Somogyi Ujsag, 1929. szeptember (11. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-01 / 197. szám

Előfizetési árak : Egy böra 2 pengő, negyedévre 6 pengő, postán vagy hizhoz szállítva — Hirdetések díjszabás szerint KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ———— Felelős szerkesztő; Iff. EGL Y ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona-utca 7. szám Interurban telefon 5. szám sajtóban is ai a jelszó, 'hogy *a ‘Du­nántúl túl van protekcionálva és iez­­zel szemben az Alföld el van .hanya­golva. Holott, ami Szabolcsvárme­­gyének fáj, az a Dunántúlnak jis 'fáj, ami ebben az országban az egyik »ol­dalon seb, az a másik"oldá'on fis iseb; azt az érző ideget, amelyet naciona­lizmusnak hívnak, el kell vinni az ország egyik szélétől a másikig. '■ Nem is azt mondom én, hogy ptt, ahova a természet ilyen rettenetes sújtó kézzel nyúlt, nem kell segíteni. Segíteni kell, mégpedig inségmunka alakjában. A segítségnek a kormány és az államhatalom részéről ez a legegészségesebb és leghelyesebb módja, mert a munkamorált nem ás­sa alá. Ennélfogva nagy örömmel hallottuk, hogy a kereskedelemügyi minisztérium oda, igenis, munkát {akar vinni, li'ogy a nép keressen, hogy elfagyott vetései hijján meg­kereshesse magának a kenyeret.. Kérdem, hogy nekünk »tulprotekU cionált« dunántúliaknak mi örömünk mi gyönyörűségünk lenne abBan, ha mi a búzánkat drágábban tudnók eladni a szabolcsiaknak? Vagy mi örömük lenne a szabolcsiaknak' ab­ban, ha minket érne vaiami veszede­lem és mi vennők meg o jbúzát tdrá­­!gábban a szabolcsiaktól és azt az egyetlen kabátot, amely az ország­nak van, addig húzogatnánk, míg egyiknek sem lenne semmije? Van-e ennek az országnak egyetlenegy vi­déke, amely a másiknak rovására akarna előnyt szerezni, vagy meg­gazdagodni? Gazdaszemmel a kiállítás labirintusában A „bekötő utak" Irta: Dr. Csók. Károly országgyűlési képviselő, m. kir. kormányfőtanácsos Örömmel vette tudomásul, azt hi­szem, az ország egész közvélemé­nye, hogy a kormány útépítési pro­­grammjában lényeges és mélyreható változás állott be, nevezetesen, most már kilátás van arra, amire hz elha­gyatott vidékek évek óta sóvárognak, hogy legelső sorban az úgynevezett »bekötő utak« problémáját oldják meg. Ezt tartom én a ‘jövendő út­építési programin helyes irányának. Azt hiszem, fölösleges vázolnom azt a helyzetet, amelyben ezek hz »el­hagyatott községek vannak, amelye­ket ez a kérdés legközelebbről érint. Kétségtelen, hogy mulasztott a múlt is és gyónjuk meg, magunk, vár­megyéink, hogy mulasztottak a vármegyék is. Ezeket a mulasztá­sokat"' azonban ma már ne rekrimi­­náljuk, hanem örüljünk annak, hogy kilátás van arra, hogy falvainkat a sötétségből kiemelhessük és ha to­vább nem, legalább is egy járható félig-meddig kész müutig ki tudjuk hozni. Be kell látni, hogy a kormány hely­zete rettenetesen nehéz, mert az tgyik oldalról örökké hangzik ások panasz, kérés, sürgetés, követelés, hogy a közterheket enyhítse, a má­sik oldalon pedig folytonosan újabb és újabb követeléseket támasztanak a kormányzattal és az 'államháztar­tással, az államkincstárral szemben. Nem is arról lehet sző jennél fa kér­désnél, hogy többet 'kérjünk; itt ki­zárólag csak a sorrendről lehet szó. Hogy ezt elő is mozdítsuk, azt Ihi- Szem, minden vármegye, minden köz­ség, amely egyáltalában megteheti, hajlandó lesz a költségekhez hozzá­járulni. Természetes, hogy vannak olyan községek, olyan vidékek, ahol ez a hozzájárulás minimális lehet, sőt olyanok is lesznek, aho! »ez fa hoz­zájárulás egyáltalában ki van zárva. Ezért én azt tartanám a leghelye­sebbnek, ha nem állítanának fel me­rev számarányt, mert hiszen az ek­­vális divíziót a puszta szám maga, sohasem fejezi ki, minthogy itt száz­féle koefficienst kell figyelembe ven­ni, hanem a kereskedelemügyi mi­niszter diszkrecionális jogánál fog­va minden adott esetet külön bírál­jon el és eszerint siessen !az "jegyes vidékek segítségére. Kétségtelen, hogy vidékek és kép­viselők egymást érik a különféle ké­relmekkel, "sürgetésekkel a kormány­nál. Nagyon természetes, hogy a harc, úgyszólván tülekedés közben, sokszor szembe kerülnek egymással, mert hiszen a mi politikai közéletünk Sajnos, majdnem kizárólag a kor­mánynak segítségért váló ostromlá­sában és protekciózásban merül ki. Ily módon szembe kerülnek egymás­sal nemcsak egyes termelő osztá­lyok és társadalmi rétegek, hanem egyes vidékek is. Ez pedig nagyon veszedelmes jelenség. Nem elég ki­csi ez az ország? Méfe*\az ‘ilyen (érde­kek szerint való partikularizálást Is be kell vezetni? Mert felhangzott ta Kaposvár, augusztus 31. Láttán a milleniumi kiállítást 1896- ban. Láttam 1899-ben Szegeden, 1902-ben Pozsonyban a kizárólagos mezőgazdasági országos kiállításo­kat. Tanulni, haladni vágyó gazdáink ezeken a kiállításokon sokat okul­hattak és okultak is, minek vég­eredményben a magyar mezőgazda­ság látta hasznát. Azóta $ok idő múlott el és... szegény hazánk ki­csi, csonka, szegény lett. Jól eső érzéssel olvastam annak idején a ka­posvári kiáll tás tervezését, de még­is bizonyos kétkedés és némi aggó­dás fogott el, hogy a hosszú, pusz­tító háború, az utána következő át­­kos felfordulás, az elszegényedés és rossz gazdasági viszonyok után és közepette, lehetséges lesz-e érdemes kiállítást csinálni? Kellemesen csa­lódtam. Kiválóan sikerült az egész, de én, mint gazda, a kiállításnak csakis mezőgazdasági részével fog­lalkozom, rövidq'n. Nagyon szeretnék egy szép, hü képet festeni a mezőgazdasági ki­állításról, de egyrészt toliam gyen­ge, másrészt a lap terjedelme nem engedi meg a bő részletezést s mi-Sfteczüó vára Fáklyafüstös cimteremben Nincsen senki vissza, Stibor vajda valamennyit Asztal alá itta. Nagy-kurjantva, boros fejjel Aranykupát kapja, „Beczkó bolond, amit kívánsz, Környék ura adja.“ Szavát állta s a vajdának Órülíségit vélik, Hogy a várát építteti Fel a felhős égig ... Igában a környék népe, Véres korbács csattan, Kíntól törve lélek röppen Sóhajteli hangban ... Szeme zavart, szája torzult, Téboly kerülgette-. „Aki jajául, — ide elém /“ E parancsot tette, Őszült öreg s ide hozzák, — Csak nyögés a bűne — Es a várur igazságát ( Örült fejjel ülte. „A bástyáról le a mélybe!“'. Óh I de átkot mondott: „Legyen olyan, mint az enyém Megérdemelt sorsod!“ Beczkó ajkán kaján mosoly És az ura ágyba‘ Beteg lett a sokat hallott Jobbágy sóhajtásba. „Beczkó I Beczkó I Jaj! A jobbágy Az ácsolt sirfával!“ „Dehogy, Uram. — A hold játszik A blak-keresztjával“ „Fáj a fejem. Zug a fülem. Régi átkát szórja .. .* „Senki. Semmi. — Csak a kuvik Vár éjféli szóra“ ... „Sok asailósok széjjel, széjjel, Jöjjenek vig csapatok. Még ez egyszer. Hej! ez egyszer Vig — mulatni akarok“ ... Vad futástól kong a terem. Beczkó sincs már itten, Csak a jobbágy! — Kuvik rikolt... S átkát szórja minden, Stibor vajda fenn a bástyán, Éjfélt üt az (ra ... És megjöttek a vig urak Bus halotti torra ... IFJ. 1AKÁTS GYULA Somogyi Nagyberek* A Nagyberek néven azt a 'tájat fog­­/aljuk egvbe, mely a Balaton dél­nyugati mellékén, Boglár, Fonyód és Balatonkersztur mögött terül el, a Nagyberek lápjából, a Nagybajom és Böhönye vidékéről feléje lejtő ho­moklapályból és ezt két oldalról !ki­­sérő hátakból áll. Valamikor a geológiai közép-(me­­zozoos)-korban itt hatalmas sziklás hegység meredt az égnek'. Ez Iá hegy­ség a harmadkor előtt fokozatosan összeomlott és mélységbe zuhant romjait 4—500 m-nyire a mai fel­szín alatt kell gyanítanunk. A felszí­nen fennakadt romja a Bakony, va­lamint messze délen Pécsnél a Me­csek tömege. A két hegység között * Kogutowicz Károly „Dunántúl és Kis­alföld írásban és képben“ címmel egy ér­tékes könyvet adott ki. Ebből közöljük ezt az érdekes, somogyi vonatkozású részt. ekként támadt mélységet a későbbi tengerek üledékei töltötték ki. Ez ‘a legalább 6—700 m vastag takaró azonban ingatag talajon nyugodott. A mélységbe zuhant sziklatömegek egyik-másik darabja még később is megbillent, kimozdult helyéből. A pannonjai tenger idejében, úgy látszik, lent újra megbillent az egyen­súly. A hasadások mentén a mély­ségből felszínre tört az izzón folyó láva és a Badacsonyi hegyek akkor keletkeztek. A felszínen uj alakulások támad­tak. A szárazzá vált területet ír viz és a szél kikezdte, gyalulta, koptatta. A bazalt kemény tömegei ellenállot­tak, a laza homok azonban elpusz­tult. így lettek a bazalt-lávamezök foltjaiból hegyek. A zalai hegyek felől két-két törés­­\ ona kő ö t pá Hu: am s, <gyen $W- tak, közbül pedig lesülyedt árkok ve­hettek délfelé. Ilyen hát vonult {a Keszthelyi-hegység felől Nagy­­atáidig(Marcali-hát), egy másik pe­dig Badacsony felől délre, Kapos­váron túl (Gamási-hát), közbül pe­dig a Nagyberek árka volt. Teljesen megváltoztatta a vidék képét a Balaton medencéjének le­­zökkenése, ami a harmadkor legvé­gén következett be. Az imént emlí­tett két hátnak a zalai hegyekhez kö­zelebb eső része eltűnt a földfelszín­ről. Helyüket elfoglalta a tó meden­céje. fennmaradt déli 'részük pedig Balatonkereszturnál és Boglárnál csu­pasz. lenyesett homlokkal mered a tóra. Egészen Tapolcáig nyúlt a to­pák egyik öble, szemben pedig a Marcali és Gamási hát között szintén megsülyedt maga a vályú is és 'mfsz­­sze délre, Somogyba benyúló öblöt alkotott. A kéregnek ezt az újabb' összetöredezését az újraéledt vulka­­nizmus is bizonyltja. A Fonyódi-he­­gyen és bogiári Várdombon egészen fiatal vulkáni kitörések nyomát ta­láljuk. Bazalt-tufa rakódott itt védő­pajzsként a laza homokrétegekre. A Nagyberek nyilt öblének tor­kában szigetet alkotott a Fonyódi­­hegy. A tó vize jó 6 m-rel (magasab­ban járt a mainál. Ezért 'nemcsak a Nagyberek területét öntötte el, ha­nem az ebbe torkoló három patak­nak a völgyét is messze délre, körül­belül Marcaliig, Csömendig és Öreg­lakig. így a Balaton akkor ezena vidéken jóval szélesebb volt, mint ma. Ezek a geológiai korokban leper­gett események gyökeres változá­sokat idéztek elő. A nehézségerő a hátakon az eredeti déli irányba, (a lapályon ellenben most már észak felé parancsolta a megmozdítható tö­megeket. Ez elsősorban a vizre áll. Roppant érdekes a Magyaregres felé haladó Vargabóni-árok és a Vámosi patak esete. Mindkettő a Gamási­­háton ered. Vámos községtől észak­keletre. egymástól alig 1 km.-nyire; XI. évfolyam * 197. szám. Ara 12 fillér Kaposvár, 1929. szeptember 1., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék