Somogyi Ujsag, 1929. szeptember (11. évfolyam, 197-221. szám)
1929-09-01 / 197. szám
XI. évfolyam * 197. szám. Ára 12 fillér Kaposvár, 1929. szeptember 1., vasárnap Előfizetési árak : Egy bóra 2 pengő, negyedévre 6 pengő, postán vagy hizhoz szállítva — Hirdetések díjszabás szerint KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ———— Felelős szerkesztő: Ifj. EGLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal, Kaposvár, Korona utca 7. szám Interurban telefon 5. szám A „bekötő utak" írta: Dr. Csók Károly országgyűlési képviselő, m. kir. kormányfőtanácsos Örömmel vette tudomásul, azt hiszem, az ország egész közvéleménye, hogy a kormány útépítési programmjában lényeges és mélyreható változás állott be, nevezetesen, most már kilátás van arra, amire az elhagyatott vidékek évek óta sóvárognak, hogy legelsősorban az úgynevezett »bekötő utak« problémáját oldják meg. Ezt tartom én ajövendő útépítési programm helyes irányának. Azt hiszem, fölösleges vázolnom azt a helyzetet, amelyben ezek az »elhagyatott községek vannak, amelyeket ez a kérdés legközelebbről érint. Kétségtelen, hogy mulasztott a múlt is és gyónjuk meg, magunk, vármegyéink, hogy mulasztottak a vármegyék is. Ezeket a mulasztásokat" azonban ma már ne rekrimináljuk, hanem örüljünk annak, hogy kilátás van arra, hogy falvainkat a sötétségből kiemelhessük és ha tovább nem, legalább is egy járható félig-meddig kész műutig ki tudjuk hozni. Be kell látni, hogy a kormány helyzete rettenetesen nehéz, mert az egyik oldalról örökké hangzik a sok panasz, kérés, sürgetés, követelés, hogy a közterheket enyhítse, a másik oldalon pedig folytonosan újabb és újabb követeléseket támasztanak a kormányzattal és azállamháztartással, az államkincstárral szemben. Nem is arról lehet szóennél fa kérdésnél, hogy többetkérjünk; itt kizárólag csak a sorrendről lehet szó. Hogy ezt elő is mozdítsuk, azt Ihi- Szem, minden vármegye, minden község, amely egyáltalában megteheti, hajlandó lesz a költségekhez hozzájárulni. Természetes, hogy vannak olyan községek, olyan vidékek, ahol ez a hozzájárulás minimális lehet, sőt olyanok is lesznek, ahogy ez fa hozzájárulás egyáltalában ki van zárva. Ezért én azt tartanám a leghelyesebbnek, ha nem állítanának fel merev számarányt, mert hiszen az ekvális divíziót a puszta szám maga, sohasem fejezi ki, minthogy itt százféle koefficienst kell figyelembe venni, hanem a kereskedelemügyi miniszter diszkrecionális jogánál fogva minden adott esetet külön bíráljon el és eszerint siessenaz "jegyes vidékek segítségére. Kétségtelen, hogy vidékek és képviselők egymást érik a különféle kérelmekkel, "sürgetésekkel a kormánynál. Nagyon természetes, hogy a harc, úgyszólván tülekedés közben, sokszor szembe kerülnek egymással, mert hiszen a mi politikai közéletünk sajnos, majdnem kizárólag a kormánynak segítségért való ostromlásában és protekciózásban merül ki. Ily módon szembe kerülnek egymással nemcsak egyes termelő osztályok és társadalmi rétegek, hanem egyes vidékek is. Ez pedig nagyon veszedelmes jelenség. Nem elég kicsi ez az ország? Mére*az ‘ilyenérdekek szerint való partikularizálást is be kell vezetni? Mert felhangzotta sajtóban is az a jelszó,hogy *a ‘Dunántúl túl van protekcionálva ésezzel szemben az Alföld el vanhanyagolva. Holott, ami Szabolcs vármegyének fáj, az a Dunántúlnak fis 'fáj, ami ebben az országban az egyikoldalon seb, az a másik"oldalon fis iseb; azt az érző ideget, amelyet nacionalizmusnak hívnak, el kell vinni az ország egyik szélétől a másikig. "■ Nem is azt mondom én, hogy ott, ahova a természet ilyen rettenetes sújtó kézzel nyúlt, nem kell segíteni. Segíteni kell, mégpedig inségmunka alakjában. A segítségnek a kormány és az államhatalom részéről ez a legegészségesebb és leghelyesebb módja, mert a munkamorált nem ássa alá. Ennélfogva nagy örömmel hallottuk, hogy a kereskedelemügyi minisztérium oda, igenis, munkátakar vinni, hogy a nép keressen, hogy elfagyott vetései hijján megkereshesse magának a kenyeret.. Kérdem, hogy nekünk »túlprotekcionált« dunántúliaknak mi örömünk mi gyönyörűségünk lenne abban, ha mi a búzánkat drágábban tudnók eladni a szabolcsiaknak? Vagy mi örömük lenne a szabolcsiaknak abban, ha minket érne valami veszedelem és mi vennők meg abúzátdrágábban a szabolcsiaktól és azt az egyetlen kabátot, amely az országnak van, addig húzogatnánk, míg egyiknek sem lenne semmije? Van-e ennek az országnak egyetlenegy vidéke, amely a másiknak rovására akarna előnyt szerezni, vagy meggazdagodni? Streczkó vára Fáklyafüstös cimteremben Nincsen senki vissza, Stibor vajda valamennyit Asztal alá itta. Nagy kurjantva, boros fejjel Aranykupát kapja, „Beczkó bolond, amit kívánsz, Környék ura adja.“ Szavát állta s a vajdának Őrültségit vélik, Hogy a várát építteti Fel a felhős égig ... Igában a környék népe, Véres korbács csattan, Kíntól törve lélek röppen Sóhajteli hangban ... Szeme zavart, szája torzult, Téboly kerülgette. „Aki jajául, — ide elém /“ E parancsot tette, Őszült öreg s ide hozzák, — Csak nyögés a bűne — És a várur igazságát Örült fejjel ülte. „A bástyáról le a mélybe!“. Óh I de átkot mondott: „Legyen olyan, mint az enyém Megérdemelt sorsod!“ Beczkó ajkán kaján mosoly És az ura ágyban Beteg lett a sokat hallott Jobbágy sóhajtásba. „Beczkó ! Beczkó ! Jaj! A jobbágy Az ácsolt sirjával!“ „Dehogy, Uram. — A hold játszik Ablak keresztjával“ „Fáj a fejem. Zúg a fülem. Régi átkát szórja .. .* „Senki. Semmi. — Csak a kuvik Vár éjféli szóra“ ... „Sok asarlósok széjjel, széjjel. Jöjjenek vig csapatok. Még ez egyszer. Hej! ez egyszer Vig — mulatni akarok“ ... Vad futástól kong a terem. Beczkó sincs már itten, Csak a jobbágy! — Kuvik rikolt... S átkát szórja minden, Stibor vajda fenn a bástyán, Éjfélt üt az óra ... És megjöttek a vig urak Bus halotti torra ... IFJ. LAKÁTS GYULA Somogyi Nagyberek* A Nagyberek néven azt atájat foglaljuk egybe, mely a Balaton délnyugati mellékén, Boglár, Fonyód és Balatonkersztúr mögött terül el, a Nagyberek lápjából, a Nagybajom és Böhönye vidékéről feléje lejtő homoklapályból és ezt két oldalrólkisérő házakból áll. Valamikor a geológiai közép-(mezozoos)-korban itt hatalmas sziklás hegység meredt az égnek. Ez Iá hegység a harmadkor előtt fokozatosan összeomlott és mélységbe zuhant romjait 4—500 m-nyire a mai felszín alatt kell gyanítanunk. A felszínen fennakadt romja a Bakony, valamint messze délen Pécsnél a Mecsek tömege. A két hegység között * Kogutowicz Károly „Dunántúl és Kisalföld írásban és képben“ címmel egy értékes könyvet adott ki. Ebből közöljük ezt az érdekes, somogyi vonatkozású részt, ekként támadt mélységet a későbbi tengerek üledékei töltötték ki. Eza legalább 6—700 m vastag takaró azonban ingatag talajon nyugodott. A mélységbe zuhant sziklatömegek egyik-másik darabja még később is megbillent, kimozdult helyéből. A pannoniai tenger idejében, úgy látszik, lent újra megbillent az egyensúly. A hasadások mentén a mélységből felszínre tört az izzón folyó láva és a Badacsonyi hegyek akkor keletkeztek. A felszínen új alakulások támadtak. A szárazzá vált területet ír víz és a szél kikezdte, gyalulta, koptatta. A bazalt kemény tömegei ellenállottak, a laza homok azonban elpusztult, így lettek a bazalt-lávamezők foltjaiból hegyek. A zalai hegyek felől két-két törésvon a kő öt pályam szégyenáatak, közbül pedig lesülyedt árkok vehettek dél felé. Ilyen hát vonulta Keszthelyi-hegység felől Nagyatárdig(Marcali-hát), egy másik pedig Badacsony felől délre, Kaposváron túl (Gamási-hát), közbül pedig a Nagyberek árka volt. Teljesen megváltoztatta a vidék képét a Balaton medencéjének lezökkenése, ami a harmadkor legvégén következett be. Az imént említett két háznak a zalai hegyekhez közelebb eső része eltűnt a földfelszínről. Helyüket elfoglalta a tó medencéje, fennmaradt délirészük pedig Balatonkeresztúrnál és Boglárnál csupasz, lenyesett homlokkal mered a tóra. Egészen Tapolcáig nyúlt a topák egyik öble, szemben pedig a Marcali és Gamási hát között szintén megsülyedt maga a vályú is ésmeszsze délre, Somogyba benyúló öblöt alkotott. A kéregnek ezt az újabb összetöredezését az újraéledt vulkanizmus is bizonyítja. A Fonyódi-hegyen és boglári Várdombon egészen fiatal vulkáni kitörések nyomát találjuk. Bazalttufa rakódott itt védőpajzsként a laza homokrétegekre. A Nagyberek nyílt öblének torkában szigetet alkotott a Fonyódihegy. A tó vize jó 6 m-relmagasabban járt a mainál. Ezértnemcsak a Nagyberek területét öntötte el, hanem az ebbe torkoló három pataknak a völgyét is messze délre, körülbelül Marcaliig, Csemendig és Öreglakig, így a Balaton akkor ezen a vidéken jóval szélesebb volt, mint ma. Ezek a geológiai korokban lepergett események gyökeres változásokat idéztek elő. A nehézségerő a hátakon az eredeti déli irányba,a lapályon ellenben most már észak felé parancsolta a megmozdítható tömegeket. Ez elsősorban a vízre áll. Roppant érdekes a Magyaregres felé haladó Vargabáni-árok és a Vámosi patak esete. Mindkettő a Gamásiháton ered. Vámos községtől északkeletre, egymástól alig 1 km.-nyire. Gazdaszemmel a kiállítás labirintusában Kaposvár, augusztus 31. Láttán a milleniumi kiállítást 1896- ban. Láttam 1899-ben Szegeden, 1902-ben Pozsonyban a kizárólagos mezőgazdasági országos kiállításokat. Tanulni, haladni vágyó gazdáink ezeken a kiállításokon sokat okulhattak és okultak is, minek végeredményben a magyar mezőgazdaság látta hasznát. Azóta sok idő múlott el és... szegény hazánk kicsi, csonka, szegény lett. Jól eső érzéssel olvastam annak idején a kaposvári kiállás tervezését, de mégis bizonyos kétkedés és némi aggódás fogott el, hogy a hosszú, pusztító háború, az utána következő átkos felfordulás, az elszegényedés és rossz gazdasági viszonyok után és közepette, lehetséges lesz-e érdemes kiállítást csinálni? Kellemesen csalódtam. Kiválóan sikerült az egész, de én, mint gazda, a kiállításnak csakis mezőgazdasági részével foglalkozom, röviden. Nagyon szeretnék egy szép, hű képet festeni a mezőgazdasági kiállításról, de egyrészt tollam gyenge, másrészt a lap terjedelme nem engedi meg a bő részletezést s mi-