Somogyi Ujsag, 1929. április (11. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-03 / 74. szám

XI. évfolyam * 74. szám. Ára ÍO fillér Kaposvár, 1929. április 3., szerda előfizetési árak: Egy hóra 2 pengő, negyedévre 6 pengő, postán vagy házhoz szállítva — Hirdetések díjszabás szerint Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona -utca 7. szám Interurban telefon 5. szám Lesz-e eredménye a gazdaliszlek nagygyűlé­sének ? Kaposvár, ápülia 3. Minden gazdatiszti gyűlés azzal szokott végződni, hogy felterjesztés­sel fordulnak a földmivelésügyi mi­niszterhez, vagy legjobb esetben küldöttséget menesztenek hozzá. Ez­zel azután el van a dolog intézve és az eredmény >az, hogy nem törté­nik semmi. Az idei nagygyűlés már vérmesebb reményeket nyújt e te­kintetben. Határozati javaslatot ugyan most is készítettek, sőt a fel­­terjesztések számát is megszaporitot­­ták, mert a földmivelésügyi minisz­teren kivül felkeresték panasza: Kkal a miniszterelnök, pénzügy és népjó­léti miniszter urakat is, a fősuly azonban már nem a memorandumo­kon van. A Gazdatisztek Országos Egyesü­letének vezetősége igen helyes ér­mékkel belátta, hogy a kormánytól való könyörgések a múltak tapasz­talata után nem vezethetnek sok si­kerre a jövőben sem. Más eszközök­höz kell ott folyamodni. Ezek a más eszközök pedig : a sajtó és a képvi­selők. A nagygyűlés főcélja a közvéle­mény tájékoztatása, a sajtó és a képviselők informálása volt. Ebben különbözött ez a gyűlés az eddigi­től. Ezen már nem csupán gazda­tiszteket láttunk, ott voltak meghí­vott vendégekként a sajtó és az egy­ségespárt képviselői is. A »Somogyi Újság« hasábjain — talán elsőnek — már a múltkor rá­mutattam a sajtónak a gazdatisztek helyzetének jobtraforditásában való nagy hivatására. Ugyancsak kifeje­zést adtam már más helyen a kép­viselői közbenjárás szükségességé­nek is. E két tényező segítsége nél­kül mi hiába várjuk a gazdatiszti sérelmek orvoslását. — Ameddig a magyar gazdatiszteknek politikai céljuk nincs, addig hiába ábrándo­zunk helyzetünk javulásán. A határozati javaslatok elsárgul­­iiaíkf, a memorandumok ad akta tétet­nek, a sajtó és a képviselők szava azonban nyom nélkül nem marad. Higyjünk tehát Schandl Károlynak, aki a nagygyűlés tagjainak lelkes tapsai között jelentette ki, hogy »képviselőtársammaf együtt minden erővel azon leszünk, hogy a gazda­tiszti törvény mielőbb tető alá kerül­jön«. Én a Magyar Szőllősgazdák Országos Egyesületének közgyűlé­sén hallottam a közelmúltban Schandl Károlyt beszélni, amikor Ígé­retet tett a borfogyasztási adó elleni küzdelemre. Ezen ígéretét azóta be be is váltotta már. Bizton remél­hetjük tehát, hogy ura lesz most is szavának és megszervezi az egysé­gespárti képviselőket a gazdatisztek mellett. Hasonló ígéretet tett az egy­ségespárti képviselők eddigi maga­tartásán méltatlankodó Simon And­rás képviselő is. Reméljük tehát, hogy a szózato­kat férfiúi tettek is követ'K és annyi Kaposvár, április 3. Két évvel ezelőtt, április 1-én, pén­teken délután 6 órakor ment fel Pro­­hászka Ottokár az egyetemi tem­plom szószékére, hogy elmondja utolsó szentbeszédét... És másnap délután meghalt... Az 1927. év hus­­vétjának Fekete vasárnapja a magyar katolicizmusnak igazi Fekete vasár­napjává lett. A halál és szomorúság árnyéka borult azok szivére, akik őt nagyon szerették, mert elvesztette őket a hitnek vallásosságába... Nem a szomorúságot, á halála fe­lett érzett mélységes lelki megtört­­séget felujitani. hanem ragyogó em­lékének áldozni hívja'össze a kapos­vári Szociális Misszió tagjait, de min­den más érdeklődőt is szeretettel, hogy a Prohászka emlékórán, pén­teken, f. hó 5-én délután 5 órakor a vármegyeháza nagytermében részt vegyen. Sokaknak életében örökre Kaposvár, ápiilis 3. Vasárnap nyílott meg a Berzse­nyi /Társaság Dunántúli Tavaszi Tár­lata a Turul-szálló nagytermében ün­nepélyes keretek között. A kiállítás összesíti magában Somogy-, Bara­nya-, Veszprém, Vas, Tolna, egy­szóval az egész Dunántúl művészeit, akik hivatott utódjaik nagy elődje­iknek egy uj világ küszöbén is Nagybánya, München követői, kép­viselői a festészet klasszikus 'gon­dosságának és mesterei az igaz meglátás és müvészlelkiség finom­ságának. Mint könnyű levegő, ame­lyet tágult tüdővel szivünk fel ma­gunkba, terjeng előttünk ebben a nagyteremben az a művészet, amely egyedül örök és hivatott arra, hogy változó irányok gyakori bizonyta­lanságában, nem mint a visszamara­dottság, vagy konzervativizmus kép­viselője, de mint a minden művészi értéknivója és alapja álljon előttünk. Éppen ezért illő reverendával, őszin­te elismeréssel adózunk kiállító mű­vészeinknek, akik távol a hontpar­­nasse kozmopoütizmusának izmusai­tól, idehaza építik fel azt a Panthe­­ont, melynek tiszta és egészséges levegőjében éppen úgy megsziilet­­hetik a ma, a tegnap, mint Paris irányitó, Berlin kezdeményező és szehvedés, oly sok megaláztatás után elérkezik végre valahára a magyar gazdatisztek Husvétja is. Faber György aranybeíükkel vannak beírva azok a napok, melyen szavát hallották, kö­zelében lehettek, lelki vigasztalását vették. Ez aranybetüs napok emlékét felujitani, a szociális munkára ui erőt, szerencsés inspirációkat gyűj­teni jöjjünk össze minél többen. Az ő nagystílű katolicizmusát felejte­nünk nem szabad. Prohászka püspökre való emléke­zés belekapcsol bennünket a még egvre üldözött, mégis világszerte mutatkozó katolikus renaissanceba. Ő mondta : »Tavasz van... uj szellők fújnak... érezzük meg ezt !« Kapcsol­juk bele a mi fájdalmas magyar ta­vaszunkat a nagy világtavaszba és gyújtsuk meg az emlékezés fáklyáját az ő hatalmas portraitja előtt, hogy vonásai még mélyebben vésődjenek lelkűnkbe. Mert emberi értékünkben nyerünk, keresztény mívoltunkban erősödünk meg ezzel. Newyork »mindent« elismerésre kényszerítő dollármillióiban... Százharminc képről árad felénk a művészet, százharminc kép> adja a szint, a természet, a nagyvilág szép­ségeit. Ha tudás és művészi tökély szemüvegén át nézzük ezt a száz­harminc képet, lelkesen állapítjuk meg, hogy budapesti viszonylatban is jó és elismerésre érdemes. Ha pedig a laikus impresszió-szemüve­gén át nézzük, akkor büszkeséggel gondolunk Kaposvár készségére, amellyel Dunántúl kezdő, haladó és befejezett festő tehetségeit elhozta falaink közé egy szép és mindennapi életünk felett álló világ megismerte­tésére. Nem a »lokálpatriotizmus«, de a tudás fe’ismerése érvényesült a zsűri döntésében akkor, amikor Kovács Jenő Józsefnek Ítélte oda a nagy aranyérmet. Tiz képe közül az »Utol­só ut« c. Krisztus kompozíciója kel­tett feltűnést és evvel vitte el az első dijat. Zsánerképei tiszták, levegősek és komoly elmélyüléssel alkottattak. Különös értéket képvisel a teremben »Erdei ut«, »Festő nő« c. képeivel. Az ezüst nagy plaketten hárman osztoztak: Wagner Géza (Siófok), Vass Béla (Szombathely) és Fetter Károly Dombóvár. Wagner Géza a a Balaton nagy ismerője, erősen ér­vényesülő impresszionizmussal, de mindenkor lágy, tiszta színezéssel, eleven érzékeléssel. Vass Béla trip­­likonjában az összhangzás ereje ad életet, lüktetést. Fetter Károly bronz szobrában: »Savonarola« c. alkotásá­val biztos kézzel állítja elénk a XV. század máglyára Ítélt mártír alakját, arcának markáns vonásairól is lesir az őszinteség, amelyet az akarás tüze hevít merészséggé. Ezüst érmet nyertek : Walacher László (Szekszárd), Pasitzky Sán­dor (Kaposvár), Magossy Németh Gábor (Esztergom), Walacher László »Téglavető« c. aquarelljén a rszin­­rendezés tiszta, művészi meglátása, Pasitzky Sándor: »Balatonunk« c. csoportjánál az aquarell könnyedsé­gével halmozza a nyári verőfény sok és pompás színeit. M. Németh Gá­bor »Esztergomi uccarészlet« cimü képével az impresszionizmus hatá­rát átlépve, merész és markáns mű­vészettel adja és meséli el mondani­valóját rézkarcán. Bronzérmet nyertek: Hesky Iván (Tatt), Dabassy Kovács Gyula (Pécs), Soós István (Kaposvár), Mar­­czell György (Dombóvár) és Dobó Sándor (Kaposvár), Hesky Iván »Du­maparti részlet« c. aquarelljén a vo­nalaknak elrendezéséből gondos és nagykonpcióju müvészlélekre fkövet­keztetünk. Dabassy Kovács Gyula »Krisztus siratása« c. képén a sötét (tónus hűen adja vissza a mély gon­dolatot. Soós István »Kazlak télen« c. pasztelljában hűen és hangulato­san adja vissza gondolatát és meg­látását. Marczell György »Önarckép« c. alkotása feltűnő élethüségével, szí­nes beállításával érdekes élmény a szemlélőnek. Dobó Sándor »Szent­­páli erdőrészlet« c. pasztelljével biz­tató jövőt igér. Oklevelet nyertek: Farkas Klára (Kaposvár) »Chrysantémok«. Szen­tes Béla (Kaposvár) »Patrona Hun­gáriáé«. Ágoston Vendel (Baja) »Falu­­vége«. Kerekes János »Eső«. L.ov­­rits Kálmán (Kaposvár) »Két tükör között« és Márton Jakab (Székes­­fehérvár) »Fehérvári városháza« c. képeikkel. Kerekes János »Eső« c. képével újszerűségének, Lovrits Ká’mán »Te­metés« c. képével kifejező tónusá­nál fogva érdemel figyelmet. Versenyen kivül állnak Bacskay Béla kitűnő portréi és csendélete és Ébner Sándor két portréja: a tanul­mányfej és »Csendes foglalkozás« c. nagyszerű képei. Sassné F. Böske, Márton Jakab, Szilvay Gy., Miertl IGyula, Vass János és Hortobágyi Ágoston müvei egészítik ki a nívós kiállítást. F.­Kaposvári festő nyerte a Dunántúlt Tavaszi Tárlat nagy aranyérmét a Berzsenyi Társaság nívós Kiál~ lltásán Pénteken délután 5 órakor Prohá$zka«emlékóra KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP | mtmwm negagniw ■ Felelős szerkesztő: I f J. E G E Y ERNŐ I

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék