Somogyi Ujsag, 1928. december (10. évfolyam, 273-295. szám)
1928-12-01 / 273. szám
X. évfolyam * 273. szám ára 8 fillér Kaposvár, 1928. december 1., szombat Előfizetési ára: Egy hóra 2 pengő, •egyenévre 6 pengő, postán vagy házhoz szállítva Hirdetések díjszabás szerint KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP --———■Hfl—■ Szerkesztőség és kiadóhivatal*' Kaposvár, Korona-utea 7. izie Interurban telefon 5. szám Felelős szerkesztő: ifj. EGLY ERNŐ Az olaszok már megtalálták a trianoni határok kiigazításának módját Budapest, november 30- A Magyar Külpolitika legújabb száma egy olasz tervet közöl Franco Vettani Dionisi tollából a magyar határkiigazításra vonatkozólag. A kétségtelenül érdekes cikk a következő : A legostobább és legrövidlátóbb embernek is szemébe kell, hogy tűnjék az a borzasztó igazságtalanság, amit Magyarországnak a szomszédállamok javára történt feldarabolása jelentett és be kell látnia, hogy a revízió elkerülhetetlen. Még Magyarország ellenségeinek is el kell ismerniük a revízió szükségességét, legalább is a szó szűkebb értelmében. Nekünk tágabb értelemben kell ezzel foglalkoznunk, már csak Magyarország missziója érdekében is, ami miatt ez az ország, nemcsak, a kizárólag magyarok által lakott területeket kell, hogy visszakapja, hanem azokat a tartományokat is, amelyek évszázadokon keresztül hozzátartoztak, az ő civilizációjában nevelkedtek s amelyeknek újból hozzá való tartozása felletleül szükséges ahhoz, hogy Magyarország teljesíthesse a világtörténelem által ráhárított védőbástyái és villámhárítói feladatát a dunai államok között. A cseh és jugoszláv határok kiigazítása úgy nép, mint földrajzi tekintetben igen világos és könnyű. Sokkal nehezebb és kényesebb a román rész kérdése etnikai szempontból, mivel a románoknak hatalmas tömege választja el a magyar határmenti magyar tömböt a székelyek földjétől. Azonban egy dolog itt is a világos: az erdélyi magyar szigetek mind magukban foglalják a jelentékenyebb városokat és a legfontosabb zónákat. A tisztán román lakosságúnak feltüntetett területek terméketlen és legnagyobbrészt lakatlan hegyvidékekből állanak. Vannak, akik megoldhatatlannak tartják ezt a problémát, mivel ha a székelyeket a magyarokkal egyesíteni akarnák, egy lehetetlen korridort kellene létrehozni. Ezzel szemben azt mondhatjuk, hogyha Erdély románlakta, déli részét meghagynék Romániának, ekkor Magyarorzág egy széles sávon keresztül csatlakozást találhatna a székely területhez. Ez a sáv hasonlatos lenne Csehszlovákia" keleti "részéhez. .Ilyen módon az az 1.705.000 magyar, amely jelenleg román uralom alatt él, felszabadulna s ezzel szemben mindössze néhány tízezer román kerülne magyar fennhatóság alá. E terv mellett még azt is felhozhatjuk, hogy ezek az erdélyi magyarok alkotják az erdélyi városok legnagyobb részét, külön magyar történelmük, civilizációjuk és kultikájuk van és mindenkor magyarok voltak, míg a románok műveletlen parasztok, akik úgy numeraliter, mint moraliter jelentéktelen kisebbséget alkotnak s akiket évszázadokon keresztül úgyis magyaroknak tekintettek. Azok, akik ma tisztán az etnográfiai térkép alapján akarják megítélni a helyzetet, tévedésben vannak, mivel nem veszik figyelembe, hogyebben a hatalmas zónában úgy a kultúra, mint a történelem tisztán magyar és a románságot mindössze az írni, olvasni nem tudó hegylakó pásztorok és parasztoknak egy szétszórt, nem kompakt tömege képviseli, amelynek sem városai, sem valamire való jelentékenyebb falvai, sem kultúrája, sem semmiféle történelmi tradíciója nincsen. Azonban az itt vázolt megoldás mellett még ezen analfabéta tömegek jogait sem sértenék meg. Mindazonáltal, ha el is ismerjük, hogy az erdélyi helyzet egy kissé kényes, kétségen felül áll az, hogy Erdélynek a jelenlegi magyar határhoz kapcsolódó, nyugati részéről nem mondhatjuk el ugyanezt, mivel ennek lakossága, városokban és falvakban egyaránt, kompakt tömegekben élő magyarokból áll. Rádió a mezőgazdaság szolgálatában Kaposvár, november 30. A földművelésügyi miniszter olyan törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé, amely nagyon közelről érdekli a gazdaközönség minden rétegét. A törvényjavaslat a rádiónak a mezőgazdasági hírek kötelező közléséről szól. Ez a javaslat a mezőgazdasági értékesítés szempontjából annyira jelentőségteljes, hogy azzal lapunk gazdaközönségének érdekében részletesebben kívánunk foglalkozni. A mezőgazdasági termelés nehézségei, gondjai között az első helyen áll az értékesítés kérdése! Ha egy évnek ezernyi aggodalmával és fáradságával a magyar termelő learatta, leszüretelte fáradozásának gyümölcsét, akkor — nem egyszer egész meglepetésszerűen — olyan árakat kínálnak terményeiért, amelyek még termelési költségeit sem fedezik. Ha akadna kétkedő, kérdezze csak meg azt a rokonát vagy jóbarátját, aki gazdálkodik. Lehet e a vidéki paritásban fizetett 18 50— 19 pengős rozs és 20 50—21 pengős búza ár mellett gazdálkodni, vagy 20—25 filléres must és bor árak mellett szőllőt fenntartani ? A rádió hírszolgálatnak a mezőgazdasági értékesítés ügyébe való kötelező bekapcsolása elő fogja mozdítani a jobb terményértékesítést. A vidéki gazdák eddig megkésve csak a napilapokból értesültek a termény, vagy állatárak változásáról. Ezzel szemben a jól szervezett kereskedői érdekeltségek telefonon, táviratban röpítették szét az árváltozásokat, amelyekkel természetszerűleg saját érdekeiket szogálták. A termelő tájékozatlanságát az árakra vonatkozóan így könnyen ki lehetett használni. A vidéki hetipiacokon gabonát vásárló megbízottak csak úgy „véletlen“ összetalálkoztak a piac sarkában és „kartellbe“ léptek . Megállapodtak egymás között, hogy ma csak 11 kor kezdünk venni pl. 21'50- ért. 11 óráig csak had „jöjjenek“ az eladók. Ezekhez hasonló törekvéseknek kíván véget vetni a földmivelésügyi miniszter törvényjavaslata. Ha a javaslatból törvény lesz, úgy minden község házán minden érdeklődő gazda megtudhatja majd azt, hogy mi volt az utolsó tőzsdei napon a búza, rozs stb. termény ára. Ez a tőzsdei ár ugyanis az igazi árszabályozó a vidéki piacokon is s most már csak a községi elöljáróságokon múlik, hogy ezt a jelentőségteljes rendelkezést bivségesen, a gazdaérdek szem előtt tartásával foganatosítsák. A földmivelésügyi minisztériumnak a kerületi mezőgazdasági kamarák — közöttük természetesen a Kaposvárott székelő Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara is — a rádió hírszolgálatnak kötelező bekapcsolására már a múltban javaslatokat tettek. Emellett azonban még igen sok kívánni valója van a gazdaközönségnek. Jól tudjuk azt, hogy nagyon sok nehézséggel kell megküzdenie a földművelésügyi minisztériumnak. A veszített háború folytán reánk kényszerített kereskedelmi szerződések, a körülöttünk alakult új államoknak oly irányú gazdasági politikája, amely éppen a mi gazdasági terményeink exportját sújtja magas beviteli vámtétellel, majdnem lehetetlenné teszik a külföldön való értékesítést. Ezen nehézségek ellenére azonban csak a magyar talaj termőképességében lehet minden reményünk, amelyet az arra illetékeseknek kell segíteni és támogatni abban, hogy a magyar földön való termelés munkája rentábilis, haszonhajtó legyen. Megismételjük hazai viszonyainkra vonatkozó azon generális gazdasági elvet, hogy csonka hazánkban, amely megcsonkítottságával még inkább agrár jellegűvé lett, csak akkor lesz élet és előrehaladás, ha a mezőgazdasággal foglalkozó termelők vásárlóképesek lesznek. R. G. Már nincs semmi, amiből a tisztviselők a tényleges jövedelem és a kiadások közöti különbözetet fedezhetnek — A Somogyi Újság tudósítójától — Budapest, november 30. A KANSz elnöki választmánya elhatározta, hogy új akciót indít a közalkalmazottak helyzetének megjavítása érdekében. A határozat értelmében memorandumot szerkesztenek és azt sürgősen a kormány elé terjesztik. A KANSz új akciójáról a következő felvilágosítást kaptuk: Ötven százalékkal nagyobb a drágaság, mint békében . Memorandumunkban részletesen előterjesztjük kívánságainkat. Ezek főként a drágasággal kapcsolatosak. Közismert dolog, hogy ötven százalékkal nagyobb a drágaság, mint békében. Ezzel szemben a tényleges és nyugdíjas közszolgálati alkalmazottak a békebeli fizetésüknek és nyugdíjuknak mindössze hetven százalékát kapják. A múlt év novembere óta nyolcszázalékos drágulás észlelhető. Emiatt nagy a nyugtalanság a köztisztviselők között, sőt már kétségbeesés is észlelhető. Egyik emlékiratunkban grafikonokkal mutattuk ki, hogy volt idő, mikor a békebeli fizetésnek csak tíz-húsz százalékát kapták a tisztviselők. Abban az időben minden értéküket pénzzé kellett tenni, hogy meg tudjanak élni. Most tehát már nincs semmijük annak a különbözetnek a fedezésére, amely a tényleges jövedelem és a köztisztviselők kiadása között fennáll. A nyugdíjasok megkülönböztetése és fi lakbérkérdés . Vannak egyéb sérelmek is, így a tizenöt éven aluli szolgálati idővel rendelkező nyugdíjasoknál még mindig nem szüntették meg a negyvenszázalékos szanálási levonást. Fennállanak a megkülönböztetések is a nyugdíjas közalkalmazottak között. A békeidők óta a lakbéreken is nagy eltolódás tapasztalható. Kevés olyan köztisztviselő van ma, aki ugyanabban a lakásban lakik, mint 1917-ben. A köztisztviselők legnagyobb része a békebelinél jóval nagyobb lakbért fizet, ami nem jut kifejezésre a köztisztviselői lakáspénznél. Általában a vidéken, de különösen a határmenti városokban, ahol természetszerűen sok tisztviselő telepedett le, horribilis lakbéreket kell fizetni.