Somogyi Ujsag, 1930. május (12. évfolyam, 98-122. szám)
1930-05-01 / 98. szám
Kaposvár, 1930. május 1., csütörtök XII. évfolyam * 98. szám. Arató fillér Előfizetési árak: itt hóra 2 pengő, negyedévre 6 pengő, postán vagy háchoz szállítva — Hirdetések díjszabás szerint POLITIKAI NAPILAP Pelelős szerkesztő: Ifj. EGLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona utca 7. szám Interurban telefon 5. szám BBaggd BnaaBM—BMi ■ ■mim iiniiiiiinini «mama^nni — Éheztem és nem Kaposvár, április 30. Krisztus Urunk kifejezetten örök kárhozattal fenyegeti meg azokat, akik az éhezőket nem táplálják. . .a mezíteleneket nem ruházzák, afoglyokat nem látogatják ... szóval (modern nyelven kifejezve mindazokat, “akik embertársaik nyomorúságával szemben nem viseltetnek szociális megértéssel és akiknek szívébennem él az emberi szolidaritás alapvetően keresztény erénye. Csodálatos, hogy épen ezen a ponton a megértésnek milyen gyermekcipőjében jár sok keresztény lélek, mondhatjuk a keresztény társadalom nagy része. — Egyesek még mindig azt hiszik, hogy ha az ő házuk tája rendben van, gyermekeiknek megvan az ellátása, rájuk nézve aztán édesmindegy, hogy házuk kürözébén túl mi történik. Nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy akár a saját, akár a gyermekeik jövőjét ki tudják kapcsolni a társadalmi alakulások közös sorsából, csak jól felépített, békés társadalomban biztosíthatjukmagunknak a vagyon által nyújtott pozíciót. A vagyon nemminden, sőt semmivé lesz, beledobva lázadások és felfordulások forgatagába. A közelmúltban Kaposvár minden házának küszöbén megjelentek azok, akik az önkéntes gyűjtést vállalták, hogy Kaposvár közönségét a szegényügy hatósági, rendezése érdekében adakozásra szólítsák fel. Arról van szó, hogy az utcai koldusok és más szegények ügyét úgy rendezzék, olyan mederbe tereljék, ami az emberiség követeléseinek, a közrendnek és a keresztény izgalomnak legjobban megfelel. Az önkéntes gyűjtők házról-házra járva, tulajdonképpen levizsgáztatták Kaposvár lakóit a szociális megértésből. A Vizsga elég gyöngén sikerült. ■— Hála Istennek, akadtak gyöngyszemek is, akik a szociális megértésből jelesre feleltek. — Tisztviselő felesége. Vállukon négy gyermek neveltetésének gondja nyugszik s bocsánatot kér, hogy havonként csak két pengővel járulhat hozzá. — Tisztviselőnő. Fizetése oly szerény, hogyabból megélni nem tudna, egész délután külön órákat ad, ritkán van otthon, a Szegényeketéppen azért nincsen alkalma támogatni. Örül, hogy mostmódot nyújtanak neki a hozzájáruláshoz. — Szintén sajnálja, hogy havonként csak két pengőt adhat. Iparosok, kis jövedelmű emberek pár szó magyarázat után megértőn, készséggel adnak. ... De viszont ... Földbirtokosné, a konyhán két cseléd... szegény ügyben nem fogad. Egyszer és mindenkorra 40 fillért szánt Kaposvár koldusainak. Jómódú háztulajdonos, gyermektelen 50 fillér... Előkelő ház, egyike a legvendéglátóbbaknak, ahol farsang idején vidám és hangos az élet. Különben is mindig terítve az asztal előkelő vendégek számára. Te adtatok ennem... lük — mondják — igazán nagy áldozat ez a havon kinti újabb megterhelés, két pengő bizony hiányzani fog. Nem nyilvánítjuk részvétünket, pedig talán helyénvaló lenne. Hát bizony némelyek négyesre feleltek, megbuktak. Sokan még első elemiben járunk csak és igen nehezen tudjuk belevinni életünkbe a legfőbb parancsolatot. Az emberek természetesnek találják, hogy vannak természetes javak. A közrend, a villanyos világítás, az luteák tisztasága, stb., de hogy az adón túl is kell terheket vállalni éppen az intelligenciának, mert róla leginkább feltehető, hogy az otthoni küszöbön túl néz és túllát, ezt kevesen értik. Azt mondják, nincs pénz. Nem áll! Farsangra volt pénz, új ruhára is, pezsgőre is, csak amikor másokról van szó, nem édes mi magunkról, akkor apad el a pénz forrása. Márpedig a társadalom, ha nem érti meg a reá váró szociális munkát, félős, hogy lekési egyszer s mindenkorra és el lehet róla mondani a szentírás szavaival: »Jaj nektek, mert pers ismertetek meg sem az órát, sem a napot«. Az intelligencia, amely feladatait nem érti meg, a természet kékelhetetlen törvényeinél fogva el kell, hogy hagyja helyét. Melegen és testvéri szeretettel kell kérnünk a kaposvári intelligenciát,mutassa meg az egész országnak, hogy ,ő is képes arra, amire más városok képesek voltak, hogy a krisztusiirgalom nevében az utca sarából felemeljék,szeressék és gondozzák az ő szegényeiket, akiket Krisztus reájuk bízott. Dr. Májay Dezsőné Repülőgépen líz pengőért Pécsre A Somogyi Újság kedvezménye előfizetőinek Kaposvár, április 30 Már beszámoltunk olvasóinknak azokról a kedvezményekről, amelyeket a Magyar Légiforgalmi Rt.-gal történt megállapodásunk értelmében sikerült előfizetőink részére biztosítani. Megírtuk, hogy ezen kedvezményeink következményeiként minden előfizetőnk, aki a Somogy megyei Takarékpénztárban levő menetjegyirodában bemutatja legutóbbi előfizetési nyugtáját, a tarifális 15 pengő helyett Kaposvár—Pécs között 10pengős viteldíjért szállítják a Fokker-gépek és ugyanannyiért vissza. Ez a rendkívüli kedvezményünk május 1-ével lép életbe, részesülnek benne azok is, akik május elsejével lesznek előfizetői lapunknak. A második kedvezmény, amit a Magyar Légiforgaalmi Rt. nyújt az, hogy az árumintavásár tartamára 20 százalékkal rediktálta a menetjegyek árát, míg retourjegy váltása esetén 10 százalékkal kevesebbet kell fizetni a megállapított és érvényben levő tarifánál. Ezeket a rendkívüli kedvezményeket kell, hogy olvasóink mind nagyobb mértékben vegyék igénybe, hogy a modern kor csodás alkotása adta gyönyöröknek ők is részesei legyenek. Vidéki előfizetőinknek jegyrendelésnélkészséggel állunk rendelkezésre. Még ez évben állani fog Somogyvármegye első járási szeretetháza Kaposvár, április 30. Hosszú évekkel ezelőtt, amikor még Stephaich Pál, Somogyvármegye alispánja központi főszolgabíró volt, egy akciót indított meg az irányban, hogyjárásának egy nagy szociális problémáját, a szegényrigy rendezését megoldja. Csendesen dolgozott a terven, tárgyalt és gyűjtött, hogy el ne aludjon a gondolat. Örökségképpen vette át a tervet Barcsay Ákos jelenlegi központi főszolgabíró, aki az örökséget gyarapította és ma már ott fekszik asztalán kivitelre várva egy szép emeletes épület tervrajza a felzetén: »Kaposvári járás szeretháza« felírással. A hétfőn tartott kisgyűlésen az ■alispán kérte ,hogy a május 5-iki rendes közgyűlésnek javasolja a kisgyülés, hogy a kaposvári járás szeretetházára 50 ezer pengőt adjon a megye. A kisgyülés elfogadta az alispán javaslatát és ha a közgyűlés elfogadja a kisgyűlés javaslatát, mégezévben állani fog Somogyvármegye első járási szeretetháza. Mert a Stephaic Pál alispán által megkezdett akció folyományaképpen Barcsay Ákos főbírónak 65 ezer pengő áll idáig rendelkezésére. A megye hozzájárulásával ez az öszszeg 115 ezer pengőre szaporodik. A községekkel folytatott tárgyalások eredményeként Kadarkút fel ajánlott 4 katasztrális holdat. A tél beállta előtt tehát 50—60 arra rászoruló kaposvári járási szegény talál pihenőt, meleg otthont vármegyénk első és egyik fő tisztviselőjének kitartó és csupa szív munkájának érdeméből. A legelőkről Kaposvár, április 30. Előző cikkeimben már megemlékeztem legelőinkről, azonban csak egypár szóval érintettem s minthogy a csonka ország legelői nagy területet foglalnak el, ezeknek a nagy területeknek rendeltetése lenne fontos szerepet betölteni állattenyésztésünkterén. Lássuk mennyiben felelnekmeg ? A csonka ország legelőterülete 1 millió 750.613 kat. hold, vagyis az összes területnek 100 százaléka. Magyarország szeszélyes időjárásának következtében legelőinknél nem beszélhetünk kitűnő lapálylegelőkről, például mint Hollandiában, ■ahol a tenger közelsége, lapályos fekvés, mind kedvezően hatnak a legelőkre. De nem beszélhetünk a sweitzi kitűnő hegyi legelőkről sem az erdélyi, felvidéki jó legelőket elvesztettük, hanem azt nézem, hogy a közönséges marhalegelő kívánalmainak megfelelnek-e minden tekintetben a mi legelőink? A közönséges marhalegelőnek el kell tartani legalább 150 napig egy kát. holdon egy számos állatot. Szakértők megállapítása szerint egy számos állat felvesz a legelőn 12—16 kilogramm szénának megfelelő táplálékot naponként, ami a 150 napra kát, holdanként 20—25, mondjuk 20 métermázsa szénát tenne ki s ha ezt számításba vesszük a fentebb kimutatott legelőterület alapján, akkor kitűnik, hogy az ország legelőinek el kellene tartani egymillió hétszáz ötvenezer háromszáz tizenhárom számos állatot s ezek elfogyasztanánnk azokon a legelőkön évenkénti 35.012.260 méter mázsa szénát. Csakhogy a mi legelőink nem termelnekennyit, a valóság sokkal rosszabb képet mutat s ha mentségül elő is hozhatjuk a száraz éghajlatot, de a magyar legelők elhanyagoltsága miatt általánosságban egy kát, holdra csak 2/4 számos állatot veszek fel, (talán még az is sok) akkor 875.306 számos állatot tudunk csak eltartani, vagyis 875.306-tal kevesebbet, mint kellene. A termelt ■széna pedig lenne a10 mázsa, 17,506.130, vagyis 17,506.130 mázsával kevesebb, mint az elsőesetiben. . Tekintsünk csak körül a csonka ország legelőin. Már kora tavasszal — a takarmányhiány miatt —kihajtják a marhát a legelőre, nem várják meg, hogy a fü megerősödjék s igy táplálóbbá lehessen, hanem idő előtt lekaparják a gyenge füvet s azután abban az esztendőiben többet nem is tud erőre kapni, magához térni, még ha kedvező idő