Somogyi Ujsag, 1928. december (10. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-01 / 273. szám

X. évfolyam * 273. szám ára 8 fillér Kaposvár, 1928. december 1., szombat Előfizetési ára: Egy hóra 2 pengő, •egyenévre 6 pengő, postán vagy házhoz szállítva Hirdetések díjszabás szerint KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP --———■Hfl—■ Szerkesztőség és kiadóhivatal*' Kaposvár, Koron­a-u­tea 7. izie Interurban telefon 5. szám Felelős szerkesztő: ifj. EGLY ERNŐ Az olaszok már megtalálták a trianoni határok kiigazításának módját Budapest, november 30- A Magyar Külpolitika leg­újabb száma egy olasz tervet közöl Franco Vettani Dionisi tollából a magyar határkiigazí­­tásra vonatkozólag. A kétség­telenül érdekes cikk a követ­kező : A legostobább és legrövidlátóbb embernek is szemébe kell, hogy tűnjék az a borzasztó igazságtalan­ság, amit Magyarországnak a szom­szédállamok javára történt feldarabo­lása jelentett és be kell látnia, hogy a revízió elkerülhetetlen. Még Ma­gyarország ellenségeinek is el kell ismerniük a revízió szükségességét, legalább is a szó szűkebb értelmé­ben. Nekünk tágabb értelemben kell ezzel foglalkoznunk, már csak Ma­gyarország missziója érdekében is, ami miatt ez az ország, nemcsak, a kizárólag magyarok által lakott terü­leteket kell, hogy visszakapja, hanem azokat a tartományokat is, amelyek évszázadokon keresztül hozzátartoz­tak, az ő civilizációjában nevelked­tek s amelye­knek újból hozzá való tartozása felletl­eül szükséges ahhoz, hogy Magyarország teljesíthesse a világtörténelem által ráhárított védő­bástyái és villámhárítói feladatát a dunai államok között. A cseh és jugoszláv határok kiiga­zítása úgy nép, mint földrajzi tekin­tetben igen világos és könnyű. Sok­kal nehezebb és kényesebb a román rész kérdése etnikai szempontból, mivel a románoknak hatalmas töme­ge választja el a magyar határmenti magyar tömböt a székelyek földjétől. Azonban egy dolog itt is a világos: az erdélyi magyar szigetek mind ma­gukban foglalják a jelentékenyebb városokat és a legfontosabb zónákat. A tisztán román lakosságúnak feltün­tetett területek terméketlen és leg­nagyobbrészt lakatlan hegyvidékek­ből állanak. Vannak, akik megoldhatatlannak tartják ezt a problémát, mivel ha a székelyeket a magyarokkal egyesí­teni akarnák, egy lehetetlen korridort kellene létrehozni. Ezzel szemben azt mondhatjuk, hogyha Erdély román­lakta, déli részét meghagynék Romá­niának, ekkor Ma­gyaror­zág egy­ szé­les sávon keresztül csatlakozást ta­lálhatna a székely területhez. Ez a sáv hasonlatos lenne Csehszlová­kia" keleti "részéhez. .Ilyen módon az az 1.705.000 magyar, amely je­lenleg román uralom alatt él, fel­szabadulna s ezzel szemben mind­össze néhány tízezer román kerülne magyar fennhatóság alá. E terv mel­­lett még azt is felhozhatjuk, hogy ezek az erdélyi magyarok alkotják az erdélyi városok legnagyobb ré­szét, külön magyar történelmük, ci­vilizációjuk és kultik­ájuk­ van és min­denkor magyarok voltak, míg a ro­­­mánok műveletlen parasztok, akik úgy numeraliter, mint moraliter je­­lentéktelen kisebbséget alkotnak s akiket évszázadokon keresztül úgy­is magyaroknak tekintettek. Azok, akik ma tisztán az etnog­ráfiai térkép alapján akarják megítél­ni a helyzetet, tévedésben vannak, mivel nem veszik figyelembe, hogy­­ebben a hatalmas zónában úgy a kultúra, mint a történelem tisztán magyar és a románságot mindös­­­­sze az írni, olvasni nem tudó hegy­lakó pásztorok és parasztoknak egy szétszórt, nem kompakt tömege kép­viseli, amelynek sem városai, sem valamire való jelentékenyebb falvai, sem kultúrája, sem semmiféle tör­ténelmi tradíciója nincsen. Azonban az itt vázolt megoldás mellett még ezen analfabéta tömegek jogait sem sértenék meg. Mindazonáltal, ha el is ismerjük, hogy az erdélyi helyzet egy kissé kényes, kétségen felül áll az, hogy Erdélynek a jelenlegi magyar ha­tárhoz kapcsolódó, nyugati részéről nem mondhatjuk el ugyanezt, mi­vel ennek lakossága, városokban és falvakban egyaránt, kompakt töme­gekben élő magyarokból áll. Rádió a mezőgazdaság szolg­álatában Kaposvár, november 30. A földművelésügyi miniszter olyan törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé, amely nagyon közelről érdekli a gazdaközönség minden rétegét. A törvényjavaslat a rádiónak a mezőgazdasági hírek kötelező közléséről szól. Ez a javaslat a mezőgazdasági értéke­sítés szempontjából annyira je­lentőségteljes, hogy azzal lapunk gazdaközönségének érdekében rész­letesebben kívánunk foglalkozni. A mezőgazdasági termelés ne­hézségei, gondjai között az első helyen áll az értékesítés kérdése! Ha egy évnek ezernyi aggodal­mával és fáradságával a magyar termelő learatta, leszüretelte fára­dozásának gyümölcsét, akkor — nem egyszer egész meglepetés­szerűen — olyan árakat kínálnak terményeiért, amelyek még terme­lési költségeit sem fedezik. Ha akadna kétkedő, kérdezze csak meg azt a rokonát vagy jóbarát­ját, aki gazdálkodik. Lehet e a vidéki paritásban fizetett 18 50— 19 pengős rozs és 20­ 50—21 pengős búza ár mellett gazdál­kodni, vagy 20—25 filléres must és bor árak mellett szőllőt fenn­tartani ? A rádió hírszolgálatnak a mező­­gazdasági értékesítés ügyébe való kötelező bekapcsolása elő fogja mozdítani a jobb terményértékesí­­tést. A vidéki gazdák eddig meg­késve csak a napilapokból érte­sültek a termény, vagy állat­árak változásáról. Ezzel szemben a jól szervezett kereskedői érdekeltsé­gek telefonon, táviratban röpítet­ték szét az árváltozásokat, ame­lyekkel természetszerűleg saját érdekeiket szo­gálták. A termelő tájékozatlanságát az árakra vo­natkozóan így könnyen ki lehe­tett használni. A vidéki hetipiaco­kon gabonát vásárló megbízottak csak úgy „véletlen“ összetalálkoz­tak a piac sarkában és „kar­­tellbe“ léptek . Megállapodtak egymás között, hogy ma csak 11 kor kezdünk venni pl. 21'50- ért. 11 óráig csak had „jöjjenek“ az eladók. Ezekhez hasonló tö­rekvéseknek kíván véget vetni a földmivelésügyi miniszter törvény­javaslata. Ha a javaslatból tör­vény lesz, úgy minden község házán minden érdeklődő gazda megtudhatja majd azt, hogy mi volt az utolsó tőzsdei napon a búza, rozs stb. termény ára. Ez a tőzsdei ár ugyanis az igazi ársza­bályozó a vidéki piacokon is s most már csak a községi elöl­járóságokon múlik, hogy ezt a jelentőségteljes rendelkezést biv­­ségesen, a gazdaérdek szem előtt tartásával foganatosítsák. A földmivelésügyi minisztérium­nak a kerületi mezőgazdasági ka­marák — közöttük természetesen a Kaposvárott székelő Alsódunán­­túli Mezőgazdasági Kamara is — a rádió hírszolgálatnak kötelező bekapcsolására már a múltban ja­vaslatokat tettek. Emellett azon­ban még igen sok kívánni valója van a gazdaközönségnek. Jól tud­juk azt, hogy nagyon sok nehéz­séggel kell megküzdenie a földmű­velésügyi minisztériumnak. A ve­szített háború folytán reánk kény­­szerített kereskedelmi szerződések, a körülöttünk alakult új államok­nak oly irányú gazdasági politi­kája, amely éppen a mi gazdasági terményeink exportját sújtja ma­gas beviteli vámtétellel, majdnem lehetetlenné teszik a külföldön való értékesítést. Ezen nehézségek elle­nére azonban csak a magyar ta­laj termőképességében lehet min­den reményünk, amelyet az arra illetékeseknek kell segíteni és tá­mogatni abban, hogy a magyar földön való termelés munkája ren­tábilis, haszonhajtó legyen. Meg­ismételjük hazai viszonyainkra vo­natkozó azon generális gazdasági elvet, hogy csonka hazánkban, a­mely megcsonkítottságával még inkább agrár jellegűvé lett, csak akkor lesz élet és előrehaladás, ha a mezőgazdasággal foglalkozó ter­melők vásárlóképesek lesznek. R. G. Már nincs semmi, amiből a tisztviselők a tény­leg­es jövedelem és a kiadások k­özöt­i külön­­bözetet fedezhetnek — A Somogyi Újság tudósítójától — Budapest, november 30. A KANSz elnöki választmánya elhatározta, hogy új akciót indít a közalkalmazottak helyzetének megjavítása érdekében. A hatá­rozat értelmében memorandumot szerkesztenek és azt sürgősen a kormány elé terjesztik. A KANSz új akciójáról a kö­vetkező felvilágosítást kaptuk: Ötven százalékkal na­gyobb a drágaság, mint békében . Memorandumunkban részle­tesen előterjesztjük kívánságain­kat. Ezek főként a drágasággal kapcsolatosak. Közismert dolog, hogy ötven százalékkal nagyobb a drágaság, mint békében.­­ Ezzel szemben a tényleges és nyugdíjas közszolgálati alkal­mazottak a békebeli fizetésüknek és nyugdíjuknak mindössze het­ven százalékát kapják. A múlt év novembere óta nyolcszázalékos drágulás észlelhető. Emiatt nagy a nyugtalanság a köztisztviselők között, sőt már kétségbeesés is észlelhető. Egyik emlékiratunk­ban grafikonokkal mutattuk ki, hogy volt idő, mikor a békebeli fizetésnek csak tíz-húsz százalékát kapták a tisztviselők. Abban az időben minden értéküket pénzzé kellett tenni, hogy meg tudjanak élni. Most tehát már nincs sem­mijük annak a különbözetnek a fedezésére, amely a tényleges jö­vedelem és a köztisztviselők ki­adása között fennáll.­­ A nyugdíjasok megkü­­­lönböztetése és fi lakbér­kérdés . Vannak egyéb sérelmek is, így a tizenöt éven aluli szolgálati idővel rendelkező nyugdíjasoknál még mindig nem szüntették meg a negyvenszázalékos szanálási le­vonást. Fennállanak a megkülön­böztetések is a nyugdíjas közalkal­mazottak között. A békeidők óta a lakbéreken is nagy eltolódás ta­pasztalható. Kevés olyan köztiszt­viselő van ma, aki ugyanabban a lakásban lakik, mint 1917-ben. A köztisztviselők legnagyobb része a békebelinél jóval nagyobb lakbért fizet, ami nem jut kifejezésre a köztisztviselői lakáspénznél. Álta­lában a vidéken, de különösen a határmenti városokban, ahol ter­mészetszerűen sok tisztviselő tele­pedett le, horribilis lakbéreket kell­­ fizetni.

Next