Somogyi Ujsag, 1928. november (10. évfolyam, 249-272. szám)

1928-11-03 / 249. szám

X. évfolyam * 249. szám Ara 10 fillér Kaposvár, 1928. november 3., szerda Előfizetési ára: Egy hóra 2 pengő, aegyedévre 6 pengő, postán vagy házhoz szállítva Hirdetések díjszabás szerint KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Ifj. EGLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal ­­Kaposvár, Koron a-u tea 7. s z á Interurban telefon 5. szám bensőbb érzetével, aki nem akarna erőt és kitartást, bátorságot és re­ményt szerezni az ő ezeréves ma­gyar földön pihenő magyar törté­nelemről véres betűkkel fejfáikra rótt magyar sírjaiknak rejtekébő!! ;£s ha talán mégis akadna csak egy is, ki megfeledkezett volna ma­gáról, akár megalkuvással, akár ha­szonlesésből, akár gyáva hitszegés­­ből, annak ezerszer is emlékezeté­be idézem a magyar Mementot, mely sok...sok tízezer magyar vi­téznek sírjából támad fel elé a végtelen orosz síkságokon, a ma­gyar szent Kárpátok szorosaiban és fensikjain, Doberdónak és a többi Karsztoknak sziklaüregeiben, az Isonzó hullámaiban, Szerbiának, Al­bániának, Montenegrónak hegyei­ben, völgyeiben és gyilkos mocsár­vidékein, Verdun poklában és Tö­rökországnak homoksivatagjain! És f ha még mindez nem elég, tetemre hívom az ezeréves hazának ma­gyar vitézségben és idegen érdekek védelmében elhalt millióit, végül minden magyar történelmi hősét és vitézeit. Merítsetek az ő erőikből, az ő hazafias lelki nagyságukból, az ö honszeretetükből, az ő rendíthetet­len magatartásukból, az ő vitézsé' igeikből erőt és lelkesedést az «el­jövendő nagy napokra, melysirba­­borult hazánknak feltámadását újabb ezeresztendőre megépítését teszik szent kötelességeinkké! Emlékezz magyar hogy a vénülő­félben tespedő Európának te vol­tál mindenkor igazi lovagias ret­­tenthetlen hőse, kinek most is hi­vatása és történeti küldetése a hit, erkölcs és kultúra védelme a keleti végeken! Memento móri és sohasem pi­henj, mig célodhoz nem érsz! Csendes közgyűlés keretében, közmegelégedésre töltötték be az alispán elnöklése mellett a városi irnoki és végrehajtói állást Viharos közgyűlést jósoltak, amelyből olyan csendes közgyűlés lett sz'erdán délelőtt 11 órakor, a melyhez hasonlóra tisztújító közgyű­léssel kapcsolatosan a városnál nem emlékeznek. A rendkívüli városi közgyűlésen tekintve, hogy részleges tisztujitás­­ról volt szó, Tallián Andor alispán íelnökölt. Az alispán meg»yitó sza­vai után Vétek György dr. polgár­­mester emelkedett szólásra, hogy elbucsuztassa a hivatalos minőség­ben utoljára működő alispánt. Szép és emelkedett beszédben méltatta a polgármester Tallián Andor ér­demeit, melyre ő azzal válaszolt, hogy továbbra is e város lakója lesz és mint ilyen többet és lelke­sebben foglalkozhatik a város ügyei­vel, mint eddig, amit a közgyűlés­nek meg is igér. Az alispán lelkes ünneplése után Bcreck Sándor, Mayer Bertclan,-Ber­ger Samu és Stecz László képvise­lőtestületi tagokból megalakult kan­didáló bizottság visszavonult a je­lölés megtartására a polgármesteri -szobába. Az irnoki állásra jelölték: Németh Miklóst, Juranovics Józsefet és Tóth Józsefet. A végrehajtói állásra jelöl­ték Szentes Imrét és Tapacsek Jó­zsefet. A megejtett titkos szavazás írtelmében az irnoki állással kap­csolatosan Juranovics József 43, Né­meth Miklós 31, Tóth József 11 szavazatot kapott, mig a végrehaj­tói állásnál Tapacsek József 13, Szentes Imre 40 szavazatot kapott. Juranovics József és Tapacsek Jó-' zsef letették a hivatalos esküt, mely után az alispán szavaival a közgyű­lés véget ért. Az egész város íemeíőinkbe zarándokolt a naíod&^eiiiLielcí gyönyörű Időben Magyar halollaknapja Irta: Dr. Thurzay Károly kir. ügyész Szomorú visszaemlékezés, bubá­­natos és megindult mélységes rész­vét és a keserű csalódások kereszt­­refeszitett halottjainak felvonuló ára­mlata lepi el az ember lelkét és gondolatvilágát ezen a nevezetesen nagy napon. Memento móri ! Em­lékezz a halálra te gyarló, te gyen­ge, hibákkal és bajokkal küzködő földnek pora, emlékezz a halálra, mely dies certus, an incertus guan­­do, de jön, közeleg és visz magával akaratod, ellenkezésed, haragod, gyűlöleted és undorodásod ellenére. Ákármint is védekezel, bármiként is vélekedel, könyörtelenül, irgalmat­lanul megragad és végez veled, te könnyelmű, léha, felfuvalkodott, nagyra megnőtt, kiművelt és meg­­raffinált huszadikszázadbeli dicsi kis törpe, satnya, sápkóros és ideg­beteg, agyrémes és fellengős, tudá­lékos ember; ki a mindenható\es végtelenül bölcs és igazságos Isten­nel akarsz szembefordulni, Neki, a Mindenhatónak akarod a létezését 'megtagadni, Öt igyekezel magad­hoz a sárba lerántani, igazságainak fittyet hányni s Öt magát kipellen­gérezni ? Óh te balga homunculus, nem érzed erőtlen gyengeségedet, nem látod vak és szörnyen jpalga tudatlanságodat, nem tapasztalod nap-nap után földhöz ragadt sze­génységedet lélekben, értelemben és 'testi (épségedben egyaránt ? Ha mindezeket nem látod, nem érzed és tapasztalod, sétálj csak ki akár­melyik temetőbe s szólítsad meg a fejfákat beszélj a halottakkal, idézd magad elé lelkeiket, azután hallgatózz, figyelj, vigyázz s biz­tosan megkapod mindenre a választ egyetlen sirgödörből, mely reád is vár, téged is ölébe fogad's neked is meghozza az utolsó, a «ívégső csendes, zavartalan nyugvóhelyet. De nem, oh jaj, százszor is nem és nem hozhat nekünk Magyarok­nak pihenést és megnyugvást a sir, hiszen legkedvesebb halottjainknak már porladozó hamvai sincsenek bé­kességben, nyugalomban, pihenés­ben, mert ellenségeink még a sírok után is szedik a vámot, zsarolják a még életben maradottakat s haló poraikból is kiszórják szeretteinknek csontjait, ha gyalázatos követeléseik­nek ellene mondanak ! S vájjon pi­­henhet-e a magyar történelem leg­nagyobb hőseinek lelke és teste a betolakodó idegen bitangoknak jár­ma alatt, mely még sírjaikat is fel­dúlja ? S pihenhetünk, megnyugod­­hatunk-e mi késői unokák a szégyen láttára', s rabigának erkölcsi és ha­zafiasságunkat becsmérlő roppant sú­lya alatt? Lehet-e egyetlen magyar is, aki ne akarná a masfyar na­gyoknak, a magyar hősöknek sír­jait édes hazánk ölén látni és tud­­sri? Van-c, aki ne akarná ápolni, gondozni azokat fajszeretetének leg­Szerdán este szemetelni kezdett az eső, azután fátyolszerü könnyű köd ereszkedett alá. Úgy látszott, hogy november elsejére csakugyan — megjön a tél. Nem jött meg, sőt olyan nyári ragyogással tündöklőit felettünk az ég, "hogy elmaradt a mindszenteki télikabát-divatbemuta­­to, sőt még az átmeneti kabátok is lekerültek... * Az egész város temetőinkbe zarán­dokolt, leróni a kegyeletet, emlé­kezés és hála adóját. A halottak bi­rodalmában eleven élet pezsdült, (gyertyák ezrei gyultak ki jeles és jeltelen sirdombokon. A temető-szé­li fák, félig csupaszán hirdették a nagy uralkodó gondolatát: — me­mento móri. — Emlékezzünk a ha­lálra. Ez az emlékezés sok-sok könnyben, a múlt idők szép emlé­keinek elgondolása, felelevenítése után kicsordult könnyben nyert kife­jezést. És elhalmozták a keresztet (koszorúkká!, gyertyavilággal, sok bánatosan térdelő imája szárnyalt a kereszt tövéből az égre. * Lassan ereszkedett alá az alkony. Hamvasszürke fény futott szét pil­lanatok alatt a fák között, azután az esti sötétség sietett be a temetőbe, ide küzdött, birkózott vele az ezer­nyi gyertyaláng,, amelynek fénye egybefolyva csodálatos szinjátéKot adott ajándékul az itt időzőknek. És a sápadt koronáju fák közé is felfutott a fény, amely mint "sárgás­vörös hatalmas folyam elöntötte az egész temetőt, amelybe ezen a na­pon beletemetkezett az ember is, mint a hit és szívnek embere. * Este nyolc órakor a nagyszerű küzdelem a sötétség javára fordult és' Üriz tórára diadalmaskodott a múló gyertyafény felett a követke­zetes sötétség. Úgy, mint az élet­iben. Temető, ez lesz a helye mind­azoknak, akik itt gyertyákat gyúj­tottak és elborították elhervadó vi­lágokkal a sírokat. Mindennél na­gyobb ur a halál, mindennél na­gyobb hatalom az élet felett dia­dalmaskodó elmúlás * Megemlékeztek azokról is, akik­nek életét nem az elmúlás ereje, de la fegyverek oltották ki. A hősök temetőjében minden síron gyertya égett és virágos kis koszorú pom­pázott, hirdetve az élet értékessé­­nek halál után is élő erejét: a meg­becsülést azok részéről, akikért éle­tüket adták. A Szigetvári-utcai hősi temetőbe kivonultak az összes leventék, szám­szerűt kétszázan. Magukkal vittek 300 ’koszorút, '1800 csokrot* és min­den sírra négy gyertyát helyeztek. Innen — Onnan Áz angolok elíerjeszkedése Indiaijain Az angolok terjeszkedésének ideje Indiában egybeesik az euró­pai iparosodás fellendülésének kor­szakával. Az angolok először mint kereskedők jelentek meg ír. diában, alázatosan könyörögve a Nagymo­gul trónja előtt a kereskedés meg­engedéséért. Befolyásukat [fokoza­tosan terjesztették mind szélesebb területen és ügyesen felhasználták azt a páratlan előnyt, melyet a mongol birodalom bukását követő zavaros idők nyújtottak számukra. Ebben az idődén nyíltan a kizsák­mányoló politikát kezdték űzni és magukévá tették India óriási gaz­dagságának minden forrását. Az ország maga elszegényedett s Anglia teljesen keresztülvihette nagyarányú indusztrializálási pro­gramúját. Az argói kormány po­litikája arra irányúit, hogy Indiát csupán nyersanyagtermelő és az angol iparcikkeket fogyasztó te rülettő változtassa. Mig azelőtt India számos vidékkel tartott fenn élénk kereskedelmi összeköttetést, most minden ilyen érintkezése megszűnt, sőt magát a belső ke­reskedelmet is mindenféle zaklatá­sokkal igyekeztek háttérbe szorí­tani. A kézimunkások országából, ami azelőtt India volt, teljesen

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék