Somogyi Ujsag, 1929. április (11. évfolyam, 74-97. szám)
1929-04-03 / 74. szám
XI. évfolyam * 74. szám. Ára 10 fillér Kaposvár, 1929. április 3., szerda előfizetési árak: Egy hóra 2 pengő, negyedévre 6 pengő, postán vagy házhoz szállítva — Hirdetések díjszabás szerint KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP | mtmwm negagniw ■ Felelős szerkesztő: I f J. E G EY ERNŐ I Szerkesztőség és kiadóhivatal, Kaposvár, Koronautca 7. szám Interurban telefon 5. szám Lesz-e eredménye a gazdatisztek nagygyűlésének ? Kaposvár, ápulis 3. Minden gazdatiszti gyűlés azzal szokott végződni, hogy felterjesztéssel fordulnak a földmivelésügyi miniszterhez, vagy legjobb esetben küldöttséget menesztenek hozzá. Ezzel azután el van a dolog intézve és az eredménye az, hogy nem történik semmi. Az idei nagygyűlés már vérmesebb reményeket nyújt e tekintetben. Határozati javaslatot ugyan most is készítettek, sőt a felterjesztések számát is megszaporították, mert a földmivelésügyi miniszteren kívül felkeresték panaszaikkal a miniszterelnök, pénzügy és népjóléti miniszter urakat is, a fősúly azonban már nem a memorandumokon van. A Gazdatisztek Országos Egyesületének vezetősége igen helyes érmékkel belátta, hogy a kormánytól való könyörgések a múltak tapasztalata után nem vezethetnek sok sikerre a jövőben sem. Más eszközökhöz kell ott folyamodni. Ezek a más eszközök pedig : a sajtó és a képviselők. A nagygyűlés fő célja a közvélemény tájékoztatása, a sajtó és a képviselők informálása volt. Ebben különbözött ez a gyűlés az eddigitől. Ezen már nem csupán gazdatiszteket láttunk, ott voltak meghívott vendégekként a sajtó és az egységes párt képviselői is. A »Somogyi Újság« hasábjain — talán elsőnek — már a múltkor rámutattam a sajtónak a gazdatisztek helyzetének jobbrafordításában való nagy hivatására. Ugyancsak kifejezést adtam már más helyen a képviselői közbenjárás szükségességének is. E két tényező segítsége nélkül mi hiába várjuk a gazdatiszti sérelmek orvoslását. Ameddig a magyar gazdatiszteknek politikai céljuk nincs, addig hiába ábrándozunk helyzetünk javulásán. A határozati javaslatok elsárgulnak, a memorandumok ad akta tételnek, a sajtó és a képviselők szava azonban nyom nélkül nem marad. Higgyünk tehát Schandl Károlynak, aki a nagygyűlés tagjainak lelkes tapsai között jelentette ki, hogy »képviselőtársammal együtt minden erővel azon leszünk, hogy a gazdatiszti törvény mielőbb tető alá kerüljön. Én a Magyar Szőllősgazdák Országos Egyesületének közgyűlésén hallottam a közelmúltban Schandl Károlyt beszélni, amikor ígéretet tett a borfogyasztási adó elleni küzdelemre. Ezen ígéretét azóta de be is váltotta már. Bizton remélhetjük tehát, hogy ura lesz most is szavának és megszervezi az egységespárti képviselőket a gazdatisztek mellett. Hasonló ígéretet tett az egységespárti képviselők eddigi maga tartásán méltatlankodó Simon András képviselő is. Reméljük tehát, hogy a szózatokat férfiúi tettek is követik és annyi szenvedés, oly sok megaláztatás után elérkezik végre valahára a magyar gazdatisztek Húsvétja is. Faber György Pénteken délután 5 órakor Prohászka emlékóra Kaposvár, április 3. Két évvel ezelőtt, április 1-én, pénteken délután 6 órakor ment fel Prohászka Ottokár az egyetemi templom szószékére, hogy elmondja utolsó szentbeszédét... És másnap délután meghalt... Az 1927. év húsvétjának Fekete vasárnapja a magyar katolicizmusnak igazi Fekete vasárnapjává lett. A halál és szomorúság árnyéka borult azok szívére, akik őt nagyon szerették, mert elvesztette őket a hitűek vallásosságába... Nem a szomorúságot, a halála felett érzett mélységes lelki megtörtséget felújítani, hanem ragyogó emlékének áldozni hívja össze a kaposvári Szociális Misszió tagjait, de minden más érdeklődőt is szeretettel, hogy a Prohászka emlékórán, pénteken, f. hó 5-én délután 5 órakor a vármegyeháza nagytermében részt vegyen. Sokaknak életében örökre aranybetűkkel vannak beírva azok a napok, melyen szavát hallották, közelében lehettek, lelki vigasztalását vették. Ez aranybetűs napok emlékét felújítani, a szociális munkára úi erőt, szerencsés inspirációkat gyűjteni jöjjünk össze minél többen. Az ő nagystílű katolicizmusát felejtenünk nem szabad. Prohászka püspökre való emlékezés belekapcsol bennünket a még egyre üldözött, mégis világszerte mutatkozó katolikus renaissanceba. Ő mondta : »Tavasz van... új szellők fújnak... érezzük meg ezt !« Kapcsoljuk bele a mi fájdalmas magyar tavaszunkat a nagy világtavaszba és gyújtsuk meg az emlékezés fáklyáját az ő hatalmas portraitja előtt, hogy vonásai még mélyebben vésődjenek lelkünkbe. Mert emberi értékünkben nyerünk, keresztény mivoltunkban erősödünk meg ezzel. Kaposvári festő nyerte a Dunántúli Tavaszi Tárlat nagy aranyérmét a Berzsenyi Társaság nívós kiállításán Kaposvár, április 3. Vasárnap nyílott meg a BerzsenyiTársaság Dunántúli Tavaszi Tárlata a Turul-szálló nagytermében ünnepélyes keretek között. A kiállítás összesíti magában Somogy, Baranya, Veszprém, Vas, Tolna, egyszóval az egész Dunántúl művészeit, akik hivatott utódjaik nagy elődjeiknek egy új világ küszöbén is Nagybánya, München követői, képviselői a festészet klasszikusgondosságának és mesterei az igaz meglátás és művészlelkiség finomságának. Mint könnyű levegő, amelyet tágult tüdővel szívünk fel magunkba, terjeng előttünk ebben a nagyteremben az a művészet, amely egyedül örök és hivatott arra, hogy változó irányok gyakori bizonytalanságában, nem mint a visszamaradottság, vagy konzervativizmus képviselője, de mint a minden művészi értéknívója és alapja álljon előttünk. Éppen ezért illő reverendával, őszinte elismeréssel adózunk kiállító művészeinknek, akik távol a hontparnasse kozmopontizmusának izmusaitól, idehaza építik fel azt a Pantheont, melynek tiszta és egészséges levegőjében éppen úgy megszülethetik a ma, a tegnap, mint Paris irányító, Berlin kezdeményező és Newyork »mindent« elismerésre kényszerítő dollármillióiban... Százharminc képről árad felénk a művészet, százharminc kép adja a szint, a természet, a nagyvilág szépségeit. Ha tudás és művészi tökély szemüvegén át nézzük ezt a százharminc képet, lelkesen állapítjuk meg, hogy budapesti viszonylatban is jó és elismerésre érdemes. Ha pedig a laikus impresszió szemüvegén át nézzük, akkor büszkeséggel gondolunk Kaposvár készségére, amellyel Dunántúl kezdő, haladó és befejezett festő tehetségeit elhozta falaink közé egy szép és mindennapi életünk felett álló világ megismertetésére. Nem a »lokálpatriotizmus«, de a tudás felismerése érvényesült a zsűri döntésében akkor, amikor Kovács Jenő Józsefnek ítélte oda a nagy aranyérmet. Tíz képe közül az »Utolsó út« c. Krisztus kompozíciója keltett feltűnést és evvel vitte el az első díjat. Zsánerképei tiszták, levegősek és komoly elmélyüléssel alkottattak. Különös értéket képvisel a teremben »Erdei út«, »Festő nő« c. képeivel. Az ezüst nagy plaketten hárman osztoztak: Wagner Géza (Siófok), Vass Béla (Szombathely) és Fetter Károly Dombóvár. Wagner Géza a a Balaton nagy ismerője, erősen érvényesülő impresszionizmussal, de mindenkor lágy, tiszta színezéssel, eleven érzékeléssel. Vass Béla triplikonjában az összhangzás ereje ad életet, lüktetést. Fetter Károly bronz szobrában: »Savonarola« c. alkotásával biztos kézzel állítja elénk a XV. század máglyára ítélt mártír alakját, arcának markáns vonásairól is leskr az őszinteség, amelyet az akarás tüze hevít merészséggé. Ezüstérmet nyertek : Walacher László (Szekszárd), Pasitzky Sándor (Kaposvár), Magossy Németh Gábor (Esztergom), Walacher László »Téglavető« c. aquarelljén a rizinrendezés tiszta, művészi meglátása, Pasitzky Sándor: »Balatonunk« c. csoportjánál az aquarell könnyedségével halmozza a nyári verőfény sok és pompás színeit. M. Németh Gábor »Esztergomi uccarészlet« című képével az impresszionizmus határát átlépve, merész és markáns művészettel adja és meséli el mondanivalóját rézkarcán. Bronzérmet nyertek: Hesky Iván (Tatt), Dabassy Kovács Gyula (Pécs), Soós István (Kaposvár), Marczell György (Dombóvár) és Dobó Sándor (Kaposvár). Hesky Iván »Dumaparti részlet« c. aquarelljén a vonalaknak elrendezéséből gondos és nagykonpciójú művészlélekre skövetkeztetünk. Dabassy Kovács Gyula »Krisztus siratása« c. képén a sötéttónus hűen adja vissza a mély gondolatot. Soós István »Kazlak télen« c. pasztelljában hűen és hangulatosan adja vissza gondolatát és meglátását. Marczell György »Önarckép« c. alkotása feltűnő élethűségével, színes beállításával érdekes élmény a szemlélőnek. Dobó Sándor »Szentpáli erdőrészlet« c. pasztelljével biztató jövőt ígér. Oklevelet nyertek: Farkas Klára (Kaposvár) »Chrysantémok«. Szentes Béla (Kaposvár) »Patrona Hungáriáé«. Ágoston Vendel (Baja) »Faluvége«. Kerekes János »Eső«. Lovrits Kálmán (Kaposvár) »Két tükör között« és Márton Jakab (Székesfehérvár) »Fehérvári városháza« c. képeikkel. Kerekes János »Eső« c. képével újszerűségének, Lovrits Kálmán »Temetés« c. képével kifejező tónusánál fogva érdemel figyelmet. Versenyen kívül állnak Bacskay Béla kitűnő portréi és csendélete és Ébner Sándor két portréja: a tanulmányfej és »Csendes foglalkozás« c. nagyszerű képei. Sassné F. Böske, Márton Jakab, Szilvay Gy., Miertll Gyula, Vass János és Hortobágyi Ágoston művei egészítik ki a nívós kiállítást. F.