemeit, melyre ő azzal válaszolt, hogy továbbra is e város lakója lesz és mint ilyen többet és lelkesebben foglalkozhatik a város ügyeivel, mint eddig, amit a közgyűlésnek meg is igér. Az alispán lelkes ünneplése után Bcreck Sándor, Mayer Bertclan,-Berger Samu és Stecz László képviselőtestületi tagokból megalakult kandidáló bizottság visszavonult a jelölés megtartására a polgármesteri -szobába. Az irnoki állásra jelölték: Németh Miklóst, Juranovics Józsefet és Tóth Józsefet. A végrehajtói állásra jelölték Szentes Imrét és Tapacsek Józsefet. A megejtett titkos szavazás írtelmében az irnoki állással kapcsolatosan Juranovics József 43, Németh Miklós 31, Tóth József 11 szavazatot kapott, mig a végrehajtói állásnál Tapacsek József 13, Szentes Imre 40 szavazatot kapott. Juranovics József és Tapacsek Jó-' zsef letették a hivatalos esküt, mely után az alispán szavaival a közgyűlés véget ért. Az egész város íemeíőinkbe zarándokolt a naíod&^eiiiLielcí gyönyörű Időben Magyar halollaknapja Irta: Dr. Thurzay Károly kir. ügyész Szomorú visszaemlékezés, bubánatos és megindult mélységes részvét és a keserű csalódások keresztrefeszitett halottjainak felvonuló áramlata lepi el az ember lelkét és gondolatvilágát ezen a nevezetesen nagy napon. Memento móri ! Emlékezz a halálra te gyarló, te gyenge, hibákkal és bajokkal küzködő földnek pora, emlékezz a halálra, mely dies certus, an incertus guando, de jön, közeleg és visz magával akaratod, ellenkezésed, haragod, gyűlöleted és undorodásod ellenére. Ákármint is védekezel, bármiként is vélekedel, könyörtelenül, irgalmatlanul megragad és végez veled, te könnyelmű, léha, felfuvalkodott, nagyra megnőtt, kiművelt és megraffinált huszadikszázadbeli dicsi kis törpe, satnya, sápkóros és idegbeteg, agyrémes és fellengős, tudálékos ember; ki a mindenható\es végtelenül bölcs és igazságos Istennel akarsz szembefordulni, Neki, a Mindenhatónak akarod a létezését 'megtagadni, Öt igyekezel magadhoz a sárba lerántani, igazságainak fittyet hányni s Öt magát kipellengérezni ? Óh te balga homunculus, nem érzed erőtlen gyengeségedet, nem látod vak és szörnyen jpalga tudatlanságodat, nem tapasztalod nap-nap után földhöz ragadt szegénységedet lélekben, értelemben és 'testi (épségedben egyaránt ? Ha mindezeket nem látod, nem érzed és tapasztalod, sétálj csak ki akármelyik temetőbe s szólítsad meg a fejfákat beszélj a halottakkal, idézd magad elé lelkeiket, azután hallgatózz, figyelj, vigyázz s biztosan megkapod mindenre a választ egyetlen sirgödörből, mely reád is vár, téged is ölébe fogad's neked is meghozza az utolsó, a «ívégső csendes, zavartalan nyugvóhelyet. De nem, oh jaj, százszor is nem és nem hozhat nekünk Magyaroknak pihenést és megnyugvást a sir, hiszen legkedvesebb halottjainknak már porladozó hamvai sincsenek békességben, nyugalomban, pihenésben, mert ellenségeink még a sírok után is szedik a vámot, zsarolják a még életben maradottakat s haló poraikból is kiszórják szeretteinknek csontjait, ha gyalázatos követeléseiknek ellene mondanak ! S vájjon pihenhet-e a magyar történelem legnagyobb hőseinek lelke és teste a betolakodó idegen bitangoknak járma alatt, mely még sírjaikat is feldúlja ? S pihenhetünk, megnyugodhatunk-e mi késői unokák a szégyen láttára', s rabigának erkölcsi és hazafiasságunkat becsmérlő roppant súlya alatt? Lehet-e egyetlen magyar is, aki ne akarná a masfyar nagyoknak, a magyar hősöknek sírjait édes hazánk ölén látni és tudsri? Van-c, aki ne akarná ápolni, gondozni azokat fajszeretetének legSzerdán este szemetelni kezdett az eső, azután fátyolszerü könnyű köd ereszkedett alá. Úgy látszott, hogy november elsejére csakugyan — megjön a tél. Nem jött meg, sőt olyan nyári ragyogással tündöklőit felettünk az ég, "hogy elmaradt a mindszenteki télikabát-divatbemutato, sőt még az átmeneti kabátok is lekerültek... * Az egész város temetőinkbe zarándokolt, leróni a kegyeletet, emlékezés és hála adóját. A halottak birodalmában eleven élet pezsdült, (gyertyák ezrei gyultak ki jeles és jeltelen sirdombokon. A temető-széli fák, félig csupaszán hirdették a nagy uralkodó gondolatát: — memento móri. — Emlékezzünk a halálra. Ez az emlékezés sok-sok könnyben, a múlt idők szép emlékeinek elgondolása, felelevenítése után kicsordult könnyben nyert kifejezést. És elhalmozták a keresztet (koszorúkká!, gyertyavilággal, sok bánatosan térdelő imája szárnyalt a kereszt tövéből az égre. * Lassan ereszkedett alá az alkony. Hamvasszürke fény futott szét pillanatok alatt a fák között, azután az esti sötétség sietett be a temetőbe, ide küzdött, birkózott vele az ezernyi gyertyaláng,, amelynek fénye egybefolyva csodálatos szinjátéKot adott ajándékul az itt időzőknek. És a sápadt koronáju fák közé is felfutott a fény, amely mint "sárgásvörös hatalmas folyam elöntötte az egész temetőt, amelybe ezen a napon beletemetkezett az ember is, mint a hit és szívnek embere. * Este nyolc órakor a nagyszerű küzdelem a sötétség javára fordult és' Üriz tórára diadalmaskodott a múló gyertyafény felett a következetes sötétség. Úgy, mint az életiben. Temető, ez lesz a helye mindazoknak, akik itt gyertyákat gyújtottak és elborították elhervadó világokkal a sírokat. Mindennél nagyobb ur a halál, mindennél nagyobb hatalom az élet felett diadalmaskodó elmúlás * Megemlékeztek azokról is, akiknek életét nem az elmúlás ereje, de la fegyverek oltották ki. A hősök temetőjében minden síron gyertya égett és virágos kis koszorú pompázott, hirdetve az élet értékessének halál után is élő erejét: a megbecsülést azok részéről, akikért életüket adták. A Szigetvári-utcai hősi temetőbe kivonultak az összes leventék, számszerűt kétszázan. Magukkal vittek 300 ’koszorút, '1800 csokrot* és minden sírra négy gyertyát helyeztek. Innen — Onnan Áz angolok elíerjeszkedése Indiaijain Az angolok terjeszkedésének ideje Indiában egybeesik az európai iparosodás fellendülésének korszakával. Az angolok először mint kereskedők jelentek meg ír. diában, alázatosan könyörögve a Nagymogul trónja előtt a kereskedés megengedéséért. Befolyásukat [fokozatosan terjesztették mind szélesebb területen és ügyesen felhasználták azt a páratlan előnyt, melyet a mongol birodalom bukását követő zavaros idők nyújtottak számukra. Ebben az idődén nyíltan a kizsákmányoló politikát kezdték űzni és magukévá tették India óriási gazdagságának minden forrását. Az ország maga elszegényedett s Anglia teljesen keresztülvihette nagyarányú indusztrializálási programúját. Az argói kormány politikája arra irányúit, hogy Indiát csupán nyersanyagtermelő és az angol iparcikkeket fogyasztó te rülettő változtassa. Mig azelőtt India számos vidékkel tartott fenn élénk kereskedelmi összeköttetést, most minden ilyen érintkezése megszűnt, sőt magát a belső kereskedelmet is mindenféle zaklatásokkal igyekeztek háttérbe szorítani. A kézimunkások országából, ami azelőtt India volt, teljesen